JÖVŐ
A Rovatból

„A rendkívüli többé már nem rendkívüli” - Az extrém időjárási események gyakorivá válására figyelmeztetnek a tudósok

Ezek az események nemcsak egyre veszélyesebbek és károsabbak, de már olyan gyakran jelentkeznek, hogy alig van szünet kettő között - hangsúlyozzák a szakemberek.

Link másolása

Magyarországon is egyre több extrém időjárási eseménnyel találkozunk, ami a klímatudósok szerint egyértelműen a klímaváltozás következménye. Amerikában idén számos példa volt időjárási extremitásokra a brutális hidegtől kezdve az elviselhetetlen hőségen át a természeti katasztrófákig.

Ahogy arról mi is beszámoltunk akkor, februárban Texas államot heteken át hó- és jégviharok sújtották a szokatlanul hideg időjárás közepette. A közösségi médiában sorra jelentek meg az elképesztőbbnél elképesztőbb képek az egyik leghidegebb időjárásról, amit Texasban valaha tapasztaltak. Az autópályákat és a strandokat is belepte a hó, a medencék befagytak, és még a csillárokból és a csapokból is jégcsapok álltak ki. Az extrém hideg miatt összeomlott az energiahálózat, millióan maradtak áram és vízellátás nélkül, és legalább 150-en meghaltak.

A nyáron pedig a brutális hőhullámokkal hőmérsékleti rekordok dőltek meg a nyugati államokban, több száz ember halt meg az Egyesült Államok északnyugati részén és Kanadában. A hőség és a szárazság miatt rengeteg nyugati államban pusztítottak erdőtüzek, Kaliforniában többször is szembe kellett szállniuk a tűzoltóknak a hatalmas erdőterületeket felnyársaló lángokkal.

A Guardian már nyáron is meginterjúvolt néhány klímatudóst ezekről a szélsőséges időjárási jelenségekről, most pedig az év végi tanulságokról kérdezték őket.

Daniel Swain, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézetének tudósa szerint bár az elmúlt néhány évben is kiemelkedő globális éghajlati és időjárási szélsőségekre volt példa, az idei év feltette az i-re, vagyis inkább a figyelmeztető felkiáltójelre a pontot.

"Az elmúlt év során történt események komolysága és gyakorisága meglehetősen figyelemre méltó. A rendkívüli és példátlan már nem rendkívüli vagy példátlan, hiszen egyre gyakoribbak ezek az események"

- hangsúlyozta.

Számára az volt a legmegdöbbentőbb, amikor júniusban egy elképesztő hőhullám tombolt a Csendes-óceán nyugati részén és Brit Kolumbiában. Akkor Brit Kolumbia jeges völgyeiben is olyan meleg volt, mint a kaliforniai, sivatagos Halál-völgyben. De felelevenítette azt is, amikor egész nyugaton erdőtüzek pusztítottak, majd extrém mennyiségű csapadék hullott sok olyan városban is, amelyeket nemrég még hőhullámok és tüzek sújtottak.

Swain szerint az ember okozta klímaváltozás "ujjlenyomata" elég egyértelmű, és már kezdjük látni azt, a klímaváltozás hatásai közül sok már meghaladja a velük szemben tett erőfeszítéseinket. Szerinte az idei események azt is bizonyították, hogy például a veszélyhelyzet-kezelési rendszerek, a közlekedési infrastruktúra, az energia-infrastruktúra és a vízszállítási infrastruktúra sem alkalmas a szélsőséges időjárás kezelésére.

"A jó és a rossz hír az, hogy ennek mi vagyunk az oka. A klímaváltozás miattunk megy végbe, ezért nekünk is kell helyrehozni ezt. Persze dönthetünk úgy is, hogy nem hozzuk helyre - ez az a nyomás, amit folyamatosan érzek"

- fogalmazott.

Simon Wang, a Utah Állami Egyetem klímadinamikai professzora szerint az olyan jelenségek, mint a természeti katasztrófák, a szárazság és a hőség már aligha lehetnek meglepőek, hiszen minden ilyesmi a 10, 20 évvel ezelőtt megjósolt trendet követte.

"Utálom azt mondani, hogy 'megmondtam'. De szeretném tisztázni, hogy amikor a tudósok megjósolnak valamit, annak általában jó okai vannak. Az embereknek bízniuk kell a tudományban. Most egyre többen és többen szenvednek. De talán ez ébresztőt fújhat az emberek számára, talán többen észreveszik, hogy ezek a szélsőséges időjárási események újra és újra előfordulnak"

- figyelmeztetett.

A szakember abban reménykedik, hogy minden ilyen időjárási extremitásokkal teli év után változni fog egy kicsit az országok és a politikai vezetők hozzáállása a klímaváltozáshoz. Úgy látja, hogy még a konzervatív államok is kezdik érezni a veszélyes hatásokat, és emiatt elkezdik fontolóra venni a cselekvést. Utah államban például a Nagy-sóstó vízállása a szárazság miatt rekordalacsony szinten van, és egyre inkább zsugorodik. És ahogy a száraz tómeder egyre nagyobb része szabadul fel, a szél mérgező port fújhat a levegőbe, ami pánikot vált ki a lakosság körében.

Wang már több mint egy évtizede tanulmányozza a klímaváltozás hatásait a Nagy-sóstóra, de azt mondja, hogy ez az első év, amikor azt látta, hogy egyre többen akarnak tenni ellene. Szerinte ez azért van, mert az emberek kezdik felismerni, hogy mennyire törékeny a természetes egyensúly, és most van még esély a megmentésére. Ő pedig klímatudósként igyekszik egyszerre riasztó és optimista is lenni.

Kathleen Johnson, a Kaliforniai Egyetem irvine-i kampuszának földrendszer-tudományi docensét az érintette meg a legjobban az idei szélsőséges időjárási események közül, amikor a kaliforniai erdőtüzek súlyos pusztítást végeztek a Sierra Nevada-i óriás mamutfenyőkre. Neki ugyanis a Sequoia Nemzeti Park a kedvenc helye a világon, csodálatosnak tartja az ott található hatalmasra nőtt fákat. Ezek tűzhöz alkalmazkodó növények, de az idei és tavalyi tüzek már olyan extrémek voltak, amelyeket nem tudtak elviselni. Johnsont elszomorítja, hogy egy nemrégiben készült jelentés szerint az óriás mamutfenyők akár 20 százaléka is elpusztulhatott az erdőtüzekben.

"Aggaszt, hogy a jövő nemzedékei nem tudnak majd gyönyörködni ezeknek a fáknak a szépségében" - fűzte hozzá. Ez motiválja paleoklimatológusként abban, hogy próbáljon minél több kutatást végezni a Sierra Nevada-i tűzről, hogy jobban megértse, mi történt pontosan és mi jöhet még.

Szerinte mindannyian sokat tehetünk azért, hogy a természet ne szenvedjen ilyen károkat. Elmondása szerint a tanítványai is hihetetlenül motiváltak ebben, komolyan foglalkoznak a fenntarthatósággal és a környezeti igazságossággal. Johnson oktatóként szeretné segíteni ezeket a jól képzett jövőbeli tudósokat, akik majd tanácsot adhatnak a politikai kérdésekben és segíthetnek megvalósítani is ezeket a változásokat.

Katharine Hayhoe klímatudós, a texasi Természetvédelmi Intézet vezető tudósa is arra figyelmeztet, hogy ezek a hatalmas természeti katasztrófák egyre gyakoribbá válnak. Egy friss elemzés szerint az 1980-as évek elején még csak átlagosan három hónap telt el minden súlyos anyagi kárt okozó időjárási vagy éghajlati esemény között, ma már átlagosan csupán 18 nap van ezek között.

"Tehát nemcsak arról van szó, hogy ezek az események egyre veszélyesebbek és károsabbak, hanem hogy alig van szünet kettő között. Ez olyan, mint amikor egy hullám ledönt a lábadról. Amikor nagy nehezen felállsz, máris jön a következő hullám. Nincs idő közben levegőt venni és magadhoz térni"

- fogalmazott.

Szerinte az Egyesült Államok nyugati részén élőknek jó okuk van az aggodalomra és jogosak a félelmeik, hiszen ott rendszeresen hőhullámok, erdőtüzek és árvizek sújtják a lakosságot. Hayhoe szerint azt kell megérteniük az embereknek, hogy a klímaváltozás elleni cselekvéssel nem is a bolygónkat, inkább saját magunkat kell megmentenünk.

"A bolygó még jóval azután is a Nap körül fog keringeni, hogy mi eltűntünk innen. Ez arról szól, hogy magunkat, a civilizációnkat és sok más élőlényt kell megmentenünk, amelyekkel osztozunk ezen a bolygón"

- hangsúlyozta.

A klímatudós úgy látja, az emberek többsége aggódik amiatt, hogy nem tudjuk, mit tegyünk ezért, ez a félelem pedig megbénítja őket. Ha viszont ettől megbénulunk, halálra vagyunk ítélve. Szerinte éppen ezért fontos az, hogy megmutassák az embereknek, hogy egyénileg mit tudnak tenni a klímaváltozás megfékezéséért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
New York a saját súlya miatt is süllyed, mert a rajta lévő felhőkarcolók annyira nehezek
Manhattan süllyed, körülötte a vízszint emelkedik, ez nem a legszerencsésebb kombináció. Mintha a jégkorszak következményei és a klímaváltozás nem volna elég baj.

Link másolása

A New York-i épületek súlya is hozzájárulhat a metropolisz süllyedéséhez, állítják kutatók. Ugyanakkor ennek más okai is lehetnek, például a bolygón végbemenő változások, és az utolsó, mintegy tízezer évvel ezelőtti jégkorszak következményei.

Ha sikerül megérteni, hogy a New Yorkhoz hasonló területek miért kerülnek egyre alacsonyabbra, az segíthet felbecsülni, hogy a jövőben mekkora ezeken az áradás kockázata a klímaváltozás miatt.

Az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén a vízszint a globális átlagnál máris három-négyszer gyorsabban emelkedik.

„A tengerszint-emelkedés hamarosan áradási problémákat fog okozni New Yorkban és világszerte” – figyelmeztet a tanulmány vezető szerzője, Tom Parsons geofizikus.

A jégkorszak érdekes utóhatása

GPS-adatok szerint a város déli része, Lower Manhattan évente nagyjából 2,1 milliméterrel kerül lejjebb.

Ennek egyrészt természetes oka van. Az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában a bolygó nagy részét vastag jégtakaró fedte. A jégtáblák alatt lévő talaj süllyedni kezdett, ez azt jelentette, hogy a földtömegek szélei magasabbra kerültek. Miután a jég elolvadt, egy idő után ez utóbbi területek indultak süllyedésnek.

Egy korábbi kutatás szerint a keleti part mentén ez a jelenség 2100-ra akár 48-150 centiméteres süppedést is okozhat.

A süllyedésnek emellett a természetes oka mellett Parsons és csapata meg akarta vizsgálni a mesterséges okok, például az ember alkotta épületek lehetséges hatását is.

Parsonsnak akkor ugrott be az ötlet, amikor meglátogatta felesége családját Belgiumban 2019-ben.

„Az antwerpeni katedrális mellett volt a szállásunk, figyeltem az épület alapzatának hatalmas köveit, és azon töprengtem, hogy hogyan hozhatták ide ezeket nagy távolságokból, majd hogyan rakták őket össze, mint egy kis hegyet. Kíváncsi lettem arra, hogy ez milyen hatással lehet a kövek alatt húzódó talajra” – idézte fel az ötlet kipattanásának körülményeit.

A baj az, ha összeadódik

A megépítés után minden épület besüllyed egy kicsit a födbe, még azok is, amelyeket keményebb kövekre építenek. Azok, amelyeket puhább talajra emelnek, természetesen jobban.

A tudósok becslése szerint New York City öt kerületének több mint egymillió (pontosan 1.084.954) épülete összesen 762 milliárd kilogramm súlyú, és egy 778 négyzetkilométeres területen helyezkedik el.

Ezután számítógépes modellt fejlesztettek ki annak megállapítására, hogy ez a súly különféle talajviszonyok esetén miképpen süllyed.

Műholdfelvételekből az derült ki, hogy a város átlagosan évente 1-2 milliméterrel kerül lejjebb. Ez megegyezett azzal az adattal, amit a számítógépes modell jelzett a jégkorszak utáni természetes mozgás következményeként.

Bizonyos városrészek azonban az adatok szerint sokkal gyorsabban süppednek, mint mások. Ez feltehetően az épületek súlya miatt van, de nem zártak ki más lehetséges indokokat sem, amelyek egyelőre még ismeretlenek.

New York tehát átlagosan csupán egy picikét süllyed évente. Parsons ugyanakkor rámutatott, hogy eközben New York körül a tengerszint emelkedés évente 1-2 milliméteres, így aztán minden milliméternyi süppedés plusz egy évet jelent a tengerszintnél.

(Forrás: Live Science, Earth's Future)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
A földi élethez nélkülözhetetlen nyolc határértékből hetet már átlépett az emberiség
Veszélyes zónában van a földi élet. Már csak a légszennyezettség esetében nem léptük át a kritikus értéket.

Link másolása

Nyolc olyan határértéket tartanak számon a tudósok, melyek nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához, ám ezek közül már hét esetében az emberiség átlépte a határt, írja a Nature. A több mint 40 szakértőből álló Az Earth Commission nemzetközi tudóscsoport által megállapított értékek azt mutatják, mennyire biztonságosak és méltányosak a földi élet feltételei.

A határértékek az éghajlatot, a légszennyezést, a műtrágyák túlzott használata miatti eredő foszfor- és nitrogénszennyezést, a felszín alatti vízkészleteket, a felszíni édesvizeket, a beépítetlen természetet, illetve a természetes és az ember építette környezetet vizsgálja. Ezek közül egyedül a légszennyezettség az, ahol még nem léptük át az egész bolygót figyelembe véve a küszöbértéket. Egyes területeken azonban már a levegő minőségének megítélése is a káros tartományba esik.

A tanulmányban kitérnek arra, hogy amennyiben a Föld évente orvosi vizsgálaton venne részt, a doktor most azt mondaná, hogy a bolygó annyira beteg, ami már a földlakók életét is érinti.

A tudósok túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás az ember hibája, mely elsősorban a bolygó erőforrásainak hatalmas mértékű fogyasztása miatt következett be. Több mint 88 ezer klímaváltozásról szóló tanulmány vizsgálata során arra jutottak, hogy ezek 99,9 százaléka az emberiséget teszi felelősség a globális felmelegedés miatt.

A tudóscsoport szerint „ugrásszerű fejlődésre lenne szükség annak megértésében, hogy a jog, a gazdaság, a technológia és a globális együttműködés” hogyan tudna együttesen egy biztonságosabb és boldogabb jövőt eredményezni. Az Earth Commission tagjai szerint a helyzet megmentése érdekében létfontosságú lenne a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása és a világ ökoszisztémáinak védelme.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megölte emberi kezelőjét a mesterséges intelligencia vezérelte drón egy szimulációs gyakorlatban
A drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és mindenkit támadjon meg, aki akadályozni próbálja a misszió végrehajtásában.

Link másolása

Az amerikai hadsereg egyik szimulációs gyakorlata során a légierő mesterséges intelligencia által vezérelt drónja meggyilkolta az irányítóját, mert csak ezzel tudta biztosítani a misszió végrehajtását.

Az erről szóló információt Tucker ‘Cinco’ Hamilton ezredes, az amerikai légierő AI-tesztelésért és bevetésért felelős vezetője osztotta még májusban egy londoni szakmai konferencián.

Hamilton elmondása szerint a drón feladata az volt, hogy semmisítse meg az ellenség légvédelmi rendszerét, és támadjon meg bárkit, aki ezt megpróbálná megakadályozni.

A rendszert eredetileg úgy alakították ki, hogy az emberi kezelőé volt a döntő szó, a megerősítéses tanulás során a mesterséges intelligencia a megerősítést jelentő pontokat az ellenséges célpontok megsemmisítéséért kapta, amit az emberi kezelő többször is megakadályozott.

A drón ennek megfelelően végül arra a következtetésre jutott, hogy a kommunikációs torony ellen kell fordulnia, ahonnan a kezelője kommunikált vele.

Hamilton az eset ismertetésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nem szabad túlzottan az MI-re bízni a gépeket a légierőnél.

(via 444, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
Egy évig élnek egy iszapból nyomtatott 3D-s házban, hogy teszteljék, milyen lesz a Mars-expedíció
Gőzerővel folynak a holdutazáshoz és a Mars meghódításához szükséges NASA kísérletek, amelynek eredményei a Földön is hasznosak lehetnek.

Link másolása

A tervezett újabb holdutazások és a Mars felfedezése olyan területen is találkoznak, amelyre ma még kevesen gondolnak: az építkezés. Ha megvalósul az a ma még álomnak tűnő elképzelés, hogy településeket hozzunk létre bolygónkon kívül, akkor rendelkezni kell a helyszínen a szükséges anyagokkal. Nyilvánvalóan fel sem merül az a megoldás, hogy ezeket az anyagokat a Földről szállítsák a hozzánk univerzális méretekben „közeli”, de valójában mégis távoli bolygókra. Éppen ezért már megindult az utat lerövidítő, egyben költségkímélő módszerek tanulmányozása.

Az egyik lehetséges megoldásnak a 3D-s nyomtatású olvasztott regolit látszik – írja a WIRED.

A következő napokban egy négy fős csapat érkezik a NASA houstoni Johnson űrközpontjának hangárjába, ahol egy évet töltenek el egy 3D-s nyomtatású épületben. A Mars Dune Alpha nevet viselő, 157 m2 alapterületű épület iszapból készült, színe mint a Mars talaja, a lakóterén túl még orvosi szolgálat és konyhakert is van benne. A Big-Bjarke Ingels Group építette, a 3D-s nyomtatást pedig az Icon Technology végezte.

A benne folyó kísérletek középpontjában azok a fizikai és viselkedési-egészségügyi kihívások állnak, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük a hosszú távú űrtartózkodás során. Egyben ez az első olyan struktúra, amelyet a NASA Holdra és Marsra szánt autonóm építési technológia-projektjéhez (MMPACT) építettek.

Amikor az ember visszatér a Holdra az Artemis-program keretében, az űrhajósok kezdetben keringő űrállomásokon, holdkompokon, vagy pedig felfújható felszíni épületekben laknak. Az MMPACT csapata azonban hosszú távon fenntartható struktúrák építésére készül.

Hogy elkerüljék a Földről való anyagszállítást, amelyhez hatalmas rakéták és óriási mennyiségű üzemanyag kellene, a Holdon található regolitot előbb masszává alakítanák, amelyet 3D-vel vékony rétegeket vagy különböző alakzatokat nyomtatnának.

Az első ilyen Földön kívüli projektet 2027-re tervezik. A küldetés során egy markolóval felszerelt robotkart kapcsolnak majd egy holdkomp oldalára, ezzel az eszközzel bányásszák ki és halmozzák fel a regolitot. A későbbi missziók félautomata exkavátorokat és más gépeket használnak majd lakóházak, utak, üvegházak, erőművek és olyan robbanástól védő pajzsok építésére, amelyek körülveszik a rakétakilövőket.

A Holdon történő 3D-s nyomtatáshoz vezető első lépés lesz, hogy lézerekkel vagy mikrohullámokkal megolvasztják a regolitot – árulta el Jennifer Edmundson, az MMPACT-csapat vezetője. Aztán lehűtik, hogy a gázok elillanhassanak, különben az anyag tele lesz lyukakkal, mint a szivacs. Ezután már ki lehet nyomtatni a kívánt formákra. Azt még nem dolgozták ki, hogy miként lehet ezeket a darabokat összeállítani. Edmundson szerint a lehető legjobban automatizálni akarják az építkezést, de nem zárható ki az emberi beavatkozás a jövőben sem a karbantartásoknál és a javításoknál.

A csapat egyik nagy feladata, hogy miként változtassa a Hold regolitját olyan erős és tartós építőanyaggá, amely képes megvédeni az emberi életet. Gondot jelenthet például, hogy a regolit jeget tartalmaz, mivel az Artemis-missziók a Hold déli pólusának közelébe indulnak.

Ráadásul a NASA-nak nem állnak rendelkezésre nagy mennyiségben holdkőzetek, hogy kísérletezzenek velük, csupán az Apollo 16 által hozott mintákkal dolgozhatnak. Tehát az MMPACT-csapatnak saját szintetikus verzióikat kell elkészítenie.

Corky Clinton, a kutatás egyik irányítója felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz építeni a regolit geokémiai tulajdonságaira és egyberakni az apró részeket, mert meteoritokkal és más égitestekkel való ütközésekből jöttek létre több mint 4 milliárd évvel ezelőtt.

Vannak más bizonytalansági tényezők is. A Holdon sokkal kisebb a gravitáció, akár 45 percig tartó holdrengések is elképzelhetők, a déli póluson napsütésben elérheti az 54 C fokot, éjszaka viszont lehet akár mínusz 240 C fok is.

A holdpor beivódhat a gépek illeszkedéseibe és leállíthatja a hardvereket. Az Apolló-missziók idején a regolit megrongálta az űrruhákat és a belélegzett portól az űrhajósoknál szénanátha-szerű tünetek jelentkeztek.

Ugyancsak kétségeket kelthet a Mars Dune Alpha esetében, hogy az ember még soha nem hozott Mars-talajmintát a Földre, így az Iconnak szimulálnia kellett ezt az anyagot, feltételezésekre hagyatkozva, például arra, hogy bazaltban gazdag.

A struktúra 3D-s nyomtatása egy hónapot vett igénybe. Ehhez egy óriási nyomtatókart használnak, amelyen egy fúvócső vonja ki egyenletesen a lávakrétát. A struktúra alaprajzának körvonalazásával kezdik, majd jönnek a rétegek és úgy építik felfelé, mint egy agyagedényt.

A Mars Dune Alpha az Icon által épített első olyan struktúra, amelyre 3D-s nyomtatott tetőt tettek. A tető oldalai úgy találkoznak az építmény tetején, mint két hullám az óceánban. A paneleket külön nyomtatták ki, majd hozzáadták a tetőszerkezethez.

Az Icon, amelynek 57,2 millió dolláros szerződése van a NASÁ-val a holdépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre, olyan épületterveket rendelt, amelyek megvédhetnek egy négy fős csapatot a meteoritoktól, holdrengésektől, sugárzásoktól és a gyors hőmérséklet-változásoktól.

Közben vákuumkamrákban folynak a kísérletek a regolit megolvasztásával. Ezek a kamrák a Hold levegő nélküli körülményeit szimulálják, és egyben lehetőséget biztosítanak a kutatóknak, hogy teszteljék az extrém hőmérsékleteket. Ballard szerint láthatóan működnek a nagyobb mechanikai rendszerek és most megpróbálják egyensúlyba hozni az anyag erejét és merevségét.

Tesztelik az olvasztáshoz használt lézerek erejét, a hűtés időtartamát és a regolit geokémiai összetételét, amely változhat lelőhelyétől függően, mert a különböző alkotóelemeinek más és más az olvadási hőfoka. Jelenleg az MMPACT-csapat külön teszteli a lézeres és a mikrohullámos olvasztást, a tervek szerint idővel megkísérlik e két technológiát együtt alkalmazni.

A vákuumkamrában a 3D-s nyomtatással is kísérleteznek, először egy leszállópálya darabjaival. Ennél az infraktruktúránál fontos szempont, hogy az űrhajó által felkavart por ne tegyen kárt olyan fontos építményekben, mint a sugárzástól védő pajzsok, garázsok, utak, és hogy a porfelhő ne zavarja a leszállási körülményeket.

A Holdra és a Marsra szánt építkezési tervek hasznosak lehet a Földön is, például alternatívákat adhatnak a betonra, amelynek egyik alkotóeleme, a cement gyártása súlyosan környezetszennyező, a globális karbonlábnyom 8%-át jelenti.

Ugyanígy haszos lehet a földi építkezéseken az a tapasztalat, amit a 3D nyomtatások során megszereznek.

A kutatók olyan építőanyagon is dolgoznak, amelyben a holdbéli regolitot vegyítenék szarvasmarha-proteinnel, mert ennek súlya a beton tizede. Az anyagot tavaly nyáron a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tesztelték először.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk