A házasságokban, tartós kapcsolatokban elég gyakori jelenség, hogy úgy dönt valamelyik fél, hogy az addig képződött hiányt betölti, és egy külső kapcsolatban keres gyógyírt arra, amit a kapcsolatában nem élt meg. Szándékosan nem azt mondom, hogy nem kapott meg, mert azt tapasztalom, hogy sokszor ott van az, amit keres az adott személy, csak nem pont olyan csomagolásban, ahogyan azt ő felismeri.

Mit lehet tenni, ha valaki szeretői viszonyt alakított ki?

1.

Először is jó, ha meg tud maradni azon a szinten, hogy nem a harmadik személy tökéletessége az, ami azt a pillanatot tökéletessé teszi, hanem ő a főszereplője annak, amit érez, ő maga lesz nyitott és befogadó arra a látványra, amilyennek önmagát látja, éli meg abban a helyzetben. Persze, ez gyakran nehezen megy, ameddig az érzés elragadja, és nem veszi vissza a tudatos irányítást a gondolatai felett.

2.

Előbb-utóbb döntést fog hozni, hogy

* folytatja tovább a kettős életet

* kilép a kapcsolatából

* kilép a szeretői viszonyból.

Ez nem szerencsés, ha külső nyomásra történik, ezekhez belső elhatározásra lesz szükség. Arra, hogy megtalálja, miért szeretné azt, amit választ. Mit nyer vele, milyen embernek fogja látni magát, hogyan fog élni, mit fog másképp tenni.

3.

Ha megvan az elhatározása (most azon a vonalon megyek tovább, hogy a házasságban marad), akkor azt jó, ha tettek követik. Nem elég azt mondani, hogy jó lenne egy jó házasság, hanem úgy kell akkor hozzáállni: mit tehetek azért, hogy jó házasságban éljek. Eleinte biztosan fájni fog az elengedés okozta űr megjelenése, de ott a házastárs, akivel kialakíthat egy olyan életet, amelyben megélheti azt, amit keres. Hazugságok, titkok nélkül. Tenni kell érte, új szokásokat behívni, elengedni sérelmeket...

Elmondjuk-e vagy sem? A folytatásért kattints!