JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Ámon Ada: „A levegőszennyezés fő oka az, hogy néhányan a fűtési rendszerbe nem illő dolgokat égetnek el”

Nem olcsó mulatság a klímavédelem, de meg kell tennünk. Hogyan lesz például vonzó a közösségi közlekedés? Beszélgetés a forró jövőről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2021. november 20.


Link másolása

Nemcsak az állami vezetők vettek részt a glasgow-i klímacsúcson, hanem Budapest is képviseltette magát. Ennek okáról, és a klímasemlegesség megteremtéséhez szükséges fővárosi feladatokról beszélgettünk Ámon Adával, aki Budapesten a Klíma- és Környezetügyi Főosztály vezetője.

– Hogy kerülnek Glasgow-ba városok képviselői?

– Alapvetően az aláíró felek államok, illetve az EU, mint államok közössége. Ők tárgyalnak. Utána az egyes parlamentek ratifikálják a megállapodásokat.

Viszont a klímatárgyalások során egyre fontosabb az úgynevezett “non state actors”, a nem állami szereplők részvétele abban a megállapodásban, amit aztán be kell tartani és betartatni olyan szereplőkkel is, mint a városok, vállalatok, vagy a közlekedési ipar szereplői például. Több éve már az ENSZ is partner, hogy ezeket a szereplőket valamilyen konstruktív, de mégis intézményes módon vonja be, hogy a hangjuk, szempontjaik felerősödhessenek már a tárgyalási folyamatok során is.

Mostanra ezt a Race to Zero mozgalom keretében tehetik meg, és támogathatják az ENSZ klímavédelmi törekvéseket globálisan. Így kerültünk mi is Glasgowba.

– Magyarországról csak Budapest volt ott ilyen szereplőként?

– Megmondom őszintén, fogalmam sincs. Azért egy ilyen helyen huszon-ötvenezer delegált kavarog a városban. Ha elrúgtunk volna egy kavicsot, valószínűleg egy nem skót embert talált volna el. Könnyen elképzelhető, hogy más magyarországi városok is ott voltak, bár el kell mondanom, hogy a Cities Race to Zero mozgalomban Budapesten kívül csak Kaposvár jeleskedik.

– Mi az, amit Budapest hozzá tud tenni ehhez a mozgalomhoz?

– Azért mentünk oda, mert egyrészt meg akartuk erősíteni azt az elköteleződésünket, amit már Karácsony Gergely megválasztásakor a városvezetés megtett. Nyilván, őt egy zöld városvezetőként ismerik az emberek. Ez az egyik fontos üzenet, ami egyébként a klímatárgyalások sorában nem szokott túl gyakori lenni, hogy a régiónkból valami pozitív üzenet érkezik. Az Európai Unió is úgy ismeri ezeket az államokat, benne a V4 országokat is, amelyek alapvetően kerékkötői ezeknek a folyamatoknak, inkább csökkenteni szeretnék az ilyen elköteleződéseket, mint növelni, de leginkább is azzal az alapállással közelítenek az ilyen törekvésekhez, hogy mi már megtettük a magunkét, 1990 óta drasztikusan csökkent a kibocsátás Magyarországon, és a többi országban, úgyhogy ezzel nekünk már nincs több dolgunk.

De nyilván van. Egyébként magának az országnak is sokkal jobb gazdasági, környezeti és egyéb feltételeket biztosítana, ha felülnénk arra a vonatra, ami a klímabarát gazdaság és társadalomfejlesztéssel jár. Budapest a másik három V4 fővárossal közösen írt egy levelet az ENSZ és az EU vonatkozó vezetőinek, megint csak elköteleződve a klímatörekvések mellett, és azt taglaltuk, amit egyébként maga a klímatárgyalás is, mi is arról beszéltünk, hogy érezzük a felelősséget, hiszen Budapest az egyik legnagyobb kibocsátó Magyarországon.

De megvalósítani az általunk elkészített klímastratégiát csak akkor tudjuk, ha ehhez megkapjuk a fejlesztési forrásokat is. A magyar kormányzat jelenleg nemhogy adna pénzt, inkább elvon Budapesttől már a város alapműködését is veszélyeztetve, miközben csak 2030-ig 2500 milliárd forint szükséges a céljaink megvalósításához.

– Mire kell ez a pénz? Tegyük fel, hogy megvan. Akkor én ebből mit fogok észrevenni?

– Ami a legkevésbé költséges, de kézzelfogható, az a zöldfelületek növelése. Jelenleg az egy főre eső ilyen felület aránya lakosonként hat négyzetméter. Az ajánlás itt kilenc. Ez ötven százalékos növelést feltételez, miközben nem nagyon akad már hely. Ahol még akad egy kis hely, azt persze az ingatlanfejlesztők szeretnék beépíteni. Egy városban a zöldítés, új fák ültetése, a régiek megóvása drága dolog. Nem elég letűzni egy magoncot, a gondozás folyamatos költségeket, emberierő-ráfordítást igényel. Viszont ezek a zöldfelületek például óriási szerepet játszanak az infrastruktúrát erősen terhelő csapadék visszatartása szempontjából.

Például egy hirtelen felhőszakadás a város egy bizonyos pontján komolyan túlterhelheti a csatornahálózatot, helyi áradáshoz is vezethet. Ez csökkenthető a megnövelt zöldfelületekkel. A hőszigetek, a nagy hőmérsékletkülönbségek a városon belül például levegőmozgást okozhatnak, komolyan megterhelhetik az emberi szervezetet. Az árnyékolás, ami ezt csökkenti nagyon komolyan élhetőbbé teszi a várost. Ezek pár százmilliárd forintos intézkedések tíz évre előre nézve.

Körülbelül ötszázmilliárd forintból már egy sokkal hívogatóbb, komfortosabb, kellemesebb közösségi közlekedést alakíthatunk ki, ami sokkal jobban kiszolgálja a lakosságot. A járműparkot nyilván alaposan meg kell újítani, ezen belül a zéró kibocsátású járművek arányát jelentősen kell növelni, vagy teljesen át kell állni ilyen eszközökre. A kötöttpályás fejlesztéseknek is fontos szerepe van egy ilyen csomagban, és meg kell teremteni a jogi feltételeit a megosztott szolgáltatások igénybevételének. Ez is egy nagyobb költség.

Persze a villamos energiával működő járművek is akkor zöldek, ha azt az áramot is zöld módon állítjuk elő, és akkor bizony szükség van nagyarányú napelemes fejlesztésekre is. Ennek az összköltsége a mi számításunk szerint hatszázmilliárd forint körül van.

Ezermilliárdos tétel az épületenergetika. Ennyi pénz kell ahhoz, hogy a budapesti lakásállomány egyharmadát alaposan felújítsuk, úgy, hogy azok nagyjából megfeleljenek a mai kor követelményeinek. Nyilván ez sok esetben korlátozott, például egy múlt század elején épült bérház esetében nem valósítható meg ez száz százalékban.

– Visszatérve a közösségi közlekedésre. Szó volt arról, hogyan lehet hívogatóvá tenni. Tallinban megoldották, hogy ingyenes a közösségi közlekedés az ott lakók számára. Ha első hallásra meredeknek is tűnik, de ha a nagyobb képet nézzük, a környezetterhelés csökkenéséből adódóan meg nem épülő utak, illetve az ugyanezen ok miatt be nem következő légúti megbetegedések kezelési költségei, az emiatt kieső munkaórák és az el nem halálozó embereket is figyelembe véve nem jön ki a matek?

– Szoktak beszélni az ingyenebédről...

– Ez nem ingyenebéd, máshol termelődik meg a bevétel...

– Pontosan értem. De a városnak fenn kell tartania a közösségi közlekedést, ami sok költséggel jár, és ezeknek a költségeknek a fedezetét mi most nem nagyon látjuk. Tehát, hadd beszéljek arról, hogy a fővárosi közösségi közlekedés több embert szállít, mint a MÁV. Önmagában a metró nagyobb forgalommal bírt. Tehát ezt finanszíroznunk kell, és ezt nem csak budapestiek használják. Ez az egész ország számára egy nagyon fontos infrastruktúra, amit fenn kell tartani. Az egész ország számára, nyilvánvalóan, de még inkább az agglomeráció számára egy nagyon fontos infrastruktúra. Az agglomerációra meg mostanában az jellemző, hogy az a kiköltözési hullám, ami az elmúlt évtizedben tapasztalható, ez részben környezeti problémákra is visszavezethető. A kiköltözők viszont továbbra is Budapesten dolgoznak, és vagy végig a közösségi közlekedéssel járnak be, vagy bejönnek autóval valameddig, és onnan folytatják közösségi közlekedéssel, vagy végig bejönnek autóval. A városi személygépkocsi forgalom jelentős része ehhez köthető. Nyilván, ha olcsóbbá tennénk a közösségi közlekedést, ezen tudna segíteni. Ausztriában éppen most vezetnek be egy nagyon kedvező közösségi tarifát, egy, vagy talán három euróért bárhová mehetsz egy napon keresztül. Amikor az országos vezetés és a főváros tud együttműködni, akkor ennek van lehetősége.

A kiköltözés másik oka az ingatlanárak elszabadulása és a problémának a negligálása. A nagyvárosokban általában a lakhatás költségeit valamilyen módon megpróbálja a város szabályozni, ezzel foglalkozni, vagy a bérlakások számával, vagy árszabályozással annak érdekében, hogy benntartsák az embereket és ne költözzenek ki a városból.

Fontos viszont tudni azt, hogy bár a közlekedésnek is fontos szerepe van a klímacélok elérésében, de a levegőszennyezésnek a fő forrása nálunk is, és a térségben máshol is, elsősorban a fűtés. Nyilván erre még rátesz egy lapáttal a közlekedés, de a legszennyezőbb anyagok, az apró szemcsék, szálló por elsősorban a fűtésből származnak, meg abból a szokásból, hogy bizonyos polgártársaink a fűtési rendszerbe nem illő dolgokat égetnek el.

– Ezzel kapcsolatban mit lehet tenni?

– Igen, itt pont az a probléma, hogy ezekkel kapcsolatosan a jogszabályok többsége parlamenti hatáskör. Például nincsen arra jogosultsága senkinek, hogy bekopogjon egy házba, és azt mondja, hogy szeretném megnézni, hogy mit égetsz, mert fekete a füst, amit a kéményeden kibocsátasz. Viszont ez nagyon káros dolog.

Fontos tudni, hogy levegőminőség szempontjából külön Budapest, nem létezik. Ilyen téren az agglomerációval egységben lehet értelmezni azt, ami itt történik. Mi annyit tudunk tenni, hogy például egy önkéntes tájékoztatási kötelezettséget vállaltunk. Amikor a szálló por koncentrációja a WHO által károsnak ítélt szintet eléri, akkor mi erről tájékoztatást adunk. Ezen felül például az avarégetést Budapest saját területén tiltja.

– Az, hogy ki mit éget, nemcsak rosszindulat vagy tájékozatlanság kérdése, de adott esetben szociális okai is lehetnek. A tüzelők árai az egekben, ami megfizethetetlen a szegénységben élő családoknak. Ennek megoldására van valamilyen program?

– Pontosan tudjuk, hogy hány olyan lakás van, ahol szilárd tüzelés van. Viszonylag nem annyira sok, huszonnyolc-harmincezer háztartás, ami az összes lakás öt százaléka. Azok viszont nagyon szennyező módon fűtenek. Ezeknek a környezettudatos átalakítása biztos sokba kerülne, de óriási hozadéka lenne. De ez nem klímapolitikai probléma, hanem környezet- és egészségpolitikai ügy.

– Pontosabban a klímapolitikai útjában álló környezet- és egészségpolitikai akadály, aminek megoldása nélkül nem lehet sikeres maga a klímapolitika sem.

– Igen.

– Ha lenne egy varázsgömb, amibe belenézve láthatnánk azt, hogy harminc év múlva milyen lesz ez a város, ha sikerül a klímapolitikai célok megvalósítása és milyen lehetne, ha nem sikerül, mit látnánk?

– A tudományos előrejelzésekből látni lehet, hogy milyen hőmérsékletekre és éghajlati viszonyokra kell felkészülnünk. Sajnos látszik, hogy például a hőhullámok gyakorisága és hosszúsága duplázódik, triplázódik. Ez leginkább az idősebb nemzedék számára lesz problémás. Tehát mire például én hetven éves leszek, akkor elég szörnyű lesz itt a helyzet. Ugyanez vonatkozik a csapadékokra. Ott nehezebb előrejelzéseket adni, de ott is látszik, hogy a szélsőséges helyzetek növekedni fognak. Hirtelen óriási mennyiség esik le, aztán meg sokáig semmi. Ez az ivóvízellátást is megnehezítheti szélsőséges esetben. Emiatt is fontosak azok az intézkedések például, hogy ami bejön a városba, próbáljuk meg bent tartani, például a csapadékot locsolásra. Fontos, hogy olyan előírásokat tegyünk az építkezőknek, amely már ennek a szellemében íródik, vízgazdálkodás, vagy árnyékolás területén főleg.

Ahhoz, hogy Budapest csökkentse, majd 2050-re zéró, vagy legalábbis net zéró kibocsátóvá váljon, ahhoz arra van szükség, hogy a következő időszakban épülő épületek már alig használjanak energiát, tehát a passzívház koncepció irányába mozduljanak el, természetesen a megújuló energiák felé kell fordulnunk. A távhőellátás bevonása, ahol szintén minél inkább szerepet kell kapnia a megújuló energiáknak, a geotermális vagy a napenergiának.

És nyilván a közlekedés megújítása, amiről már szó volt korábban is. Mi még elektromos autókról beszélünk, miközben a glasgow-i konferencián már a hidrogénhajtás volt napirenden. Én is azt gondolom, hogy nem lehet annyi akkumulátorral elbírni a jövőben. Helye van az elektromos autóknak, ám hosszútávon ennél fenntarthatóbb, tisztább energiaforrásra van szükség a közlekedésben. És persze csökkenteni is kell a mobilitási igényünket. Lehet, hogy nem fogunk annyit utazni. Meg kell értenünk, meg kell szoknunk a saját környezetünket, nyarainkat is a szűkebb régiónkban töltsük inkább és néha-néha ellátogathatunk messzebbi tájakra.

 

Ámon Ada

energia- és klímapolitikai szakember

1998-tól 2015-ig a klíma- és energiapolitikai kérdésekkel foglalkozó Energiaklub igazgatója, 2015-től 2020 májusáig elnöke. Emellett dolgozott a londoni székhelyű International Institute for Energy Conservation (IIEC) konzulenseként, a CEE Bankwatch (Bankfigyelő Hálózat) energiakoordinátoraként, 2004 és 2008 között tagja volt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak és energia-tanácsadója az Európai Parlament Zöld Frakciójának. 2015 óta londoni székhelyű E3G – Third Generation Environmentalism – vezető munkatársa, mely a világ 5. legbefolyásosabb zöld agytrösztje. Itt a Közép- és Kelet-Európai régió, ezen belül is elsősorban a Visegrádi Négyek klímapolitikájával, "kizöldítésével" és felzárkóztatásával foglalkozik.

2015-ben a Forbes első magyarországi női listáján a 9. legbefolyásosabb  lett.

Jelenleg a Budapest főpolgármester klímapolitikai főtanácsadójaként a főváros klíma- és zöldenergia fejlesztési stratégiájának kialakításáért felel.

Forrás: Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Videó: egy robotkutya járja Sanghaj utcáit, miközben különféle utasításokat kiabál
A kínai metropolisz egyes részeit ismét lezárták a járvány miatt, a robotkutyával pedig a lakosságot figyelmeztetik.

Link másolása

A koronavírus új, BA.2-es változata miatt ismét szigorú intézkedések léptek életbe Sanghajban. A kínai metropolisz egyes részeit például ismét lezárták. Az üres utcákat pedig egy robotkutya járja, miközben különböző felhívásokat, utasításokat kiabál – írja a New York Times.

A robotkutyáról videó is készült a város Jiading nevű kerületében.

A felvételen látni, hogy a robotkutya hátára egy hangszórót erősítettek, amelyből olyan utasítások hangzanak el, mint: a kézmosás és a maszkhordás jelentősen csökkenti a vírus átadásának kockázatát.

Egyes jelentések szerint Kínában nemcsak robotkutyákat, de drónokat is bevetnek, hogy így zavarják haza az utcán lévő lakosságot. Az embereknek ugyanis csak indokolt esetben szabad elhagyniuk az otthonaikat, a drónok segítségével pedig azt figyelik, hol vannak tömörülések. A hatóságoknak így egyszerűbb dolguk van, ugyanis a távolból is tudják, hova kell kimenniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Akár két óra alatt is odaérhet Sanghajból New Yorkba a közeljövő hiperszonikus kínai utasszállítója
2025-ben már tesztelnék a Concorde-nál kétszer gyorsabb repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálhatják.

Link másolása

Olyan utasszállító repülő kifejlesztésén dolgozik egy kínai, űrrepüléssel foglalkozó vállalat, amely másodpercenként egy mérföld/másodperc sebességgel képes száguldani és akár pár óra alatt meg tudja tenni a Sanghaj-New York távot - írja a CNN.

A pekingi székhelyű Space Transportation hiperszonikus repülője kétszer olyan gyors lenne, mint a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely jelenleg a világ második leggyorsabb utasszállítója.

A cég már egy animált reklámvideót is készített a 12 személyesnek megálmodott gépről, amelyen az utasok sisak és szkafander nélkül tudnak utazni. A repülőt két hatalmas gyorsítórakétával képzelik el, amelyekkel függőlegesen repül fel a levegőbe, majd az utazómagasság elérésekor a rakéták leválnak róla. Ezután 7000 kilométer/órás sebességgel száguld végig az űr peremén, majd függőlegesen landol a célállomáson egy állványos futómű segítségével.

A vállalat 2025-ben szeretné tesztelni a hiperszonikus repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálnák.

Ha sikerül a céljukat teljesíteni, Kína kihasználhatja az űrturizmus azon rését, amely igencsak jövedelmező lehet a jövőben, de az üzleti utakra utazók számára is rendkívül vonzó lehet a sokkal gyorsabban A-ból B-be érő repülő. A projektet egyébként a kínai befektetők is bőkezűen támogatják: a vállalat tavaly augusztusban több mint 300 millió jüant (kb. 16,3 milliárd forint) kapott egy sanghaji székhelyű ipari befeketetési alaptól, amelyet a Matrix Partners China és az állami tulajdonú Shanghai Guosheng Group vezet.

Kína már most is jelentős szereplőnek számít az űrtevékenységekben. Az állam számos kezdeményezést támogat, beleértve a műholdas technológiákat, a Holdra és a Marsra való utazást, a bolygók közötti utakat és a mélyűrkutatást. Az űrgazdaságban is szeretnének nagyobb szerepet játszani, az egyik cél például a nagysebességű utasszállítás.

Egy kutatás szerint (a Deloitte tanácsadó cég végzett el a NASA támogatásával) elegendő fenntartható kereslet lenne a kereskedelmi hiperszonikus utasszállítás iránt. Elemzésük szerint olyan nagyvárosok közötti utakra lenne érdemes ilyen járatot indítani, amelyekhez át kell szelni az óceánt vagy óceánokat, és emiatt a normál repülőutak nagyon hosszúak. Pl. New York és London, Miami és Sao Paolo, New York és Párizs, Los Angeles és Sydney és Sydney és Szingapúr között.

A kutatás szerint 90 ilyen útvonalon lenne jövedelmező a hiperszonikus utasszállítás, amelyet évi 2,25 millió utas venne igénybe, és összesen 16,5 milliárd dollár bevételt hozhatna.

Egy másik NASA-megbízásból készített tanulmány szerint azonban akár több mint 300 várospár között is járhatna hiperszonikus repülő az utasok fizetési hajlandósága alapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Az energiapolitikai szakértő szerint az árak valóban elszálltak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Rossz irány lenne ezt még tovább növelni.

Link másolása

Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.

A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.

A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.

– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?

– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezáltal hosszú időre visszavetné azokat a uniós célokat, amelyek a CO2-kibocsátás és a klímavédelem érdekében születtek, ráadásul közös döntéssel. Klasszikus „melyik ujjamba harapjak?” dilemmával állunk szemben, és Orbán Viktor ebben a kérdésben egyértelműen az árak csökkentése mellett tette le a voksát.

Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.

– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?

– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.

– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?

– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.

– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?

– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.

Inkább az árakat felhajtók ellen kellene fellépni sokkal szigorúbb ellenőrzéssel, de Orbán Viktor valószínűleg azért sem preferálta, mert mindenki tudja, hogy az árfelhajtásban vastagon benne voltak az oroszok is. Lépni lehetne azon a téren is, hogy minden tagállam nézze meg, milyen plusz adókkal sújtja saját hatáskörben az energiahordozókat. Ezeket, mint például az áfa, nyugodtan lehetne csökkenteni.

– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?

– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.

– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?

– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.

Minden olyan gázforrás, ami beér Európába, jöjjön akár Észak-Afrikából, akár máshonnan, elméletileg már elérhető lenne számunkra. Szintén az elmúlt 12 év negatív fejleménye, hogy leállt annak a Nabucco-vezetéknek az építése, aminek köszönhetően Oroszországot elkerülve juthatott volna földgáz Európába. Ez a projekt gyakorlatilag elhalt, nem utolsósorban a magyar kormány támogatásának hiánya miatt.

– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.

– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?

– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.

– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.

Ha csökkenteni tudjuk a fogyasztást, akár szigeteléssel, akár energiatakarékos háztartási eszközök finanszírozásával, biztosan sokkal többet érnénk el, mintha nekiállunk új rendszereket behozni. Arra apellálni szintén nem túl reális, hogy akár napelemmel, akár szélenergiával pótoljunk egy zsinórüzemű erőművet.

Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Mostantól már a Tescónál is leadhatod a használt étolajat
Újabb zöld gyakorlatot vezetett be a Tesco a fenntartható működés érdekében.

Link másolása

A Tesco elkötelezetten törekszik környezetterhelése csökkentésére. Ennek részeként együttműködik szállítóival és partnereivel a természetvédelem és a vásárlók fenntarthatóbb életmódjának ösztönzése terén. Az áruházlánc ezirányú tevékenysége egy újabb lépéseként 8 üzleténél helyezett ki gyűjtőket, lehetőséget biztosítva ezáltal a használt étolaj szelektív leadására. A tesztüzemben induló kezdeményezéshez a Biofilter Zrt. biztosítja az ún. Használt Étolaj Boxokat, valamint gondoskodik a használt sütőzsiradék elszállításáról és újrahasznosításáról, a Bunge pedig a Tescóban árusított Floriol és Vénusz étolajtermékei nyakcímkéjén tájékoztatja a vásárlókat az újrahasznosítási lehetőségről ebben a 8 áruházban.

„Szeretnénk vásárlóinknak alternatívát kínálni, hogy ne a lefolyóba öntsék vagy a szemétbe dobják a használt étolajat, ami jelentősen szennyezi a környezetet.

Ezért indítottuk el 8 áruházunknál tesztüzemben a használtolaj-visszagyűjtést, ahol a parkolóhoz közel, az üzletek előtt, illetve egy helyen próbajelleggel az üzletsoron állítottuk fel a Biofilter használtétolaj-gyűjtőit. Örülök neki, hogy a jó gyakorlatot ösztönző kezdeményezést a Bunge is támogatja a termékein megjelenő kommunikációval”– mondta Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Zrt. vezérigazgatója.

Jelenleg a Tesco zalaegerszegi, soproni, győri, paksi, budaörsi, ceglédi, valamint Fogarasi úti és Andor utcai budapesti áruházainál lehet elhelyezni a használt étolajat az erre szolgáló szelektív gyűjtőkben.

A lehetőség szerint a saját flakonjába visszatöltött, kihűlt étkezési olaj a legközelebbi vásárlás alkalmával egyszerűen leadható a 8 gyűjtőpont valamelyikén. Elszállításról és az újrahasznosításról az országos begyűjtőhálózattal rendelkező Biofilter Zrt. gondoskodik.

„Az olajban, illetve zsírban való sütés elterjedt eljárás a magyar konyhákban. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy az elhasznált sütőolaj speciális kezelést igénylő háztartási hulladék. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet, amennyiben nem megfelelően kezelik. Ezért is örülök, hogy a Tesco és a Bunge is csatlakozik a lakossági környezetterhelés csökkentését célzó használtétolaj-begyűjtő programhoz.

A kihelyezett Használt Étolaj Boxokban leadott olajat tisztítás után biodízel-gyártásra adjuk át, amelynek során azt az Európai Unióban érvényes szabályozás alapján 8,2 százalékban az üzemanyagba keverik, így visszajut a lakossághoz és körforgásban tartható"

– mondta Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója.

„Elkötelezettek vagyunk a fenntarthatóság iránt az ellátási lánc minden egyes lépcsőfokán – a termelőktől a fogyasztókig. Éppen ezért örömmel álltunk a Tesco és a Biofilter Zrt. új közös, zöld gyakorlata mellé azzal, hogy a Vénusz és a Floriol étolajaink palackjain található kommunikációval felhívjuk a vásárlók figyelmét. Reméljük, hogy ezzel is erősítjük a használt étolaj szelektív újrahasznosításával kapcsolatos ismereteket, és a fogyasztók is csatlakoznak a kezdeményezéshez" – tette hozzá Grászli János, a Bunge magyarországi vezetője.

Link másolása
KÖVESS MINKET: