Mit esznek a százévesek? – Dan Buettner: A hosszú élet ízei
A többszörösen díjazott és közönségkedvenc On the Spot dokumentumfilmsorozat jubileumi, tizedik évada 2020 végén debütált a Telekom TV Go szolgáltatásán. Cseke Eszter és S. Takács András a világ olyan sarkaiba látogattak el, amelyekben a legtovább élnek az emberek, illetve ahol a legmagasabb az akár 100 évet is megérők aránya. A tudományos világban "Kék Zónáknak" nevezett helyeken számos dolog hozzájárul a hosszú élethez: a vízminőség, a stresszmentes élet, a tiszta levegő, a társas kapcsolatok – és természetesen az egészséges étkezés.
A sorozat első részéről, a Costa Rica-i Nicoya szigetén forgatott epizódról korábban mi is írtunk:
Az alkotóházaspár legújabb sorozatának értékéből semmit nem vesz el, hogy ezúttal "járt utakon" forgattak. A 2000-es évek elején ugyanis a National Geographic megbízásából Dan Buettner vágott neki, hogy felfedezze a "matuzsálemek" lakóhelyeit a Földön. Ő volt az, akinek először feltűnt, hogy a világ öt pontján (Szardínián, a görögországi Ikária és a japán Okinava szigetén, a Costa Rica-i Nicoya-félszigeten, illetve a kaliforniai Loma Lindában) kiugróan magas azok aránya, akik kifejezetten jó egészségben érik meg száz esztendős kort. Ezeket a területeket kék tollal jelölte meg – ilyen egyszerűen születtek meg a Kék Zónák.
Buettner aztán még sokáig vizsgálta a hosszú élet "titkát", többek között feltéve a logikus alapkérdést is: mit esznek és mit ettek életük során a százéves emberek? Ennek aztán nem csak utánajárt, de a fent említett helyek tipikus fogásaiból összeállított egy gasztronómiai könyvet is. A hosszú élet ízei – 100 recept, hogy 100 évig élj című művet tudatosan nem nevezem egyszerű szakácskönyvnek. Mert bár elsősorban recepteket tartalmaz, Buettner gondosan ügyel arra is, hogy a lehető legpontosabb tanácsokat adja. Vagyis: mire ügyeljünk az alapanyagok kiválasztásánál és az ételek elkészítésénél ahhoz, hogy mi is a legjobb eséllyel érjük meg a Kék Zónák lakóinak életkorát.
Buettner részletesen mesél a különböző tájegységek lakóiról, életükről és szokásaikról, miközben időről időre idéz a Kék Zóna projektben részt vevő tudósoktól is. Ezekből az idézetekből teljesen emészthető formában értesülhetünk arról, melyik alapanyag milyen hasznos elemekkel és vegyületekkel járul hozzá, hogy fogyasztói hosszú és egészséges életet élhessenek.
Fotó: Dan Buettner/FacebookNehéz helyzetbe kerülnék, ha ki kellene ragadnom egy-egy receptet vagy alapanyagot, netán általános tippet a könyvből, ami - ha nem is garantálja, de - nagyban elősegíti a betegségmentes százéves kort. Már csak azért is, mert értelemszerűen más alapból és kicsit máshogyan főznek Okinaván, mint Szardínián, ahogyan azt sem gondolhatjuk, hogy ugyanazokba az élelmiszerekbe vetik hitüket Görögország egy szigetén, mint a kaliforniai Loma Lindában. Már csak azért sem, mert éppen ez utóbbi helyen a hitnek rendkívül komoly szerepe van. Loma Lindában ugyanis a hetednapi adventista egyház hívei között a legmagasabb a nagyon magas kort megérők száma – egyébként a legmagasabb az USA lakói közül is. Mindez pedig egy puritán gondolatból született:
(„Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” – Teremtés könyve 1:29)
De azt sem mondhatjuk, Dan Buettner ne törekedett volna arra, hogy azért legalább egy rövid áttekintést nyújtson a megfelelő alapanyagok kiválasztásához. Erős a gyanúm, hogy szakácskönyvet nem nagyon lehet „elspoilerezni”, ezért azt elárulom, hogy a könyvnek van egy fejezete, aminek címe: A babfőzés titkai. Ez pedig megmutatja, hogy a receptek között meglehetősen felülreprezentált lesz a hüvelyesek szerepe. Közvetlenül ezután pedig a szerző összefoglalja A hosszú élet alapanyagai-t mind az öt tájegységet érintve, így ezt a „kisokost” használva iránymutatást kapunk az egészséges életmódhoz.
Az összes beszerzendő árucikket persze nem fogom tudni felsorolni, de ízelítőnek legyen elég annyi, hogy a babféléken túl a mentával, a kukoricával, a vadon termett zöldfűszerekkel, valamint a zab- és tökfélékkel nem lövünk nagyon mellé, ha 100 évesen is a dédunokáinkkal együtt szeretnénk sürgölődni a konyhában. Ehhez a könyv elején járul még egy körülbelül tucatnyi pontban összeszedett jótanácsgyűjtemény az étrendünk megtervezésével kapcsolatban.
Bár a Kék Zónákban nem élnek teljesen húsmentes életmódot (nem nagy meglepetésre a főleg vizek mentén található helyeken olykor hal is kerül az asztalra), de a húsfélék fogyasztását igyekeznek a minimálisra korlátozni, a könyv pedig kizárólag húsmentes ételeket kínál a hosszú élethez.
Ami nekem, hobbiszakácsnak, és az egészséges élet- és ételmódokat érintőlegesen követő laikusnak meglepetést okozott, az a szardíniai öregek egyik legfontosabb üzenete, ami a többi fejezetben is vissza-visszaköszönt. A mi közép-európai/kaukázusi/kontinentális életmódunkban mindig nagy hangsúlyt kap a „változatos étrend”, a kívánatos táplálkozást hirdető cikkek és könyvek is gyakran kiemelik. Ehhez képest az Olaszországhoz tartozó mediterrán szigeten kifejezetten „egysíkú”, néhány növényből és kovászos kenyérből álló, meglehetősen „levesalapú” étrenddel találkozunk. A könyvben megszólaló helyiek pedig még külön – lényegében értékként – ki is emelik, hogy hosszú életük során szinte minden nap elfogyasztanak egy minestrone levest. Még ha az falvanként vagy akár házanként egy-egy hozzávalóban el is tér egymástól.
Ugyanakkor a receptek könyvcímben olvasható számából is láthatjuk, hogy a változatosságról így sem kell teljesen lemondanunk. Dan Buettner könyve tehát tapasztalatai és táplálkozástudománnyal foglalkozó kollégái tanácsai alapján bátran javasolható mindazoknak, akik szeretnének az egészségesebb, tudatosabb táplálkozás felé fordulni – és persze nem utolsó sorban hosszú és egészséges életet élni.
