Ma: Kemény István
Kemény István: Az egyiptomi csürhe
Na de majd öregen, ha megérjük, már
jó lesz, a vándorlás negyvenegyedik
évének első hajnalán, az Ígéret
Földje fölött a hegyekben valahol
egy alkalmas lejtőn, ahol addigra
unokáink, ezek a derék gyerekek
felállítják nekünk, vének kis csapatának,
bőröket feszítve a dühös nap elé,
az aprócska dísztribünt, „a VIP-szektort”,
ahogy majd mondani fogják nyeglén
összekacsintva mögöttünk, de azért
annyi szeretettel is, amennyi csak
kitelik egyáltalán egy ifjúságtól,
hogy onnan szemlélhessük meg a népet,
ahogy végtelen sorokban vonul majd be
a külső pusztából, és foglalja el a belsőt,
veri fel sátrait, és mire leszáll az este,
gyújtja meg első tüzeit végig a tengerig,
pontosan ugyanúgy, ahogy mi magunk is
cselekednénk, akár már ma éppen, hogyha
nem az a hitetlen, kisszerű, szolgalelkű,
romlott és rosszkedvű csürhe lennénk,
aminek Egyiptomban születtünk. Na de
voltunk, ami voltunk, leszünk, ami leszünk,
ott, öregen már jó lesz majd morogni,
epés megjegyzéseket tenni, a régi nagy
hősöket kérni számon zsörtölődve,
de éles, öreg keselyűszemünk sarkában
mégiscsak elmorzsolgatni közben
a boldogabb időkre tartogatott könnyeket.
Életrajz:
Kemény István Budapesten született 1961-ben. Édesanyja tanítónő, 1999-ben elhunyt édesapja szobrász volt. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE-re, ahol 1990-ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. Írásaival először a diákírók, diákköltők sárvári találkozóján szerzett elismerést.
Első, ma is „vállalható” versének az 1980–1981 folyamán született Tudod, hogy tévedek címűt tartja, amely válogatott versei 1998-as gyűjteményének nyitódarabja lett.
Első prózakötetét Az ellenség művészete című kisregényt 1989-ben adták ki. Első nagyregénye, a Kedves Ismeretlen 2009-ben látott napvilágot.
Versei: Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez (Eötvös Loránd Tudomány-egyetem, Budapest, 1984), Játék méreggel és ellenméreggel (1987), Témák a Rokokó-filmből (Holnap, Budapest, 1991), A koboldkórus (József Attila Kör – Pesti Szalon, Budapest, 1993), A néma H (Pesti Szalon, Budapest, 1996), Valami a vérről, Válogatott és új versek (Palatinus, Budapest, 1998), Hideg, Versek 1996–2001 (Palatinus, Budapest, 2001), Élőbeszéd (Magvető, Budapest, 2006).
Dolgozott már zenés produkcióban, többek között Kiss Tibor és a Bardo-projektben Bárdos Deák Ági és Gasner János zenésítette meg a verseit. Publikált esszét, írt drámát, rádiójegyzetet, ponyvaregényt álnéven és többek között tucatnyi Nick Cave fordítása is megjelent.
Számos kritikusa nemzedéke legjelentékenyebb költői között tartja számon. Parti Nagy Lajos szerint „költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig és az utána jövők is. Alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna.”
Tavaly megjelent kötete, A királynál címmel jelent meg a Magvető Kiadónál, és az elmúlt hat évben született műveket tartalmazza. Ebben kapott helyet a Búcsúlevél című vers, amely hatalmas vitát generált. Ennek nyomán született meg az elmúlt évtizedekben írt magyar közéleti verseket bemutató, Édes hazám című antológia is.
A Quimbyvel - Egy nap élet (Legyen vörös)
Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!