5 fiatal elmesélte, milyen érzés volt 'ragasztónak' lenni két elhidegült szülő között
"A szüleim mindig fogták egymás kezét, és gyakran mondogatták egymásnak, hogy „szeretlek”. Azt hiszem, 12 éves koromig semmi baj nem volt. Egy nap felébredtem, és azt láttam, hogy az anyám sír a kanapén. Megkérdeztem tőle, mi a baj, és azt mondta, beteg. Világosan láttam, hogy semmi baja nem volt.
Kiderült, hogy apám egy üzleti útról jött haza, és egyszerűen közölte vele, hogy évek óta nem szereti.
Nagyon logikus gondolkodó vagyok, így nem tudtam megérteni, hogy miért maradt vele ezek után. Megkérdeztem tőle, miután elváltak, és azt mondta, hogy nem akarta, hogy egy másik nő is gondoskodjon a gyerekeiről. Szomorú vagyok, hogy anyámnak olyan házasságban kellett élnie, ahol nem érezte magát szeretettnek, de ez egy olyan döntés volt, amit ő vállalt be. Talán félelem volt mögötte, talán úgy érezte, elég neki a gyerekei szeretete.
A férjem és én nyitott könyvek vagyunk a gyerekeink felé. Azt mondjuk nekik, hogy az
anyu és az apa néha nem értenek egyet, de mindig beszélünk róla és szeretjük egymást a vitáktól függetlenül."
- Névtelen, 31, Denver
"Úgy nőttem fel, hogy a szüleim állandóan azzal variáltak, hogy elválnak, vagy sem. Amikor ötödik vagy hatodik osztályos voltam, elvittek a nagymama házába, leültek, és azt mondták, hogy válnak. Annyira ideges voltam, hogy az iskolában nem tudtam tanulni, erre úgy döntöttek, hogy mégsem.
Utána viszont annyit harcoltak, hogy mindig arra vágytam, bárcsak hamarabb megtették volna.
Megkérdezem őket: - Miért házasok ? - Anyám azt mondta nekem, hogy azt akarja, hogy az öcsém, aki a legfiatalabb, két szülővel nőjön fel. Nem volt meglepő, amikor 21 éves koromban végül elváltak. Most sokkal jobb viszonyban vannak, mint valaha, amikor együtt voltak. Bárcsak hamarabb elváltak volna, mert akkor hamarabb eljutottunk erre a pontra". - Christina, 38, New Jersey
