Éhhalál fenyegeti az utcagyerekeket világszerte a koronavírus-zárlat miatt
Az utcán élő gyerekekről van szó, akiknek száma világviszonylatban több mint 100 millióra tehető, és akiknek a megélhetését a nyitva tartó üzletek, éttermek biztosítják. A karantén miatt azonban egyre több helyen vágják őket el ettől a biztonságos köldökzsinórtól, ráadásul még kriminalizálják is őket, hiszen ők nem tudják betartani a kijárási tilalom szigorú szabályait. Ahogy azonban a Guardian Kenya második legnagyobb városából, Mombasából tudósított, ezek az ágról szakadtak még szinte örülnek is, ha letartóztatják őket, mert a börtönben legalább kapnak enni-inni, fedél van a fejük felett és szükség esetében még orvosi ellátásban is részesülhetnek.
„Az utcagyerekek éppen abban a közegben élnek, ahonnan most mindenki menekül” – mondja Duncan Ross, a brit központú StreetInvest civil szervezet elnöke, aki felhívást intézett a partnerszervezetekhez és a városokhoz a sürgős megoldásra, mert a Covid-19 végletesen ráirányította a figyelmet arra a már unalomig ismételgetett kérdésre, hogy miként lehetne a gyerekeket kimenteni az utcákról.
A StreetInvest arra külön felhívja a figyelmet, hogy az utcán élő fiatalok és serdületlen korúak között még jobban pusztíthat a járvány, hiszen a nyomortelepeken aligha működnek a közösségi távolságtartás vagy a szükséges higiénia előírásai.
A kameruni kormány a hét elején bejelentette, hogy több ezer hajléktalan gyereket kivisznek a főváros, Yaoundé utcáiról, de az egyelőre nem világos, hogy ezt hogyan oldják meg.
Megan Lees-McCowan, a Street Child civil szervezet afrikai programjainak vezetője attól is tart, hogy a koronavírus még több gyereket ereszt az utcákra a kontinensen az iskolák bezárása miatt, és a családok kétségbeesetten keresnek majd új megélhetési forrásokat. A múlt héten a szervezet Sierra Leonében, Waterloo városban osztott ételt gyerekeknek. Még hét évesek is voltak köztük, és olyan is, akik két napja nem ettek.
Lees-McCowan szerint ebben az országban ismét olyan iszonyú állapotok jöhetnek, mint korábban az ebola-járvány idején, amikor számos gyerek vesztette el a családját és mások sem fogadták be őket a betegségtől való félelmükben.
Dél-Afrikában, ahol március 27-én három hetes zárlatot rendelt el Cyril Ramaphosa elnök, Durban városában az uMthombo civil szervezet munkatársai már előzőleg tájékoztatták az utcán élő gyerekeket és fiatalokat a koronavírus tüneteiről, élelemmel látták el őket. Mindenki fél azonban tőlük, mert senki sem tudja, honnan jöttek. A városban egy három évvel ezelőtti felmérés szerint 9-10.000 utcagyerek lehet, de az uMthombo szerint ez a szám azóta megkétszereződött, miután Durbanben könnyű a kemény drogokhoz hozzáférni, és emiatt még nehezebb őket betegség esetén megfelelően kezelni.
Indiában, a Tamil Nadu állambeli Csennaiban a rendőrök most értették meg, hogy nemcsak sok gyereknek, hanem egész családoknak az utca az otthona, akik maradékokból és apró munkákból, például piaci rakodásokból élnek. Ez most mindent megszűnt a karanténnal és nincsenek tartalékaik.
Ross szerint csak reménykedni lehet, hogy egyre többen ráébrednek erre a valóságra a világban, különben az történik, amit az egyik mombasai fiatalember mondott, miután közölték velük, hogy nem akarják őket az utcán látni este 7 óra után. „Akkor bennünket az éhhalál visz el a koronavírus helyett?”