Ma: Cserna-Szabó András
Márciustól a kortárs irodalom is megjelenik a portálon. Kőrösi Zoltán, Grecsó Krisztián, Lackfi János, Cserna-Szabó András és még reményeink szerint sokan mások verseivel, novelláival, regényrészleteivel találkozhattok hétről hétre a szeretlekmagyarorszag.hu-n. Ma Cserna-Szabó András frissen megjelent Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényéből olvashattok egy részletet, amelyet nektek küldött.
Fotó: Kálló Péter
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag (részlet)
Néztem ezt a megkeseredett, elgyötört asszonyt, és azon tűnődtem, miért nem látott még a világ boldog pincérnőt?
Létezik boldog irodistalány, rendőrnő, hentesasszony. Ismerünk boldog nőnemű orvost, kukást, cukrászt, BKV-ellenőrt, kozmetikust, trafikost, medveidomárt, postást, kórházi ápolót, juhászt, tűzoltót és így tovább. Ám boldog pincérnőt még soha nem látott senki. A pincérnőnek, mindig és kivétel nélkül, szörnyű gyerekkora volt. Az apja verte, dugta, megalázta. Az anyja nem szerette, nem védte meg, nem tanította meg semmire, végül pedig rútul elhagyta. A pincérnő, mindig és kivétel nélkül, a pokolban nőtt fel, azután, amilyen korán csak lehetett, kirepült a rothadó, penészes családi fészekből.
Az első, a második és a harmadik férje is mind ugyanolyan volt, akár az apja. Vagyis csak majdnem. Mert a férjei is verték és alázták, viszont, az apjával szöges ellentétben, nem dugták. Viszont nevezett férjek mindig dugtak valakit. Valaki mást. Nagyjából mindenkit, csak éppen a pincérnőt nem. Ezért aztán a pincérnő, mindig és kivétel nélkül, három gyerekét egyedül neveli külvárosi albérletében.
Gyűlöli a férfiakat. Gyűlöli a világot.
Lába, dereka, válla, keze, mindene fáj, körmei letörtek, melle lóg, haja hullik. Annyi pénze sincs szegénynek, hogy a hasáról meg a fenekéről a zsírt leszívassa, és egy pár új cicit varrasson magának a plasztikai sebésznél. Így aztán a pincérnő nem kell senkinek.
És különben is, a pincérnőbe (az apákon, a férjeken, a szeretőkön, a főnökökön és a vendégeken túl) minden egyes kormány is belerúg. Szénné adóztatják, felemelik a járulékait, a nyugdíjkorhatárát, csökkentik a családi pótlékát, a szociális segélyét. És ráadásul, a többi elbaszott élettel ellentétben, a pincérnők minderről még tudnak is, hiszen ők minden este megnézik a tévében a híradót. Nem tehetnek mást, a kocsmában mindig be van kapcsolva a televízió, muszáj nézniük.
Így aztán a pincérnő, mindig és kivétel nélkül, nemcsak a legboldogtalanabb lény e kietlen világon, de, vesztére, a legjobban informált boldogtalan lény. Talán nincs a földön ennél szerencsétlenebb kombináció.
Életrajz:
A szentesi születésű, eddig főként novellistaként és gasztroíróként ismert József Attila-díjas Cserna-Szabó András első regénye februárban jelent meg.
1992 és 1997 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1998 és 2000 között a Sárkányfű című irodalmi és művészeti folyóirat prózarovatát szerkesztette.
1998 és 2002 között a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként és szerkesztőjeként dolgozott.
1997-óta rendszeresen publikál heti és napilapokban (Élet és Irodalom, Népszabadság könyvkritikai rovata), valamint irodalmi (Alföld, Jelenkor, Holmi, Bárka, Nappali Ház), gasztronómiai (Magyar Konyha, Gusto, Receptklub stb.) és egyéb (például Playboy, Unit) lapokban.
Kötetei
Fél négy (Magvető, 1998.)
Fél hét (Magvető, 2001.)
Félelem és reszketés Nagyhályogon (Magvető, 2003.)
Levin körút – hasnovellák, gasztroesszék (Ulpius-ház, 2004.)
Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan (A macskajaj regénye 52 recepttel) – Darida Benedekkel közösen (Alexandra, 2007.)
Puszibolt (Magvető, 2008.)
Mérgezett hajtűk – esszék (Magvető, 2009.)
Ede a levesben - Gasztrokrimik receptekkel - Fehér Bélával közösen (Magvető 2011)
Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!