Darvasi László: A háromemeletes mesekönyv
Darvasi László: A Háromemeletes Mesekönyv
Koncz Timea rajzaival
– Most meg mi van?!
A kiáltás után csönd lett. Milyen furcsa kiáltás volt. Kicsit
rekedt, kicsit füstös. Aztán meg krákogás. És csönd. Senki
sem válaszolt, semmi sem moccant. Levél se rezdült. Ugyanis
egy szobában harsant föl a rekedt kiáltás. Mégpedig egy
dolgozószobában. Az enyémben.
– Hé, hó, halihó! – kiabált valaki újra.
– Mi ez?
– Mi van itt?!
– Mi ez az egész?
Óvatosan végigsimítottam az első lapon:
– Elkezdődtél, öregem.
– Na várj csak, én?
– Igen, te.
– Ki vagyok én?!
– Egy mesekönyv vagy.
Ezen egy kicsit elgondolkodott.
– Miért vagyok én mesekönyv?
– Igazad van. Lehetnél telefonkönyv. Vagy számlakönyv.
Vagy takarékbetétkönyv. Nyereménybetétkönyv. De nem az
leszel. Te mesekönyv leszel.
Kinézett az ablakon, elmosolyodott. Nézegette a világot.
A fákat, a csöndes, délutáni parkot, a sűrűsödő fényt, a házakat,
a gyerekeket. Már szépen egymás után sorakoztak a
mondatai.
– Szeretnék kikötni valamit – pislogott.
– Tessék, parancsolj.
Kicsit tűnődött, járkált is az asztalon azzal az egyetlen
könnyű kis lapjával, mert még csak ekkora volt. Ennyi volt.
Egy lapocska csupán. Még a címét se tudtam. Hirtelen megijedt
a huzattól, aztán kidüllesztette azt az egypapírlapos
mellét.
– Szeretnék izgalmas lenni. Szeretnék szép lenni. Szeretnék,
izé – elgondolkodott – szórakoztató lenni!
– Tanulságos.
– Na, az is szeretnék lenni! Szeretnék színes lenni!
– Az leszel. Vagyis lesznek benned színek. Sajnos nem sok,
azt hiszem.
– Meg hős is szeretnék lenni! Meg győztes! Meg bátor!
Meg világhírű!
– Sajnos ennyi mindent nem ígérhetek.
Kicsit hallgatott, mintha megsértődött volna.
– Figyelj, Mesekönyv – simogattam meg a lapot –, olyan
leszel, mint egy ember. Talán híres, talán nem. Ha úgy alakul,
sokan köszönnek rád, sokan olvasnak, de az is lehet, hogy
csak kevesen olvasnak. De azért biztosan akad, aki szeretni
fog.
– Te például szeretni fogsz?
– Persze, hiszen én írlak. És biztosíthatlak, még jó néhányan
szeretni fognak. Soroljam? Például a vecsési káposzták.
Vagy egy Boszorkány. Egy nagyon kedves Tanító néni. A pupákok.
Zalhúber Tibike.
– Állj, állj! Ki az a Zalhúber Tibike?!
– Erről van szó, Mesekönyv. Mindjárt meg fogjuk tudni!
És már írtam is tovább. Írtam az én mesekönyvemet.
Ő meg úgy tartotta a lapjait, mint a tengerparton a homok a
hosszú, sárga hátát, amibe faággal a nevünket írjuk.
– Hát ez meg mi? – kérdezte csakhamar.
Bemutattam neki Timit.
– Nem mi, hanem ki. Ő Timi. A Balaton mellett lakik egy
kék házikóban. Ilyenben:
Ő fog rajzolni Téged. Meg a szereplőidet. Például most
ilyen vagy.
– Jaj! Így nézek ki?!
– Most még így. Később szépen meghízol.
Nézte, nézegette magát. Aztán megkérdezte:
– Nem lehetnék máris ilyen?
– Nem, Mesekönyv, ilyen gyorsan nem megy a dolog. Sokat
kell még dolgoznunk. Annyi mindennek kell még történnie.
– Értem – tűnődött. – Hát akkor vágjunk bele! Kezdj el mesélni
engem!
Bólintottam, és hozzáfogtam.
Mit keres egy mesekönyvben a Magyar Történelem? Szólhat-e egy mesekönyv önmagáról, helyet cserélhet-e az írójával? Hol van a világ legjobb helye?
Darvasi László a Trapiti-könyvekben és a Pálcika-történetekben már bebizonyította, hogy ért a gyerekek nyelvén. Most, A háromemeletes mesekönyvben egy folyton kérdezősködő kisfiú keresi a válaszokat. A segítségére vannak a földszinten lakó pupákok, a Tanító néni az első emeletről, a másodikról személyesen a Magyar Történelem, hogy minden titokra fény derüljön a harmadikon, ahol a mesekönyv írója is lakik. De miféle zajok szűrődnek át a padlásról?

Darvasi László író 1962-ben született Törökszentmiklóson. 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1990 és 1998 között a Pompeji folyóirat szerkesztője, jelenleg a Délmagyarország és az Élet és Irodalom munkatársa.
Több műve megjelent franciául, németül és hollandul.
Művei közül többet – A titokzatos világválogatott (Nemzeti Színház, 2008) vagy a Trapiti (Kolibri Színház, 2005) – színpadra alkalmaztak.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A lojangi kutyavadászok (2002), Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború (2002), Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim (2003), Trapiti és a Borzasztó Nyúl (2004), A világ legboldogabb zenekara (2005), A titokzatos világválogatott (2006), A könnymutatványosok legendája (2009), Virágzabálók (2009), Pálcika, ha elindul (2012), Vándorló sírok (2012), A zord Apa, avagy a Werner-lány hiteles története (2012), A Háromemeletes Mesekönyv (2013)
Díjai
A Beszélő című lap különdíja (1992), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1993), Déry Tibor-jutalom (1993), Az Év Könyve jutalom (1994), Szép Ernő-jutalom (1994), Krúdy Gyula-díj (1996), Alföld-díj (1996), József Attila-díj (1998), Pro-Literatura díj (1998), IBBY-díj (2003), Szegedért Emlékérem (2003), Brücke Berlin-díj (2004), IBBY Honour List-Díja (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005), Füst Milán-díj (2005), Mészöly Miklós-díj (2006), Márai Sándor-díj (2008), Magyar Köztársaság babérkoszorúja díj (2009), Rotary Irodalmi Díj (2009)
Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!