JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Bart István: a kormány a klímaproblémát is csak egyfajta „kommunikációs sztorinak” tekinti

A klímapolitikai szakértő szerint sokkal nagyobb lépésekben kellene haladnunk a klímasemlegesség felé, és az uniós csúcson is bátran vállalhatnánk a 55%-os kibocsátás-csökkentést 2030-ra.

Link másolása

Bár a koronavírus árnyékában 2020-ban napjaink valamennyi fontos kérdését a pandémia felől közelítettük meg, ez sem változtatott azon a tényen, hogy a 21.századi emberiség legnagyobb kihívása a klímaváltozás, a globális felmelegedés megállítása.

Hogy állunk e küzdelemben 5 évvel a párizsi egyezmény megkötése után? Elegendőek a világ országainak, köztük Magyarországnak a vállalásai, teljesítései? Ilyen kérdések köré épült Másfélfok on-line sajtóklubja, amit különösen aktuálissá tesz a mostani uniós csúcs, ahol az EU 2030-as klímacéljairól döntenek. Minderről Bart István jogász, klímapolitikai szakértő, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója, az Energiaklub elnökségi tagja mondta el véleményét.

Előadását azzal kezdte, hogy

ha azonnal cselekszünk, annak is csak 30 év múlva lesz hatása a felmelegedésre.

Tehát, ha ma elérünk valamit, annak pozitív hatását jó esetben gyermekeink fogják érezni.

Nem túl biztató az a tény sem, hogy már most körülbelül 1 Celsius fokkal magasabb a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás előtti időkhöz képest, vagyis ha tartani akarjuk a párizsi egyezményben kitűzött 1,5 Celsius fokos célt, azonnal le kellene állítanunk minden CO2-kibocsátást.

Az adatok ugyan azt mutatják, hogy az olyan válságok, mint a 2008-as gazdasági válság, vagy az idei koronavírus járvány, némileg csökkentik a kibocsátást, de összességében ezeknek a hatása jelentéktelen.

Ha 2100-ig plusz 2 Celsius fokos lesz a felmelegedés, már az is fél méterrel emelné a világtengerek szintjét, és 300 millió klímamenekülttel kell számolni. Ha viszont 4 Celsius fokkal lesz melegebb, akkor egy méterrel lesznek magasabban a tengerek, és egymilliárd ember kényszerül élhetőbb lakhelyet keresni

– figyelmeztetett Bart István.

Bemutatta, hogy az utóbbi évtizedekben gyorsult az energia-technológiaváltás a megújulók javára, nem utolsósorban az előállítási költségek csökkenésének köszönhetően – például az elmúlt 10 év alatt a napenergia 89%-kal, a szélenergia 70%-kal lett olcsóbb – de ez sem elegendő. Éppen ezért a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint reálisabb a teljes dekarbonizáció 2070-ban való elérése, mint a 2050-es célkitűzés.

Bart István szerint bár a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény eredményeként jelentősen csökkent a globális kibocsátás, öt év alatt kiderült, hogy az aláírók vállalásai nem elegendők a 1,5-2 Celsius fok tartásához. Ennek kiigazítására lett volna hivatott a 2020-ra tervezett glasgow-i klímacsúcs, de azt a járvány miatt elhalasztották.

Ennek köszönhetően viszont a következő klímacsúcson valószínűleg ott lesz az Egyesült Államok elnöke is.

Míg ugyanis Donald Trump felmondta a párizsi egyezményt, Joe Biden a klímaválság elleni küzdelem elkötelezett híve. Ez azért fontos, mert Kína után az Egyesült Államok a második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó, részvétele nélkül nem sok értelme lett volna a klímacsúcsnak, így viszont Amerikának nemcsak új vállalásokra lesz lehetősége, hanem arra is, hogy példát mutasson számos nagy kibocsátó országnak, Brazíliától Indiáig, Mexikótól Szaúd-Arábiáig.

Az Európai Unió 2030-ig a szén-dioxid-kibocsátás 40%-os csökkentését, a megújuló energiaforrások 32%-os növelését, valamint az energiahatékonyság 32,5%-os növelését vállalta.

A mostani uniós csúcson azonban a tervek szerint ennél is tovább mennének, és azt szeretnék elérni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2030-ra 40% helyett 55%-kal csökkenjen.

A kibocsátás-csökkentés tagállamokra lebontott közös vállalás lenne, míg a megújuló energiák felhasználása és az energiahatékonyság felé tett lépések az egyes országok önkéntes döntésén alapulnának.

A szén-dioxid-kibocsátást két részre osztják - magyarázta Bart István. Az egyikben vannak az EU-kvóta alá eső ágazatok (ETS), az ipar és az energiatermelés – ez Magyarországon kb. 40% - a másik rész pedig az „effort sharing”, amelynek területei közvetlenül az egyes kormányok felelőssége alá tartoznak: a közlekedés, a lakossági kibocsátás, a hulladék-kezelés és a mezőgazdaság.

Ez utóbbi résszel kapcsolatban van a magyar kormánynak jogszabályban lefektetett célja: 2030-ra 7%-os kibocsátás-csökkenést kell elérnünk. A tervezett intézkedésekkel Magyarország bőven túlteljesíti ezt a célt. Ilyen eredményt az Unióban legfeljebb Görögország és Horvátország mondhat magáénak.

Bart István szerint emiatt hazánknak a szén-dioxid-kibocsátás 55%-os csökkentése nem jelentene túl nagy megterhelést. Már csak azért sem, mert

Magyarország kibocsátása 2005 óta nem nőtt lényegesen. Ennek oka, hogy egyrészt nem voltak nagy ipari beruházások, másrészt pedig sokan elköltöztek az országból.

Ugyanakkor az EU szerint többet vállalhattunk volna a megújuló energiák és az energia-hatékonyság terén is.

A klímaszakértő idézte azt a 2020-as törvényt, mely szerint “Magyarország a 2050. évre eléri a teljes klímasemlegességet, azaz az üvegházhatású gázok még fennmaradó hazai kibocsátása, valamint elnyelése a 2050. évre egyensúlyba kerül”. Ez a törvény nem nemzetközi kötelezettségből született, ugyanakkor Bart István szerint kevés benne a konkrétum. Nem szól a folyamattal kapcsolatos jelentésekről, az ellenőrzésekről, esetleges felülvizsgálatról.

A szakértő még problémásabbnak tartja, hogy

a törvény kimondja: 1990-hez képest csökkentsünk 40%-kal. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a következő 10 évben legfeljebb 0,5 %-os csökkentés várható – ehhez elegendő a mátrai erőmű bezárása - 2030 után viszont évi 5%-os “lejtőn kell lerobogni”, vagyis a következő nemzedékekre hárítják a felelősséget.

Az előadó szerint ez a megközelítés arra utal, hogy a kormány a klímaproblémát is csak egyfajta “kommunikációs sztorinak” tekinti, és nem érti meg, hogy a CO2-csökkentésre nem az EU miatt van szüksége, hanem azért, mert ez az emberi civilizáció, benne Magyarország fennmaradásának egyetlen esélye.

A Szeretlek Magyarország két kérdést tett fel a szakértőnek: milyen esélyei vannak a megválasztott amerikai elnöknek klímaprogramja végrehajtására, és hogyan értelmezhető Emanuel Macron francia elnöknek az a kijelentése, hogy országa számára a tiszta energia jövője a nukleáris energián keresztül vezet?

Bart István szerint Joe Bidennek jelentős mozgástere lesz, amennyiben sikerül a demokratáknak megszerezniük a szenátusi többséget.

Tény, hogy az Egyesült Államokban erős az olajlobbi, de már számolni kell a klímalobbival is,

és Bidennek saját választói elvárásainak is meg kell felelnie. Emellett Amerikának a már említett külpolitikai szerepvállalása is sokat nyomhat a latba.

Ami az atomenergiát illeti, Bart István arra hívta fel a figyelmet, hogy mostanában nagyon kevés atomerőmű épül világszerte, különösen piacgazdasági közegben, inkább olyan országokban látunk ilyen beruházásokat, mint Oroszország, Kína, Törökország, ahol egyfajta “államkapitalizmus” működik.

Az Egyesült Államok tavaly egyenesen bezártak egy szerkezetkész atomerőművet, mert rájöttek, hogy nem fognak tudni árban versenyezni a megújuló energiaforrásokkal. Ellátás-biztonsági okokból előnyös lehet az atomenergia, de ott van ellenérvként a balesetek veszélye. Franciaország helyzete a szakértő szerint azért más, mert amúgy is atomhatalomról van szó, és nemzetbiztonsági szempontok is vezérlik.

Magyarországgal kapcsolatban Bart István azt mondta, hogy szerinte

azt az óriási pénzmennyiséget, amit atomerőműre költ a kormány, sokkal hatékonyabban lehetne felhasználni, a naperőművektől az épületek szigeteléséig. Ez az összeg számításai szerint családonként félmillió forint, “amit beleöntünk egy gödörbe és 10 évig nem jön ki belőle semmi.”

Ezzel szemben egy naperőműbe való befektetés ennyi idő alatt szinte már meg is térülhet - mondta.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
Videó: egy robotkutya járja Sanghaj utcáit, miközben különféle utasításokat kiabál
A kínai metropolisz egyes részeit ismét lezárták a járvány miatt, a robotkutyával pedig a lakosságot figyelmeztetik.

Link másolása

A koronavírus új, BA.2-es változata miatt ismét szigorú intézkedések léptek életbe Sanghajban. A kínai metropolisz egyes részeit például ismét lezárták. Az üres utcákat pedig egy robotkutya járja, miközben különböző felhívásokat, utasításokat kiabál – írja a New York Times.

A robotkutyáról videó is készült a város Jiading nevű kerületében.

A felvételen látni, hogy a robotkutya hátára egy hangszórót erősítettek, amelyből olyan utasítások hangzanak el, mint: a kézmosás és a maszkhordás jelentősen csökkenti a vírus átadásának kockázatát.

Egyes jelentések szerint Kínában nemcsak robotkutyákat, de drónokat is bevetnek, hogy így zavarják haza az utcán lévő lakosságot. Az embereknek ugyanis csak indokolt esetben szabad elhagyniuk az otthonaikat, a drónok segítségével pedig azt figyelik, hol vannak tömörülések. A hatóságoknak így egyszerűbb dolguk van, ugyanis a távolból is tudják, hova kell kimenniük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Akár két óra alatt is odaérhet Sanghajból New Yorkba a közeljövő hiperszonikus kínai utasszállítója
2025-ben már tesztelnék a Concorde-nál kétszer gyorsabb repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálhatják.

Link másolása

Olyan utasszállító repülő kifejlesztésén dolgozik egy kínai, űrrepüléssel foglalkozó vállalat, amely másodpercenként egy mérföld/másodperc sebességgel képes száguldani és akár pár óra alatt meg tudja tenni a Sanghaj-New York távot - írja a CNN.

A pekingi székhelyű Space Transportation hiperszonikus repülője kétszer olyan gyors lenne, mint a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép, amely jelenleg a világ második leggyorsabb utasszállítója.

A cég már egy animált reklámvideót is készített a 12 személyesnek megálmodott gépről, amelyen az utasok sisak és szkafander nélkül tudnak utazni. A repülőt két hatalmas gyorsítórakétával képzelik el, amelyekkel függőlegesen repül fel a levegőbe, majd az utazómagasság elérésekor a rakéták leválnak róla. Ezután 7000 kilométer/órás sebességgel száguld végig az űr peremén, majd függőlegesen landol a célállomáson egy állványos futómű segítségével.

A vállalat 2025-ben szeretné tesztelni a hiperszonikus repülőt, 2030-ban pedig már élesben is kipróbálnák.

Ha sikerül a céljukat teljesíteni, Kína kihasználhatja az űrturizmus azon rését, amely igencsak jövedelmező lehet a jövőben, de az üzleti utakra utazók számára is rendkívül vonzó lehet a sokkal gyorsabban A-ból B-be érő repülő. A projektet egyébként a kínai befektetők is bőkezűen támogatják: a vállalat tavaly augusztusban több mint 300 millió jüant (kb. 16,3 milliárd forint) kapott egy sanghaji székhelyű ipari befeketetési alaptól, amelyet a Matrix Partners China és az állami tulajdonú Shanghai Guosheng Group vezet.

Kína már most is jelentős szereplőnek számít az űrtevékenységekben. Az állam számos kezdeményezést támogat, beleértve a műholdas technológiákat, a Holdra és a Marsra való utazást, a bolygók közötti utakat és a mélyűrkutatást. Az űrgazdaságban is szeretnének nagyobb szerepet játszani, az egyik cél például a nagysebességű utasszállítás.

Egy kutatás szerint (a Deloitte tanácsadó cég végzett el a NASA támogatásával) elegendő fenntartható kereslet lenne a kereskedelmi hiperszonikus utasszállítás iránt. Elemzésük szerint olyan nagyvárosok közötti utakra lenne érdemes ilyen járatot indítani, amelyekhez át kell szelni az óceánt vagy óceánokat, és emiatt a normál repülőutak nagyon hosszúak. Pl. New York és London, Miami és Sao Paolo, New York és Párizs, Los Angeles és Sydney és Sydney és Szingapúr között.

A kutatás szerint 90 ilyen útvonalon lenne jövedelmező a hiperszonikus utasszállítás, amelyet évi 2,25 millió utas venne igénybe, és összesen 16,5 milliárd dollár bevételt hozhatna.

Egy másik NASA-megbízásból készített tanulmány szerint azonban akár több mint 300 várospár között is járhatna hiperszonikus repülő az utasok fizetési hajlandósága alapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Az energiapolitikai szakértő szerint az árak valóban elszálltak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Rossz irány lenne ezt még tovább növelni.

Link másolása

Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.

A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.

A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.

– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?

– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezáltal hosszú időre visszavetné azokat a uniós célokat, amelyek a CO2-kibocsátás és a klímavédelem érdekében születtek, ráadásul közös döntéssel. Klasszikus „melyik ujjamba harapjak?” dilemmával állunk szemben, és Orbán Viktor ebben a kérdésben egyértelműen az árak csökkentése mellett tette le a voksát.

Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.

– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?

– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.

– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?

– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.

– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?

– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.

Inkább az árakat felhajtók ellen kellene fellépni sokkal szigorúbb ellenőrzéssel, de Orbán Viktor valószínűleg azért sem preferálta, mert mindenki tudja, hogy az árfelhajtásban vastagon benne voltak az oroszok is. Lépni lehetne azon a téren is, hogy minden tagállam nézze meg, milyen plusz adókkal sújtja saját hatáskörben az energiahordozókat. Ezeket, mint például az áfa, nyugodtan lehetne csökkenteni.

– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?

– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.

– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?

– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.

Minden olyan gázforrás, ami beér Európába, jöjjön akár Észak-Afrikából, akár máshonnan, elméletileg már elérhető lenne számunkra. Szintén az elmúlt 12 év negatív fejleménye, hogy leállt annak a Nabucco-vezetéknek az építése, aminek köszönhetően Oroszországot elkerülve juthatott volna földgáz Európába. Ez a projekt gyakorlatilag elhalt, nem utolsósorban a magyar kormány támogatásának hiánya miatt.

– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?

– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.

– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?

– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.

– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.

Ha csökkenteni tudjuk a fogyasztást, akár szigeteléssel, akár energiatakarékos háztartási eszközök finanszírozásával, biztosan sokkal többet érnénk el, mintha nekiállunk új rendszereket behozni. Arra apellálni szintén nem túl reális, hogy akár napelemmel, akár szélenergiával pótoljunk egy zsinórüzemű erőművet.

Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Mostantól már a Tescónál is leadhatod a használt étolajat
Újabb zöld gyakorlatot vezetett be a Tesco a fenntartható működés érdekében.

Link másolása

A Tesco elkötelezetten törekszik környezetterhelése csökkentésére. Ennek részeként együttműködik szállítóival és partnereivel a természetvédelem és a vásárlók fenntarthatóbb életmódjának ösztönzése terén. Az áruházlánc ezirányú tevékenysége egy újabb lépéseként 8 üzleténél helyezett ki gyűjtőket, lehetőséget biztosítva ezáltal a használt étolaj szelektív leadására. A tesztüzemben induló kezdeményezéshez a Biofilter Zrt. biztosítja az ún. Használt Étolaj Boxokat, valamint gondoskodik a használt sütőzsiradék elszállításáról és újrahasznosításáról, a Bunge pedig a Tescóban árusított Floriol és Vénusz étolajtermékei nyakcímkéjén tájékoztatja a vásárlókat az újrahasznosítási lehetőségről ebben a 8 áruházban.

„Szeretnénk vásárlóinknak alternatívát kínálni, hogy ne a lefolyóba öntsék vagy a szemétbe dobják a használt étolajat, ami jelentősen szennyezi a környezetet.

Ezért indítottuk el 8 áruházunknál tesztüzemben a használtolaj-visszagyűjtést, ahol a parkolóhoz közel, az üzletek előtt, illetve egy helyen próbajelleggel az üzletsoron állítottuk fel a Biofilter használtétolaj-gyűjtőit. Örülök neki, hogy a jó gyakorlatot ösztönző kezdeményezést a Bunge is támogatja a termékein megjelenő kommunikációval”– mondta Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Zrt. vezérigazgatója.

Jelenleg a Tesco zalaegerszegi, soproni, győri, paksi, budaörsi, ceglédi, valamint Fogarasi úti és Andor utcai budapesti áruházainál lehet elhelyezni a használt étolajat az erre szolgáló szelektív gyűjtőkben.

A lehetőség szerint a saját flakonjába visszatöltött, kihűlt étkezési olaj a legközelebbi vásárlás alkalmával egyszerűen leadható a 8 gyűjtőpont valamelyikén. Elszállításról és az újrahasznosításról az országos begyűjtőhálózattal rendelkező Biofilter Zrt. gondoskodik.

„Az olajban, illetve zsírban való sütés elterjedt eljárás a magyar konyhákban. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy az elhasznált sütőolaj speciális kezelést igénylő háztartási hulladék. Egyetlen csepp használt étolaj akár ezer liter élővizet is elszennyezhet, amennyiben nem megfelelően kezelik. Ezért is örülök, hogy a Tesco és a Bunge is csatlakozik a lakossági környezetterhelés csökkentését célzó használtétolaj-begyűjtő programhoz.

A kihelyezett Használt Étolaj Boxokban leadott olajat tisztítás után biodízel-gyártásra adjuk át, amelynek során azt az Európai Unióban érvényes szabályozás alapján 8,2 százalékban az üzemanyagba keverik, így visszajut a lakossághoz és körforgásban tartható"

– mondta Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója.

„Elkötelezettek vagyunk a fenntarthatóság iránt az ellátási lánc minden egyes lépcsőfokán – a termelőktől a fogyasztókig. Éppen ezért örömmel álltunk a Tesco és a Biofilter Zrt. új közös, zöld gyakorlata mellé azzal, hogy a Vénusz és a Floriol étolajaink palackjain található kommunikációval felhívjuk a vásárlók figyelmét. Reméljük, hogy ezzel is erősítjük a használt étolaj szelektív újrahasznosításával kapcsolatos ismereteket, és a fogyasztók is csatlakoznak a kezdeményezéshez" – tette hozzá Grászli János, a Bunge magyarországi vezetője.

Link másolása
KÖVESS MINKET: