Bitay Andi: Sokan rájöttek most, hogy valójában mennyire kevés is elég, és mennyire jelentéktelen az a sok vásárlás
Bitay Andi egy Facebook posztban írt arról, hogy a járványhelyzet mennyire megváltoztatta az emberek hozzáállását a kacatmentes életmódhoz. Úgy gondoltam, ez kellően érdekes téma egy interjúhoz.
- A veszélyhelyzet és a kijárási korlátozások nehezebbé teszik a kacatmentes életet?
- Olyan szempontból igen, hogy most nem tudom adományboltba vinni a feleslegesnek ítélt holmit. Tavasszal például átnéztem a gardróbom és találtam néhány ruhát, amit előző évben sem hordtam már. Ezek most egy zsákban várják, hogy egyszer majd új tulajdonoshoz kerüljenek.
A Facebook csoportomból tudom, hogy ez másoknak is problémát jelent, ráadásul sok helyi adok-veszek csoport is leállt a járvány idejére.
Márpedig ha nem tud az ember azonnal megválni attól, amire nincs szüksége, akkor előbb-utóbb a kukába dobja vagy bele sem kezd az átválogatásba.
- Ahogy közeledett Magyarországhoz a járvány, az emberek egy része őrült felhalmozásba kezdett. Elsősorban tartós élelmiszert és higiéniai termékeket. Te hogy reagáltál erre a helyzetre?
- Mi is betáraztunk és nem is bántam ezt meg. Nem attól tartottunk, hogy majd kiüresednek a boltok és nem fogunk tudni vásárolni, hanem inkább az volt a cél, hogy minél ritkábban kelljen vásárolni mennünk. Azóta is az a taktikánk, hogy kéthetente rendelünk online egy nagyobb adag bevásárlást, ami pedig időközben felmerül szükségletként, azért hetente egyszer beszaladunk egy boltba. Annak nagyon örülök, hogy időközben a csomagolásmentes boltok és a termelők is átálltak az online értékesítésre és kiszállításra. Ugyanakkor nagyon megfontoltnak kell lenni, mert az a tapasztalatom, hogy
online vásárlásnál sokkal könnyelműbb tud lenni az ember.
Ha úgyis más hozza ide, akkor nem négy almát veszek, hanem rögtön nyolcat... na ilyenkor végzi a fele mégis a kukában.
- Érthető, amikor az embert a túlélési ösztön felhalmozásra sarkallja. Kérdés, hogy amikor ilyen nagy tételben vásárol, azt mennyire lehet megoldani csomagolásmentesen.
- Egy időre lemondtam arról, hogy a csomagolásmentesség szempont legyen a vásárlásnál. Ez egy különleges élethelyzet, amilyenben még senki nem volt. Először túl kellett lenni a kezdeti sokkon, aztán szép lassan visszaállhattak a dolgok a régire hasonlító szokásokká. Például csodálatos zöldségeket rendeltem az egyik csomagolásmentes bolton keresztül termelőtől, amit papírzacskóban és lebomló zacskóban hoztak ki.
Egyébként jelen esetben nem csak a nagy tételben vásárlás tántorította el az embereket a csomagolásmentes megoldásoktól, hanem a fertőzéstől való félelem is. Kenyeret például még mindig csak zacskóban veszünk vagy sütünk magunknak kiflit, zsemlét, péksüteményt. Egyelőre nem tetszik már a látvány sem, amikor belépek egy szupermarketbe és látom, hogy mindenki a kipakolt, csomagolás nélküli pékáru körül tobzódik. A kis pékségekkel már más a helyzet, de mint mondtam, igyekszünk minél ritkábban boltba járni.
- Ez a fajta felhalmozás és bizonytalanság kihat a kacatmentes élet más területeire? Jobban ragaszkodnak az emberek a tulajdonukhoz?
- Kétféle ember létezik most: az egyik úgy reagált a jelenlegi helyzetre, hogy még jobban ragaszkodik ahhoz, amije van. Lehet, hogy pontosan nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért, de mindent értéknek tart, amije már van.
Az ember alapvetően birtoklásra van berendezkedve, nem elengedésre, és ezen egy járvány nem változtat.
Jogos a félelem, ha valaki például elvesztette a munkáját, én mégis azt javaslom, hogy ilyen esetben is inkább próbálja meg eladni azt, amire már nincs szüksége, mint gyűjtögetni és emiatt még stresszesebbnek érezni magát.
Van a másik ember, aki viszont arra használja ki ezt az időszakot, hogy szelektáljon és felszabadítsa az otthonát, helyet és energiát, hogy a fontosabb dolgokra tudjon koncentrálni. Ők azok, akik inkább úgy élik meg a járványt, hogy látják azt, hová vezet az emberi túlfogyasztás, a halmozás és próbálnak visszatalálni magukhoz és talán a természethez is. Sokan rájöttek most, hogy valójában mennyire kevés is elég és mennyire jelentéktelen az a sok vásárlás, ahelyett, hogy például magunkat fejlesztenénk vagy a szeretteinkkel lennénk.
- A követőid, kommentelőid hogy reagálnak a kérdésre?
- A saját közegemben azt látom, hogy az emberek inkább bizakodóak és azt remélik, hogy ez a járvány más irányba tereli majd az emberiséget egy lassabb, nyugodtabb élethez. Én ezzel kissé szkeptikus vagyok, de attól még
bízom benne, hogy sokan rájönnek most: változtatnunk kell. Személyes szinten, gazdasági és világ szinten egyaránt.
- Milyen tanácsokat tudsz esetleg adni, milyen praktikák tehetik elviselhetőbbé a karantént?
- Ez egy nagyon nehéz helyzet, amikor naponta változik az ember hangulata, jövőképe. Fontosnak tartom, hogy nem szabad elszigetelődni, hanem használjuk ki az internet adta lehetőségeket. Az is fontos, hogy megmaradjanak a szokásaink, a napi rutinok most is. Reggelente zuhanyzom, átöltözöm, kicsit kisminkelem magam és csak utána kezdek el dolgozni. Odafigyelek arra, hogy rendszeresen mozogjak, még akkor is, ha ez épp kimerül egy negyedórás otthoni ugrabugrában. A mentális egészség megtartása nagyon fontos ebben az időben.
Nem kell, hogy mindenki pékké meg jógamesterré váljon a járvány végére, de az nagyon jó hatással van az emberre, ha tanul valami újat.