Notice: Undefined variable: badgeOn in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/views/RenderSinglePage.php on line
139
Notice: Undefined variable: dir in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/models/ImageGreps.php on line
133
Notice: Undefined variable: dir in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/models/ImageGreps.php on line
133
Notice: Undefined variable: dir in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/models/ImageGreps.php on line
133
JÖVŐ
A szemét forradalma – Interjú Tom Szakyval, a modern hulladékgazdálkodás úttörőjével
Notice: Undefined variable: leadnone in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/views/RenderSinglePage.php on line
182
>
Beszélgetés az emberi környezet hátsó feléről, a körkörös gazdaságról, a hulladék tudományos és menő oldaláról és DNS-sel teli koszos pelenkákról a TerraCycle és a Loop alapítójával, korunk egyik legnagyobb innovátorával.
A HYPEANDHYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.
– Egy korábbi interjúban említette, hogy a hulladékgazdálkodást az egyik legkevésbé innovatív szektornak tartja. Mégis, a szemétnek értéke van, akár egy eldobott kólásdoboz története is izgalmas lehet. Mit gondol, mi az oka az innováció hiányának ezen a területen?
– Ha azt mondjuk, hogy az informatikai ágazat az agy, akkor az ipar a test. Tegyük fel, hogy a gyógyszerészet az agy, ebben az esetben a gyógyszeripari ágazat az immunrendszer. Hollywood és a média a szemünk, a fülünk.
Akkor mi a hulladék? A hátsó felünk, nem igaz? Ez a terület izgatja legkevésbé az emberek fantáziáját. Amikor előadást tartok egy egyetemen, gyakran felteszem a kérdést a diákoknak: van bárki önök közül, aki gondolt már rá, hogy az egyetem után a hulladékiparban helyezkedjen el? Soha, egyetlen kéz sem lendül a magasba.
Vannak olyan kulturális környezetek, ahol a szülők azzal riogatják a gyerekeket, hogyha nem tanulnak elég jól, akkor elmehetnek kukásnak.
Ezért mondom, hogy ez konkrétan a világ hátsója: nem szexi, nem izgalmas, ezért nem is jut el ide az innováció. Egyszerű pszichológia, hiszen undorodunk a szeméttől.
Mi a funkciója egy WC-nek? Hogy a saját szemetünket minél előbb eltüntesse a szemünk elől, ezért találtuk fel a WC-t. Nem elég, hogy minél távolabb akarjuk tudni magunktól ezeket a dolgokat, még csak gondolni sem akarunk rá. Ez a pszichológiai része. A hulladékról nem tartanak előadásokat az egyetemeken. Mindenféle ezoterikus hülyeségről lehet tanulni, például ezer évvel ezelőtt beszélt, holt nyelvek irodalmáról. De a világ egyik legnagyobb kérdéséről, a szemétről nem írnak könyveket, nem szólnak róla előadások, nincsenek professzorok, akik oktassanak ezzel kapcsolatban. Számomra mégis elképesztően izgalmas ez a felfoghatatlanul hatalmas téma. És innovátorként, vállalkozóként úgy gondolom, szükség is van az átgondolt, céltudatos fejlesztésre ezen a területen, ha már más gondolni sem akar erre.
– A téma pszichológiai oldalát említette, nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről is. Vannak ismerőseim itt Magyarországon, akik a hulladékiparban dolgoznak. Hatalmas összegeket fektethetnének ebbe az iparágba, de az az igazság, hogy ők nem éppen innovatív típusok. Bár évtizedek óta ebben a szektorban dolgoznak, nem igazán hajlandók a megújulásra. Mi erről a véleménye?
– Ez a hagyományos üzleti modell kérdése is, ami a hulladék esetében nagyon egyszerű.
Olyan olcsón akarom elszállítani a szemetet, amennyire csak lehet, és, ha ennek a szemétnek van bármilyen értéke, akkor kiválogatom és eladom. Ez a szemét egyszerűsített üzleti modellje.
Ha ezzel a hozzáállással vágunk neki ennek az iparágnak, akkor nagyon drága eszközökre lesz szükségünk. Nagy, masszív szemetes autókat kell vennünk, amikkel ki lehet válogatni a szemetet, ezek akár félmillió dollárba is kerülhetnek darabonként. Az infrastruktúra kialakítása is borsos, a profit pedig nagyon alacsony. Rengeteget kell befektetni, a haszon mégsem számottevő, ilyen környezetben pedig nem szárnyal az innováció.
Nagyon nehéz változást elérni egy olyan területen, ahol a pénz nagy része az eszközökre megy el, nem pedig kutatásra és fejlesztésre. Hány embert érdekelne egy ilyen iparág? Mindenki a Google-nél akar fejleszteni, mert abban van az igazán nagy pénz, nem pedig a hulladékgazdálkodás innovációjában, ahol magasak a költségek és alacsony a haszon.
Szeretnénk ezt a területet vonzóbbá tenni, ezért az irodáink, az egész üzleti kultúránk olyan, mint egy menő techcégnél. A tőkebefektetés hiánya viszont megnehezíti az innovációt, a változás pedig egyre kevésbé tűnik reálisnak.
– Rengetegszer halljuk mostanában a körkörös gazdaság kifejezést, de nem teljesen egyértelmű, mit is jelent ez pontosan. Jól hangzik, de a hétköznapi emberek nem igazán tudják megfogni, miről is beszélünk ilyenkor. Hogyan határozná meg a körkörös gazdaság fogalmát? Hogyan valósul meg ez az elképzelés a hulladékgazdálkodásban?
– A körkörös gazdaság hagyományos meghatározása szerint a lineáris gazdasági modell ellentéte. A lineáris gazdaság annyit tesz: vedd el, gyárts le, dobd ki. Egy tárgy elkészülte után egyszerűen a hulladéklerakóban végzi vagy elégetik – ez az egyenes út.
A körkörös gazdasági modell ezzel szemben azt mondja, hogy a termékeket össze lehet gyűjteni és visszaforgatni a gyártásba, hogy ne kelljen annyit elvenni. Erre egy példa az újrahasznosítás, de ami igazán lényeges, hogy hogyan alakítod a terméket ismét alapanyaggá. Ez azért borzasztóan fontos, mert így nincs szükség olyan mennyiségű kitermelésre, ami jelenleg a környezet esetében az egyik legpusztítóbb erő. Ez pedig megnyilvánul a klímaváltozásban, a környezetszennyezésben és az erdőirtásban is.
Fontos hozzátenni, hogy a körkörös gazdasági modell önmagában nem egyenlő a fenntarthatósággal, tehát lehet akár teljesen körkörös is a világgazdaság, akkor is kipusztíthatjuk magunkat. Hiszen ahhoz is szükség van energiára, hogy ezt a kört működésben tartsunk, ennek pedig minden esetben környezeti ára van. A kitermelés csökkentése jó irány, de nem ez a végső megoldás a hulladékiparban.
Pisla Réka | Hype&Hyper
– Az egyik legismertebb kijelentése, hogy a zero waste életstílus megvalósítható. De közben belegondolok, hogy még csak dél van, és máris rengeteg szemetet termeltem, anélkül, hogy észrevettem volna. Hogyan érhetjük el a teljesen hulladékmentes világot? Mik az első lépések egy ilyen utópisztikus cél felé?
– A legfontosabb dolog, amit egy zero waste világért tehetünk, a döntéseinkben rejlik. A környezetünk elképesztően komplex, és minden döntésünk hatással van rá. Akár elektromos, akár benzines autónk van, eszünk húst vagy teljesen vegánok vagyunk, egy garzonban vagy egy nagy családi házban élünk.
A legalapvetőbb, legegyszerűbb lépés, hogy minimalizáljuk a fogyasztásunkat, a vásárlásokat. Először is kevesebbet kell fogyasztanunk. Legyünk őszinték, és nézzük meg, hogy a mindennapjainkban mire van igazán szükségünk, és mit fogyasztunk csak az élvezetért. Csak annyit kellene fogyasztanunk, ami a túléléshez szükséges. Tudom, hogy ez nagyon képmutatóan hangzik, de muszáj lenne eljátszanunk ezzel a gondolattal.
– Igen, ez pedig pont szembe megy a fogyasztói társadalom elképzeléseivel, mindennel, amin a gazdaságunk, az egész civilizációnk alapszik.
– Az egész fogyasztói kultúra alapvetően megy szembe a kevesebb vásárlás gondolatával. Ezért is ennyire nehéz ez, mégis ennek kellene lennie az első lépésnek.
Az emberiség számára a következő száz év legmeghatározóbb kérdése a vásárláshoz való kapcsolatunk meghatározása lesz. Ha ilyen iramban fogyasztunk, akkor nem számít, hogy a termék organikus, körkörös a gazdaság, vagy a többi ökobaromság, mert így is, úgy is kinyírjuk a Földet. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a vegán burgerünk egy fenntartható farmról származik. De ha nem vesszük meg a burgert, akkor annak a gazdaságnak a helyén lehetne akár egy erdő is. Egyszerűen kevesebbet kell ennünk, és okosabban, lényegében csak azt, amire tényleg szükségünk van a túléléshez.
Ha sikerül visszafognunk a fogyasztást, akkor a következő kérdés az, hogy a termelés környezetre gyakorolt hatását hogyan tudjuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni? Műanyag zacskó helyett a zöldséget és gyümölcsöt rakhatjuk egyenesen a bevásárlókosárba is. A minőség is nagy kérdés: vehetünk tíz olcsó tollat vagy egy drágább, de jó minőségűt, ami hosszabb ideig kitart az irodában. A rosszabb minőségű termékeknek mindig nagyobb környezeti hatásuk van, míg a jó minőség csökkentheti a fogyasztás mértékét. Az sem elhanyagolható, hogy a jobb minőségű termékek csomagolása is sokkal gyakrabban újrahasznosított, ezért az ilyen projektekbe a hulladékgazdálkodás szempontjából is érdemesebb befektetni.
– Ez egy nagyon érdekes gondolat, és ebből azt is láthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom problémái, ahogy fentebb is említettük, összekapcsolódnak a kapitalizmussal. Az egyik interjúja során említette, hogy a TerraCycle alapgondolata a “kapitalizmus küldetéstudattal”. Ez a kettő nem zárja ki egymást?
– Ezt a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Az első, hogy amit csinálunk, az elsősorban egy célt szolgál, a profit másodlagos. Azért dolgozunk, hogy jobbá tegyük a környezetünket, hogy segítsük a társadalmat. Például közel 50 millió dollárt adományoztunk jótékonysági szervezeteknek az újrahasznosítási programjainkon keresztül. Azért, mert szerettük volna bebizonyítani, hogy egy üzletet céltudatosan is lehet vezetni, és nekünk sikerült is. A legnagyobb kihívás, hogy a legtöbb vállalat nem egy cél szolgálata érdekében jön létre, hanem hogy hajtsa a profitot. Ennek a mentalitásnak a hozadéka,
hogyha a profit istenét szolgálod, akkor a legtöbbször sérül a társadalom és a környezet is. A küldetéstudatos kapitalizmus lényege, hogy sok cég azért vesz részt az újrahasznosítási programjainkban, mert úgy gondolják, ez hosszútávon növeli a bevételüket.
Egy kekszgyártó cég például akkor választja a TerraCycle csomagolás-újrahasznosítási programját, ha egyértelművé válik, hogy így több vásárló fogja választani az ő kekszüket, mint a versenytársaikét. Egy cég válhat egyre jobbá, de a profit hajszolását alapvetően nem tudjuk megváltoztatni. Az az igazság, hogy a fogyasztók teszik le emellett a voksukat azzal, ahogyan vásárolnak. Ezért fontos, hogy ebben tudatosak legyünk. Ha megváltoztatjuk, hogy mit akarunk, a cégeknek is meg kell változtatniuk, hogy mit termelnek, mit értékesítenek. Különben senki nem fogja megvásárolni a termékeiket.
Pisla Réka | Hype&Hyper
– Számos cégvezető úgy véli, hogy vagy fenntarthatóbbá válnak, vagy lehúzhatják a rolót. A döntés egyszerű, a nyomás pedig a fogyasztók és az országok vezetése részéről is egyre hangsúlyosabb. Hogyan látja ezt a helyzetet a vállalatok szemszögéből?
– Ez érdekes kérdés, mert amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem üzlettel foglalkozni, a fenntarthatóság alig volt téma, a legtöbb vállalatnak még dedikált részlege sem volt erre. A nyomás akkor kezdett nőni, amikor a klímaváltozás hatásai egyértelművé váltak mindenki számára. A cégek is elkezdtek foglalkozni a fenntarthatósággal. De először csak a legnagyobbak, hiszen nekik volt elég tőkéjük arra, hogy ilyesmibe fektessenek. A kis- és középvállalkozások közül soknak ma sincsenek fenntarthatósággal kapcsolatos programjai. Például egy budapesti bárban van bárki, aki a fenntarthatósággal foglalkozik? Nem hinném. A lényeg csak annyi, hogy az emberek beüljenek egy italra, és ezáltal a cég ki tudja fizetni a munkaerőt. Az olyan multinacionális cégek mint a Bayer vagy a DuPont már túl vannak ezen a folyamaton. Amikor ez az egész elkezdődött azt volt a legérdekesebb megfigyelni, hogy hova helyezik a fenntarthatósági részleget a cégen belül. Számos esetben a jogi osztály részévé vált, tehát a jog és a fenntarthatóság összekapcsolódott. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy
a cégek úgy állnak hozzá a fenntarthatósághoz, mint egyfajta kockázathoz, amit minimalizálni kell. Vannak olyan cégek is, ahol a fenntarthatóság a PR és kommunikációs osztályhoz került. Ebben az esetben a fenntarthatóság mintegy márka- vagy PR-üzenetként jelenik meg. Néhány esetben az ügyvezetők teljesen új részleget alakítottak ki, hogy ezzel is jelezzék: számukra a fenntarthatóság olyasmi, ami képes akár az egész céget megváltoztatni. Azonban a legtöbb esetben a fenntarthatóság még mindig a PR és a kockázatkezelés alá sorolódik.
De vannak olyan helyek is, ahol fejlődik ez a terület, és egy idő után saját funkciót kap, a döntéseket mégis a gazdasági érdekek hajtják. Végül még arra szeretnék kitérni, hogy kétfajta fenntarthatósági lépést tehetünk. A legegyszerűbbekkel gazdasági hasznot is húzhatunk, például, ha egy teherautó hatékonyabb, akkor azzal pénzt spórolhatunk. Az igazán fontos fenntarthatósági lépések azonban nem lesznek jó hatással a vállalkozásunkra. Például, ha egy cég úgy dönt, hogy megszünteti a profitközpontját, mert az káros a környezetre.
– Sok történet kering az interneten a TerraCycle alapításáról. Mi volt a meghatározóbb pillanat az elmúlt évtized során, a D-day, amikor minden megváltozott a cégnél?
– Nem tudnék kiemelni egy konkrét pillanatot, több is eszembe jut. Mondok egy pár példát, hiszen csodálatos pillanatok ezek a cég történetében, amikor új oldalát ismerjük meg a hulladéknak. Ezt elsősorban tudományosan értem. Nem gazdasági kérdésekre keressük a választ, hanem felfedezzük a szemét fizikáját, biológiáját. Amikor aztán ilyen tudományos szintű felfedezéseket teszünk, akkor lehetséges, hogy ezekben valaki képes lesz meglátni az üzleti értéket is. Ez nem gyakori a hulladékiparban, ezért olyan hatalmas és feltáratlan ez a terület. Számos ilyen felfedezést nem tettünk még meg, pedig ezek a kulcsfontosságú pillanatok lennének.
Az egyik ilyen, amire tavaly jöttünk rá, egész víziót teremtettünk neki, és jövőre a nagyközönséggel is megismertetjük az az, hogy a szemét némely típusa tiszta, tökéletesen diagnosztizálható mintákat hordoz.
- Például, a légkondicionáló szűrője egy tökéletes minta, amit senki nem fog beletenni egy másik légkondicionálóba, használat után egyszerűen kidobjuk. A vízszűrővel ugyanez a helyzet, a gyerekek pelenkájában pedig tökéletes székletmintát találhatunk. A hulladékáram számos fajtája tartalmaz ilyen tiszta mintákat.
- A motorolaj a dugattyúk kenésére szolgál, amibe a dugattyúk korróziója miatt fém- és gumirészecskék kerülnek. Az összes említett esetben visszaforgathatjuk a hulladékáramot, hogy a minták elemzésével elképesztő mennyiségű információhoz juthassunk.
- A világ legnagyobb pelenkagyártóival indítunk egy közös online felületet, ahonnan egy kis készletet lehet majd rendelni, amibe belerakhatjuk a pelenkát, és visszaküldhetjük. Mi kielemezzük, és megmondjuk, hogy a baba allergiás-e valamire vagy hajlamos-e rá. Egészséges vagy gyenge a mikrobiomja? Hajlamos-e az elhízásra, atletikus alkat-e, magas intellektussal rendelkezik?
- A feleségem például irtózik a tűktől, és soha nem akar elmenni vérvételre. Képzelje el, hogy mennyire megkönnyítené az életét, ha csak egy kis fiolába tett tampont kellene elküldenie tesztelésre! Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtünk, hogy a szemét hihetetlen mennyiségű információt hordoz, amit csak úgy eldobunk, és vele együtt ezt a hatalmas üzleti lehetőséget is.
- Vagy gondoljunk az autóiparra. Ha bemegyünk egy autószerelőhöz, gyakran csak kívülről nézik meg a motort. Meghallgatják, de nem szedik szét, mert az túl drága lenne. Egy motorolaj-teszttel azonban megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a motor belülről. Minél több a fém- és gumirészecske az olajban, annál jobban korrodálódott a motor. Ezzel akár azt is megjósolhatjuk, meddig fogja még bírni az autó.
A Loop felületet is egy tudományos pillanat ihlette, az, hogy készítsünk egy “újrafelhasználási platformot” csak másodlagos döntés volt. Feltettük magunknak a kérdést: mennyi is a hulladék ára? Ha veszel egy üdítőt, az üveg árát is ki kell fizetned. A cég szeretné minél alacsonyabban tartani a költségeket, ezért az üveg vékony, ha elejtem, akkor széttörik. Nincs semmi értéke. Viszont, amikor a reggeli kávémat iszom, a bögre az enyém, egy vagyontárgy, ami hosszú ideig használható.
>Ha megváltoztatjuk a csomagolásról alkotott elképzeléseinket, és nem úgy gondolunk rá, mint a fogyasztó tulajdonára, hanem valamire, amit a fogyasztó kölcsönvesz, akkor ez a költség rögtön eszközzé válik a gyártó kezében.
Így jött létre a Loop. A szemét nem tudományos téma, és ez nagy baj, hiszen ilyen környezetben születnek a legfontosabb felfedezések.
Notice: Undefined variable: badgeOn in
/var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/views/RenderSinglePage.php on line
241