„Átállt az ellenséghez” – saját apja ellen harcol egy ukrán katona, elmondta, milyen érzés
Különösen nehéz az oroszok ellen harcolni egy ukrán katonának, hiszen nemcsak a megszállókkal kell megküzdenie, hanem saját apjával is - számolt be róla a Guardian.
Amikor február 24-én hajnalban Oroszország rakétatámadást indított Ukrajna ellen,
Oleg azt üzente a fiának, hogy ne fogjon fegyvert, mert Kijev rögtön el fog esni a háborúban. Artur azonban nem fogadta meg a tanácsát, önkéntes katonaként harcolt az ukrán főváros védelméért, mielőtt az oroszok áprilisban elhagyták a kijevi régiót. Nemrég pedig már az ukrán hadsereg rendes tagjaként vett részt az ország északi és keleti részén zajló ellentámadásokban. Ott volt például az Izjum és a Liman visszafoglalásáért vívott harcokban is.
A fiatal katona folyamatosan tartja a kapcsolatot az apjával, sms-üzenetekben írnak egymásnak. Artur azonban mélyen ellenzi azt, hogy Oleg az ellenség oldalán harcol hazája ellen.
A 27 éves férfi katonacsaládba született a Kijev mellett fekvő Boriszpilben. Édesapja Donyeckből származik, egy évtizeden át szolgált az ukrán hadseregben. Miután Oleg 2011-ben elvált Artur édesanyjától, Oroszországba költözött, hogy munkát keressen. 2016-ban aztán csatlakozott a donyecki szeparatista erőkhöz, két évvel azután, hogy Oroszország elcsatolta a Krím-félszigetet Ukrajnától.
- mondta Artur.
Elmondása szerint apja fokozatosan elkezdte felvenni az orosz álláspontot, még mielőtt csatlakozott az ellenséges erőkhöz.
Ahogy nőtt a feszültség Oroszország és Ukrajna között a háború kezdete óta, úgy nőtt a távolság az apa és fia között is. Amikor március elején a legtöbb orosz csapatot visszaverték az ukrán Kijevben, Artur videóüzenetben gúnyolódott apjának: „Sétálok körbe-körbe, de egyetlen oroszt sem látok, úgy tűnik, felszívódtak. Nem értem, hol vannak?”. Oleg erre azt válaszolta, hogy hamarosan fordul a kocka, és ismét arra kérte fiát, hogy dobja el a fegyvert.
De még akkor is kitartott az orosz propaganda mellett, amikor előkerültek a bucsai tömegmészárlások bizonyítékai. Oleg azt állította, hogy az erről szóló jelentések hamisak, és még a fia sem tudta meggyőzni ennek ellenkezőjéről.
Amikor Arturnak és társainak sikerült felszabadítani Izjumot az ellentámadások során, Oleg azt üzente neki: „Örülj, amíg tudsz!” Fia így válaszolt: „Olyan vagy, mint a rosszfiúk a horrorfilmekben. Amikor a gonoszt legyőzik, mindig azt ígéri, hogy visszatér”.
Ez volt az egyik utolsó üzenetváltásuk. Arra a kérdésre, hogy ha szembekerülne apjával a csatatéren, mit tenne, a fiatal férfi ezt mondta:
Szerinte nem valószínű, hogy ez a közeljövőben előfordulhat, mivel apja egy donyecki katonai bázison állomásozik. Mint mondta, sok erő kellett neki ahhoz, hogy ne hagyja, hogy a harag és a gyűlölet feleméssze. Hiába írta neki azt Oleg nemrégiben, hogy a legjobbat akarja neki, hogy boldog és egészséges legyen, a katona szeretné, ha apja megbűnhődne.
Artur a végsőkig akar küzdeni, de tart attól, hogy „a vak gyűlölet élve felfalja” és egyszerűen kiég, mielőtt a háború véget érne. Ha sikerül túlélnie, szeretne filmkészítésssel foglalkozni Kijevben, ugyanis ez már régi nagy vágya. Emellett segíteni akar a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő katonáknak is.
Mint mondta, azért mesélte el a történetét, mert tudja, hogy nagyon sok ukrán küzd hasonló családi problémákkal.