December végén jelent meg az Egyensúly Intézet tanulmánya, amelyben azt vizsgálják, hogyan érjük el a klímasemlegességet Magyarországon. Erről tartott prezentációt a Másfélfok idei első sajtóklubjának Bart István, a tanulmány egyik szerzője, az Energiaklub elnökségi tagja, klímapolitikai szakértő.

Vigh Péter, a Másfélfok sajtóklubjának vezetője bevezetőjében felidézte, hogy 2019-ben még ambivalens volt a magyar kormány álláspontja az Európai Unió klímacéljaival kapcsolatban. Abban az évben a V4-országok megvétózták a célkitűzések emelésének uniós tervét. 2020-ban viszont a magyar országgyűlés klímatörvényt fogadott el, amelyben leszögezték: 2050-re Magyarország klímasemleges akar lenni, és 2030-ig az 1990-es bázisévhez képest legalább 40%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Miként jutunk el odáig a gyakorlatban? Bart István hangsúlyozta: a 2030-as cél teljesüléséhez már csak néhány lépés megtétele kell, köztük Mátrai Erőmű bezárása és napelemes beruházások.

„Tehát lényegileg a gyermekeinkre sózzuk rá a feladatot” - mondta a szakértő, aki szerint ha egyenletesen osztanánk el a szükséges átalakításokat, 3%-os csökkentés jutna minden évre, közel 30 éven át.

Mindezt persze átírhatja a folyamatban lévő európai klímareform, a Fit for 55, amely a 2030-ig 55%-ban határozná meg a szükséges csökkentést.

Bart István szerint a 2050-es végcél meghatározása óta megváltozott a politikai képlet: immár nem a tagállamok versengenek egymással, hogy ki mennyit vállaljon a csökkentésből, hanem

Többféle pálya lehetséges: „orrnehéz”, amikor a nagyobb csökkentéseket az időszak elején, farnehéz, amikor a vége felé hajtják végre, és lehet lineáris is, egy-egy ország lehetőségeihez mérve. Mindegyik mellett vannak jogos érvek: a lineáris mellett a társadalmi igazságosság – minden nemzedékre ugyanannyi teher jut, – a késői mellett, hogy addigra új, olcsóbb technológiák jöhetnek létre, a korai mellett pedig, hogy a jelenlegi technológiával is sokat lehet tenni az ügy érdekében.

A választás függ a politikai lehetőségektől - az látható, hogy a nyugat-európai választóknak erősebbek az elvárásaik e téren, mint Kelet-Európában,- de a technológiai fejlettségtől is, például attól, hogy mennyire elérhetők az átlagember számára az elektromos autók, és nem utolsó sorban a gazdasági kapacitástól.

A napenergia csak az importot váltja ki, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szélenergiára. A mezőgazdaságban nincsenek igazán jó technológiák a csökkentésre, emellett újra kell indítani a 2010-ben leállított erdősítést. Egyedül a hulladékgazdálkodás terén történt számottevő előrelépés.

Bart István szerint szükség van intézményi keretekre is: az általánosságok helyett valódi, törvényerejű, határidőkhöz köthető, évenként ellenőrizhető akcióterv kell, és létre kell hozni nyugat-európai mintára egy, a napi politikától független Klímatanácsot. Ezen kívül a célmeghatározásba és az intézkedések megtervezésébe bele kell vonni a közvéleményt – tette hozzá a klímaszakértő.

Milyen társadalmi haszna lenne az ambiciózusabb klímavállalásnak Magyarországon? – tette fel a kérdést Vigh Péter.

Bart István emlékeztetett arra a régi igazságra, mely szerint „aki előbb ér egy új világba, annak több jut.” Aki élen jár az innovációban, lépést tart a technológiával, gazdaságilag is versenyképesebb lesz. Példaként Dániát említette, amely az elsők között fedezte fel a szélenergiát, és ma van egy világverő iparáguk, valamint Japán az elektromos autógyártással.

Másfelől nagyon fontos a levegőszennyezés csökkentése, ami nálunk igen súlyos problémát jelent, évente sok ezer ember halálát okozza. Az elektromos autóközlekedésre való átállással és az épületek mélyfelújításával ezen jelentősen lehet javítani, mert légszennyezés nagyrésze az üzemanyagok eltüzeléséből és a háztartási fűtésből származik.

- mondja a szakértő.

Az atomenergia „zöldítő” szerepére vonatkozó kérdésre Bart István azt válaszolta, az atomenergia vitathatatlan erénye, hogy minimális CO2 kibocsátással jár. Hátránya viszont, hogy nagyon drága és jó ideig csak a pénzt viszi a paksi beruházás. Annyi idő alatt lehet, hogy már megtérülne a megújuló energia-struktúrák kiépítése vagy az épületszigetelések. Hozzátette, hogy mivel Paks 2 aligha épül meg 2030-ig, az akkori célkitűzés elérését nem befolyásolja.

A közlekedés környezetbaráttá tételével kapcsolatban a klímapolitikus megállapította: nem csupán az a baj, hogy az emberek nehezen szállnak ki az autójukból, hanem az is, hogy hiányzik nálunk a klímatudatos várostervezés. Ebbe az EU nem szól bele, minden tagállamnak nemzeti szinten kell megoldania. Már korábban is sok olyan agglomeráció-fejlesztés volt Budapest körül, ahová nem terveztek tömegközlekedést, és sokszor ez ma sincs másként egy új lakópart megépítésekor.

Hogyan lehetne elfogadtatni a társadalommal az „orrnehéz” klímaprogramot? Bart István szerint ebben segíthet a nemzetközi légkör. Felidézte: egy évvel azután, hogy Greta Thunberg mozgalma végigsöpört a világon, mindenütt kezdtek a politikusok komolyabban odafigyelni a klímaváltozásra. és Orbán Viktor miniszterelnök is belevette 2020-as évértékelőjébe. Másfelől nagyon sokan érzik a klímaváltozás konkrét hatásait: például, aki vidéken él és kapcsolatban van a természettel, a mezőgazdasággal, saját tapasztalatból tudja, hogyan változik a természeti környezet, hogyan hatnak a szárazságok, a hőhullámok.

Magyarországon nincs olyan társadalmi csoport, amely egységesen ellenérdekelt lenne a kibocsátások elleni harcban – ellentétben Lengyelországgal, ahol 100 ezer szénbányászt fenyeget a munkanélküliség. Azt azonban még nem sikerült megoldani, hogy a csökkentéssel járó terheket egyenlően osszuk el szegények és gazdagok között.

De nemcsak nálunk jelent gondot, hanem az egész Európai Unióban, hogy úgy emeljék meg az energiaárakat, hogy hatékonyabban használjuk fel ezeket az erőforrásokat, és közben az emberek ne lázadjanak fel, mint ahogy nemrég Franciaországban vagy Kazahsztánban. Sajnos általánosan érvényes, hogy az emberek áldozatkészsége kisebb, mint ami a probléma megoldásához szükséges lenne – mondja Bart István.

Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy az Unión belül mindenki a másikra vár, hogy valósítson meg ambiciózusabb klímaprogramot? Nyugat-Európában egyre erősebb a környezettudatosság, előre törtek a zöld pártok, részben a megfelelő zöld politika okozta Németországban a CDU választási vereségét is. Hasonló tendenciák figyelhetők meg az Egyesült Államokban, sőt bizonyos értelemben még Kínában is, ahol komoly politikai akarat van a légszennyezés csökkentésére. Tehát Magyarországnak egy trendet kell követnie – válaszolta a szakértő.