Az 5 legjobb TEDx-előadás, amelyből tanulhattok
Szerettek a világhálón olyan érdekességekre ráakadni, amikből akár tanulhattok is? Pláne, ha ez egy rövidebb videóban is elérhető, és egyáltalán nem unalmas? Akkor a TED előadásait nektek találták ki! A TED konferenciák a világon mindenütt a legnépszerűbbek közé tartoznak, az előadások nem csak informatívak, de látványosak és szórakoztatóak is.
Budapesten nemrég rendezték meg a TEDx Danubia konferenciát – ott voltunk, és kiválasztottuk nektek a legérdekesebb előadásokat. Összefoglaljuk nektek, miről mesélt a sakknagymester, az asztrofizikus, vagy akár a börtönviselt sikeres könyvszerző és tréner. De akár magatok is beleleshettek az előadásokba, nagy részük már elérhető a neten!
Lehetetlen? Na ezzel csak óvatosan!
„Ez nem igaz! Egy nővel játszunk? Hát legközelebb már egy kutyával?” – mesélte előadása elején Polgár Judit, milyen epés megjegyzést tett rá egy férfi sakkozó első versenyei egyikén, amikor meglátta őt, mint ellenfelet. Merthogy a sakk amolyan férfias sportág, gondolták róla sokáig. Míg nem jöttek a Polgár-lányok Magyarországról, például Judit, aki már 15 évesen minden idők legfiatalabb nemzetközi sakknagymestere lett.
Judit példaképeként tisztelte Garri Kaszparovot, persze, hogy már gyerekként, első sikerei után fejébe vette, hogy egyszer még játszik vele, sőt legyőzi majd a sakktáblánál. Judit megmutatott egy rövid interjúrészletet 1988-ból, amikor is Kaszparovot róla kérdezték – a mester nem kertelt,rendkívül tehetségesnek tartotta a magyar kislányt. De amikor felmerült, hogy mit gondol, fognak-e egymással játszani, hosszas körmondatban fejtegette, hogy az szinte teljesen kizárt, hát azért az egy másik kategória, férfiak ellen sakkozni.
Judit egy fotót is előszedett, 1994-ből, Linaresből: a sakktáblánál ő és Kaszparov. Egymás ellen. Itt Kaszparov nyert, de a média hosszan foglalkozott vele utólag, hogy nem tisztességesen érte el a győzelmet, mert az egyik lépés után elengedte rövid időre a figurát, majd hirtelen mégis máshova lépett vele – a szabály szerint pedig ha a játékos elengedte a figurát, már nem módosíthatja a lépést.
Újabb kép, megint csak Linares, 2001-et írunk: Judit döntetlent játszott Kaszparovval. Majd egy évvel később Moszkvában már ő győzött. „Vigyáznunk kell az olyan kijelentésekkel, hogy ’teljesen kizártnak tartom’ vagy ’az lehetetlen’” - foglalta össze Polgár Judit a sztori tanulságát.
A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit. Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és többszáz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig. A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x".
Megszereztük a 2100-as vizsgakérdéseket
Fehér köpenyben és vastag keretes szemüvegben érkezett a színpadra Hetesi Zsolt, asztrofizikus, az ELTE óraadó tanára, aki kutatásaival arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a bolygó erőforrásai végesek. Egy fiktív egyetemi előadás részesei lehettünk, 2100-ból. Az előadónk pedig bemutatta, mi játszódott le a Földön az elmúlt 100 évben, hogyan sikerült elkerülni az ökokatasztrófát.
Merthogy Zsolt a pozitív forgatókönyvben bízik: hogy a kormányok igen hamar felismerik, hogy csak nemzetközi összefogással és azonnali cselekvéssel kerülhetjük el, hogy...
... 2020-ra a túlzott műanyag-felhasználás veszélyeztesse az élő rendszer elemeit,
... 2025-re a Föld háromnegyede ne jusson ivóvízhez,
... 2030-ra elfogyjon a kőolajkészlet,
... 2045-re összeomoljon az Amazonas esőerdő ökoszisztémiája.
Mit kell tennünk? „Figyeljenek, mert ez már vizsgakérdés lesz!” – jegyezte meg félig tréfásan Zsolt a képzeletbeli katedráról, de igaza van, ha nem figyelünk oda, igen komoly vizsgán hasalhatunk el. Előtérbe kell helyeznünk a megújuló energia-forrásokat, be kell vezetni a körkörös gazdaságot, átalakítani az életterünket, és eltüntetni a termőtalajból a műtrágyázás nyomait. Zsoltot hallgatva eszünkbe juthat az, hogy milyen remek dolog lehet nála tanulni a tudományt az egyetemen, meg az is, hogy te jó ég, az első vészjelző dátumokig már csak 5-10 évünk van, ez nagyon is a mi életünket érintő probléma.
A függőség vajon mi?
Dávid Ferenc azzal kezdte előadását, hogy a világ élvezeti forrásai két részre oszthatók: vannak azok, amelyeket véd a törvény – mint a kávé vagy a kóla, és vannak azok, amelyekre lesújt a törvény – mint például a drog.
„Mi lenne akkor, ha a kávé is a tiltott kategóriába tartozna?” – tette fel az elméleti kérdést, de vázolt is hozzá egy történetet: „Én, mint kávéfüggő, akinek a reggeli ébredés után alapkellék a kávé, sőt, naponta több adagra van szükségem, kávédealereket kellene, hogy hívogassak, és rejtjelesen megbeszélni velük, mikor vehetnék egy kis kávét. Ráadásul titokban kellene lefőznöm, hogy ne derüljön ki, mert a végén még bajom lesz belőle, de a házban előbb-utóbb megéreznék a kávé illatát, és megbélyegeznének, én lennék a Kávés Feri.”
Láthatjuk, a kávéfogyasztás is függőség. Meg a cigizés is. Sőt, a Facebookozás is azzá válhat. Az alapvető kérdések: Mit? Hányszor? Mekkora örömmel? A kiegyensúlyozottsághoz mértékletesség kell – vallja Dávid Ferenc. De nézzétek meg a konkrét magyarázatot a videóban, tanulságos és vicces egyszerre.
Akinek életfeladata lett a megbocsátás
Sammy Rangel előadása volt talán a legkülönösebb és a legfelkavaróbb – a közönség nagy része állva tapsolta meg, a szünetben pedig mindenki róla beszélt. Pedig Sammy nem tudós, nem olimpiai bajnok, nem is különösebben híres ember. Egy börtönt megjárt egykori bűnöző, aki miután letöltötte a büntetését, megpróbálta újrakezdeni az életét.
Pólóban lépett a színpadra, jól látszottak tetovált karjai – talán épp azt akarta érzékeltetni, hogy a látszat sokszor csal, nem szabad elhamarkodottan ítélkeznünk. Mert ki is Sammy Rangel ma? Két diplomát is szerzett, ráadásul summa cum laude végzett az egyetemen, rendszeresen ír egy internetes magazinnak, és tanácsadó-mentorként segíti a rendőrség és különféle intézmények munkáját, hogy csökkenthessék az utcai bandákkal kapcsolatos bűncselekményeket. „A megbocsátás mítoszai” címmel könyve is megjelent, életútjáról dokumentumfilm készült.
Sammy elmesélte, hogy gyermekkorát nagyrészt nevelőintézetben töltötte, nagybátyja szexuálisan zaklatta, anyja és mostohaapja pedig fizikailag bántalmazta. 11 évesen csatlakozott egy helyi bandához, fegyveres rablásokba keveredett, és 15 évet börtönben kellett töltenie. Szabadulása után egy rehabilitációs program keretében sikerült újra talpra állnia.
Amikor a program keretében egy mentor azt a feladatot adta neki, hogy képzelje a kör közepére helyezett székre anyját és kérdezzen tőle bármit, ezt a mondatot tudta ismételgetni: „Miért tetted ezt velünk?” Aztán a székre ülve az anyja helyébe kellett képzelnie magát: „Sajnálom, nagyon sajnálom.” A mentor megkérdezte tőle: „Megbántottál valaha is úgy valakit, mint téged az anyád?” És ekkor rá kellett jönnie, hogy az élete a bocsánatkérésről, a megbocsátásról szól. „Megbocsátás Projekt” nevű jótékonysági szervezetének épp az a célja, hogy valódi emberi történeteken keresztül mutassa be a megbocsátást és az erőszakmentes konfliktusmegoldást.
Ilyen tanárnőt minden iskolába!
Joós Andrea úgy töltötte be a színpadot, hogy semmilyen csili-vili technikát nem használt az előadásához. Egyszerűen önmaga volt. Andrea természetismeretet tanít középiskolában, de vezet rádióműsort és szerkeszt egy népszerű Facebook oldalt is. A diákjai imádják. Ő meg imád tanítani. Pedig azzal a kérdéssel kezdte, hogy ugyan miért lenne ma vonzó a tanári pálya.
Képzeljük el, hogy be kell lépnünk az osztályterem ajtaján. Mire gondolunk? Lefestette azt a hozzáállást, amikor a tanárt minden csínytevés, fegyelmezetlenség idegesíti, amikor a diákokkal csak baj van. És azt, amikor a tanár mindent megtesz azért, hogy a tanulók izgalmasnak találják az óráját, és ha nem figyelnek eléggé, akkor abban látja a hibát, hogy talán nem készült fel eléggé, talán valamit másként kellett volna tálalnia.
Mert Andrea szerint az osztályban lévő gyerekek tükröt tartanak a pedagógusnak, visszajelzést adnak arról, hogyan végzi a munkáját. „Ha részese vagyok a problémának, magam is sokat tehetek a megoldásért” – fogalmazta meg egyszerűen saját hitvallását. A közönség vastapssal jutalmazta – nézzetek bele az előadásába, és megértitek, miért.
Ha tetszettek az előadók, nyomj egy lájkot!
