hirdetés

JÖVŐ

A felmelegedés miatt eltűnhetnek a síparadicsomok és nálunk is csökkenhet a Duna vízhozama

A gleccserek pusztulását mély környezeti szorongással és gyásszal élik meg a helyiek - derül ki a Másfélfok összefoglalójából.
Másfélfok, Címlapkép: Kalen Emsley, Unsplash - szmo.hu
2020. november 10.

hirdetés

A hegyvidéki hótakaró drámai léptékben fogyatkozik az egész bolygón

- írja a Másfélfok legújabb cikkében.

A hegyeket évszakosan vagy állandóan borító hótakaró a hegyvidéki környezet kulcsfontosságú része: fontos szerepet játszik az ökoszisztémák működésében, táplálja a gleccsereket, befolyásolja a lejtős tömegmozgásokat (pl. földcsuszamlások) és árvizeket, valamint világos felszíne visszaveri a beérkező napsugárzást (ezzel csökkentve a felszín felmelegedését) és hőszigeteli az alatta fekvő talajt, illetve a permafrosztot. Ugyanakkor az éghajlatváltozás módosítja mind a hótakaró kialakulását befolyásoló környezeti tényezőket (ilyen például a szilárd csapadék gyakorisága), mind pedig az olvadásért felelős tényezőket (pl. léghőmérséklet, napsugárzás).

Ezért régóta tudjuk, hogy a hótakaró – különösen a hegyvidéki régiók alacsony és közepes magasságú területein – rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) krioszféráról és óceánokról szóló tematikus jelentése szerint az alacsony hegyvidéki területeket borító hótakaró az egész bolygón csökkenő tendenciát mutat. A 20. század közepe óta mind az átlagos hóvastagság, mind pedig a felhalmozódott hótömeg egyre kevesebb.

hirdetés

A hóborítás időtartama évtizedenként átlagosan 5, de vannak olyan hegyvidéki régiók, ahol 10 nappal rövidült.

Habár a magashegyi területeken a hótakaró jelentős változása eddig nem tapasztalható, ismereteink elég korlátozottak ebből a zónából. Ezeken az igen nehezen megközelíthető helyeken nagyon ritkák a helyszíni mérések (ezen kutatások egyike a magyar Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció), így állapotukról csak a folytonos (nagyfelbontású) műholdas megfigyelések kezdetétől vannak adataink – ezek az adatsorok viszont még sokszor nem elég hosszúak a megbízható elemzésekhez.

A hótakaró fogyása az alacsony hegyvidéki területeken nagyrészt annak tudható be, hogy szilárd csapadék helyett egyre gyakrabban eső hullik, továbbá, hogy az emelkedő átlaghőmérséklet miatt egyre nagyobb mértékű az olvadás. Emellett számos kutatás azt is vizsgálja, hogy a légkörből leülepedő, különösen a sötét színű (így az olvadást elősegítő) korom és egyéb ásványi részecskék milyen hatással vannak a hótakaróra. Egyes tanulmányok szerint az ázsiai és dél-amerikai magashegységekben az emberi tevékenységekből és a biomassza égéséből származó korom hozzájárult a helyi hótakaró zsugorodásához. Mi várható mindezek fényében a jövőben?

Az éghajlati modellek számításai alapján az alacsony hegyvidéki területeken számos régióban, például az Alpokban, Észak-Amerika nyugati részén, a Himalájában és a szubtrópusi Andokban a hó vastagsága/tömege várhatóan átlagosan 25%-kal fog csökkenni a közeljövőben (2031–2050) a közelmúlt (1986–2005) átlagához képest, függetlenül attól, hogy melyik éghajlati forgatókönyv mentén haladunk.

(A 25% egy átlagszám, ez az érték valószínűleg 10 és 40% között alakul az IPCC szerint.) Ha pedig az éghajlatváltozás tovább fokozódik, a pesszimista forgatókönyv (RCP8.5) szerint akár 90%-os csökkenés várható a század végére (2081–2100), míg az optimista forgatókönyv (RCP2.6) szerint akár 40%-os.

A jelenlegi kibocsátási trendek alapján az emberiség a pesszimista forgatókönyv mentén halad, tehát azt kockáztatjuk, hogy a század végére szinte teljes egészében eltűnhet a hótakaró az alacsony hegyvidéki területekről.

Az egyre rövidülő hószezon, a szilárd csapadék helyett egyre gyakoribb téli esők, valamint az egyre zsugorodó hótakaró, gleccserek és permafroszt együttese Damoklész kardjaként lebeg a síturizmus felett.

A század végére a pesszimista (a valósághoz jelenleg legközelebb álló) forgatókönyv szerint az Alpokban, a Pireneusokban, Skandináviában, Észak-Amerikában és Japánban a jelenlegi üzemeltetési gyakorlat mellett a sípályák túlnyomó többsége – néhány magashegyi és magas földrajzi szélességen fekvő síterep kivételével – többé nem lesz fenntartható.

A hótakaró eltűnésével a hólesiklás mellett más havas sportoknak, mint például a sífutás, jégmászás, szánkózás és motoros szánozás is búcsút inthetünk. A nyári gleccsersízés (még inkább) luxussá válik: az elmúlt években számos gleccseren üzemelő síterep a kedvezőtlen hóviszonyok és a túl magas üzemeltetési költségek miatt kénytelen volt beszüntetni nyári működését.

Sőt, egyre nehezebb lesz hóbiztos helyszínt találni a téli olimpiai játékokhoz is. Az optimista éghajlati forgatókönyv szerint a század közepére a korábbi téli olimpiák 21 helyszíne közül 13 helyen lesz megfelelő fokú a hóbiztosság, míg a pesszimista forgatókönyv szerint már csak 10 helyen. A század végére ezek a számok 12-re (optimista) és 8-ra (pesszimista) csökkennek. Ráadásul az előrejelzések szerint még azokban a városokban is nőni fognak a mesterséges hógyártás és hófelhalmozás költségei, amelyek elég hidegek a síversenyek megrendezéséhez, ez volt a helyzet 2014-ben az oroszországi Szocsiban és 2010-ben a kanadai Vancouverben.

A hegyi hótakaró zsugorodása és a gleccserek visszahúzódása nem csak a havas sportokra van kedvezőtlen hatással.

Az olvadó hó- és jégtömegek a felszín destabilizálódásához vezetnek, aminek következtében gyakrabban fordulnak elő földcsuszamlások, kőhullás, kőpergés, ami a túrázók és a hegymászók biztonságát is fenyegeti, ahogy arról több cikk is beszámol, többek között Svájcból, Új-Zélandról és a Mont Blanc-ról.

Gyakoribbá válhatnak a hegyi árvizek is, amiket a hófelszínre lehulló nagymennyiségű csapadék idéz elő. A Svájci-Alpokban ezek az események akár megduplázódhatnak, ha a melegedés 2 és 4 Celsius fok közé ér. Az egyre kevesebb havazás és az egyre korábbra tolódó tavaszi hóolvadás miatt az Egyesült Államok nyugati részén található hegyvidéki ökoszisztémák máris egyre súlyosabb és nagyobb kiterjedésű erdőtüzeket szenvednek el. A hegyvidéki területeken jellemző természeti csapások, mint földcsuszamlások, hegyomlások, árvizek, lavinák és ezek lánceseményei szerte a világban emberéleteket követelnek és hatalmas gazdasági veszteséget okoznak.

A hegyekből érkező olvadékvíz és az abból kialakuló folyók emberek millióinak nyújtanak megbízható ivóvíz- és energiaforrást. Az Alpok hegyei tehát nemcsak kedvelt turista célpontok, de Európa „víztornyaiként” is szolgálnak, szabályozva az olyan nagy európai folyók vízellátását, mint a Rajna, a Rhône, a Pó és a Duna.

Így ami az Alpokban történik a hóval, annak tovagyűrűző hatása Magyarországon is érződni fog a Duna vízhozamán, vízminőségén és a folyami kereskedelmen keresztül, de közvetetten is érintve leszünk a gazdasági kapcsolatok révén is.

Ha a globális melegedés hatására az olvadás mértéke nagyobb, mint a hó- és jégtömegek utánpótlása, a Föld magashegyi régiói, vagyis az „óriás víztornyok” szép lassan kiürülnek.

Így az olvadás lecsengése után

az egyre kevesebb és kiszámíthatatlanabbá váló vízutánpótlás problémákat fog okozni a vízerőművek és a mezőgazdaság számára, és alapjaiban ássa alá a víz- és élelmiszerbiztonságot a bolygó számos sűrűn lakott régiójában, mint például a Jangce és a Gangesz termékeny síkságán.

A globális villamosenergia-termelés körülbelül 16%-át adja a vízenergia, de egyes országokban a vízerőművek szolgáltatják az energiatermelés oroszlánrészét. A vízenergia az EU-28 villamosenergia-termelésének mintegy 10%-át adja, Norvégiában, Törökországban, Franciaországban és Olaszországban a legnagyobb beépített kapacitással. Dél-Európában az elkövetkező 30 évben a vízenergiatermelés akár 5–15%-kal is csökkenhet, amivel mindenképp számolni kell a tiszta energia beruházások tervezésénél. Mivel jelenleg a vízerőműveket a történelmi vízjárási és éghajlati adatoknak megfelelően építik, az éghajlatváltozás és nagyobb fokú hó- és jégolvadás hatására megváltozó vízhozam komoly kihívást fog jelenteni az energiatermelés számára.

A gazdasági veszteségek mellett a helyi közösségek által ápolt kulturális örökséget és a közösség identitását is veszélyezteti a hótakaró és gleccserek elvesztése. Az ezek által képviselt kulturális értékek között szerepelnek spirituális, valamint esztétikai dimenziók, amelyek egyben a turizmus és a rekreáció fontos részét képzik.

Az UNESCO világörökség részét képező 247 természeti terület közül 46 helyszínen találhatók gleccserek, viszont a század végére ebből 21 végérvényesen eltűnhet a pesszimista (a valósághoz legközelebb álló) éghajlati forgatókönyv szerint.

Amellett, hogy ez egy tragikus és számos negatív láncreakciót beindító veszteség az emberiség és a földi rendszerek számára, a gleccserek eltűnése a helyi közösségek etnikai identitását is fenyegeti, ahogy arról tanulmányok beszámoltak a nepáli Annapurna természetvédelmi területen élő őslakos manangi közösség és az Olasz-Alpok falvainak esetében. Társadalomkutatások szerint szerte a világban, a perui Andoktól kezdve, a nepáli Himaláján, az európai Alpokon, az amerikai Észak-Kaszkádokon, és a Kilimandzsárón át egészen a délnyugat-kínai Hengduan-hegységig, nagyon hasonló elképzelés él a helyi lakosság gondolatvilágában:

szerintük a gleccserek visszahúzóda annak a jele, hogy nem tisztelik kellően a természet szent helyeit/lényeit vagy nem viselkedtek megfelelően velük szemben. Az Olasz-Alpok falvaiban is különleges tisztelettel tekintenek a hegyormokat borító hó- és jégtömegekre, és egyfajta mély környezeti szorongással és gyásszal élik meg az ember okozta éghajlatváltozás miatti pusztulásukat.

Erre már egy külön szó is létezik a szakirodalomban: solastalgia.

Hogy hogyan alkalmazkodhatunk, azt elolvashatjátok a Másfélfokon, IDE KATTINTVA.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
JÖVŐ

Hamarosan legyőzzük az öregedést és 200 éves korunkig is élhetünk egy biológus szerint

10 éven belül érkezhetnek az életet meghosszabbító szerek a szakember szerint.
Címkép (illusztráció): PublicDomainPictures/Pixabay - szmo.hu
2021. január 08.

hirdetés

Akár már a következő évtizedben megjelenhetnek azok az áttörést jelentő gyógyszerek, amelyekkel megduplázható lesz az emberi élettartam - állítja egy neves biológus.

Andrew Steele a “Kortalanul: Az öregség nélküli öregedés tudománya” című könyvében fejtette ki, hogy szerinte ma már nem álom az ilyen hatású szerek használata - írja a Guardian.

A várható élettartam világátlaga jelenleg 71 év, ám a jövőben ennek a duplájáig is elélhetünk. Az öregedés olyan drámai mértékben lelassíthatóvá válhat, hogy szerinte még a 200 éves emberek is vidáman focizhatnak majd.

Steele szerint mindez nem abban nyilvánul meg, hogy az idős emberek is tinédzsereknek néznek majd ki. Sokkal inkább az öregedéssel fellépő betegségeket sikerülhet kiiktatni, vagy legalábbis jelentősen lelassítani. Ezek közé tartozhatnak az ízületi fájdalmak és gyulladások, a csípőproblémák vagy a csontritkulás is.

“Olyan kezelésekkel állhatunk elő, amelyek a teljes öregedési folyamatot lelassítják, és kitolják a betegségek kialakulásának idejét a jövőbe”

- írta a tudós, aki abban reménykedik: boldogabb életet élhetünk, ha növekszik az egészséges éveink száma. Az idős emberek tehát nem az öregek otthonában élnének fél évszázadon keresztül, hanem tovább élveznék az aktivitás, a mozgás és a tevékeny élet örömeit.

Steele szerint ráadásul minderre már nem kell sokat várni,

hirdetés
akár a következő 10 évben megjelenhetnek az ilyen hatású szerek.

Jelenleg is számtalan kísérlet zajlik világszerte, és habár az első körben valószínűleg nem számíthatunk az élettartamot évszázadokkal kitoló szerekre, a folyamat ebbe az irányba mutat.

“Nincs messze a kor, amikor 150 évesen még jó egészségben és aktívan játszhatunk az unokáinkkal, vagy dédunokáinkkal” - mondta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
JÖVŐ

„Szabaduljunk meg a tehenektől!” - teljesen megszüntetné az állatok kizsákmányolását a növényi húspótlót gyártó cég

Patrick Brown szerint az ipari állattenyésztés a legpusztítóbb iparág, amellyel végleg le kellene számolni a világnak, ha nem akarjuk elveszíteni a Föld biológiai sokféleségét.
Címkép (illusztráció): Pascvii/Pixabay - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

A klasszikus értelemben vett húsevés ideje lejárt, végleg le kell számolni a kereskedelmi célú állattenyésztéssel, vadászattal és halászattal Patrick Brown szerint - írja a Guardian.

Brown az Impossible Foods nevű amerikai cég ügyvezető igazgatója, amely növényekből készült hús gyártásával foglalkozik. Azt ígéri, hogy tudósok és élelmiszeripari technikusok segítségével olyan növényi alapú termékeket állítanak majd elő, amelyek minden állati eredetű ételt helyettesíteni fognak a világ minden táján.

"Meg akarom szüntetni az ipari állattenyésztést. Ez ennyire egyszerű. Nem azért célom ez, mert elítélem azokat az embereket, akik ebben dolgoznak, hanem azért, mert ez a Föld legpusztítóbb iparága"

- jelentette ki Brown.

A vállalkozó, aki korábban a Stanford Egyetem biokémikus professzora volt, 2011-ben alapította az Impossible Foods-ot, amelynek legfőbb terméke az Impossible Burger nevű növényi alapú hamburgerhús, amit már több ezer étteremben lehet kapni az Egyesült Államokban, Hongkongban és Szingapúrban, köztük kb. 7000 Burger Kingben. Tavaly már az Impossible Pork névre keresztelt sertéshúspótló és az Impossible Sausage növényi kolbász is bekerült a kínálatba, de már dolgoznak a tej és a hal pótlására szolgáló termékeiken is.

A "műhús" nem olcsó: az 5 kg-s Impossible Burger (amely egy családi csomagnak felel meg) kb. 65 dollárba kerül az Egyesült Államokban, ami forintban számolva 19 ezer forintra jön ki. A cég azonban szeretné csökkenteni az előállítási költségeket, hogy olcsóbban tudják kínálni termékeiket, és ezáltal vonzóbbak legyenek a hús helyettesítésére szolgáló készítmények a vásárlók szemében.

hirdetés

Az ügyvezető igazgató tisztában van vele, hogy sokak számára elrettentő a cég hitvallása, de ő azt állítja, ez egy merész, de mégis reális stratégia egy élelmiszeripari cégtől a klímaváltozás elleni küzdelem sikerességéhez és a biológiai sokféleség globális összeomlásának elkerüléséhez. Brown úgy véli, az erdőirtás, az antibiotikum-rezisztencia és a túlzott halászat is visszafordítható egyes esetekben, illetve abban is bízik, hogy úgy is lehet élni, hogy nem húst eszünk hússal.

Annak ellenére, hogy a növényi alapú étkezés hasznosságát a környezetvédelemben már sok tanulmány hangsúlyozta, úgy tűnik, a társadalom még nincs felkészülve arra, hogy teljesen lemondjon a húsról.

Egy tavaly januárban készült felmérés szerint az amerikai felnőttek több mint kétharmada vallotta magát húsevőnek, és sokkal ízletesebbnek tartják a marhahúsból készült hamburgerhúst, mint a növényi alapú megfelelőjét.

Pedig a tudósok szerint jobb lenne minél előbb átállni a főleg növényi alapú étkezésre, mert az előrejelzések szerint az évszázad közepére több millió hektárnyi ökoszisztéma tűnik el a Földről, amelyek többek közt a mezőgazdaság és az állati takarmány jövőbeni igényeinek kielégítéséhez nélkülözhetetlenek. Ráadásul egy 2018-as felmérés szerint a Föld madarainak 70 százalékát már a tenyésztett baromfi teszi ki, az emlősöknek pedig több mint a fele állatállomány része (főleg szarvasmarha és sertés), és csupán négy százaléka vadállat.

Brown szerint az állatok élelmiszeriparban való felhasználása az oka annak, hogy a vadon élő állatok populációi folyamatosan csökkennek. Éppen ezért kell szerinte véget vetni a hagyományos értelemben vett állattenyésztésnek, amelynek "lejárt az ideje".

"Csak tehenekből tízszer több van, mint a szárazföldön élő gerinces vadállatokból. Szó szerint tehenekre cseréltük le a biológiai sokféleséget. Szabaduljunk meg végre a tehenektől és engedjük, hogy a természet újjáépítse magát"

- véli a cégvezető.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ

Elon Musk megelőzte Jeff Bezost: már ő a világ leggazdagabb embere

A Tesla részvényei ma szárnyaltak, a tulajdonos vagyona délutánra 188,5 milliárd dollár lett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 07.

hirdetés

A dél-afrikai születésű vállalkozó Elon Musk, a Tesla és a SpaceX tulajdonosa a világ leggazdagabb embere lett - írja a Bloomberg.

A vagyona ma délutánra szinte felfoghatatlan 188.5 milliárd dollár lett, ami 1.5 milliárd dollárral több az amazon.com alapítója, Jeff Bezos vagyonánál, aki 2017 októbere óta vezette a listát.

A Tesla részvényei ugyanis ma 4.8 százalékot emelkedtek, ezzel Musk az első helyre került a világ leggazdagabb embereinek listáján.

Az üzletembernek csak az elmúlt 1 évben 150 milliárd dollárral nőtt a vagyona, ami példátlanul gyors gyarapodás.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
JÖVŐ
A Rovatból
hirdetés

Bionikus kézzel élhet tovább a skót nő, aki kis híján meghalt vérmérgezésben, miután elvágta a kezét

Az 57 éves asszony kapta meg elsőként a „Michelangelo keze” névre keresztelt protézist az Egyesült Királyságban.
Fotó: Northfoto - NHS Greater Glasgow and Clyde/SWNS.COM - szmo.hu
2021. január 09.

hirdetés

Egy skót nő kapta meg elsőként a "Michelangelo kezének" hívott bionikus kart az Egyesült Királyságban a brit egészségügyi szolgálat (NHS) páciensei közül - számolt be róla a Daily Record.

Marguerite Henderson 2018-ban veszítette el a bal alkarjának alsó felét és mindkét lábát vérmérgezés miatt, miután elvágta a kezét. Életveszélyes állapotban, kómában feküdt a kórházban, így az orvosok azt látták a legjobb megoldásnak, ha amputálják az említett testrészeit. Az 57 éves nő ennek köszönhetően meggyógyult, de kerekesszékbe kényszerült, ráadásul a bal kezét sem tudta már használni, ami igencsak megnehezítette a mindennapjait, főleg mivel varrónőként dolgozott.

Az asszonynak felajánlották a lehetőséget, hogy megkaphatja az Ottobock cég "Michelangelo keze" névre keresztelt bionikus karját, ő pedig élt a lehetőséggel. Ez egy rendkívül érzékeny protézis, amely a nő alkarjában lévő izmok és a beépített szenzorok segítségével működteti a kézfejet és az ujjakat különböző tevékenységekre.

Marguerite tavaly részt vett a műkéz tesztelésében egy glasgow-i rehabilitációs központban, majd decemberben véglegesen a karjára illesztették, amivel nagy álma vált valóra.

hirdetés
"Még csak pár hete van rajtam, de már most rengeteget segített abban, hogy önállóbb legyek. Olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint például az, hogy egyedül el tudom készíteni az ételemet, olyanokat ehetek, amiket eddig nem tudtam, és már nem érzem magam kényelmetlenül, ha étteremben eszek. Alig várom, hogy két kézzel ehessek egy hamburgert. De tudok már telefonon és számítógépen írni, telefonálni, varrni, frizurát készíteni, és még sok mást"

- mesélte a nagymama, aki azt is mondta, a brit egészségügyi szolgálatnak köszönheti az életét, és mindennap hálás azért, hogy "új kezet" kapott.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: