/imadok-olvasni/ma-garaczi-laszlo-2/
hirdetés

IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

Ma: Garaczi László

Ma Garaczi László írását olvashatjátok a Szeretlek, Magyarországon "Flávia, avagy hogyan lettem író" címmel.

Link másolása

hirdetés

Garaczi László: Flávia, avagy hogyan lettem író

Semmi értelmes cél nem lebegett a szemem előtt, blicceltem a BKV-n, és egyetlen kincsem az a papírzsebkendő volt, amire Allen Ginsberg a Fehérvári úton egy koncert szünetében azt írta: Allan, Ginsberg. Négy lehetőség közül választhattam: földmérő leszek, totószelvény-értékelő, közvélemény-kutató vagy öltözőőr. Alkalmi szerződéses közvéleménykutató lettem a Szociológiai Intézetnél, miközben egyáltalán nem érdekelt a köz véleménye. Kérdezőbiztos lettem, de úgy gondoltam magamra: kérdező bizonytalan. Ráadásul az első interjúk után kiderült, hogy a köz nem a véleményét mondja el a kérdésekre, hanem megpróbálja kitalálni a helyes választ. Szokta-e hallgatni a Körkapcsolás című rádióműsort? Erre a köz eltöprengett, majd visszakérdezett, hogy én szoktam-e hallgatni, vagyis tőlem akarta megtudni, hogy ő hallgatja-e.

Beléptem egy külvárosi bérkaszárnya alagsori szükséglakásába, egy harmincnégy éves aggastyán ült a vetetlen ágyon, én pedig felolvastam a kérdést: a pubertáskori szocializációban mely társas relációk: a család, az oktatás, a munkahely vagy az informális csoportok játszanak kardinális szerepet, tegye ezeket fontossági sorrendbe. Rám fókuszált, és azt mondta: te sose iszol, banyek?

Egy kicsi, rákosligeti ház előtt álltam, félmeztelen férfi jelent meg az ajtóban, nyughass már, Csuri, mondta a kerítésnél őrjöngő vérebnek, és beleszívott a cigijébe. Jöjjek be, intett, nyitva a kapu, Csuri nem harap, csak ha félnek tőle, elég, ha megcsörgetem a kulcsaimat, attól megnyugszik. Beléptem, a kutya rám vetette magát, kitépte a lakáskulcsot a kezemből, és elrohant. Ne ijedezzek, mondta a férfi, csak játszik. Eztán a kutyás házakat kihagytam. Beírtam, hogy nem voltak otthon. Nálam többé senki nem tartott kutyát. Ha valaki az én kérdőíveimből próbálna tájékozódni, nálam a teljes nyolcvanas évek kutyátlan.

hirdetés

Egyik este egy külsőgangos panel kilencedik emeletén nem találtam az interjúalanyomat. Az egész ház kihaltnak tűnt. A gang végén álltam, a derékig érő korláton túl sárga köd gomolygott. Mozgolódás támadt, a gangra nyíló ajtóban három férfi állt. Figyelnek már egy ideje, mondta a bajszos. Hurokra akadtál, öcsi, tette hozzá a másik. Nem hívnak rendőrt, mondta a harmadik, maguk intézik el az ügyet. Betörőnek néztek. A korlátnál előtt álltam, mögöttem tíz emelet mélység. Én leszek az Szociológiai Intézet első hősi halottja. A bajszos meglökött, a halálfélelemtől megszállt az ihlet, összevissza hadoválni kezdtem, hogy egyetemre járok, Sören Kierkegaard a kutatási témám, és verseket is írok, meg is jelent az egyik az iskolai újságban. Az őrülési jelenettől embereim elbizonytalanodtak, sikerült mellettük elslisszolni.

Radikális lépésre szántam el magam. Néha telefonon ellenőrizték, hogy a kérdezők kint jártak-e a helyszínen - odamentem, becsöngettem, de a százoldalas füzetből csak az első oldalt kérdeztem le, az úgynevezett kemény adatokat: életkor, iskolai végzettség, munkahely, családi állapot; aztán otthon én magam töltöttem ki a teljes kérdőívet. Működött a dolog, de ahogy múlt az idő, egyre nehezebb volt újabb életeket kitalálni. Pokoli harcot folytattam az unalom és az ismétlés ellen: egyik ügyfelemről kitaláltam, hogy mindkét kezén hat ujja van, és betéve tudja Marx Tőkéjét visszafelé, egy budafoki állatorvossal pedig elmeséltettem, hogy egy kutya levágott feje van a mélyhűtőjében, mert szakvéleményt kell írnia, hogy ez a kutya marcangolt-e szét az utcán egy kérdezőbiztost. Leadtam a kérdőíveket, semmilyen visszajelzést nem kaptam. Kezdtem elveszíteni a mértéket. Kitaláltam egy öregembert, aki. Valakiről azt írtam, hogy darált fenyőtűvel táplálkozik és a foglalkozása ipari citerás, lelepleztem egy csecsemőtetováló szalont, egy mátyásföldi kisnyugdíjasból feltalálót kreáltam, lakása tele volt pöfögő kémcsővel, aranyat próbált előállítani géemká alapon, és annyira hitt a reinkarnációban, hogy a végrendeletében minden vagyonát saját magára hagyta. Leadtam az újabb adag kérdőívet, semmi reakció. A válaszok helyére beírtam, hogy punk is not dead, no future, no pasaran, ezt is elfogadták. Álmomban bevallottam a Szociológiai Intézet igazgatójának, hogy minden kérdőívet én töltök ki, mire megveregette a vállam, és azt mondta, törődjek bele, hogy életem végéig kérdőív-hamisító leszek.

Újabban, mint régi, megbízható munkatársnak, belsőbb kerületekben is adtak címeket. M. Fláviához is csak azért mentem el a Mester utcába, hogy lekérdezzem a kemény adatokat. Egyedülálló gyermekorvosnő volt egy növényekkel és könyvekkel teli lakásban, és én kivételesen nem álltam meg az első oldalon. Az ablaknak háttal ült, és ahogy esteledett, puha árnyék ereszkedett az arcára. Barna volt a szeme, a haja, és a hangja is melegbarna volt, ezt a bársonyos hangot minél tovább szerettem volna hallgatni. Föltettem neki az összes kérdést, később teát ittunk, az utazásairól mesélt - életemben először találkoztam valakivel, aki önmagával tökéletesen egyensúlyban volt. Szóba került, hogy mik a terveim, és azt mondtam, író leszek. Nem tudom, hogy jutott eszembe ez a marhaság. Vártam a kételkedés villanását, de ahogy rám nézett, abban nem gúny volt, hanem elismerés, mint aki minden további nélkül elhiszi, sőt mint aki tudja, hogy így lesz. Itt valaminek a határához értem. Képtelen voltam megszólalni. Megittuk a teát, Flávia búcsúzóul elővett a szekrényből egy szentjánoskenyérfa termést, amit Hemingway kubai házának kertjéből hozott az egyik útjáról, szeretné, mondta, ha elfogadnám.

Hatos villamossal mentem haza a körúton, minden megállóval fájdalmasan messzebb kerültem Fláviától. Reménytelen ügy: ő harminc éves, én húsz, ő dús, én csenevész, ő érett, én nyers vagyok, ő normális, én hibbant, ő megvalósítja az álmait, én beszélni is alig merek róluk. Hemingway szentjánoskenyérfa termése az ölemben hevert, akkora volt, mint egy lovagsági kard. Arra gondoltam, ha most jönne egy ellenőr, nem merné kérni a jegyemet. Ekkor, mint egy rossz álomban, egy műbőrkabátos férfi fölvette a karszalagot, és a jegyemet kérte. Két módszerem volt az ilyen esetekre. Nem adhatom oda, mondom neki. Miért nem? Mert tyúkok ülnek rajta. Most a másik megoldást választottam: paulicám ságájet, mondtam széttárt karokkal, viszjóloje zvino. Az ellenőr közel hajolt. Ez itt hungari, mondta lassan, tagoltan az arcomba, itt lukasztani kell. Fizettem. Aznap bliccelőként is megbuktam.

Másnap reggel a kitöltetlen kérdőíveket visszavittem a Szociológiai Intézetbe, szó nélkül a portán hagytam őket. Hazafelé vettem egy spirálfüzetet a Nagy Ignác utcai Ápiszban. Otthon főztem egy kávét, és leültem az asztalhoz, ahol annyiszor próbáltam felhordani néhány kemény adat csontvázára a húst, az élő, lélegző embert. Fölnéztem a szentjánoskenyérfa termésre és Ginsberg zsebkendőjére a falon, egymás mellé celluxoztam őket. Az életben nem álltak volna szóba egymással, itt jól megfértek: a macsó és a meleg. Kinyitottam a spirálfüzetet. Csak annyi volt a különbség, hogy mostantól a kérdéseket is nekem kellett kitalálni.

Bio-bibliográfia:

1956, július 17., Budapest.

Makarenko óvoda.

Szemere Utcai Általános Iskola.

Eötvös Gimnázium.

Kalocsai Forradalmi Ezred, 82-es aknavető század.

Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola, magyar-történelem szak.

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, filozófia szak.

József Attila Kör.

Magyar Írószövetség

Szépírók társasága.

1982 óta szabadfoglalkozású író.

Vers, próza, esszé, dráma, fordítás, forgatókönyv.

Publikációk:

Plasztik (rövidprózák), Magvető Kiadó, 1985.

A terület visszafoglalása a madaraktól (versek), Magvető, 1986.

Tartsd szemed a kígyón! (versek, rövidprózák), Holnap Kiadó, 1989.

Nincs alvás! (rövidprózák), Pesti Szalon Kiadó, 1992.

Bálnák tánca (drámák), Pesti Szalon Kiadó, 1994.

Mintha élnél (regény), Jelenkor Kiadó, 1995.

Pompásan buszozunk! (regény), Jelenkor Kiadó, 1998.

Az olyanok, mint te (drámák), Jelenkor Kiadó, 2000.

Nevetnek az angyalok (vegyes), Jelenkor Kiadó, 2002.

Ambaradan (vegyes), e-book, www.hpebook.hu, 2003.

Gyarmati nő, (prózák), Jelenkor, 2005

metaXa, (regény), Magvető, 2006

Arc és hátraarc, (regény), Magvető, 2010

Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés


Link másolása

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk