JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Életben maradt a 1,5 °C reménye, de a világ nem töri össze magát, hogy megmentse a beteget – COP26 helyszíni értékelő

Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26. A Másfél fok cikke.

Link másolása

A két héten át zajló, több mint 24 órával meghosszabbított ENSZ klímatárgyalások (COP26) keserédes eredménnyel zárultak szombaton Glasgow-ban. Bár a 196 országnak sikerült megállapodni abban, hogy csökkentik a legszennyezőbb fosszilis energiahordozó, a kőszén felhasználását és megszüntetik a „nem hatékony” fosszilis tüzelőanyag-támogatásokat, a jelenlegi középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek. Hogy a még biztonságosnak ítélt 1,5 °C-os küszöbértéket ne haladjuk meg, az országoknak az elkövetkező egy évben új, frissített klímavállalásokkal kellene visszatérniük – legalábbis ezt kéri a Glasgow Climate Pact. Fontos megállapodások születtek még az erdőirtások és a metán-kibocsátások megszüntetésével kapcsolatban, és hat év után sikerült véglegesíteni a karbonpiacok szabályrendszerét is. A fejlett országoknak járó klímafinanszírozás terén is volt némi előrelépés, de a fejlődők szerint ez még mindig csak töredéke annak, mint ami járna nekik. Az ördög a részletekben rejlik, érdemes ezért közelebbről megvizsgálni, mit is ért el a COP26 - olvasható a Másfél fok cikkében.

Vegyes eredményekkel – az arcokon könnyekkel, haraggal és megkönnyebbüléssel – zárult a klímacsúcs Glasgow-ban: láttunk áttöréseket és kiábrándító visszalépéseket egyaránt, és számos kompromisszumot kellett meghozniuk az országoknak. De mit is jelent a COP26 döntése, vagyis a „Glasgow Climate Pact”, a globális éghajlatváltozás elleni harcban?

A COP26 legfontosabb eredményei

• Az országok az elkövetkező évben felülvizsgálják klímavállalásukat, és azt igyekeznek a 1,5 °C-os küszöbértékkel összhangba hozni – így ez a célkitűzés még „életben van”, és nyomatékos a Glasgow Climate Pact szövegében.

A kőszén kivezetése és a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának beszüntetése először került bele COP döntésbe – így ez kikerülhetetlen részét képezi a Párizsi Megállapodás végrehajtásának.

• A fejlett országok elköteleződtek amellett, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt finanszírozást a 2019-es szinthez képest – így azt 20 milliárd fontról 40 milliárd fontra emelték, ami még messze van a szükségestől, de jó kezdet.

• A Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabályrendszer (ún. párizsi szabálykönyv) legnehezebb kérdéseit tisztázták a résztvevők 6 év után, így többek között lefektették a karbonpiacok új szabályait – szakmai szervezetek azonban figyelmeztetnek, hogy ennek további fejlesztésére lehet szükség.

Mindezeknek köszönhetően a COP26 előrelendítette valamelyest a világot a felmelegedés 1,5 °C-os korlátozása felé vezető úton, de a tempó még így is borzasztó lassú a helyzet súlyosságához képest.

Aminek nem örülünk

1. Túl kevesek az országok vállalásai

Ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-nál korlátozni tudjuk, 2030-ra felére kellene csökkenteni a jelenlegi kibocsátásokat. A CAT legfrissebb elemzése szerint, a Glasgow-ban bejelentett középtávú vállalások még mindig legalább 2,4 °C-os globális felmelegedéshez vezetnek a század végére.

Ha pedig az országok a klímacsúcson tett összes, hosszútávú ígéretüket betartják, akkor a század végére 1,8 °C-os melegedés várható, ami még mindig nem elég ahhoz, hogy biztonságos és élhető maradjon a földi éghajlat. Ráadásul mindezeket a célkitűzéseket törvénybe is kell ültetni és konkrét rövid- és középtávú tervekkel, intézkedésekkel alátámasztani, különben „üres kalóriák” maradnak.

A CAT “hőmérője”, amely azt mutatja meg, hogy az országok jelenlegi kibocsátás-csökkentési politikái és vállalásai milyen mértékű globális melegedést eredményeznének a század végére (Forrás: Climate Action Tracker)

2. Felpuhított szövegezés

Bár az országok elköteleződése a szénalapú energiatermelés fokozatos kivezetése mellett mérföldkőnek számít (ezidáig egyetlen COP döntés sem nevezte nevén a szénipart), sajnálatos módon a két nagykibocsátó India és Kína az utolsó pillanatban felpuhította a nyelvezetet és a „kivezetés” helyett a „csökkentés” szó került a végső szövegbe. Ugyan nyilvános tiltakozásával India vitte el a balhét, valójában Kína és az USA is nagy szerepet játszott a gyengébb eredményben.

Ez apró változtatásnak tűnhet, de az EU figyelmeztetett, hogy ez megnehezíti a 1,5°C-os küszöbérték betartását. „Minél tovább tart, hogy megszabaduljunk a kőszéntől, az annál nagyobb terhet ró a környezetre” – mondta Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke. Emellett “annál nagyobb terhet ró a gazdaságára is, mert a kőszén egyszerűen gazdasági szempontból sem kifizetődő” – tette hozzá.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

A kőszén égetése a klímaváltozás egyik legfőbb okozója, 2019-ben még mindig 37%-át adta a világ villamosenergia-termelésének. Több jelentés is figyelmeztet:

Ahhoz, hogy a 2030-as klímacélokat teljesíteni tudjuk, ötször gyorsabban kellene kivonni a kőszenet a villamosenergia-termelésből.

A kőszénen túl – többek között Szaúd-Arábia és Oroszország nyomására – a kőolaj és földgáz kivezetésére utalás sincsen a Glasgow Climate Pact szövegében, ugyanakkor azok „nem hatékony” támogatását fokozatosan beszüntetik az országok. A „nem hatékony” jelző szintén a szöveg puhítására szolgál.

3. Túl kevés klímafinanszírozás

A fejlődő országok óriási csalódásként élték meg, hogy a fejlettek továbbra sem teljesítették klímafinanszírozásra vonatkozó vállalásukat. A fejlett országok még 2009-ben megígérték, hogy legkésőbb 2020-ig évi 100 milliárd USD-t adnak be a közös klímaalapba (pontosabban „mobilizálják” ezeket a pénzforrásokat), ami a fejlődő országokat segítené abban, hogy tiszta energiára álljanak át és alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz.

Így a 2020-2024-es időszakra összesen 500 milliárd USD-nak kellene rendelkezésre állnia. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy csak 2023-ra látunk valamit ebből az összegből. A Glasgow Climate Pact szövegében a fejlettek „mélységesen sajnálják” a határidő elmulasztását, és sürgetik, hogy 2025-re legyen meg a teljes 500 milliárd USD. Ez még nem garancia, de jobb, mint a semmi.

Intenzív egyeztetések a klímacsúcs utolsó óráiban (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

Aminek örülünk

1. Világosan a kőszénkor alkonyát jelzi a COP26 döntése

Ebben a döntésben végre nevén nevezik a klímaváltozás egyik legjelentősebb okozóját, és bár „megváltoztattak egy szót, de nem tudják megváltoztatni a COP-tól jövő általános jelzést, hogy a kőszén korszaka véget ér”, mondta el Jennifer Morgan, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója a tárgyalásokon. „Ha Ön egy szénipari vállalat vezetője, akkor ez a COP rossz hírt jelent” – tette hozzá.

Több mint 40 ország vállalta a kőszén kivezetését (a gazdagok legkésőbb a 2030-as, a szegények a 2040-es évekre) és azt, hogy nem finanszírozzák új szénerőművek építését. Ezen országok között van öt a húsz legnagyobb széniparú ország közül: Dél-Korea (5.), Indonézia (7.), Vietnám (9.), Lengyelország (13.) és Ukrajna (19.), viszont a szénnagyhatalom India, Kína, USA, Ausztrália, Japán és Dél-Afrika nincsenek az aláírók között, Dél-Korea és Lengyelország pedig később visszakozott – sokak felháborodására.

A glasgow-i ígéretek valószínűleg körülbelül 80+ GW új szénerőmű telepítését nullázzák le, ami a Kínán kívüli összes tervezett üzem kétharmada.

Vietnám elköteleződése kétségtelenül a COP26 egyik legnagyobb pozitívuma, mivel Kína és India után a harmadik legnagyobb az erőmű-építők között. A világ 10 legnagyobb széniparú országa mára rendelkezik nettó nulla célkitűzéssel, ami tovább gyorsítja az iparág visszaszorítását.

A kőszén-finanszírozás terén sincs visszaút: mára az összes G20 ország vállalta, hogy nem támogatja továbbra a külföldi szénipart, ezzel gyakorlatilag beszüntetve az ebbe az iparba irányuló legjelentősebb nemzetközi közfinanszírozásokat. Számos bank és pénzügyi intézmény is elkötelezte magát arra, hogy nem támogatja továbbá a – szénmegkötő és -tározó technológiákkal nem rendelkező – szénerőműveket.

2. A metánkibocsátások csökkentése

Több mint 100 ország (105 + USA és EU) csatlakozott a Global Methane Pledge kezdeményezéshez, melynek célja, hogy 2030-ig legalább 30%-kal csökkentsék a metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. A jelenlegi aláírókkal a kötelezettségvállalás több mint 1000 széntüzelésű erőmű leállításának felelne meg. Ha Kína hasonló csökkentést érne el az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodása révén, ez a szám több mint 1700-ra ugrana a Clean Air Task Force szerint.

A metánkibocsátások 30%-os csökkentésének teljesítésével 2050-ig akár 0,2 °C-kal mérsékelhető lenne a globális felmelegedés mértéke.

Bár mérföldkőnek számít ez a megállapodás, ezidáig a globális metánkibocsátásnak csak mintegy 45%-át fedik le a csatlakozók, és olyan kulcsfontosságú országok, mint Irán és Oroszország, nincsenek köztük. A mezőgazdasághoz és állattenyésztéshez köthető jelentős metán-kibocsátások szintén nincsenek számba véve ebben a közös célkitűzésben – de valahol el kell kezdeni.

3. Együtt kell kezelni az éghajlati és ökológiai válságot

A COP26 döntés világosan elismeri, hogy az ökológiai és klímaválság mélyen összefonódik, ezért ezeket együtt kell kezelni. A természet megóvása és helyreállítása (köztük az ún. természetalapú megoldások) központi szerepet kaptak a konferencián, és több megállapodás is született ezen a téren.

A világ több mint 100 országa, melyek a világ erdőinek mintegy 85%-át képviselik, megígérték, hogy legkésőbb 2030-ig teljes mértékben beszüntetik az erdőirtást és támogatják azok helyreállítását. Ehhez több mint 19 milliárd dollár állami és magánfinanszírozást is társítanak. Ezen a téren születtek már korábban megállapodások, de azok nem voltak túl sikeresek – megfigyelők szerint azonban a mostani abban más, hogy jóval több ország írta alá (köztük Brazília is), és jelentős mennyiségű pénzt is rendeltek hozzá.

Továbbá létrejött egy az erdőirtáshoz vezető termékek (pl. szója, pálmaolaj, kakaó) fő termelőit és fogyasztóit tömörítő partnerség is 28 ország részvételével, hogy szorgalmazzák a fenntarthatóságot az egész értékláncon keresztül. Emellett 30 pénzintézet vállalta, hogy beszünteti minden erdőirtással kapcsolatos beruházás támogatását 2025-ig.

A dél-amerikai őslakosok képviselői a klímacsúcson (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

4. Több pénz a fejlődőknek

A kibocsátások csökkentése mellett a fejlődő országoknak pénzügyi és technológiai támogatásra van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a már elkerülhetetlen negatív hatásokhoz és meg tudjanak birkózni a klímaváltozás miatti veszteségekkel és károkkal (mint például a partvidéki területek eltűnése az emelkedő tengerszint miatt).

Az alkalmazkodás finanszírozása terén előrelépést jelent, hogy a fejlett országok megígérték, hogy 2025-ig megduplázzák az alkalmazkodásra szánt összeget a 2019-es szinthez képest.

Emellett létrehozták a „Glasgow–Sharm el-Sheikh” kétéves munkaprogramot a Globális Alkalmazkodási Cél kidolgozására – ezzel a fejlődők egy régóta esedékes kérését teljesítve.

A károk és veszteségek terén bár ezen a COP-on sikerült elérni, hogy a fejlődők technikai támogatást kapjanak a Santiago Network keretében, az ügy még mindig nem kapott egy dedikált pénzügyi mechanizmust. Sokak meglepetésére, a klímacsúcs utolsó előtti napján a skót első miniszter, Nicola Sturgeon 2 millió fontot ajánlott fel erre a célra – ez egyelőre apró összeg, de jó példával jár elől.

Nicola Sturgeon, skót első miniszter bejelentése (Fotó: a szerző)

5. A párizsi szabálykönyv véglegesítése

Hat év után végre sikerült egyezségre jutni a karbonpiacok szabályrendszerét illetően, továbbá olyan technikai kérdésekben, mint a klímavállalások közös időkerete és az országok haladásának átlátható dokumentálása, leltárazása. A karbonpiacokat illetően szakértők szerint még mindig vannak gyenge pontok, melyek esélyt adhatnak a trükközésre, ezért az elkövetkező tárgyalásokon ezeket tovább kellene fejleszteni, illetve biztosítani kellene a végrehajtás megfelelő ellenőrzését. De a most tető alá hozott rendszerrel már lehet dolgozni – ami nem egy hátrány egy évvel a határidő után.

6. Az elektromos járművek hajnala

A közlekedés dekarbonizálása terén is fontos vállalások születtek a klímacsúcson: a globális autóeladások 31%-áért felelős autógyártók – köztük a Volvo, Ford, Mercedes Benz, GM és Jaguar Land Rover – vállalták, hogy fokozatosan kivezetik a belsőégésű motorral hajtott járműveket a gyártásukból. Sőt, mára világszerte az autóeladások 19%-a olyan országokban történik, amelyekben már van ezek kivezetésére céldátum, szemben a 2019-es 5%-kal. Ezek az országok 2 milliárd embernek adnak otthont.

Ugyanakkor üröm az örömben, hogy a legnagyobb autógyártó cégek, a Volkswagen, Toyota, Stellantis, BMW és anyaországaik, Németország, Japán, Franciaország és az Egyesült Államok távol maradtak ettől az egyezségtől és csak homályos ígéreteket tettek.

Klímatüntetők támogatást követelnek a klímaváltozás okozta károk és veszteségek kompenzálására (Fotó: UNFCCC – Kiara Worth)

Még életben a 1,5 fokos célkitűzés, de már alig lélegzik

Hogy mennyire mondható sikeresnek a COP26? Mivel egy rettentő bonyolult egyezkedési folyamatról van szó több mint 190 ország részvételével, a válasz egy kicsit a „Schrödinger macskája” kvantumelméleti gondolatkísérletre emlékeztet: vagyis a képzeletbeli macska egyszerre él is és halott is. Vannak tehát eredmények, amiknek lehet és kell is örülni, de a sikerekre számos kudarc vet árnyékot – sokak szerint nagyban elsötétítve azokat.

Bár fontos lépéseket tettünk ezen a klímacsúcson a jó irányba, már fénysebességgel kellene szaladnunk ezen az úton, hogy élhető és biztonságos maradjon a földi éghajlat.

A jövő évi konferenciát Egyiptom rendezi, így jó esély van arra, hogy a fejlődő országok nagyobb befolyást tudnak majd gyakorolni a fejlettekre. Az óra azonban ketyeg: minél tovább húzzák az országok a konkrét politikák és intézkedések kidolgozását a klímaválság kezelésére, annál fájdalmasabb lesz az átállási folyamat, és annál nagyobb – GDP-ben, emberi életekben és kihalt fajokban mérhető – költségei lesznek a halogatásnak.

António Guterres, ENSZ főtitkár szerint a földi éghajlat sorsa „cérnaszálon függ” –

még mindig az éghajlati katasztrófa ajtaján kopogtatunk… ideje vészhelyzeti üzemmódba váltani – különben az esélyünk, hogy elérjük a nettó nullát, nulla lesz.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Videó: egy robotkutya járja Sanghaj utcáit, miközben különféle utasításokat kiabál
A kínai metropolisz egyes részeit ismét lezárták a járvány miatt, a robotkutyával pedig a lakosságot figyelmeztetik.

Link másolása

A koronavírus új, BA.2-es változata miatt ismét szigorú intézkedések léptek életbe Sanghajban. A kínai metropolisz egyes részeit például ismét lezárták. Az üres utcákat pedig egy robotkutya járja, miközben különböző felhívásokat, utasításokat kiabál – írja a New York Times.

A robotkutyáról videó is készült a város Jiading nevű kerületében.

A felvételen látni, hogy a robotkutya hátára egy hangszórót erősítettek, amelyből olyan utasítások hangzanak el, mint: a kézmosás és a maszkhordás jelentősen csökkenti a vírus átadásának kockázatát.

Egyes jelentések szerint Kínában nemcsak robotkutyákat, de drónokat is bevetnek, hogy így zavarják haza az utcán lévő lakosságot. Az embereknek ugyanis csak indokolt esetben szabad elhagyniuk az otthonaikat, a drónok segítségével pedig azt figyelik, hol vannak tömörülések. A hatóságoknak így egyszerűbb dolguk van, ugyanis a távolból is tudják, hova kell kimenniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Akár két óra alatt is odaérhet Sanghajból New Yorkba a közeljövő hiperszonikus kínai utasszállítója
2025-ben már tesztelnék a Concorde-nál kétszer gyorsabb repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálhatják.

Link másolása

Olyan utasszállító repülő kifejlesztésén dolgozik egy kínai, űrrepüléssel foglalkozó vállalat, amely másodpercenként egy mérföld/másodperc sebességgel képes száguldani és akár pár óra alatt meg tudja tenni a Sanghaj-New York távot - írja a CNN.

A pekingi székhelyű Space Transportation hiperszonikus repülője kétszer olyan gyors lenne, mint a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely jelenleg a világ második leggyorsabb utasszállítója.

A cég már egy animált reklámvideót is készített a 12 személyesnek megálmodott gépről, amelyen az utasok sisak és szkafander nélkül tudnak utazni. A repülőt két hatalmas gyorsítórakétával képzelik el, amelyekkel függőlegesen repül fel a levegőbe, majd az utazómagasság elérésekor a rakéták leválnak róla. Ezután 7000 kilométer/órás sebességgel száguld végig az űr peremén, majd függőlegesen landol a célállomáson egy állványos futómű segítségével.

A vállalat 2025-ben szeretné tesztelni a hiperszonikus repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálnák.

Ha sikerül a céljukat teljesíteni, Kína kihasználhatja az űrturizmus azon rését, amely igencsak jövedelmező lehet a jövőben, de az üzleti utakra utazók számára is rendkívül vonzó lehet a sokkal gyorsabban A-ból B-be érő repülő. A projektet egyébként a kínai befektetők is bőkezűen támogatják: a vállalat tavaly augusztusban több mint 300 millió jüant (kb. 16,3 milliárd forint) kapott egy sanghaji székhelyű ipari befeketetési alaptól, amelyet a Matrix Partners China és az állami tulajdonú Shanghai Guosheng Group vezet.

Kína már most is jelentős szereplőnek számít az űrtevékenységekben. Az állam számos kezdeményezést támogat, beleértve a műholdas technológiákat, a Holdra és a Marsra való utazást, a bolygók közötti utakat és a mélyűrkutatást. Az űrgazdaságban is szeretnének nagyobb szerepet játszani, az egyik cél például a nagysebességű utasszállítás.

Egy kutatás szerint (a Deloitte tanácsadó cég végzett el a NASA támogatásával) elegendő fenntartható kereslet lenne a kereskedelmi hiperszonikus utasszállítás iránt. Elemzésük szerint olyan nagyvárosok közötti utakra lenne érdemes ilyen járatot indítani, amelyekhez át kell szelni az óceánt vagy óceánokat, és emiatt a normál repülőutak nagyon hosszúak. Pl. New York és London, Miami és Sao Paolo, New York és Párizs, Los Angeles és Sydney és Sydney és Szingapúr között.

A kutatás szerint 90 ilyen útvonalon lenne jövedelmező a hiperszonikus utasszállítás, amelyet évi 2,25 millió utas venne igénybe, és összesen 16,5 milliárd dollár bevételt hozhatna.

Egy másik NASA-megbízásból készített tanulmány szerint azonban akár több mint 300 várospár között is járhatna hiperszonikus repülő az utasok fizetési hajlandósága alapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Az energiapolitikai szakértő szerint az árak valóban elszálltak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Rossz irány lenne ezt még tovább növelni.

Link másolása

Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.

A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.

A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.

– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?

– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezáltal hosszú időre visszavetné azokat a uniós célokat, amelyek a CO2-kibocsátás és a klímavédelem érdekében születtek, ráadásul közös döntéssel. Klasszikus „melyik ujjamba harapjak?” dilemmával állunk szemben, és Orbán Viktor ebben a kérdésben egyértelműen az árak csökkentése mellett tette le a voksát.

Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.

– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?

– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.

– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?

– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.

– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?

– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.

Inkább az árakat felhajtók ellen kellene fellépni sokkal szigorúbb ellenőrzéssel, de Orbán Viktor valószínűleg azért sem preferálta, mert mindenki tudja, hogy az árfelhajtásban vastagon benne voltak az oroszok is. Lépni lehetne azon a téren is, hogy minden tagállam nézze meg, milyen plusz adókkal sújtja saját hatáskörben az energiahordozókat. Ezeket, mint például az áfa, nyugodtan lehetne csökkenteni.

– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?

– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.

– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?

– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.

Minden olyan gázforrás, ami beér Európába, jöjjön akár Észak-Afrikából, akár máshonnan, elméletileg már elérhető lenne számunkra. Szintén az elmúlt 12 év negatív fejleménye, hogy leállt annak a Nabucco-vezetéknek az építése, aminek köszönhetően Oroszországot elkerülve juthatott volna földgáz Európába. Ez a projekt gyakorlatilag elhalt, nem utolsósorban a magyar kormány támogatásának hiánya miatt.

– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.

– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?

– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.

– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.

Ha csökkenteni tudjuk a fogyasztást, akár szigeteléssel, akár energiatakarékos háztartási eszközök finanszírozásával, biztosan sokkal többet érnénk el, mintha nekiállunk új rendszereket behozni. Arra apellálni szintén nem túl reális, hogy akár napelemmel, akár szélenergiával pótoljunk egy zsinórüzemű erőművet.

Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Mostantól már a Tescónál is leadhatod a használt étolajat
Újabb zöld gyakorlatot vezetett be a Tesco a fenntartható működés érdekében.

Link másolása

A Tesco elkötelezetten törekszik környezetterhelése csökkentésére. Ennek részeként együttműködik szállítóival és partnereivel a természetvédelem és a vásárlók fenntarthatóbb életmódjának ösztönzése terén. Az áruházlánc ezirányú tevékenysége egy újabb lépéseként 8 üzleténél helyezett ki gyűjtőket, lehetőséget biztosítva ezáltal a használt étolaj szelektív leadására. A tesztüzemben induló kezdeményezéshez a Biofilter Zrt. biztosítja az ún. Használt Étolaj Boxokat, valamint gondoskodik a használt sütőzsiradék elszállításáról és újrahasznosításáról, a Bunge pedig a Tescóban árusított Floriol és Vénusz étolajtermékei nyakcímkéjén tájékoztatja a vásárlókat az újrahasznosítási lehetőségről ebben a 8 áruházban.

„Szeretnénk vásárlóinknak alternatívát kínálni, hogy ne a lefolyóba öntsék vagy a szemétbe dobják a használt étolajat, ami jelentősen szennyezi a környezetet.

Ezért indítottuk el 8 áruházunknál tesztüzemben a használtolaj-visszagyűjtést, ahol a parkolóhoz közel, az üzletek előtt, illetve egy helyen próbajelleggel az üzletsoron állítottuk fel a Biofilter használtétolaj-gyűjtőit. Örülök neki, hogy a jó gyakorlatot ösztönző kezdeményezést a Bunge is támogatja a termékein megjelenő kommunikációval”– mondta Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Zrt. vezérigazgatója.

Jelenleg a Tesco zalaegerszegi, soproni, győri, paksi, budaörsi, ceglédi, valamint Fogarasi úti és Andor utcai budapesti áruházainál lehet elhelyezni a használt étolajat az erre szolgáló szelektív gyűjtőkben.

A lehetőség szerint a saját flakonjába visszatöltött, kihűlt étkezési olaj a legközelebbi vásárlás alkalmával egyszerűen leadható a 8 gyűjtőpont valamelyikén. Elszállításról és az újrahasznosításról az országos begyűjtőhálózattal rendelkező Biofilter Zrt. gondoskodik.

„Az olajban, illetve zsírban való sütés elterjedt eljárás a magyar konyhákban. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy az elhasznált sütőolaj speciális kezelést igénylő háztartási hulladék. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet, amennyiben nem megfelelően kezelik. Ezért is örülök, hogy a Tesco és a Bunge is csatlakozik a lakossági környezetterhelés csökkentését célzó használtétolaj-begyűjtő programhoz.

A kihelyezett Használt Étolaj Boxokban leadott olajat tisztítás után biodízel-gyártásra adjuk át, amelynek során azt az Európai Unióban érvényes szabályozás alapján 8,2 százalékban az üzemanyagba keverik, így visszajut a lakossághoz és körforgásban tartható"

– mondta Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója.

„Elkötelezettek vagyunk a fenntarthatóság iránt az ellátási lánc minden egyes lépcsőfokán – a termelőktől a fogyasztókig. Éppen ezért örömmel álltunk a Tesco és a Biofilter Zrt. új közös, zöld gyakorlata mellé azzal, hogy a Vénusz és a Floriol étolajaink palackjain található kommunikációval felhívjuk a vásárlók figyelmét. Reméljük, hogy ezzel is erősítjük a használt étolaj szelektív újrahasznosításával kapcsolatos ismereteket, és a fogyasztók is csatlakoznak a kezdeményezéshez" – tette hozzá Grászli János, a Bunge magyarországi vezetője.

Link másolása
KÖVESS MINKET: