Rettenthetetlen harci pilóta volt az első amerikai űrhajós – 60 éve kerülte meg John Glenn a Földet
Nyolc hónappal azután, hogy a Szovjetunió megnyerte az első Föld körüli űrutazás versenyét az Egyesült Államokkal szemben, a szuperhatalmi rivális egyenlített, ráadásul úgy, hogy az első amerikai űrhajós nem egyszer, hanem háromszor kerülte meg bolygónkat, és több mint háromszor annyi időt töltött a kozmoszban, mint szovjet kollégája. Mindketten vadászpilóta múlttal kerültek be hazájuk első űrhajós csapatába, de míg az alig 27 éves Jurij Gagarin már korából adódóan is csupán hadgyakorlatokon bizonyíthatta képességeit, a 41 esztendős John Glenn mögött kemény harci tapasztalatok voltak mind a II. világháborúból, mind pedig a koreai háborúból.
John Herschel Glenn jr. 1921. július 18-án született az Ohio állambeli Cambridge-ben. Nyolcévesen ült először apjával repülőgépre és onnantól kezdve a repülés lett a szenvedélye. Feljegyezték róla, hogy a sport mellett legszívesebben repülőgép-modelleket készített. Húszévesen már megszerezte a magánpilóta-engedélyt. Közben kitört a II. világháború, és Glennt 1943-ban már a tengerészgyalogság vadászpilótái között találjuk. A Csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték, ahol 57 bevetésen vett részt, amelyekért később számos magas katonai kitüntetésben részesült. Tapasztalatára, bátorságára még a koreai háborúban is szüksége volt az amerikai légierőnek: közel 100 bevetésen vett részt, főleg a szárazföldi egységek támogatójaként. Az egyik alacsony magasságban végrehajtott küldetéséről úgy tért vissza, hogy gépén 250 lövedéknyomot számoltak meg.
John Glenn az újabb háborút követően sem ült a babérjain, hanem tesztpilótának jelentkezett, és 1957. július 16-án neki jutott az a dicsőség, hogy megdöntse az amerikai transzkontinentális szuperszonikus repülés rekordját. Az F8U Crusader fedélzetén 3 óra 23 perc alatt tette meg a kaliforniai Los Alamitos és New York közötti, 3935 km-es távolságot, 943 km/órás sebességgel. Fedélzeti kamerájával ő készítette el az Egyesült Államok első transzkontinentális panoráma fotókörképét.
Bár amikor 1958-ban, a szovjet Szputnyik műhold fellövése után Dwight D. Eisenhower elnök elindította az amerikai űrprogramot, és megkezdődött az első űrhajós-jelöltek kiválasztása a tesztpilóták közül, Glenn már 37 éves volt (a felső korhatárt 40 évben állapították meg), ráadásul nem rendelkezett az elvárt tudományos diplomával.
Az író még azt is hozzátette, Glenn volt a legfotogénebb, és a megjelenés, akárcsak Gagarin esetében, nem volt elhanyagolható, ha valaki ilyen hősi szerepre készült. Glenn egyébként egyáltalán nem volt elragadtatva a Philip Kaufman 1983-as filmjétől, amelyben őt Ed Harris személyesítette meg: „Szórakoztató filmnek jó, de dokumentumnak egyáltalán nem” – mondta róla.
Az amerikai Mercury űrprogram 1961-ben még csak az „űrugrásig” jutott el, előbb május 5-én Alan Shepard-del, majd július 21-én Virgil Grissommal. Az „űrugrás” vagy szuborbitális repülés azt jelentette, hogy az űrhajók elérték a világűrt, de nem álltak Föld körüli pályára. (Grissom hat évvel később szörnyethalt az Apollo 1-et elpusztító tűzvészben, Shepard viszont 1971-ben az Apollo 14-gyel eljutott a Holdra). Glenn mindkét esetben első számú tartalék volt, őt már az „igazi” űrutazásra tartogatták. Friendship 7 nevű űrhajójának indítását 1962. január 20-ra tervezték, de vagy technikai problémák adódtak, vagy pedig az időjárási viszonyok voltak kedvezőtlenek. Úgy tűnt, hogy a február 20-i indítást sem fogadják kegyeikbe az égiek, mert összesen 11-szer kellett leállítani a visszaszámlálást, végül 3 óra 44 perc késéssel, egyetemes idő szerint 13:47-kor történt meg a kilövés a floridai Cape Canaveral űrtámaszponton.
Glenn első útja nem volt zavartalan. Az első Föld körüli keringés során meghibásodott az automata ellenőrző rendszer, így a pilótának kézi vezérléssel kellett végrehajtania a második és a harmadik kört, valamint a Föld légkörébe való visszatérését. Ráadásul a földi irányítóközpontból azt is észlelték, hogy az űrhajó hőpajzsa meglazult, és ez azzal fenyegetett, hogy a Friendship 7 utasával együtt szénné ég a visszatéréskor. Ezért úgy döntöttek, hogy a fékezőrakétát a helyén hagyják, hogy az tartsa meg a hőpajzsot. Glenn-nek nem árulták el pontosan, hogy mi a baj, az űrhajós sejtette, hogy valami nem stimmel, de jó katonaként végrehajtotta a parancsot. Később elmondta, hogy amikor a visszatéréskor látta a kabin ablakából a fékező rakéta lángoló darabjait, azt hitte, hogy a hőpajzs volt.
A Friendship 7 végül 4 óra 55 perces keringés után az Atlanti-óceánra szállt le Cape Canaveral-től 1290 km-re délkeletre. (Gagarin 1 óra 48 percet töltött a kozmoszban). De felkészültek arra is, hogy az űrhajó a Csendes-óceánra érkezik, ezért Glenn egy több nyelvű írást vitt magával a következő szöveggel: „Idegen vagyok, békével jöttem. Vigyetek a vezetőtökhöz, és örökké hálásak leszünk nektek.”
John Glennt természetesen azonnal nemzeti hőssé vált, John F. Kennedy olyan „értékké” nyilvánította, aki nem kockáztathat még egy űrrepülést. Maga Glenn sem hitte, hogy ez még egyszer bekövetkezhet, de nem is akart 41 évesen hátra lévő életében „emlékmű” lenni. Mivel az elnök nemcsak az első űrhajósnak járó „különleges szolgálati érdemrenddel”, hanem személyes barátságával is kitüntette, leszerelt a NASA-tól és a tengerészgyalogságtól, majd politikai karrierjét kezdte építeni.
1968-ban még az elnökjelölt Robert Kennedy mellett kampányolt, 1974-ben azonban elnyerte Ohio állam demokrata párti szenátori székét. Ezt a tisztségét 1998-ig töltötte be. 1978-tól a külügyi bizottság tagjaként a konzervatív szárnyat erősítette, azok közé tartozott, akik ellenezték a szovjet-amerikai SALT-II fegyverzetkorlátozási szerződést, mert úgy vélte, hogy az Egyesült Államok nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a szovjet vállalások betartásának ellenőrzésére. 1985-től nyolc éven át a belbiztonsági bizottság elnöke volt. Ez idő alatt vált fő érdeklődési területévé az amerikai atomfegyver-gyárak biztonsága és azok környezeti hatása. 1976-ban még az is felmerült, hogy alelnök lesz Jimmy Carter mellett, 1984-ben pedig egyenesen a Fehér Házat célozta meg, de az előválasztások „szuperkeddjén” elszenvedett veresége után visszalépett.
John Glennt idős kora és tudományos érdeklődése vitte vissza az űrbe. Egy, a NASA orvosai által írt könyvben olvasta ugyanis, hogy az űrben a test ugyanolyan változásokon esik át, mint az öregedéssel: csökken a csontok és az izmok tömege, valamint a vérplazma. Így támadt az az ötlete 1995-ben, hogy jelentkezzen, mint orvosbiológiai alany, egy újabb űrutazásra. Így 1998. november 29-én, 36 évvel a Friendship 7 után, 77 évesen a Discovery űrsikló fedélzetén ismét kilépett a földi atmoszférából. A biometrikus tesztek mellett ő lett a csapat fotósa és videósa is.
Egészen 2021-ig Glenn volt a legidősebb ember, aki valaha a világűrben járt. Az első amerikai űrhajós 2016-ban halt meg 95 éves korában és már nem érte meg, hogy a 90 éves William Shatner, az Űrszekerek egykori Kirk kapitánya megdöntötte ezt a rekordot Jeff Bezos Blue Origin-jével a New Shepard nevű űrrepülőgépen.
Ez a gép zuhant le 1994. március 23-án Fotó: Wikipedia 
A kép megjelent Hunfalvy János: Bp. és környéke 1859 c. könyvében p. 78-79. között
Woolpitban a mai napig él a gyerekek legendája Fotó: Wikipédia