Életben maradt a 1,5 °C reménye, de a világ nem töri össze magát, hogy megmentse a beteget – COP26 helyszíni értékelő
> Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26. A Másfél fok cikke.
A két héten át zajló, több mint 24 órával meghosszabbított ENSZ klímatárgyalások (COP26) keserédes eredménnyel zárultak szombaton Glasgow-ban. Bár a 196 országnak sikerült megállapodni abban, hogy csökkentik a legszennyezőbb fosszilis energiahordozó, a kőszén felhasználását és megszüntetik a „nem hatékony” fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat, a jelenlegi középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek. Hogy a még biztonságosnak ítélt 1,5 °C-os küszöbértéket ne haladjuk meg, az országoknak az elkövetkező egy évben új, frissített klímavállalásokkal kellene visszatérniük – legalábbis ezt kéri a Glasgow Climate Pact. Fontos megállapodások születtek még az erdőirtások és a metán-kibocsátások megszüntetésével kapcsolatban, és hat év után sikerült véglegesíteni a karbonpiacok szabályrendszerét is. A fejlett országoknak járó klímafinanszírozás terén is volt némi előrelépés, de a fejlődők szerint ez még mindig csak töredéke annak, mint ami járna nekik. Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26 - olvasható a Másfél fok cikkében.
Vegyes eredményekkel – az arcokon könnyekkel, haraggal és megkönnyebbüléssel – zárult a klímacsúcs Glasgow-ban: láttunk áttöréseket és kiábrándító visszalépéseket egyaránt, és számos kompromisszumot kellett meghozniuk az országoknak. De mit is jelent a COP26 döntése, vagyis a „Glasgow Climate Pact”, a globális éghajlatváltozás elleni harcban?
• Az országok az elkövetkező évben felülvizsgálják klímavállalásukat, és azt igyekeznek a 1,5 °C-os küszöbértékkel összhangba hozni – így ez a célkitűzés még „életben van”, és nyomatékos a Glasgow Climate Pact szövegében.
• A kőszén kivezetése és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának beszüntetése először került bele COP döntésbe – így ez kikerülhetetlen részét képezi a Párizsi Megállapodás végrehajtásának.
• A fejlett országok elköteleződtek amellett, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt finanszírozást a 2019-es szinthez képest – így azt 20 milliárd fontról 40 milliárd fontra emelték, ami még messze van a szükségestől, de jó kezdet.
• A Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabályrendszer (ún. párizsi szabálykönyv) legnehezebb kérdéseit tisztázták a résztvevők 6 év után, így többek között lefektették a karbonpiacok új szabályait – szakmai szervezetek azonban figyelmeztetnek, hogy ennek további fejlesztésére lehet szükség.
1. Túl kevesek az országok vállalásai
Ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-nál korlátozni tudjuk, 2030-ra felére kellene csökkenteni a jelenlegi kibocsátásokat. A CAT legfrissebb elemzése szerint, a Glasgow-ban bejelentett középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek a század végére.
Ha pedig az országok a klímacsúcson tett összes, hosszútávú ígéretüket betartják, akkor a század végére 1,8 °C-os melegedés várható, ami még mindig nem elég ahhoz, hogy biztonságos és élhető maradjon a földi éghajlat. Ráadásul mindezeket a célkitűzéseket törvénybe is kell ültetni és konkrét rövid- és középtávú tervekkel, intézkedésekkel alátámasztani, különben „üres kalóriák” maradnak.
A CAT “hőmérője”, amely azt mutatja meg, hogy az országok jelenlegi kibocsátás-csökkentési politikái és vállalásai milyen mértékű globális melegedést eredményeznének a század végére (Forrás: Climate Action Tracker)
2. Felpuhított szövegezés
Bár az országok elköteleződése a szénalapú energiatermelés fokozatos kivezetése mellett mérföldkőnek számít (ezidáig egyetlen COP döntés sem nevezte nevén a szénipart), sajnálatos módon a két nagykibocsátó India és Kína az utolsó pillanatban felpuhította a nyelvezetet és a „kivezetés” helyett a „csökkentés” szó került a végső szövegbe. Ugyan nyilvános tiltakozásával India vitte el a balhét, valójában Kína és az USA is nagy szerepet játszott a gyengébb eredményben.
Ez apró változtatásnak tűnhet, de az EU figyelmeztetett, hogy ez megnehezíti a 1,5°C-os küszöbérték betartását. „Minél tovább tart, hogy megszabaduljunk a kőszéntől, az annál nagyobb terhet ró a környezetre” – mondta Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke. Emellett “annál nagyobb terhet ró a gazdaságára is, mert a kőszén egyszerűen gazdasági szempontból sem kifizetődő” – tette hozzá.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)
A kőszén égetése a klímaváltozás egyik legfőbb okozója, 2019-ben még mindig 37%-át adta a világ villamosenergia-termelésének. Több jelentés is figyelmeztet:
A kőszénen túl – többek között Szaúd-Arábia és Oroszország nyomására – a kőolaj és földgáz kivezetésére utalás sincsen a Glasgow Climate Pact szövegében, ugyanakkor azok „nem hatékony” támogatását fokozatosan beszüntetik az országok. A „nem hatékony” jelző szintén a szöveg puhítására szolgál.
3. Túl kevés klímafinanszírozás
A fejlődő országok óriási csalódásként élték meg, hogy a fejlettek továbbra sem teljesítették klímafinanszírozásra vonatkozó vállalásukat. A fejlett országok még 2009-ben megígérték, hogy legkésőbb 2020-ig évi 100 milliárd USD-t adnak be a közös klímaalapba (pontosabban „mobilizálják” ezeket a pénzforrásokat), ami a fejlődő országokat segítené abban, hogy tiszta energiára álljanak át és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz.
Így a 2020-2024-es időszakra összesen 500 milliárd USD-nak kellene rendelkezésre állnia. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy csak 2023-ra látunk valamit ebből az összegből. A Glasgow Climate Pact szövegében a fejlettek „mélységesen sajnálják” a határidő elmulasztását, és sürgetik, hogy 2025-re legyen meg a teljes 500 milliárd USD. Ez még nem garancia, de jobb, mint a semmi.
Intenzív egyeztetések a klímacsúcs utolsó óráiban (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)
1. Világosan a kőszénkor alkonyát jelzi a COP26 döntése
Ebben a döntésben végre nevén nevezik a klímaváltozás egyik legjelentősebb okozóját, és bár „megváltoztattak egy szót, de nem tudják megváltoztatni a COP-tól jövő általános jelzést, hogy a kőszén korszaka véget ér”, mondta el Jennifer Morgan, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója a tárgyalásokon. „Ha Ön egy szénipari vállalat vezetője, akkor ez a COP rossz hírt jelent” – tette hozzá.
Több mint 40 ország vállalta a kőszén kivezetését (a gazdagok legkésőbb a 2030-as, a szegények a 2040-es évekre) és azt, hogy nem finanszírozzák új szénerőművek építését. Ezen országok között van öt a húsz legnagyobb széniparú ország közül: Dél-Korea (5.), Indonézia (7.), Vietnám (9.), Lengyelország (13.) és Ukrajna (19.), viszont a szénnagyhatalom India, Kína, USA, Ausztrália, Japán és Dél-Afrika nincsenek az aláírók között, Dél-Korea és Lengyelország pedig később visszakozott – sokak felháborodására.
Vietnám elköteleződése kétségtelenül a COP26 egyik legnagyobb pozitívuma, mivel Kína és India után a harmadik legnagyobb az erőmű-építők között. A világ 10 legnagyobb széniparú országa mára rendelkezik nettó nulla célkitűzéssel, ami tovább gyorsítja az iparág visszaszorítását.
A kőszén-finanszírozás terén sincs visszaút: mára az összes G20 ország vállalta, hogy nem támogatja továbbra a külföldi szénipart, ezzel gyakorlatilag beszüntetve az ebbe az iparba irányuló legjelentősebb nemzetközi közfinanszírozásokat. Számos bank és pénzügyi intézmény is elkötelezte magát arra, hogy nem támogatja továbbá a – szénmegkötő és -tározó technológiákkal nem rendelkező – szénerőműveket.
2. A metánkibocsátások csökkentése
Több mint 100 ország (105 + USA és EU) csatlakozott a Global Methane Pledge kezdeményezéshez, melynek célja, hogy 2030-ig legalább 30%-kal csökkentsék a metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. A jelenlegi aláírókkal a kötelezettségvállalás több mint 1000 széntüzelésű erőmű leállításának felelne meg. Ha Kína hasonló csökkentést érne el az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodása révén, ez a szám több mint 1700-ra ugrana a Clean Air Task Force szerint.
Bár mérföldkőnek számít ez a megállapodás, ezidáig a globális metánkibocsátásnak csak mintegy 45%-át fedik le a csatlakozók, és olyan kulcsfontosságú országok, mint Irán és Oroszország, nincsenek köztük. A mezőgazdasághoz és állattenyésztéshez köthető jelentős metán-kibocsátások szintén nincsenek számba véve ebben a közös célkitűzésben – de valahol el kell kezdeni.
3. Együtt kell kezelni az éghajlati és ökológiai válságot
A COP26 döntés világosan elismeri, hogy az ökológiai és klímaválság mélyen összefonódik, ezért ezeket együtt kell kezelni. A természet megóvása és helyreállítása (köztük az ún. természetalapú megoldások) központi szerepet kaptak a konferencián, és több megállapodás is született ezen a téren.
A világ több mint 100 országa, melyek a világ erdőinek mintegy 85%-át képviselik, megígérték, hogy legkésőbb 2030-ig teljes mértékben beszüntetik az erdőirtást és támogatják azok helyreállítását. Ehhez több mint 19 milliárd dollár állami és magánfinanszírozást is társítanak. Ezen a téren születtek már korábban megállapodások, de azok nem voltak túl sikeresek – megfigyelők szerint azonban a mostani abban más, hogy jóval több ország írta alá (köztük Brazília is), és jelentős mennyiségű pénzt is rendeltek hozzá.
Továbbá létrejött egy az erdőirtáshoz vezető termékek (pl. szója, pálmaolaj, kakaó) fő termelőit és fogyasztóit tömörítő partnerség is 28 ország részvételével, hogy szorgalmazzák a fenntarthatóságot az egész értékláncon keresztül. Emellett 30 pénzintézet vállalta, hogy beszünteti minden erdőirtással kapcsolatos beruházás támogatását 2025-ig.
A dél-amerikai őslakosok képviselői a klímacsúcson (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)
4. Több pénz a fejlődőknek
A kibocsátások csökkentése mellett a fejlődő országoknak pénzügyi és technológiai támogatásra van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a már elkerülhetetlen negatív hatásokhoz és meg tudjanak birkózni a klímaváltozás miatti veszteségekkel és károkkal (mint például a partvidéki területek eltűnése az emelkedő tengerszint miatt).
Emellett létrehozták a „Glasgow–Sharm el-Sheikh” kétéves munkaprogramot a Globális Alkalmazkodási Cél kidolgozására – ezzel a fejlődők egy régóta esedékes kérését teljesítve.
A károk és veszteségek terén bár ezen a COP-on sikerült elérni, hogy a fejlődők technikai támogatást kapjanak a Santiago Network keretében, az ügy még mindig nem kapott egy dedikált pénzügyi mechanizmust. Sokak meglepetésére, a klímacsúcs utolsó előtti napján a skót első miniszter, Nicola Sturgeon 2 millió fontot ajánlott fel erre a célra – ez egyelőre apró összeg, de jó példával jár elől.
Nicola Sturgeon, skót első miniszter bejelentése (Fotó: a szerző)
5. A párizsi szabálykönyv véglegesítése
Hat év után végre sikerült egyezségre jutni a karbonpiacok szabályrendszerét illetően, továbbá olyan technikai kérdésekben, mint a klímavállalások közös időkerete és az országok haladásának átlátható dokumentálása, leltárazása. A karbonpiacokat illetően szakértők szerint még mindig vannak gyenge pontok, melyek esélyt adhatnak a trükközésre, ezért az elkövetkező tárgyalásokon ezeket tovább kellene fejleszteni, illetve biztosítani kellene a végrehajtás megfelelő ellenőrzését. De a most tető alá hozott rendszerrel már lehet dolgozni – ami nem egy hátrány egy évvel a határidő után.
6. Az elektromos járművek hajnala
A közlekedés dekarbonizálása terén is fontos vállalások születtek a klímacsúcson: a globális autóeladások 31%-áért felelős autógyártók – köztük a Volvo, Ford, Mercedes Benz, GM és Jaguar Land Rover – vállalták, hogy fokozatosan kivezetik a belsőégésű motorral hajtott járműveket a gyártásukból. Sőt, mára világszerte az autóeladások 19%-a olyan országokban történik, amelyekben már van ezek kivezetésére céldátum, szemben a 2019-es 5%-kal. Ezek az országok 2 milliárd embernek adnak otthont.
Ugyanakkor üröm az örömben, hogy a legnagyobb autógyártó cégek, a Volkswagen, Toyota, Stellantis, BMW és anyaországaik, Németország, Japán, Franciaország és az Egyesült Államok távol maradtak ettől az egyezségtől és csak homályos ígéreteket tettek.
Klímatüntetők támogatást követelnek a klímaváltozás okozta károk és veszteségek kompenzálására (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)
Hogy mennyire mondható sikeresnek a COP26? Mivel egy rettentő bonyolult egyezkedési folyamatról van szó több mint 190 ország részvételével, a válasz egy kicsit a „Schrödinger macskája” kvantumelméleti gondolatkísérletre emlékeztet: vagyis a képzeletbeli macska egyszerre él is és halott is. Vannak tehát eredmények, amiknek lehet és kell is örülni, de a sikerekre számos kudarc vet árnyékot – sokak szerint nagyban elsötétítve azokat.
A jövő évi konferenciát Egyiptom rendezi, így jó esély van arra, hogy a fejlődő országok nagyobb befolyást tudnak majd gyakorolni a fejlettekre. Az óra azonban ketyeg: minél tovább húzzák az országok a konkrét politikák és intézkedések kidolgozását a klímaválság kezelésére, annál fájdalmasabb lesz az átállási folyamat, és annál nagyobb – GDP-ben, emberi életekben és kihalt fajokban mérhető – költségei lesznek a halogatásnak.
António Guterres, ENSZ főtitkár szerint a földi éghajlat sorsa „cérnaszálon függ” –
A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.
Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.
„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.
GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.
Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.
A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.
Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.
„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.
A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.
Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.
Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.
Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.
New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.
(Forrás: Live Science, Earth's Future)
Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.
A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.
A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.
A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.
Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.
Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.
Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.
A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.
Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.
A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.
Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.
A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.
A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.
Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.
Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.
A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.
A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.
Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.
Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.
Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.
Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.
A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.
A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.
Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.
Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.
Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.
A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.
Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.
A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.
Notice: Undefined variable: badgeOn in /var/www/clients/client1/web1/web/wp-content/themes/szmo_2020/classes/views/RenderSinglePage.php on line 241