A napokban kaptam ezt a kérdést Tamarától. Van értelme küzdeni azért, akit szeretünk? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy valóban azt az embert szeretjük és nem csak a megszokás akar benne tartani egy helyzetben?

Mivel semmit nem tudunk arról, hogy a jövőnk hogyan fog alakulni, ezért a jelenünkkel tudunk foglalkozni, a jelen percekben tudunk tenni azért, hogy felismerjük, mit érzünk, mi az igényünk, és a jelenben tudunk bátorságot gyűjteni ahhoz, hogy elengedjünk valamit, vagy belemozduljunk egy helyzetbe.

A párkapcsolatok működtetése egyszerű, de nehéz dolog. Hiszen adott két ember, akik a megismerkedésük pillanata óta folyamatosan változnak ebben-abban, és ott van még maga a párkapcsolat is, ami folyamatosan közeledő-távolodó dinamikát mutat.

A hűtlenséget megelőzi egy hiányállapot, ami táplálkozhat az önértékelés csökkenéséből, és támaszt, vigaszt keres kívül, vagy táplálkozhat a párkapcsolati hiányból is. Egy olyan feszítő állapot, ami szelepet igényel. Van, hogy az embernek ez az egyetlen megoldási séma, aminek enged.

A „belesodródtam”, meg az „így alakult” is azt mutatja, hogy az ember abban a pillanatban, mikor döntést hoz (a sodródás is döntés), akkor a legkisebb ellenállás útját választja. Mint ahogyan egyébként az élet több területén is elő szokott fordulni ez. Erőtlenül, motiválatlanul nehéz nem a legkisebb ellenállás útján haladni.

A hűtlenség maga feldolgozható helyzet: bizalomépítés, önbizalom növelés, életszemléletváltás, sérelmek oldása… Nagy falatnak tűnhet, de ilyenkor nem csak a párkapcsolatért változik valaki, hanem leginkább önmagáért. Önmaga jobb verzióját építi fel ezáltal.

Amikor felismeri az ember, hogy mi miből fakad és mit miért tesz, akkor ott a belátás, majd a stratégia megválasztása, és az új szokások gyakorlatba átültetése. Mindkét fél részéről.

A témában gyakran kérdezik, hogy mit gondolok, vajon van-e értelme együtt maradni hűtlenség után, képes-e változni a hűtlen fél. A szokásaink, a sémáink változtathatóak.

A sérüléseinkkel való munka meg szokta hozni a gyümölcsét, hiszen a sebzett helyett egy gyógyultabb lélekállapotban képesek vagyunk más megoldókulcsokat használni, mint eddig. Persze, csak ha szándék is van rá.

Van remény arra, hogy még vehetünk ki számunkra jelentős élményeket a kapcsolatból hűtlenség után is.

A hűtlenségből három kivezető utat szoktam látni a pároknál.

• Vannak, akik nem teszik túl magukat a történteken, nem tanulnak belőle mindketten és nem szavaznak bizalmat a közös jó jövőnek. Ők szakítani szoktak.
• Vannak, akik úgy döntenek, megbocsátanak, vagy legalább is megpróbálják feloldani a sérelmet, de igazán nem történik meg mégsem. Nem szűnik a tettes-áldozat leosztás. Ők együtt maradnak, de szurkálódás, negatív adok-kapok formájában időnként fel-felbukkan a sértettség.
• És vannak, akik új fejezetet nyitnak, levonják a következtetést a párkapcsolati defektből, dolgoznak önmagukon és két jobb verziójú ember élvezi egymás társaságát a továbbiakban. Megújulnak.