A szaglóreceptorok érzékelik a levegőben lévő, orrunkba szálló vegyszereket, ezek a receptorok viszont személyenként rendkívül eltérőek. Egy 2013-as tanulmány megállapította, hogy átlagosan bármely két ember szagreceptorának génjei több mint 30 százalékos eltéréseket mutatnak. Ez megmagyarázza, hogy egyesek miért találnak bizonyos szagokat csípősnek vagy kellemesnek, amit mások lehet, hogy észre sem vesznek.

Bingjie Li, a Sanghaji Táplálkozási és Egészségügyi Intézet kutatója és munkatársai és 1000 han kínait és 364 etnikailag különböző New York-i embert kértek meg, hogy szagoljanak meg 10 illatot. Köztük két olyat, amiket az emberek gyakran másként vagy egyáltalán nem érzékelnek: a Galaxolide nevű szintetikus pézsmát, valamint az egyik emberi hónaljból származó, testszaghoz kapcsolódó kulcsmolekulát - írja a PLOS Genetics.

Az eredmény alátámasztja azt a régóta fennálló hipotézist, amely szerint

A résztvevők egy 100 pontos skálán értékelték a szagok intenzitását és kellemességét, a kutatók pedig az alanyok szaglógénjeinek genetikai variációját vizsgálták. A csapat végül két új receptort azonosított: a galaxolidot (egy tiszta, édes és púderes illatot, amelyet számos parfümben használnak), és a 3M2H nevű vegyszert azonosítót, ami az emberi testszagot alkotó mintegy 120 vegyület egyike.

Li és munkatársai megvizsgálták ezt a két újonnan felfedezett genetikai változást és további 27 ismert, szagokkal kapcsolatos mutációt, összehasonlítva az evolúciós korral, amikor az egyes mutációk becsúsztak az emberi genomba.

ami arra utal, hogy az emberek szaglása az idővel elhalványult.

Az emberiségnek más főemlősökhöz hasonlóan több száz olyan génje van, ami segíti a különböző szagok dekódolását, csakhogy ezeknek körülbelül a fele már nem működik. Ez azonban attól is függ, hogy hol élünk és mennyire van szükségünk a szaglásunkra. Ugyanis a világ bizonyos részein az embereknek még mindig erősebb ez az érzékszerve, ami segíti őket a megkülönböztetésben - ilyen például a malajziai jahai törzs.