/imadok-olvasni/mai-ironk-karafiath-orsolya/
hirdetés

IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

MA: Karafiáth Orsolya

Kortárs irodalmi sorozatunkban ma Karafiáth Orsolya tavaly megjelent Kicsi Lili című regényéből olvashattok egy részletet, amelyet nektek küldött.

Link másolása

hirdetés

Fotó: Merényi Dávid

Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili (részlet)

Halálos ősz – részlet

Állandóan ezzel jött. Hogy én gyerek vagyok, ellenben ő, nos ő bizony felnőtt. Én egy felnőtt ember vagyok, mondta, felnőtt élettel és felnőtt gondokkal, míg te, ugyan már, anyuka kicsi, túldédelgetett babája. Nem gyermekszívbe való tőröket döftem beléd, írta egy levelében, talán az utolsóban. Imádta a melodrámát, a film noirt, Karádyt, a végzet asszonyait, mindig végzetesen akart beszélni, élni, szeretni.

hirdetés

Úgy vonzotta a végzetesség, hogy lassan egészen belepörgött. Végzetesen nézett rám, végzetesen gyújtotta meg a cigarettáját, bűnösök vagyunk, ugye tudod, mind a ketten bűnösök, nyögte elfúló hangon, ha véletlenül hozzám ért. Megbüntet ezért a jóisten, csuklott el a hangja, belehalunk, meglátod. Mit mérhet még ránk a végzet, préselte ki magából máskor, egy teljesen oda nem illő pillanatban, mondjuk totál beállva egy kocsmapultnál. Rám is átragadt ilyenkor a végzetesség érzete, egyszerinek és megismételhetetlennek láttam a történetünket, olyannak, ami csak velünk, kettőnkkel történhet meg az egész világon. Aztán egy perc alatt ki tudott zökkenni, és akkor egészen másképp beszélt. Ne gyerekeskedj, szólt rám, ha valamit szóvá tettem. Például akkor is, ha elbitorolt tőlem ezt-azt. Mert mindig a lehető legnagyobb természetességgel vette el, amit akart. Ne gyerekeskedj, minek az a könyv neked, nem is érted, miről szól, nem neked való. A mamám este kereste már rajtam, hová lett Liuska a könyv az éjjeliszekrényemről, nem láttad valahol? Elhagytam, mama, ne haragudj, elvittem a parkba, mert érdekelt, hogy mit olvasol, és aztán véletlenül ott felejtettem, és mire visszamentem, már nem volt sehol, lenyúlhatta valaki, bocsánat.

Fontos könyv volt, tudtam jól, én is azért vettem el az éjjeliszekrényről, fontos és ritka könyv, imponálni akartam Marinak, azért vettem el. Hogy én miket olvasok, tizenöt éves létemre. Nocsak, hogy te miket olvasol, szaladt fel tényleg a szemöldöke, mikor meglátta nálam a könyvet, és már a táskájában is volt. Add vissza, Mari, szóltam berezelve, ezt nem viheted el, a mamámé, igazándiból ő olvassa, az övé, én csak elkezdtem, de… Mások előtt ne marizz, ha megkérhetlek, hűtött le. Tanárnő – ez épp megfelel. Vagy Endrődy tanárnő. Esetleg Mária néni, kérdeztem. Mária néni az édesanyád, köpte oda, pedig amúgy szerette a nevét, főleg, ha együtt tanultunk, és én suttogva mondtam, Mari, ez nem teljesen világos, nem magyaráznád el ezt jobban, Mari?

Mari, kezdtem bele mégis, mikor legközelebb véletlenül kettesben maradtunk a folyosón. Légy szíves, hozd vissza a mamám könyvét, keresi rajtam, szerintem nem hiszi el, hogy elhagytam, mert miért is olvasnék én ilyen komoly műveket, még csak gyerek vagyok, mondod mindig te is. Igen, egy hülyegyerek, aki az értékes könyveket csak úgy elhagyja, vetette oda erre, aki felelőtlenül elcsórja az anyja dolgait, hogy aztán lehessen vetni rájuk a kereszteket. Ez simán belefér a személyiségképletedbe, Liamia, és hanyagoljuk innentől a témát. Tényleg nem kaptam vissza a könyvet, de érdekes módon később nem találtam meg Mari lakásában sem, lehet, hogy ő aztán valóban elhagyta valahol.

Mikor találkozunk megint, Mari, kérdeztem remegve, mikor már egy hete megvonta magát tőlem. Felejtsd el azt a szaros könyvet, a mama is leszállt már a témáról, mikor látlak a sulin kívül, mikor? Szerintem Berzsenyi megértéséhez lapozgasd többet Horatiust, mondta nagyon komolyan, neki nagyon fontos volt a latinos műveltség, sajnálom, hogy nektek már nem kötelező a latin, így nehezebb ráérezni a régi magyar költőkre is. Rögtön értettem mindent, már reflexből. Tehát meglátott valakit, közeledik valaki az oszlopok közül, nem felelhet nekem nyíltan, nehogy fény derüljön bármire. Bólogattam, idéztem egy kis Vergiliust, majd otthagytam őt. Közben persze realizáltam, hogy bizony senki sem jött, egy lélek sem közeledett, így ez az egész színjáték vagy trükk volt, hogy lerázhasson, vagy tényleg ennyire retteg, veszélyt szimatol mindenütt, lépteket, neszezéseket hall, megőrül a félelemtől, maga alá gyűri a para. Legutóbb is, amikor a lakásán próbáltunk, az egész délutánt végigműsorozta.

Fejezzük ezt be, Lia, mondta, szinte sírva, rám jön a rendőrség, vége lesz a karrieremnek, szerintem a tanáriban már gyanítanak valamit. Dehogy Mari, csitítgattam, fenét sejtenek, te minden tanítványoddal jóban vagy, együtt jártok bulizni, hiszen együtt élünk szinte, gondolj a fakultációkra, a versszakkörre, a színjátszókra, az ünnepségekre, te gyanún felül állsz, Mari. És az anyád, az anyád szerint is így van ez, szerintem az anyád megtudott valamit, nyüszítette, vagy te mondtál el neki valamit az egyik hülye, kislányos őszinteségrohamodban?

Életrajz:

Költő, író, publicista és performer. Számos lapba ír kritikákat, cikkeket, interjúkat, blogját KOmplett címmel vezeti. Az összművészet elkötelezettje, képzőművészekkel, designerekkel, zenészekkel dolgozik együtt.

Műsorokat vezet, dalszöveget ír, legutóbb a Napra zenekar Naiv LP-jének dalait, a Rájátszás projekt résztvevője. Két zenei cédéje jelent meg, és nemrég debütált a Bella Mátéval közösen szerzett musicalje, a Macskadémon is. Három verseskötete, és két regénye jelent meg eddig, legutóbbi Kicsi Lili címmel a Scolar gondozásában.

Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk