JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Egyszerűen nincs annyi nyersanyagunk, hogy ilyen pazarlóan éljünk

Muszáj csökkentenünk a gazdaság anyaghasználatát, ami a környezet- és klímavédelmi célok teljesülésén túlmenően helyi és globális szintű konfliktusok elkerülését is lehetővé tenné.
Másfélfok, Horváth Bálintfotó: Martin Reisch, Unsplash - szmo.hu
2021. december 16.


Link másolása

A mostani, rendkívül pazarló gazdasági modellünkkel gyerekeink és a fiatalok erőforrásait éljük fel: ha továbbra is a termelés-fogyasztás-haszon háromszögében mozgó lineáris gazdasági rendszert működtetjük, akkor pár évtizeden belül olyan kulcsfontosságú nyersanyagok fogyhatnak el, mint az ezüst, az arany, a cink vagy az ólom – írja a Másfélfok. Európa különösen kitett, mivel a legszegényebb nyersanyagkészlettel rendelkező kontinens. Bár a körforgásos gazdaság sokkalta több, mint az újrahasznosítás, igazi felfutását mégis az eredményezte, amikor a fejlődő országok, élükön Kínával, nem fogadták be többé a fejlett világ hulladékát. A termelés hatékonyságának a fokozása már rég nem elég, teljes paradigmaváltásra van szükség. Muszáj csökkentenünk a gazdaság anyaghasználatát, ami a környezet- és klímavédelmi célok teljesülésén túlmenően helyi és globális szintű konfliktusok elkerülését is lehetővé tenné.

A körforgásos gazdaság koncepciója nagy hírnévre tett szert azóta, hogy az Európai Bizottság 2015 decemberében kiadta a megvalósításával kapcsolatos első akciótervet, amit azóta frissítettek. A körforgásos gazdaság az elmúlt 250 év ipari fejlődése során felállított lineáris rendszernek („elvesz-termel-eldob”) az ellentétje, amiben nem keletkezik hulladék, a termékek alapanyagait visszaforgatjuk a termelési rendszereinkbe, így minden anyag hasznosul.

A körforgásos gazdaság EU-s megvalósításának egyik fő mozgatórugója Kína azon döntése volt, mely szerint 2018-tól kezdve nem vesz át több műanyag hulladékot más országoktól. Ez nagy csapást jelentett, mivel az azt megelőző 30 évben Kína fogadta be a – főként fejlett – világ által termelt műanyag hulladék felét. Kína esetén túl pedig általánosan elmondható, hogy az utóbbi időben több fejlődő ország jelezte a hulladékimportja felszámolását. Ez alapjaiban rázta meg az eddig fennálló nemzetközi hulladékkereskedelmet, amely fontos része volt megannyi fejlett ország hulladékkezelési gyakorlatának.

Lineáris gazdaság – újrahasznosító gazdaság – körforgásos gazdaság. Forrás: Circular Flanders / Loop Sustainability Consulting

Az EU számára a lineáris mechanizmusok viszont nemcsak a termelési-fogyasztási rendszer végét jelentő, kezelhetetlen mennyiségű hulladék miatt válnak fenntarthatatlanná. A lenti ábrán látható, hogy az európai kontinens a legszegényebbnek mondható a nyersanyagokkal való ellátottság tekintetében, ami egyre nagyobb kitettséget jelent a globális gazdasággal szemben.

Forrás: Vlaanderen Circulair (2014)

Ráadásul több kritikus fontosságú nyersanyagra elmondható, hogy nagy fokú koncentrációban szerezzük be őket más országoktól. Az EU-ba érkező ritkaföldfémek 98%-a Kínából származik, a felhasznált borát 98%-át Törökország fedezi, a platinaszükséglet 71%-át pedig a Dél-afrikai Köztársaságból importáljuk.

Szó szerint feléljük a jövőt, ha így folytatjuk

Az EU-n túlmenően a termeléshez szükséges nyersanyagok globális szinten is egyre szűkösebben állnak rendelkezésre. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy a 2010-ben született generációnak mennyi ideig állnak még rendelkezésre a főbb ipari és energiatermelésre használt erőforrások.

Forrás: Vlaanderen Circulair (2014)

Ha első ránézésre csak az alsó – piros színárnyalatokkal jelölt – csoportra tekintünk, láthatjuk, hogy a főbb ipari felhasználású fém- és nemesfémkészletek (antimon, ólom, cink, ezüst, arany stb.) már a jelenlegi évtized végére kimerülhetnek. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a döntéshozók elkezdték sürgetni a termelésbe történő visszaforgatásukat.

A két felső kategóriát pedig érdemes párhuzamosan értelmezni. A sárgásbarna árnyalatokkal jelölt fosszilis és nukleáris energiahordozók – főként a kőolaj – esetében szintén csak évtizedekig tartó elérhetőségről beszélhetünk. Tehát elmondható, hogy

a napjainkban kibontakozó energiaátmenet közel sem a környezeti tudatosság jele, sokkal inkább piaci racionalitás áll mögötte.

Ám a szükséges nyersanyagok tekintetében nem sokkal kedvezőbb a helyzet az alternatívát jelentő megújuló energiahordozókkal sem. Az azokat hasznosító technológiák előállításához szintén fogytán állnak a szükséges erőforrások.

Ezt az összefüggést árnyalja tovább a lenti ábra, amely a zöld és digitális forradalmat fémjelző technológiák és azok nyersanyag-igényének összefüggéseit elemzi. A nyersanyagokat egyben rangsorba is állítja az ellátási láncuk kockázati kitettsége alapján. A kockázat forrása ebben az esetben nem az előző ábrán látott mennyiségbéli elérhetőségre utal, hanem arra, hogy a meglévő készletek ellátását milyen mértékben befolyásolhatják geopolitikai konfliktusok, valamint mennyire gazdaságos azok kitermelése.

Forrás: European Commission, Critical materials for strategic technologies and sectors in the EU – a foresight study, 2020
Láthatjuk, hogy a növekvő nyersanyaghiány és az amiatt keletkező geopolitikai konfliktusok komoly kockázatot jelentenek az energiaátmenetre és a digitalizációra, így végső soron a klímacélokra is.

Jó gyakorlatok: a termék, mint szolgáltatás

2016 őszén Hollandia kiadta a világ első nemzeti szintű körforgásos gazdasági stratégiáját. A dokumentum bemutatta, miként képzelik el 2050-re egy teljesen körforgásos holland gazdaság kialakítását, ahol minden felhasznált anyag újbóli hasznosításra kerül.

E hosszú távú célkitűzés mellett a stratégia másik sarokpontja az volt, hogy már 2030-ra a felére kell csökkenteni a gazdaság teljes anyaghasználatát.

A zárt anyagáram megteremtése mellett tehát szakpolitikai prioritás lett a dematerializáció, azaz a gazdaság anyaghasználatának a csökkentése. Ezzel a körforgásos gazdaság értelmezési spektruma is kibővült, a hulladékok termelésbe való visszaforgatása helyett előtérbe került a keletkezésük elkerülése. A hulladékmegelőzés egyik leghatékonyabb módja a hosszú élettartamú termékek gyártása, amelyek később romlanak el és a javításuk – akár maga a felhasználó által – sokkal egyszerűbb.

Ezen a ponton viszont komoly érdekellentéthez érkezünk az üzleti világ jelenlegi felfogásával szemben. Az újrahasznosításban talán már egyre többen látják az üzleti lehetőséget olyan ágazatokban, ahol fogytán vannak az elérhető erőforrások, és olcsóbbá válik a már használt anyagok termelésbe való visszaforgatása. A gazdaság aktuális berendezkedésének viszont meghatározó pillére a termékek folyamatos legyártásán és eladásán történő haszonszerzés. Vagyis a gyártók érdeke, hogy a fogyasztók rövid időközönként új termékeket vásároljanak, biztosítva ezzel a cégük növekedését.

E probléma megoldására a korábbiakban járható útnak tűnt a termelés hatékonyságának a fokozása, vagyis az egységnyi anyaghasználaton elért magasabb haszon előállítása. Azonban napjainkra rá kellett ébrednünk, hogy

hiába használunk egyre hatékonyabb technológiákat, globálisan mégis növekszik az alapanyagok felhasználásának abszolút mértéke.

Tehát elmondhatjuk, hogy hiába térünk át az extenzív gazdasági működésről az intenzív formára, a hiba magában a termelésalapú növekedési felfogásban keresendő. E szemléletben a természeti erőforrásokat a gazdaságon történő átfolyásukkal váltjuk pénzre – azaz gazdasági növekedésre.

A körforgásos gazdaság éppen ezen szeretne változtatni. A megvalósításának az eszköztára nemcsak innovatív újrahasznosítási technológiákból és terméktervezési irányzatokból áll, hanem új üzleti megoldásokból is. A körforgásos üzleti modellek alkalmazkodnak a változó piaci körülményekhez és lehetővé teszik a cégek számára, hogy

a termékek eladása helyett azok kiadásával termeljenek gazdasági hasznot.

Ezen úgynevezett „termék, mint szolgáltatás” modelleknek a mintapéldája az Amszterdam-Schiphol reptér esete, ahol nem megvásárolták a világítótesteket, hanem bérelni kezdték őket. A bérbeadó Philips folyamatosan felügyeli és a természetes fényviszonyokhoz igazítja a világítást, amellyel a reptér a felére csökkentette az energiahasználatát. Emellett a Philips a bérelt termék tulajdonosaként köteles cserélni az elromlott világítótesteket, így nem érdeke azok korai meghibásodása.

A körforgásos gazdaság dematerializációs irányzatának hallatán sokan kétkednek az üzleti megvalósíthatósága kapcsán. A materiális fogyasztás csökkentését ugyanis sokáig a gazdasági növekedés visszaesésével azonosították. Az előző esettanulmány jó példa arra, hogy a körforgásos gazdaságban

a fogyasztás nem eltűnik, csak átalakul, és egy teljesítményalapú dimenzióba terelődik.

Az eddig leírtakat foglalja össze a Körforgás létrája, amely bemutatja a preferált tevékenységeket, és hierarchiába rendezi azokat az általuk elkerülhető anyag- és energiaveszteségek mértéke alapján.

Forrás: Horváth (2019) Cramer (2017) alapján

A fent látható hierarchiát sokan nevezik „10R” megközelítésnek, utalva ezzel a korábban elhíresült „Reduce-Reuse-Recycle” szlogenre, amelyet „3R” néven ismertünk. Az is arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaság fenntartható átalakításához először az anyagias fogyasztás csökkentésére van szükség, utána a már elfogyasztott termékek minél hosszabb felhasználására, és csak a folyamat végén jutunk el a termékek anyagában történő újrahasznosításához.

Nincs benne semmi újdonság, mégis újra ki kell találnunk a világgazdaságot

Ezen a ponton a fenntarthatóság területén tájékozottabb olvasókban felmerülhet a kérdés, hogy a körforgásos gazdaságban tulajdonképpen mi az újdonság?

- A „Bölcsőtől bölcsőig” elven alapuló, zárt anyagáramú rendszerek koncepcióját eddig is ismertük.

- A hulladékkezelés helyett a hulladékmegelőzésre fókuszáló Zero Waste kezdeményezés már szintén régóta létezik, amelynek a hierarchiája a termékélettartam meghosszabbítását és a materiális fogyasztás csökkentését preferálja az újrahasznosítás felett.

- A termékeket szolgáltatásként kínáló üzleti modellekről szintúgy évtizedek óta hallani (különböző megnevezések alatt).

- A felsoroltakon kívül pedig több olyan fenntarthatósági megközelítés létezik, amelyekből szintén táplálkozik a körforgásos gazdaság koncepciója.

A körforgásos gazdaságban tehát nincs semmi újdonság. Tulajdonképpen egy gyűjtőfogalomként szolgál, amely magába tömöríti a korábbi évtizedek fenntarthatósági irányzatait. Ha ennyi évig ismertük ezeket az elveket, akkor miért épp most vált olyan fontossá a gyakorlati megvalósításuk? A válasz az, hogy

az eddig preferált lineáris struktúra egyre inkább veszít a költséghatékonyságából, és egyáltalán a fizikai fenntarthatóságából.

Paradox módon, az újdonság hiánya ellenére, az emberiség a történelme során látott legnagyobb paradigmaváltás előtt áll. Legutóbb az első ipari forradalom idején volt példa hasonlóra, amikor elkezdtünk fosszilis energiahordozókat hasznosítani és gépesíteni az ipari termelést. Ennek eredményeként az elmúlt 250 évben az emberi népesség és az általa kitermelt természeti erőforrások mértéke soha nem látott exponenciális növekedésbe kezdett, amelyet napjainkban a „nagy felgyorsulás” néven ismerünk. Az iparosodás második és harmadik forradalmi szakasza a nagy képet tekintve nem sokat változtatott az alapvető mechanizmusokon, csupán innovatív megoldásokkal fokozta annak a hatékonyságát.

A negyedik ipari forradalom – másnéven Ipar 4.0 – ezzel szemben alapjaiban változtat a rendszeren, megújuló alapokra terelve az energiatermelést és digitalizálva a gazdaság működését. Ha ezeket viszont a megszokott lineáris felfogásban hajtaná végre, az iparosodás következő szakaszára talán már teljesen kifogynánk a természeti erőforrásokból. A körforgásos átalakulás tehát nem csupán környezeti megfontolásból jelent meg a közéleti diskurzusban, sokkal inkább a piac zavartalan működésének követelményeként. A sikeres átállás „járulékos hasznaként” pedig elkerülhetőek volnának azok a rendkívül kockázatos és veszélyes környezeti-éghajlati forgatókönyvek is, amire a tudomány már régóta figyelmeztet minket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Videó: egy robotkutya járja Sanghaj utcáit, miközben különféle utasításokat kiabál
A kínai metropolisz egyes részeit ismét lezárták a járvány miatt, a robotkutyával pedig a lakosságot figyelmeztetik.

Link másolása

A koronavírus új, BA.2-es változata miatt ismét szigorú intézkedések léptek életbe Sanghajban. A kínai metropolisz egyes részeit például ismét lezárták. Az üres utcákat pedig egy robotkutya járja, miközben különböző felhívásokat, utasításokat kiabál – írja a New York Times.

A robotkutyáról videó is készült a város Jiading nevű kerületében.

A felvételen látni, hogy a robotkutya hátára egy hangszórót erősítettek, amelyből olyan utasítások hangzanak el, mint: a kézmosás és a maszkhordás jelentősen csökkenti a vírus átadásának kockázatát.

Egyes jelentések szerint Kínában nemcsak robotkutyákat, de drónokat is bevetnek, hogy így zavarják haza az utcán lévő lakosságot. Az embereknek ugyanis csak indokolt esetben szabad elhagyniuk az otthonaikat, a drónok segítségével pedig azt figyelik, hol vannak tömörülések. A hatóságoknak így egyszerűbb dolguk van, ugyanis a távolból is tudják, hova kell kimenniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Akár két óra alatt is odaérhet Sanghajból New Yorkba a közeljövő hiperszonikus kínai utasszállítója
2025-ben már tesztelnék a Concorde-nál kétszer gyorsabb repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálhatják.

Link másolása

Olyan utasszállító repülő kifejlesztésén dolgozik egy kínai, űrrepüléssel foglalkozó vállalat, amely másodpercenként egy mérföld/másodperc sebességgel képes száguldani és akár pár óra alatt meg tudja tenni a Sanghaj-New York távot - írja a CNN.

A pekingi székhelyű Space Transportation hiperszonikus repülője kétszer olyan gyors lenne, mint a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely jelenleg a világ második leggyorsabb utasszállítója.

A cég már egy animált reklámvideót is készített a 12 személyesnek megálmodott gépről, amelyen az utasok sisak és szkafander nélkül tudnak utazni. A repülőt két hatalmas gyorsítórakétával képzelik el, amelyekkel függőlegesen repül fel a levegőbe, majd az utazómagasság elérésekor a rakéták leválnak róla. Ezután 7000 kilométer/órás sebességgel száguld végig az űr peremén, majd függőlegesen landol a célállomáson egy állványos futómű segítségével.

A vállalat 2025-ben szeretné tesztelni a hiperszonikus repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálnák.

Ha sikerül a céljukat teljesíteni, Kína kihasználhatja az űrturizmus azon rését, amely igencsak jövedelmező lehet a jövőben, de az üzleti utakra utazók számára is rendkívül vonzó lehet a sokkal gyorsabban A-ból B-be érő repülő. A projektet egyébként a kínai befektetők is bőkezűen támogatják: a vállalat tavaly augusztusban több mint 300 millió jüant (kb. 16,3 milliárd forint) kapott egy sanghaji székhelyű ipari befeketetési alaptól, amelyet a Matrix Partners China és az állami tulajdonú Shanghai Guosheng Group vezet.

Kína már most is jelentős szereplőnek számít az űrtevékenységekben. Az állam számos kezdeményezést támogat, beleértve a műholdas technológiákat, a Holdra és a Marsra való utazást, a bolygók közötti utakat és a mélyűrkutatást. Az űrgazdaságban is szeretnének nagyobb szerepet játszani, az egyik cél például a nagysebességű utasszállítás.

Egy kutatás szerint (a Deloitte tanácsadó cég végzett el a NASA támogatásával) elegendő fenntartható kereslet lenne a kereskedelmi hiperszonikus utasszállítás iránt. Elemzésük szerint olyan nagyvárosok közötti utakra lenne érdemes ilyen járatot indítani, amelyekhez át kell szelni az óceánt vagy óceánokat, és emiatt a normál repülőutak nagyon hosszúak. Pl. New York és London, Miami és Sao Paolo, New York és Párizs, Los Angeles és Sydney és Sydney és Szingapúr között.

A kutatás szerint 90 ilyen útvonalon lenne jövedelmező a hiperszonikus utasszállítás, amelyet évi 2,25 millió utas venne igénybe, és összesen 16,5 milliárd dollár bevételt hozhatna.

Egy másik NASA-megbízásból készített tanulmány szerint azonban akár több mint 300 várospár között is járhatna hiperszonikus repülő az utasok fizetési hajlandósága alapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Az energiapolitikai szakértő szerint az árak valóban elszálltak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Rossz irány lenne ezt még tovább növelni.

Link másolása

Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.

A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.

A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.

– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?

– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezáltal hosszú időre visszavetné azokat a uniós célokat, amelyek a CO2-kibocsátás és a klímavédelem érdekében születtek, ráadásul közös döntéssel. Klasszikus „melyik ujjamba harapjak?” dilemmával állunk szemben, és Orbán Viktor ebben a kérdésben egyértelműen az árak csökkentése mellett tette le a voksát.

Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.

– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?

– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.

– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?

– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.

– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?

– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.

Inkább az árakat felhajtók ellen kellene fellépni sokkal szigorúbb ellenőrzéssel, de Orbán Viktor valószínűleg azért sem preferálta, mert mindenki tudja, hogy az árfelhajtásban vastagon benne voltak az oroszok is. Lépni lehetne azon a téren is, hogy minden tagállam nézze meg, milyen plusz adókkal sújtja saját hatáskörben az energiahordozókat. Ezeket, mint például az áfa, nyugodtan lehetne csökkenteni.

– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?

– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.

– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?

– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.

Minden olyan gázforrás, ami beér Európába, jöjjön akár Észak-Afrikából, akár máshonnan, elméletileg már elérhető lenne számunkra. Szintén az elmúlt 12 év negatív fejleménye, hogy leállt annak a Nabucco-vezetéknek az építése, aminek köszönhetően Oroszországot elkerülve juthatott volna földgáz Európába. Ez a projekt gyakorlatilag elhalt, nem utolsósorban a magyar kormány támogatásának hiánya miatt.

– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.

– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?

– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.

– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.

Ha csökkenteni tudjuk a fogyasztást, akár szigeteléssel, akár energiatakarékos háztartási eszközök finanszírozásával, biztosan sokkal többet érnénk el, mintha nekiállunk új rendszereket behozni. Arra apellálni szintén nem túl reális, hogy akár napelemmel, akár szélenergiával pótoljunk egy zsinórüzemű erőművet.

Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Mostantól már a Tescónál is leadhatod a használt étolajat
Újabb zöld gyakorlatot vezetett be a Tesco a fenntartható működés érdekében.

Link másolása

A Tesco elkötelezetten törekszik környezetterhelése csökkentésére. Ennek részeként együttműködik szállítóival és partnereivel a természetvédelem és a vásárlók fenntarthatóbb életmódjának ösztönzése terén. Az áruházlánc ezirányú tevékenysége egy újabb lépéseként 8 üzleténél helyezett ki gyűjtőket, lehetőséget biztosítva ezáltal a használt étolaj szelektív leadására. A tesztüzemben induló kezdeményezéshez a Biofilter Zrt. biztosítja az ún. Használt Étolaj Boxokat, valamint gondoskodik a használt sütőzsiradék elszállításáról és újrahasznosításáról, a Bunge pedig a Tescóban árusított Floriol és Vénusz étolajtermékei nyakcímkéjén tájékoztatja a vásárlókat az újrahasznosítási lehetőségről ebben a 8 áruházban.

„Szeretnénk vásárlóinknak alternatívát kínálni, hogy ne a lefolyóba öntsék vagy a szemétbe dobják a használt étolajat, ami jelentősen szennyezi a környezetet.

Ezért indítottuk el 8 áruházunknál tesztüzemben a használtolaj-visszagyűjtést, ahol a parkolóhoz közel, az üzletek előtt, illetve egy helyen próbajelleggel az üzletsoron állítottuk fel a Biofilter használtétolaj-gyűjtőit. Örülök neki, hogy a jó gyakorlatot ösztönző kezdeményezést a Bunge is támogatja a termékein megjelenő kommunikációval”– mondta Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Zrt. vezérigazgatója.

Jelenleg a Tesco zalaegerszegi, soproni, győri, paksi, budaörsi, ceglédi, valamint Fogarasi úti és Andor utcai budapesti áruházainál lehet elhelyezni a használt étolajat az erre szolgáló szelektív gyűjtőkben.

A lehetőség szerint a saját flakonjába visszatöltött, kihűlt étkezési olaj a legközelebbi vásárlás alkalmával egyszerűen leadható a 8 gyűjtőpont valamelyikén. Elszállításról és az újrahasznosításról az országos begyűjtőhálózattal rendelkező Biofilter Zrt. gondoskodik.

„Az olajban, illetve zsírban való sütés elterjedt eljárás a magyar konyhákban. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy az elhasznált sütőolaj speciális kezelést igénylő háztartási hulladék. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet, amennyiben nem megfelelően kezelik. Ezért is örülök, hogy a Tesco és a Bunge is csatlakozik a lakossági környezetterhelés csökkentését célzó használtétolaj-begyűjtő programhoz.

A kihelyezett Használt Étolaj Boxokban leadott olajat tisztítás után biodízel-gyártásra adjuk át, amelynek során azt az Európai Unióban érvényes szabályozás alapján 8,2 százalékban az üzemanyagba keverik, így visszajut a lakossághoz és körforgásban tartható"

– mondta Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója.

„Elkötelezettek vagyunk a fenntarthatóság iránt az ellátási lánc minden egyes lépcsőfokán – a termelőktől a fogyasztókig. Éppen ezért örömmel álltunk a Tesco és a Biofilter Zrt. új közös, zöld gyakorlata mellé azzal, hogy a Vénusz és a Floriol étolajaink palackjain található kommunikációval felhívjuk a vásárlók figyelmét. Reméljük, hogy ezzel is erősítjük a használt étolaj szelektív újrahasznosításával kapcsolatos ismereteket, és a fogyasztók is csatlakoznak a kezdeményezéshez" – tette hozzá Grászli János, a Bunge magyarországi vezetője.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk