JÖVŐ
A Rovatból

Nem várhatunk a jövő technológiáira a globális felmelegedés megfékezésében – Ürge-Vorsatz Diána a Másfélfok sajtóklubjában

A különböző klímamodellek szerint körülbelül 125 ezer évvel ezelőtt volt utoljára olyan meleg a Földön, mint napjainkban, míg a felmelegedés ilyen mértékű gyorsulására utoljára 2000 éve volt példa.

Link másolása

Riasztó tényekkel és jövőképpel szembesítette a világot az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) első munkacsoportjának hétfőn közzétett jelentésében, amelyet Antonio Guterres ENSZ-főtitkár „az emberiségnek mutatott vörös kódnak” nevezett. Ehhez az eseményhez kötődve rendezte meg a Másfélfok egyesület soros online sajtóklubját, amelynek vendége Ürge-Vorsatz Diána, Nobel-békedíjas fizikus, a CEU professzora, az IPCC harmadik munkacsoportjának alelnöke volt a vendége.

Vigh Péter, a Másfélfok vezetője szerint a jelentés „új tudományos biblia” lehet az egész klímaváltozással kapcsolatos párbeszédnek, bár rohamtempóban készült az őszi glasgow-i klímatárgyalásokra, ahol súlyos döntéseket kell hozni a hatékony és határozott cselekvésről. Csak így lehet 2 C fok alatt tartani a globális felmelegedést, ahogy e célkitűzést a párizsi megállapodás kimondta. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás a Föld minden területére hatással van, egyértelműen az ember okozza kibocsátásaival, és ha ezt az évszázad végéig szeretnénk valamelyest mederben tartani, a cselekvést most kell elkezdeni – hangsúlyozta Vigh Péter.

Ürge-Vorsatz Diána bevezetőjében megállapította: történelmet írt az IPCC azzal, hogy a jelentést „zoomon” fogadták el a résztvevők, 190 ENSZ-tagállam több mint 500 tárgyalója tudott érdemi vitát folytatni, nagyon komoly politikai egyezkedésekkel. Ezzel sok, az utazásokkal kapcsolatos kibocsátást is megelőztek, ennek ellenére nem valószínű, hogy a jövőben ezt a megoldást részesítik előnyben.

A professzornő hangsúlyozta, hogy a jelentés egyrészt összefoglalta a korábbiakat, köztük a 2013-as „Másfél fokot” és a 2018-as külön jelentést, de számos új megközelítést is tartalmaz. A munka nagyságát jól mutatja, hogy nem kevesebb, mint 14 ezer tudományos publikáció tartalmát összegzi, és 78 ezer szakmai bírálat érkezett, amelyeket a szerkesztők egyenként vizsgáltak meg.

Az éghajlatban történt változások már nagyon széleskörűek, gyorsak, egyre intenzívebbek lesznek, és a legtöbbre több ezer vagy akár több millió évre visszamenően nem volt példa. Ezért, ha csak nem történnek azonnali, nagyon gyors és nagymértékű csökkenések az üvegház-hatások kibocsátásában, nem tudjuk 1,5 C fokon tartani a globális felmelegedést – erősítette meg Ürge-Vorsatz Diána, miként azt is, hogy az emberi tevékenység az oka a klímaváltozásnak, a szélsőséges időjárási jelenségeknek, a hőhullámoknak, az extrém csapadékmennyiségnek, illetve az elhúzódó aszályoknak.

Arra nincs remény, hogy „visszahűtsük” éghajlatunkat, de sok olyan jelenség van, amit le tudunk lassítani, néhányat le is tudunk állítani, amennyiben megállítjuk a globális felmelegedés általános folyamatát. De lesznek olyanok, mint például a jég olvadása vagy a tengerszint emelkedése, amelyek még évszázadokon, évezredeken keresztül változni fognak.

A professzornő külön kiemelte a légszennyezés csökkentésének fontosságát, mert ez jelenti az egyik legnagyobb kockázatot az emberek egészségére Európában, így Magyarországon is.

A különböző klímamodellek szerint körülbelül 125 ezer évvel ezelőtt volt utoljára olyan meleg a Földön, mint napjainkban, míg a felmelegedés ilyen mértékű gyorsulására utoljára 2000 éve volt példa.

Az már biztos, hogy a Föld „hőmérsékleti óráját 100 ezer évvel visszatekertük”. A természetes folyamatok enyhe lehűlést hoztak volna, ezért a felmelegedés az antropogén változtatások nélkül megmagyarázhatatlan.

2019-ben a CO2-koncentráció magasabb volt, mint bármikor az elmúlt 2 millió évben, a metán és a nitrogén-oxid koncertrációja 800 ezer éves rekordot döntött meg. Ugyancsak elmondható, hogy 2 millió éve nem voltak ilyen savasak az óceánok.

Ebben a jelentésben sokkal jobban megértettük a múlt éghajlatát és azt is, hogy milyen mértékben változtattuk meg a klímát- hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána, aki szerint a jelenlegi tendenciákkal akár 5 C fokos átlaghőmérséklet-emelkedés sem kizárt 2100-ra.

Jó hír viszont, hogy a legjobb, még megvalósítható forgatókönyv szerint elérjük az 1,6 C-t, majd az évszázad második felére megy vissza a felmelegedés másfél fokra. De ezzel nem lehet várni „a jövő technológiáira”, a mai eszközeinkkel kell lépni, és nemcsak a CO2, hanem a metán-kibocsátás is radikális csökkentésre vár. És azt sem szabad elfelejteni, hogy minden „túllövés” részben visszafordíthatatlan akár az ökoszisztémákra, akár a társadalmi rendszerekre.

A csapadék-mennyiség változása és az aszályok kapcsán kiemelte: a Föld azon régiói, amelyekből egyre nagyobb migrációs nyomás nehezedhet Európára, éppen a legérintettebbek a szárazságtól.

A jelenlegi statisztikai adatok szerint viszont a másfél fokot már két évtizeden belül elérjük, és ha nem cselekszünk, az évszázad közepére túllépjük a 2 fokot is. Már ez a 2 fok is azt jelentené, hogy a hőhullámok gyakorisága 14-szeresére, 4 fok esetén viszont 40-szeresére fog nőni, holott a jelenleg is szörnyű események számos áldozattal járnak. „Sokkal komolyabban kellene átgondolnunk, hogy mi az, amihez ragaszkodunk az életmódunkban, és mi az, amit esetleg hajlandók lennénk megváltoztatni ezek elkerülésére” – mondta az IPCC-munkacsoport alelnöke.

Számomra az is fontos új üzenete a jelentésnek, hogy bármilyen hőmérsékleten akarjuk stabilizálni az éghajlatot, ahhoz nettó nulla CO2-kibocsátást kell elérnünk. Jelenleg 40 gigatonna az évi kibocsátásunk és sajnos az idén várható az egyik valaha volt legnagyobb kibocsátás-emelkedés. Gyakorlatilag le kell szoknunk a fosszilis tüzelő anyagokról, azon is múlik a stabilizáció szintje, hogy ez mikor történik meg. Ezért is óriási a felelőssége a következő éveknek – mondta Ürge-Vorsatz Diána, aki figyelmeztetett: minél melegebb van, az óceáni és a szárazföldi biomassza annál kevésbé fogja kompenzálni CO2-kibocsátásainkat.

A jelentés újszerűségét mutatja az is, hogy a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet az úgynevezett „billenő pontokra”, amelyek közül az első az óceáni korallok kipusztulása lehet, miközben másfél milliárd ember megélhetése függ ezektől az ökoszisztémáktól. De ilyen „billenőpont” a grönlandi jég is, amelynek teljes elolvadása önmagában egy 7 méteres tengerszint-emelkedést jelentene. Az IPCC felhívja a figyelmet azokra a kockázatokra, amelyeknek ugyan nagyon kicsi a valószínűsége, de ha megtörténnek, nagyon nagy problémát okozhatnak. Ilyen lehet például a permafrosztban lévő metán felszabadulása, vagy a már jelentősen lelassult Golf-áramlat leállása.

„Az éghajlatváltozás itt és most történik, sokkal rosszabb lesz és nagyon gyorsan lesz sokkal rosszabb. Ha az emberek ezt megértik, talán sokkal könnyebben elfogadják azokat az intézkedéseket, amiket a politikusok ma még azért nem mernek meghozni, mert nem népszerűek, hogy belebuknak, ha túl erősen lépnek fel az éghajlatváltozás megelőzése érdekében. Hiszen az eredmények nem láthatók négy éven belül, azt nem látjuk, ami nem történik meg. Ezért támogatnunk kell a döntéshozókat abban, hogy radikális lépésekre van szükség” – tette hozzá Ürge-Vorsatz Diána.

A professzornő elismerte, hogy ezek a jelentések növelik az emberekben a klímaszorongást, sőt, a szakértők között is sokan vannak, akik éppen kutatásaik során váltak depressziósokká, de ez még mindig jóval kisebb baj, mintha eltitkolnánk vagy szépítenénk a fenyegető valóságot.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk