JÖVŐ
A Rovatból

Sam Altman nyert, és akik az emberiség érdekében lassították volna a mesterséges intelligencia fejlesztését, elbuktak

Véget ért az ötnapos minidráma az OpenAI-nál. Ez azonban sokkal többről szól, mint a vezérigazgató sorsa. Megmutatta, hogy mennyire nehéz lesz kordában tartani a mesterséges intelligencia fejlesztését, ha az üzleti és a hatalmi érdekek mást diktálnak.

Link másolása

A technológia iránt érdeklődő közönség csak kapkodta a fejét az elmúlt néhány napban. A mesterséges intelligencia-fejlesztés szupersztárját, a Chat GPT mögött álló, ma már 80 milliárd dollárt érő vállalat, az OpenAI első számú vezetőjét, Sam Altmant teljesen váratlanul kirúgta az igazgatótanács, majd emiatt kis híjján felmondott az összes dolgozó, végül Altman visszatért, az igazgatótanácsot pedig lefejezték.

De miről szólt valójában ez péntektől szerdáig tartó, Shakespeare-királydrámának is beillő történet?

Ahhoz, hogy megértsük, vissza kell mennünk a kezdetekhez. Az OpenAI-t „az emberiség legjobb érdekeit szem előtt tartva” eredetileg nonprofit szervezetként hozták létre 2015-ben olyan nagyágyúk, mint például Elon Musk és Peter Thiel, de az alapítók között volt Sam Altman is. Céljuk az úgynevezett általános mesterséges intelligencia (AGI - artificial general intelligence) felépítése volt, aminek intelligenciája megegyezne az emberével vagy meg is haladná azt. Azonban úgy gondolták, ez túlságosan erőteljes technológia ahhoz, hogy nyereséget hajszoló vállalatok vagy hatalomért vetélkedő államok irányítsák.

A nonprofit forma kezdetben jól működött, de hamar kiderült, hogy a fejlesztéshez több tíz- vagy százmilliárd dollár kell, amit lehetetlen jótékony felajánlások formájában összegyűjteni.

Kitaláltak tehát egy kettős struktúrát. 2018-ban, amikor Elon Musk kiszállt, a nonprofit szervezet létrehozott egy céget, ami immár a piacról is bevonhatott hatalmas pénzeket. A cég felett azonban továbbra is a nonprofit szervezet, pontosabban annak igazgatótanácsa gyakorolt ellenőrzést, hogy így garantálják az eredeti célok teljesülését. A profitorientált vállalat azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a befektetők pénzét, és hozza kereskedelmi forgalomba a küldetés finanszírozásához szükséges mesterségesintelligencia-alkalmazásokat. A befektetők nyereséghez juthatnak az OpenAI-ból, de a profitjuknak van egy felső határa. Az efölötti nyereség pedig visszakerül a cégbe.

Csakhogy az OpenAI a vártnál is nagyobb sikertörténetté vált. Az elmúlt évben Sam Altman a céget a techvilág élvonalába röpítette.

Kifejlesztették a GPT-4 nyelvi modellt, amelyre alapozva világhódító útjára indulhatott a ChatGPT. A San Franciscó-i vállalat a mesterséges intelligencia fejlesztések húzóereje lett, és Altman, az OpenAI 38 éves vezérigazgatója a techvilág egyik legismertebb figurájává vált.

Tolongani kezdtek a befektetők is, élükön a Microsofttal, amely először "csak" egymilliárd dollárral szállt be, mára pedig már 13 milliárdot pumpált a vállalkozásba. Ezzel a profit 49 százalékát birtokolja, saját termékfejlesztéseit pedig szinte teljes egészében az OpenAI technológiáira alapozza.

Az, hogy a Microsoft megjelent színen, és a mesterséges intelligencia fejlesztői között felpörgött a verseny, szinte automatikusan oda vezetett, hogy komoly feszültség alakult ki az OpenAI eredeti célja felett őrködő igazgatótanács és a Sam Altman vezette operatív vezetés között.

Az OpenAI egyik társalapítóját, a cég tudományos vezetőjét, az Oroszországban született izraeli–kanadai Ilya Sutskevert egyre inkább aggasztotta, hogy a technológiai fejlesztéseik veszélyesek lehetnek, és Altman nem kezeli kellő súllyal ezt a kockázatot.

A mesterséges intelligenciát egyesek egy emberöltő óta a legnagyobb üzleti lehetőségnek tekintik, amely óriási távlatokat nyit meg például a gyógyszerkutatások területén, és alapvetően átformálhatja a munkaerőpiacot, míg mások azon aggódnak, hogy a túl gyors fejlesztés az egész emberiség jövőjét is veszélyeztetheti.

Miután Sutskever aggódni kezdett a tavaly létrehozott GPT-4 ereje miatt, létrehozott egy külön csoportot a cégen belül, amely a technológia jövőbeli verzióinak veszélyeit vizsgálta. Altman nyitott volt ezekre az aggodalmakra, de azt is fontosnak tartotta, hogy az OpenAI megőrizze előnyét a nagy versenytársakkal szemben. Ezért újabb pénzforrások bevonásán dolgozott, szeptember végén például közel-keleti befektetőkkel találkozott.

Sutskever egy november eleji podcastban már nyíltan arról beszélt, hogy egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a mesterséges intelligencia sokkal okosabb lesz az embernél. "Hogy mit csinálnának az ilyen MI-k? Nem tudom" – tette hozzá. A Wall Street Journal szerint kollégáinak pedig azt mondta, aggódik, hogy az általános mesterséges intelligencia-rendszerek úgy bánnak majd az emberekkel, ahogy az emberek jelenleg az állatokkal.

Az igazgatótanács tagjainak többsége úgy gondolta, az OpenAI-nak az emberiség szolgálatára kell fejlesztenie a mesterséges intelligenciát, nem pedig azért, hogy a Microsoft minél nagyobb piaci részesedést szerezzen a Google-lel szemben.

Jellemző a helyzetre, hogy amikor az egyiküket, Helen Tonert azzal szembesítették, hogy Altman menesztése akár meg is semmisítheti az egész OpenAI-t, úgy reagált: "Ez tulajdonképpen összhangban lenne a küldetéssel."

Altman kirúgását a hat igazgatótanácsi tag közül négyen szavazták meg. Mindezt egy Google Meet megbeszélés keretében közölték a vezérigazgatóval, aki épp Las Vegasban volt a Forma-1-es versenyen. A többiek nevében Ilya Sutskever beszélt, és nem indokolta meg a döntésüket. Csak annyit mondott, hamarosan bejelentik a hírt, majd Altmant kizárták a számítógépéből. A kirúgás okáról később is csak annyit mondtak, hogy Altman nem volt velük teljesen őszinte. De hogy pontosan miben, azt nem árulták el.

A lépés sokkolta a technológiai iparág szereplőit, többek között a 13 milliárd dollárt befektető Microsoftot. Egyesek szerint a kirúgás jelentőségében ahhoz hasonlítható, mint amikor Steve Jobst 1985-ben elküldték az Apple-től.

Csakhogy Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója hamar világossá tette, hogy a játékszabályokat most ők írják. Bejelentette, hogy a Microsoft átveszi Altmant és az OpenAI második legfontosabb emberét, a szintén távozó Greg Brockmant, valamint minden dolgozót, aki szívesen csatlakozna hozzájuk. Azt ígérte, hogy a Microsofton belül folytathatják a munkát egy új laborban. Mivel OpenAI-alkalmazottak több mint 90 százaléka aláírta azt a levelet, amiben felmondással fenyegettek, amennyiben Altmant nem veszik vissza a céghez, világossá vált, az OpenAI igazgatótanácsa alulmaradt.

Ekkorra már Ilya Sutskever is meggondolta magát, és támogatta Altman visszatérését. Aláírta az ezért kampányoló levelet is.

„Mélyen sajnálom, hogy részt vettem az igazgatótanács tevékenységében” – fogalmazott. „Soha nem akartam ártani az OpenAI-nak. Szeretek mindent, amit együtt építettünk, és mindent meg fogok tenni, hogy újra egyesítsem a céget.”

Szerdára Sam Altamant visszahelyezték az OpenAI vezérigazgatói posztjára, és egy kivételével az igazgatótanács mindegyik tagja lemondott. Távozott a testületből Ilya Sutskever is.

Ezra Klein a Vox alapító-főszerkesztője a New York Times hasábjain azt írta,

mindez bebizonyította, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésen nincs kikapcsológomb. A profitorientált szervezet bebizonyította, hogy máshol is képes helyreállítani magát.

És még ha sikerrel is járt volna az Altmant megpuccsoló igazgatótanács, akkor is ott van a Google AI részlege, a Meta mesterséges intelligencia részlege, az Anthropic, az Inflection és még egy sor másik cég, amelyik a GPT-4-hez hasonló nagy nyelvi modelleket épített fel. A kapitalizmus logikájából az következik, hogy a mesterséges intelligencia megállíthatatlan.

Ezra Klein szerint egyelőre a kormányok is hasonló csapdahelyzetben vannak. Bár október 30-án a Biden-kormány egy fontos végrehajtási rendeletet adott ki a mesterséges intelligencia biztonságos fejleztésével és használatával kapcsolatban, a Szilícium-völgy befektetői erőteljesen kritizálták a lépést. Nagy-Britannia bejelentette, hogy rövid távon egyáltalán nem szabályozza a mesterséges intelligenciát, ehelyett inkább fenntartja az „innovációpárti megközelítést”, az Európai Unióban pedig a jelek szerint a szabályozási javaslat megakadhat Franciaország, Németország és Olaszország ellenállásán.

Bár a túl gyors fejlesztésnek valós kockázatai vannak, az óvatosabb megközelítésnek is vannak hátulütői. Például az, hogy más nemzetek magukhoz csábítják az AI-cégeket, épp úgy, ahogy a Microsoft tette volna az OpenAI alkalmazottaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk