/jovo/vegveszelyben-a-langolo-amazonia/
hirdetés

JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Végveszélyben a lángoló Amazónia

Idén is közel 2 millió hektárnyi erdőt pusztított el a tűz, ami tragikus következményekkel jár az ott élő állatok és növények számára.
hirdetés

Az Amazonas-vidéken szeptemberben a Monitoring the Andean Amazon Project nevű civil szervezet becslései szerint 1,8 millió hektáron pusztítottak lángok. Mivel az esőerdőkben a tüzek ritkán természetes eredetűek, az okokat a környező földeken kell keresni. Az erdők melletti gabonaföldeken vagy legelőkön ugyanis gyakran gyújtanak tüzet, hogy kifüstöljék a kártevőket, vagy pedig az illegális erdőírtások után megtisztítsák a talajt – írja a Mongabay.

Az amazóniai tüzekre tavaly figyelt fel a világ. Idén februárban több mint 1200 tudós írt alá egy nyílt levelet, amelyben azzal vádolták Jair Bolsonaro brazil elnököt, hogy az ő erdőirtásokat támogató politikája a fő felelős.

Jos Barlow, a lancasteri egyetem természetvédelem professzora azt mondja, hogy az esőerdő lassan ég, a tűzvonal 24 óra alatt alig 300 métert halad előre, ezért a mozgékony állatok időben el tudnak menekülni. Beáshatják magukat, vízbe vetődhetnek, vagy más területeket kereshetnek maguknak.

Csakhogy a költözés nem ilyen egyszerű: nem lehet büntelenül elfoglalni az élővilágban más territóriumát. Az is könnyen lehet, hogy a menekülő állatok a „menedékhelyen” nem találnak maguknak elegendő élelmet. Ez különösen a nagyobb testű állatokat veszélyezteti.

A főemlősök egy ideig ott maradhatnak egy égő erdő érintetlen részén, de ha elfogy az élelem, kénytelenek továbbállni. A 2019-es tüzek például felégették az alig egy évtizede felfedezett faj, a Mura nyerges hátú tamarin élőhelyét, és egyelőre nincsenek adatok arról, hogy az állatok közül mennyien élték túl a pusztítást. De még kevesebb esélye van a kisebb madaraknak, kis emlősöknek és kígyóknak.

hirdetés

Köztudott, hogy az esőerdők fái különösen érzékenyek a tűzre. A trópusi fáknak nincs olyan vastag fakérgük, mint a mérsékelt övieknek, például a fenyőknek. Az esőerdőben pusztító tüzek kiirtják a legtöbb kis fát és facsemetét, és a nagy fák felét is képesek elpusztítani, miközben a talajba került magvak a forróságtól elveszhetik csíraképességüket.

Bár a nagyobb fák nem pusztulnak el azonnal, a törzsüket érő tűzkár halálos sebet üthet rajtuk, mert kórokozók költözhetnek beléjük. Lassú halál vár rájuk. Amikor kidőlnek, a lombjuk alkotta boltozat hiányában a környező fákat könnyebben ledönthetik a viharok, pusztul az aljnövényzet és végveszélybe kerülnek a benne élő mikroorganizmusok, növények és állatok.

Barlow és kutatócsoportja megállapította, hogy az amazóniai tüzek gyökeres változást hoztak az erdők flórájában és faunájában. A tűz pusztította területeken gyakorlatilag eltűntek azok a madarak, amelyek az aljnövényzetből táplálkoztak. Csökkent a ganajtúró bogarak száma is, pedig nagyon fontos a szerepük a táplálékláncban és a magok szétszórásában.

Egy másik tanulmányból kiderült, hogy azokon az erdőterületeken, amelyek többször is leégtek, csökkent azoknak a különleges erdei hangyafajtáknak a száma, amelyek a magterjesztés mellett megmozgatják a talajt. A tüzek után olyan hangyapopuláció foglalta el a helyüket, amely nyíltabb élőhelyeken, például szavannákon honos, viszont éppen az elődeik feladatát nem tudják ellátni. Ugyanezt tapasztalták számos lepkefajtánál is.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a tűz végzetes következményekkel jár azokra az állatokra és növényekre nézve, amelyeknek az amazóniai erdők hűvös, nedves, aljnövényzeti mikroklímájára van szükségük.

A kutatók egyelőre nem tudják, hogy a leégett erdők mennyi idő alatt képesek regenerálódni. Azért érik őket néha meglepetések is. Kiderült például, hogy a dél-amerikai tapír szívesen látogatja a letarolt erdőket és hagyja ott ürülékét, megtermékenyítve a talajt, igaz, ezt olyan tűz pusztította területeken tapasztalták, amelyek érintetlen erdők mellett terülnek el.

Ernesto Alvarado, a washingtoni egyetem professzora, az erdőtüzek szakértője szerint

Amazónia olyan, mint egy buborék, amely, ha a fák sértetlenek, megtartja a nedvességet az erdő boltozata alatt. Az erdőirtások, útépítések, tüzek azonban olyanok, mintha lyukakat vágnának ezen a buborékon, így a nedvesség elszökik és az erdő száradni kezd.

És valóban, az amazonasi száraz évszak egyre hosszabb. Emiatt csökken a talajvíz, és a fák lehullajtják leveleiket. A száraz avar pedig könnyen lángra lobban, ha egy közeli földön gyújtott tűz elszabadul.

Egyes tudósok szerint Amazónia közel van ahhoz a kritikus ponthoz, amikor olyan mértékben csökken a csapadék, hogy az esőerdők elszavannásodnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a természetes szavannákhoz hasonló területek alakulnak ki, hanem egy nagyon elszegényedett ökoszisztéma jön létre, ami nem tudja ellátni eredeti funkcióját.

Ez a veszély elsősorban a brazíliai esőerdők déli részét fenyegeti, ahol a terjeszkedő legelők és termőföldek tovább súlyosbítják a tűzveszélyt. Amíg e folyamat megállításához hiányzik a politikai szándék, addig a lángok tovább pusztítják az amazóniai esőerdőket.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk