GASZTRO

Fantasztikus pékség a láthatáron!

Három fiatalember franciaországi tapasztalatait hozta haza. Pékségükben úgy készül a kenyér, mint 500 évvel ezelőtt.

Link másolása

Fülöp Ádám, Simor Máté, és Tóth Marci Franciaországban tanulták ki a pékmesterséget, hogy aztán hazajöjjenek és megalapítsák az első hazai, kézműves, szövetkezeti és bio alapanyagokat használó pékséget. Pesten szerencsére már egyre több helyen kapni jó minőségű, hagyományos eljárással készülő kenyeret (Pl. Marmorstein pékség, Pékműhely vagy a Jacques Liszt), de a fiúk pékségében különösen fontos szempont volt az is, hogy kizárólag bio alapanyagokkal dolgozzanak és a kenyeret közvetlenül árulják a vevőknek.

A Pipacs Pékség alapítóival arról beszélgettünk, hogy hogyan lettek pékek, francia szakmai tapasztalataik ellenére miért nem sütnek croissant-t és hogy attól, hogy valami bio, még lehet finom is.

Mióta érdekel titeket a kenyérsütés? Mikor döntöttétek el, hogy ezt választjátok szakmátoknak is?

Máté: A pékség akkor fogott meg először, amikor 2007-ben Franciaországban kint voltam 4 hónapig egy alternatív vállalkozásokkal kapcsolatos képzésen, és ott láttam, hogy a kenyereket a piacokon árulják. Egészen máshogy volt, mint itthon, nem bemész a boltba és ott veszed meg, hanem ott áll egy ember a kenyér mögött, tudod, hogy ki gyúrta a tésztát, ki formázta a kenyereket. Az egész folyamat sokkal kevésbé gépesített, sokkal többet használják a kezüket. Ezek a kisléptékű, 2-3 fős vállalkozások sokkal jobban bele is illeszkednek a helyi gazdaságba, bio és helyi alapanyagokat használnak, és gyakran fával fűtenek. És persze nem utolsó sorban a termék is sokkal jobb volt, egyszerűen finomabb volt a kenyér.

Itthon engem ez sosem vonzott, itthon mindig egy iparnak tűnt. 2008-ban már ezzel a céllal mentem vissza Franciaországba és elkezdtem végigjárni ilyen pékségeket, kóstolgatni a kenyereket és együtt dolgozni velük egy-egy napot. Elkapott ezeknek a pékségeknek az egész hangulata: a különböző illatok, amik fogadnak, ahogy a lisztnek más illata van, mint a friss tésztának, meg aztán a megkelt tésztának vagy a sülő kenyérnek; megfogott a tészta érintése, textúrája. A személyes kapcsolat, ami létrejön a vevővel. Ez így egyben, mind nagyon tetszett.

kenyer10

kenyer9

Végül évekre visszamentél Franciaországba kitanulni a szakmát.

Máté: Igen, közben hazajöttem és befejeztem itthon az egyetemet, szociológus-közgazdászként végeztem, de akkor már tudtam, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni. Ezért 2010-ben úgy döntöttem, hogy hosszabb időre kiköltözöm Franciaországba, hogy megtanuljam a szakmát. Nantes-ban elvégeztem egy pékképzést, közben pedig egy helyi, bio pékségben tanultam meg a mesterséget. Próbáltam más pékségekben is később gyakorlatot szerezni, mert ahány pékség, annyi kenyér.

Marci: Én elég sokat jártam Franciaországban, rokonok, tanulmányok miatt, és felkeltette az érdeklődésemet, hogy ez a szakma ott milyen jó minőségben zajlik, mennyire őrzik a hagyományokat. Itthon nem láttam ehhez hasonló pékségeket.

Korábban egy közgazdaságtani főiskolát végeztem, ezen a területen dolgoztam, és amikor 2011-ben megszűnt a munkahelyem, akkor felmerült bennem, hogy ez egy jó lehetőség lenne a pályaváltásra. Elkezdtem nézelődni az interneten, hogy hol tudnám egyszerre kitanulni a mesterséget és közben tapasztalatot szerezni egy pékség mindennapi működésében is.

kenyer2

Így találtam magamnak egy képzést Tours-ban, azt elvégeztem és később kerültem Nantes-ba, ahol Máté is dolgozott. 2013-ban szakvizsgáztam Franciaországban, majd hazajöttem egy pékség létrehozásának tervével.

Ádám: Itthon a Külkereskedelmi főiskolát végeztem el, aztán 2007-ben kimentem Genfbe ökológiát tanulni. Ott kezdtem el érdeklődni agráros és vetőmagos témák iránt. Itthon aztán a Vidékfejlesztési Minisztériumban kezdtem el dolgozni agrobiodiverzitás referensként, vagyis a tájfajta vetőmagok jogi szabályozásával foglalkoztam. Hamar rájöttem, hogy olyan témával foglalkozom, ami rettentően érdekel, de nem feltétlenül ott, ahol aktívan tenni is tudok az ügyért.

Aztán a Let's Liberate Diversity egyik éves találkozóján megismerkedtem egy francia gazdapékkel, Jean-François Berthellot-val, aki elképesztő szenvedéllyel és küldetéstudattal egy több mint 300 tájfajtából álló civil génbankot tart fenn Dél-Franciaországban a saját farmján. 2012 őszén otthagytam a Minisztériumot, fogtuk magunkat a kis családommal és kimentünk hozzájuk. (Ha érdekel, itt olvashatsz többet az útjukról.)

kenyer4

Lenyűgözött, hogy a tájfajták ápolása és döbbenetes ismerete mellett, milyen összetett gazdaságot visz a család: alakorból, tönkéből, tönkölyből, őszi búzából saját magkeverékeket vetnek, a gabonát aratás után a saját malmukban őrlik le, majd ugyanott egy garázsból átalakított pékműhelyben fatüzeléses kemencében sütnek heti kétszer 200 kg kenyeret, aminek a nagy részét főként piacra viszik, de sokan jönnek helybe is (van, aki több mint 10 éve visszajáró vevőjük), és szállítanak bioboltoknak is a közelbe. Emellett még megannyi szezonális termékük is van, amit mind a föld ad. Ez a családi farm a szó legszorosabb értelmében egy élő organizmus, amiből egyre kevesebb van.

Az igazi, élesztő nélküli kovászos kenyér is magával ragadott: a kovász ad egy folytonosság-érzetet az időben, hiszen egy olyan folyamatot látsz, ami ötszáz éve is így volt. Elképesztő alázattal vannak a kenyér iránt: nem azt mondják, hogy ők csinálják a kenyeret, hanem, hogy ők csak kísérik a folyamatot. Valójában a kovász dolgozik és a kovász az, ami az átlényegülést – tésztából kenyérré - katalizálja.

kenyer1

kenyer5

És mit szólt a környezetetek, a családotok, hogy diplomásként pék pályára léptetek?

Máté: A közvetlen környezetem tudomásul vette, támogatott, nem volt semmifajta negatív reakció. Inkább a tágabb környezetben voltak olyanok, akik nem értették, például az egyetemen mondták, hogy „ó, milyen okos gyerek, milyen kár érte.”

Marci: Nyílván először van egy meglepődés, mert azért kicsit szokatlan, de aztán pozitívan reagáltak. Inkább az volt a furcsa, hogy sokakon azt éreztem, hogy nem igazán értik, hogy mit jelent ma Franciaországban a kézműves pékség és nem volt könnyű elmagyarázni, hogy egyáltalán mit akarok én itthon ezzel kezdeni.

Ádám: Jó páran voltak a családomban, akik nem értették, hogy ez honnan jutott eszembe. De voltak sokan, akik nagyon támogattak. Főként és elsősorban a kedvesem, aki francia tudás nélkül bele mert vágni az akkor egyéves kislányunkkal ebbe a nomád kalandba, hogy egy kisbusszal elutazzunk a „világ végére” egy kis farmra csak mert engem most ez nagyon érdekel. Nélküle biztos hogy nem működött volna.

kenyer6

Mindig tudtátok, hogy haza akartok jönni?

Máté: Igen, ez nem volt kérdés. Azt nem tudtam, hogy mit fogok csinálni itthon, mert sosem éreztem magamat késznek rá, hogy egyedül csináljak egy pékséget. Ez úgy oldódott meg, hogy kitaláltuk Marcival és Ádámmal, hogy összefogunk, és közösen fogunk pékséget alapítani.

Hogyan találtatok egymásra?

Máté: Marcival családi kapcsolatok révén ismertük meg egymást. Később pedig kollégák is lettünk Nantes-ban. Ádámmal még korábban ismerkedtünk meg, egy franciaországi „Reclaim the fields” találkozón, ami a kisléptékű mezőgazdaságról, tulajdonképpen a paraszti szerveződésekről és mozgalmakról szólt. Én már akkor tudtam, hogy pék szeretnék lenni, ő pedig évekkel később megkeresett, hogy hogyan is állok ezzel, mert ő is a pék szakma iránt érdeklődne. Ez egy nagyon szép történet, mert mind a hárman Franciaországban tanultunk, mind a hármunkat ugyanaz érdekelt, és mind a hárman ugyanabban az időpontban jutottunk el oda, hogy közösen csináljunk itthon egy szövetkezeti pékséget.

kenyer7

Milyen nehézségbe ütköztetek, amikor elhatároztátok, hogy itthon beindítjátok a pékséget?

Marci: Elsősorban az nem volt könnyű, hogy a franciaországi helyek, ahol jártunk, és amik mintát jelentenek számunkra, azok nem egy kétmilliós nagyvárosi közegben működnek. Szóval egyáltalán nem volt könnyű helyet találnunk az üzem számára, ahol egyszer majd a fafűtéses kemencét is be tudjuk építeni. Végül itt találtunk helyet a Bécsi úti ipartelepen. Aztán azzal is szembesülnünk kellett, hogy itthon egyáltalán nem ismeretes, hogy a kenyeret a piacon árulják, ezért ez nincs is szabályozva.

A piac működését szabályozó rendelet egyszerűen nem beszél a kenyérről. Pedig régen alapvető volt, hogy a kofáknál kenyeret is kapni, de a háború után, a kenyérgyárak megjelenésével a kenyerek teljesen eltűntek a piacról. Szép lassan azért ez is szerencsésen megoldódott, most szombatonként a MOM Biopiacon árulunk.

Ádám: Jó pár nehézségbe ütköztünk, de az mindig átlendített minket, hogy pontosan tudtuk, hogy milyen kenyeret akarunk csinálni és milyen eljárással, mert mindannyian kint tanultunk és „egy nyelvet beszéltünk”.

kenyer3

Fontos volt nektek, hogy szövetkezeti alapon szerveződjetek?

Máté: Igen, mert nem szerettünk volna egy hagyományosan hierarchikusan felépített üzemet, hogy van a főnök, aki dönt, és vannak a beosztottak, akik csinálják a fizikai munkát. Ehhez képest nálunk nincsenek elkülönülve az egyes munkakörök, a termelést, az adminisztratív feladatokat és a döntést is egyaránt megosztjuk. Egy nagyobb szervezetben persze nem biztos, hogy fent lehet ezt tartani, de sokkal nagyobbra amúgy sem szeretnénk nőni, maximum 6-7 fővel lenne jó dolgozni.

Ádám: Mmm… Kóstoltad már? (teszi le elénk a frissen sült kenyeret). Félbarna.

Ha az emberek meghallják, hogy francia pékség, rögtön péksüteményekre és croissant hegyekre gondolnak. Ti miért nem csináltok például croissant-t?

Máté: Engem mindig is a kenyér izgatatott. Talán az egyszerűsége miatt, hogy egy mindennapi, alapvető étel, amit mindenki fogyaszt.

"
a kovász ad egy folytonosság-érzetet az időben, hiszen egy olyan folyamatot látsz, ami ötszáz éve is így volt. Elképesztő alázattal vannak a kenyér iránt: nem azt mondják, hogy ők csinálják a kenyeret, hanem, hogy ők csak kísérik a folyamatot. Valójában a kovász dolgozik és a kovász az, ami az átlényegülést – tésztából kenyérré - katalizálja.

Milyen liszttel dolgoztok?

Máté: Biolisztet használunk, három malomból szerezzük be: a pásztói malomból, egy Békés megyei malomból és egy kalocsai malomból. Szeretnénk, hogy a kenyereinket kóstolva az emberek megértenék: attól, hogy valami bio, még lehet istenien finom is! A hosszú érlelésű, kovászos (élesztő nélküli) kenyereink megfelelő tárolással pedig akár egy 4-5 napig is elállnak.

Ádám: Az ökológiailag fenntartható termékeknek mindig ott van ez a dilemmája, hogy sokkal többe kerülnek, mint egy hagyományos termék. Mi a lisztet például háromszoros áron szerezzük be más kézműves, de nem bio pékműhelyekhez képest. Az árainkat azonban igyekszünk nem a vevőre terhelni, vagyis nagyjából hasonló árakkal dolgozunk mint a nem bio kézművesek!

Máté: Emellett egyébként 5%-kal olcsóbban adjuk, ha ide rendeled a pékségbe és 20%-kal olcsóbban, ha tegnapi kenyeret viszel. Azt is szoktuk mondani, hogy ha nem tudod megengedni magadnak ezt az árat, akkor keress meg minket és keresünk valami megoldást.

kenyer8

Milyen gyakran és hol árultok?

Ádám: Az elejétől fogva határozott elképzelésünk volt, hogy a kenyereinket közvetlen értékesítésben szeretnénk árulni, tehát egyenesen a vevőnek adjunk el, vagy valamilyen vásárlói közösségbe csatlakozzunk be. Egyrészt a fentebb említett dilemma miatt, vagyis az elérhetőség miatt, másrészt a személyes kapcsolat nagyon fontos nekünk. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az interneten lehet megrendelni a kenyereket, és amikor sütünk, akkor mindig nyitva vagyunk a pékségben is, itt is át lehet venni őket.

Fontosnak tartottuk ugyanis azt is, hogy az emberek láthassák, hogyan dolgozunk, mit csinálunk, ezért a műhelyünkre két nagy ablak nyílik a kiszolgáló részből. De szállítunk a városba is több pontra, például a Lumen Közösségi Zöldségesbe, a Ráday utcába a Birs közösségnek, plusz szombatonként kint vagyunk a MOM Biopiacon is. Jelenleg heti három nap sütünk (kedd-csütörtök-péntek), de még ősszel tervezzük, hogy bővítünk mind mennyiségben, mind az elérhető helyeket, csatornákat tekintve.

kenyer2

Milyen jövőbeni terveitek vannak?

Marci: Szeretnénk kövesmalmi liszttel dolgozni, talán egyszer saját malommal is: ennek rengeteg előnye van a hengermalmi liszthez képest. És tervezzük azt is, hogy fatüzeléses kemencével fogunk dolgozni.

Ádám: Nekem az az álmom, hogy belátható időn belül szoros és bizalmon alapuló együttműködésünk legyen egy vagy több gazdával, akik hajlandók régi fajtákkal, tájfajta gabonákkal kísérletezni. Ezeket köves malmon őröltetnénk le, és ebből sütnénk a kenyeret.

Ez az ipari vetőmagpiacot és a vetőmaghasználatot uraló logika (hibridek és monokultúra kéz a kézben, aminek a következménye extrém genetikai erózió, és így az agroökoszisztémák rendkívüli sérülékenysége) egyik apró alternatívája is, miközben részben utat mutat a glutén-probléma feloldása felé is. Az lenne az igazi, ha majd egyszer saját búzát tudnánk termeszteni tájfajta vetőmagokból - de ez még a jövő zenéje.

Ha megkóstolnád a Pipacs Pékség kenyereit, nyomj egy lájkot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
Kispórolták a Túró Rudiból a túrót? Itt a hivatalos válasz az ügyben
Egy tiktokker bejelentést tett a hatóságoknál a Pöttyös Túró Rudi összetevői miatt, és gyorsan választ is kapott. Az erről szóló videóit néhány nap alatt több százezren látták.

Link másolása

A termékkritikus nevű TikTok-csatorna tulajdonosa a 0 százalék hozzáadott cukrot tartalmazó Pöttyös Túró Rudi csomagolásán kiszúrta, hogy az összetevőknél nem túró, hanem „tejalapú rögös készítmény” szerepel.

Szerinte a termék nevével megtévesztik a vásárlókat, ezért bejelentést tett a gyártó ellen.

Videójában a bejelentő férfi kifejtette: például a madártejes, az epres, a mogyorókrémes, a sóskaramellás és a kókuszos ízesítésű Pöttyös Túró Rudi sem tartalmaz túrót, nem is abból készül, ezért ezeket véleménye szerint nem lehetne Túró Rudinak hívni, mégis ez van a csomagolásukra írva. Emellett álláspontja alapján „A Pöttyös az igazi!” jelmondat is alkalmas a vásárlók megtévesztésére.

@termekkritikus

♬ eredeti hang - A termékkritikus

A tiktokker a gyártó ellen a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál és a szabolcsi kormányhivatal élelmiszerbiztonsági osztályánál tett bejelentést, utóbbitól pedig egy napon belül válaszoltak neki.

Közölték: az ízesített Pöttyös Túró Rudi termékek jelölésével kapcsolatban a gyártóval szemben már eljárás indult és jelenleg bírósági eljárás van folyamatban.

@termekkritikus

♬ eredeti hang - A termékkritikus

Update

Hétfőn a Pöttyös Túró Rudi gyártója, a Friesland Campina Hungária is reagált az ügyre. A közleményükben azt írták, hogy a Pöttyös termékek esetében zsírszegény túró a meghatározó alapanyag.

„Ugyanakkor egyes ízesített termékvariánsok gyártása során minimális mértékben, tejpor hozzáadásával módosítjuk a hagyományos receptúrát. A használt technológia megegyezik a túrógyártással, azonban a Magyar Élelmiszerkönyv előírásai értelmében ez utóbbi esetben az így készült termékösszetevőt nem jelölhetjük túróként, hanem tej alapú rögös készítményként tüntetjük fel azt termékeink csomagolásán. Az érintett termékek receptúrájának kismértékű módosítása ellenére a túróval állagban és minőségben egyenértékű alapanyagról van szó ezen termékek esetében is. Technológiai szempontból maga a túró is egy alvasztott rögös tejalapú készítmény” - írták.

A cég cáfolta, hogy bírósági eljárás zajlana ellenük, ahogy azt is, hogy a társaság ellen 800.000 forint bírságot szabtak ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
GASZTRO
A tökéletes nápolyi pizzáért nem kell Olaszországig utazni - a Forni di Napoliban jártunk
Puha, leheletvékony tészta, buborékos és roppanós széllel. Ez a nápolyi pizza Budapesten.

Link másolása

A Szent István körutat és Nápolyt több mint 1200 kilométer választja el egymástól, mégis mindkét helyen autentikus, nápolyi pizzával kényeztethetjük magunkat.

Vékony és lágy belső, légiesen puha, de mégis roppanós szél.

Feltétnek pedig San Marzano paradicsom, olasz szalámi, sonka vagy éppen buffala mozzarella.

Valahogy így képzelünk el egy tökéletes példányt, és a Forni di Napolimeg is adja nekünk mindezt, pezsgő belvárosi környezetben, a Jászai Mari tértől pár lépésre.

A vállalkozás ötlete a pandémia idején született meg. A baráti körben volt egy pizzaszakács, akinek munkássága adott egy inspiráló löketet. Az ötletet pedig tettek követték, és a tulajdonosok Nápolyba is kiutaztak ízélményeket gyűjteni.

Ezután már csak a megfelelő üzletet kellett megtalálni, ahová a turisták éppoly könnyen betalálnak, mint a magyar vendégek. 2021 szeptemberére el is készültek mindennel, és megnyitott a Forni di Napoli.

Egy tökéletes, napolyi pizzázóban azonban még pár fontos dolognak stimmelnie kell: jó kemence, olasz alapanyagok, egy hozzáértő séf.

A pizzamester Damu László lett, akinek nagy múltja van a szakmában. Tavaly például 7. lett a pizza-világbajnokságon.

A kemence Morello Forni, és igazán speciális:

Ez egy forgótányéros, gázos kemence, amiben egyszerre akár 9 pizza is elfér.

Ezzel gyakorlatilag garantálni tudják a kiegyensúlyozott minőséget, és egy nagyobb asztaltársaságnak sem kell egymás pizzájára várni.

Érdekesség még, hogy igény esetén át tudnának állni vele akár fás tüzelésre is.

Az étterem csak olasz alapanyagokat használ.

Legyen szó paradicsomszószról, sajtról, felvágottról, vagy a tészta készítéséhez szükséges lisztről.

A hely egyik tulajdonosától megtudtuk, hogy még úgy sem egyszerű feladat hozni a megszokott minőséget, hogy a fenti összetevők, és a tökéletes recept is megvan. Ennél a pizzánál fontos a hosszú kelesztés (72 óra a legideálisabb), és a végeredmény olyan apróságoktól is függ, hogy éppen milyen páratartalom van.

 

Az étlap központi eleme természetesen a pizza, amiből legjobban a hagyományos példányok fogynak, de vannak szezonális ajánlatok is. Sütőtökös vagy akár tépett húsos verzióba is belefuthatunk, ha unnánk a Margheritát vagy a Divavolát.

(De meg lehet unni ezeket a klasszikusokat? Szerintem erre nem sok esély van.)

Az itallapról limonádét és hűs aperolt is kérhetünk, és desszertfronton ott a tiramisu vagy a panna cotta is.

Én egy klasszikus előétellel kezdtem.

A Caprese saláta bivalymozzarella, koktélparadicsom, bazsalikom és házi pesto tökéletes elegye, ami frissen sült focacciaval érkezik.

Brutális adag. Melegebb nyári napokon akár önmagában is abszolút kielégítő.

A pizzák közül borzasztóan nehéz csak egyet választani, hiszen már maguk az alapok is egészen sokfélék: San Marzano paradicsom, Fior di Latte, friss ricotta, gorgonzola vagy pisztáciás pesto is kerülhet a tésztára.

Aztán a feltétek még tovább bonyolítják a dolgot. Választhatunk akár olasz zöldségekkel megpakolt, vegetáriánus pizzát, de kolbászkrémes - lilahagymás magyarosat is.

Én végül a Salamino mellett kötöttem ki, ami paradicsomos alappal, mozzarella, nápolyi szalámi, koktélparadicsom, olívaolaj és bazsalikom feltéttel érkezett, és számomra maga volt a tökély.

A tészta levegős és könnyed, és csak úgy roskadozik a feltétektől.

Az étterem nagyon hangulatos, és a gigantikus kemencének hála tényleg gyorsan érkeznek is a pizzák az asztalokhoz. A hatalmas kinti terasz pedig egyre hívogatóbb lesz, ahogy lépdelünk a nyár felé.

A Forni di Napoli kevesebb mint két év alatt a környékbeliek és a turisták egyik kedvenc helyévé vált. Jól mutatja ezt az is, hogy nemsokára új helyet nyitnak a Bazilikánál.

Elérhetőségek:

Telefonszám: +36 30 901 4466

E-mail: fornidinapoli@gmail.com

Cím: Szent István körút 9.

www.fornidinapoli.hu

 

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
Tavaly felfedezett, 14 lábú óriási rákféle egy tajvani vendéglő új sztárfogása
Az óriás ászkarákról egyelőre keveset tudnunk, ezért a tudósok szerint cseppet sem veszélytelen a megkóstolása.

Link másolása

Sorban állnak egy tajvani ramenezőnél az emberek, hogy megkóstolhassák vagy legalább lefotózhassák az étterem legújabb ételét, írja a CNN. A The Ramen Boy-nál kapható óriás ászkarákos tésztaleves május 22. óta kapható, azóta egyre többen iratkoznak fel a várólistára. Az étterem az új fogást bemutató posztban azt írta, hogy „végre megvan ez az álom-összetevő”.

Az étterem vezetője szerint „cuki” kinézete miatt buknak az emberek az ászkarákos levesre. Az elkészítési mód sem túl bonyolult: egyszerűen tíz percig gőzölik a különlegességet, így semmilyen gondot nem okoz a feldolgozása. Ha kész, akkor pedig egy csirke-hal alaplére helyezik, az egészért pedig 1480 tajvani új dollárt (16 700 forint) kérnek a vendégtől.

Az egyik kóstoló szerint a különlegesség íze olyan, mintha a rákot keresztezték volna a homárral, csak annál sűrűbb a textúrája és valamivel rágósabb.

Egy szakértő szerint a tajpeji étterem új slágere a 300-500 méteres mélységben élő óriás ászkarák (Bathynomus jamesi) lehet, ami a Dél-kínai-tengeren, a Dongsha-szigetek közelében él. A ramen megjelenése óta egyes tudósok aggodalmukat fejezték ki a fenékvonóhálós halászati módszer lehetséges ökológiai hatásaival, valamint az esetleges egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban. Szakértők szerint a nagyrészt ismeretlen, tavaly felfedezett faj toxinokat vagy nehézfémeket, például higanyt tartalmazhat.

Az étterem vezetője szerint egy véletlennek köszönhetően fogták ki a hatalmas ízeltlábúakat, ezért kínálják most egy akció keretében a vendégeiknek az ászkarákos rament.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

GASZTRO
Amerikai delik ízvilágát próbálhatod most ki Budapest egyedülálló bisztrójában, a MADHOUSE-ban
A július 16-ig elérhető és rendelhető menüt Turai Barnával közösen állították össze, amiből nem hiányozhat a pastrami szendvics, de nem csak a mindenki által ismert, marhaszegytől rogyadozó különlegességért lesz érdemes asztalt foglalni az Anker közben.

Link másolása

A MADHOUSE Budapest Bistro & Craft Beer Bar hazánk egyik legismertebb és legnagyobb sörprofilú sörfőzdéjének, a Mad Scientistnek a belvárosi gasztrokocsmája. Az impulzív kerekívű Anker közben található, a sétálószakasz közepét hosszan feltöltve hangulatos terasszal.

Ha 24 csapról próbálgatnátok a Mad Scientist (és mások) kraftsöreit és mellé Piszkor Norbert executive chef bistro konyhájában készült ételeit kóstolnátok, a célhelyszín nem is kérdés!

Csupa olyan fogás szerepel az étlapon, melyek mellé jól csúsznak a sörök, és jó pár ételben is megjelenik valamilyen sörös elem.

Az itallapon pedig a Mad Scientist legkülönlegesebb friss tételei mellett, neves külföldi és hazai sörfőzők italai is megtalálhatóak, a repertoár széles. Sokszor van sörös eseményük is pl. TTO (tap takeover), kóstoló, minden évben itt tartják a Scientist születésnapját, sokszor lehet elcsípni a főzdéből a srácokat.

Piszkor Norbert a 2020-as nyitás óta tematikus séfajánlatok sorozatával bizonyította már, hogy szinte nincs olyan nemzetiség, aminek a gasztronómiájában nem ismeri ki magát.

A május-júliusi Bring back the Deli menühöz azonban nem szimplán egy népcsoport, hanem az egyébként kelet európai eredetű, de New York ban deli konyhaként elhíresült askenázi zsidó konyha szolgáltatta az ihletet.

Turai Barnával, digitális tartalomgyártóval, és az Amerikai Zsidó Bizottság magyarországi képviselőjével közösen összeállított ételsorból így nem hiányozhat a pastrami szendvics, de nem csak a mindenki által ismert, marhaszegytől rogyadozó különlegességért lesz érdemes asztalt foglalni az Anker köz legsörösebb helyére. Választhatsz még libalevest maceszgombóccal, liba rilettet, fermentált zöldségekkel és flódnit is.

Bring back the Deli menü

Pastrami:

A szendvics, amibe beleharapva egyből a New York-i Katz’s Delicatessenben fogod érezni magad. Két szelet PANO pékség-féle kellemesen savanykás, teljes kiőrlésű rozskenyér, közte a Plus52 Event&Gastro Hall pitmastere, Stoller Márton által előkészített marhaszeggyel.

Libaleves:

Az alapleve úgy készül, mint a ramené: lepirított csontokkal, hosszasan főzve, ázsiai fűszerezéssel. Így mélyebb és koncentráltabb lesz az íze, amit remekül ellensúlyoz a könnyed levesbetét.

Rilette:

Saját zsiradékában hosszan hőkezelt libahúsból készült pástétom, vagyis rilettes, amit kovászos kenyérrel, mustárkaviárral, mézzel, valamint fermentált zöldeperrel szervíroznak. Szerintünk a fő elem kellemes húsosságát gyönyörűen ellensúlyozza a köretek kellemes savanykássága, az adag mérete miatt pedig azoknak is ideális választás, akik csak egy könnyedebb sör- vagy borkorcsolyára vágynak.

Flódni:

Turai Barnát és Piszkor Norbertet annyira megihlette a Bring Back The Deli séfmenü koncepciója, hogy még a zsidóság egyik ikonikus desszertjét, a flódnit is megpróbálták tökéletesíteni. Ennek első lépéseként rétegeire bontották a süteményt, majd megpróbálták azokat még finomabbá tenni. Így került a MADHOUSE-os változatba: vörösboros szilvachutney, almagratin, sablé (vagyis omlós, vajas keksz) is.

A július 16-ig elérhető és rendelhető menü megvásárlásával egy jó ügyet is támogathatsz, hiszen ezúttal a séfajánlatból befolyó összeg egy része a Haver Alapítványhoz kerül majd,

akik azon dolgoznak, hogy párbeszédet kezdeményezzenek zsidó és nem zsidó fiatalok között, hogy ezzel támogassanak egy olyan felnövekvő generációt, amely nyitottsággal tekint a kulturális sokszínűségre.

Az új séfajánlat mellett a MADHOUSE teljes menüje is frissült. A törzsvendégeiknek megnyugtatásként üzenik, hogy a legnagyobb kedvencek természetesen továbbra is elérhetőek náluk. Ilyen például a séf ázsiai fúziós halászleve, sült savanyú káposztával és hazai harcsával, mely rántott, „tonkatsu” verzióban érkezik a tányérra.

A weboldalukon már elérhető a teljes frissített kínálat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk