?> /imadok-olvasni/az-emlekezes-felejthetetlen-regenye/ Az emlékezés felejthetetlen regénye | szmo.hu
hirdetés

IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

Az emlékezés felejthetetlen regénye

Garaczi László: Wünsch híd című kötete a klasszikus lemur-sorozat újabb darabja.

Link másolása

hirdetés

Garaczi László: Wünsch híd (egy lemur vallomásai)

Közeledik, eltűnik

Kora tavaszi este, fekszem az ágyon, nyitva az ablak. eszembe jut egy szó, és azonnal el is felejtem. Kipárolog a fejemből, csak a formája, az árnyéka, a zenéje marad. Ahogy a szavakat szoktam ízlelgetni, úgy ízlelgetem a hiányát. Pontosak, illedelmesek, máskor kétértelműek, maszatosak. Hűségesek vagy elárulnak, mint most ez a szó, ami sehogy sem jut eszembe. Mint amikor addig ismételgetem, míg elfolyik az értelmetlenségben, és önmagában kezd vibrálni. Bejön anya, rendet rak, halkan jár, nem beszél, nem zavar, hogy hamar végezzek, hamar eszembe jusson. A fejemben motoszkál, közeledik, eltűnik, bujkál a fotel alatt, kering a csillár körül. emlékszem és mégsem. Itt van a nyelvem hegyén, de nem tudom kimondani.

Legszívesebben sírva fakadnék. Miért csinálom ezt, miért kínzom magam, miért ejtem magam foglyul. Játszhatnék a katonáimmal, megkérhetném apát, aki a másik szobában újságot olvas és cigarettázik, hogy sakkozzunk. táska, kék köpeny, rajztábla, tornazsák. Hiába gondolok másra, ezt is próbáltam már, hátha akkor beugrik, de nem. Anya megereszti a vizet a fürdőszobában. elképzelem a lefolyónál forgó örvényt. Szól, hogy menjek. Becsukja az ablakot. Ő ment meg, mint annyiszor, a meleg vízben elfelejtem az egészet, elfelejtem az elfelejtést.

hirdetés

Valami sűrűség

Sakkasztal, felborult bábuk a ferde fényben. A közértben sivít a kávédaráló, kattog a pénztárgép, zúg a neon. Pelenkaszag a babakocsi felől, vibráló fények, minden mozog, rezeg. Hányinger. Próbálok egy irányba fókuszálni. elteszek egy zsemlét, friss, ropogós, meleg. Jó érzés megfogni a zsebemben. Befordulok, egy őr áll a polcok közt. Kifejezéstelen arc, kicsit goromba, így született. Kitérek jobbra, hogy elférjünk, ő is arra sasszézik, balra mennék, ő is. A szokásos ügyetlenkedés. Unalmában szórakozik, vagy berángat mindjárt a raktárba. Kidudorodik a zsebem. Honnan van a cipőd, kérdi, hol vetted ezt a klassz csukát, öcsi. Lenézek a szakadt tornacipőmre. A jó cipő minden pénzt megér, mondja, a cipő a legfontosabb ruhadarab. Sok kilométert kell megtennie tolvajokra vadászva a közértben, jó cipő nélkül ennyi gyaloglástól megnyomorodna a lába estére. Ha pedig nem tudok reggel munkába állni, szabadon garázdálkodnak a nyomorult kis férgek. Néz rám, én a földet nézem. Félrefordul, int, hogy menjek. Dohány- és izzadságszag. Utánam szól, hogy üdvözli apámat. Üdvözlöm apádat, add át neki, mondd meg, üdvözli az őr a közértből. Megígéred, ugye. elslisszolok a pénztár előtt.

Kint az utcán egy kövér nő jobbra-balra billeg, mindkét kezében szatyor. Már nem süt a nap, de nem látszik felhő se az égen, derengő szürkeség. Mintha alulról világítaná meg a fény a ráccsal körbevett dühöngőt. A házunk előtt csoportosulás, mentő, rendőrök, valaki fekszik a földön. Fölemelik a papírt, lefotózzák. Hasa horpadt, szemhéja aszalt szilva, száján magáról megfeledkezett mosoly. Láttam reggel, kenyeret evett a padon. Hosszúkás fej, sebhely a homlokon, ősz tincs a füle mögé tűrve. Görbülő ujjak, az egyiken kopott sárga rézgyűrű. Összetört az agya, mondja a mentős. Na, fogd a lábát, én meg a kezét. Lecsúszik a nadrágja. ennyi, mondja valaki, csupasz seggel jövünk világra, és úgy is távozunk. Beteszik a furgonba, eloszlik a tömeg. Semmi nyom, semmi jel, mindent eltakarítottak. Hajléktalan csavargó, vagy csak álmodtad, mondja majd apa otthon. Belopózott a lépcsőházba, leugrott a tetőről, vagy csak egyszerűen erre járt, összeesett, kész. A járda, a pinceablak, a rácsos kapu. A szükségszerűség, hogy valamit mindig nézni kell. Foltok, pöttyök, elszíneződések. A cukrászda felől két rakott szoknyás lány, odaérnek, eloldalaznak, kikerülik a helyet, mintha tudnák, mi volt ott. elrágcsálom a zsemlét. egy cigarettázó katonatiszt átmegy a túloldalra, a belövésektől romos sarokházat nézi. Egy nő szabályosan megtorpan, megfordul, otthon felejtett valamit, a cekkerét, a bevásárlólistát. Mintha lenne ott valami sűrűség vagy szag. Két rendőr farkaskutyával, a kutya nyüszítve megáll, húzza a pórázt. Én sem tudok odamenni. Feküdt a járdán, arcán az élők iránti megvetés grimasza. Indulok haza, akkor veszem észre a gyűrűt a pinceablaknál. Ahogy megyek fel a lépcsőn, az udvar felől csattanás hallatszik. zörgök a kulccsal, benyitok, a mi lakásunk, de valahogy más a szőnyeg, a fogas, a tapéta. Közömbös, elnagyolt vázlat a beszédes, színes részletek nélkül. Hol voltam, hol lógtam egész délután, nem értem, miről beszélnek. Négy óra lehet, talán öt. Megnézem, fél hét. esteledik, betüremkedik a lila ég. Ott a kaja, teljesen kihűlt, eszel, aztán nyomás fürödni. A játékok mögé dugom a gyűrűt, lefekszem, mindjárt alszom. Ahogy elmentem az őr mellett, a ruhán keresztül hozzáért a zsemle a combjához.

Elhajolok

Langyos rongycsomó, mintha nem lennének idegek a kezében. Várunk a buszmegállóban vagy a sorban a bejáratnál. Nem nézek, nem nevetek, nem sírok, nem kérdezek. Hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok. engedelmesen végrehajtom az utasításokat. Fürdök a medencében, ettől kicsit felélénkülök. Viháncolásnak azért nem nevezném. Becsobbanok a padkáról, kievickélek, ugyanúgy beugrok, kijövök. Arcom nyugodt, tekintetem kifejezéstelen. Csinálom ezt a beugrok, kimászok programot. A partról figyel összefont karral, nehogy valami történjen. Odajön a másik, felfüggesztem az aktuális mozdulatsort. Várom az instrukciót, hogy mi lesz, mi következik, hogyan folytatódik a nyaralás. Aki eddig vigyázott rám, a vakondtúrásokat kerülgetve elindul a büfé felé. Labda repül süvítve, elhajolok, beesik a vízbe. Szemmel pörgetem a medence közepén, próbálom nézéssel kilukasztani.

garwünsch

A regényről

Az emlékezés felejthetetlen regénye

Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. „Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek.” Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

raczpeter_Layout 1

Bio-bibliográfia:

1956, július 17., Budapest.

Makarenko óvoda.

Szemere Utcai Általános Iskola.

Eötvös Gimnázium.

Kalocsai Forradalmi Ezred, 82-es aknavető század.

Ho Shi Minh Tanárképző Főiskola, magyar-történelem szak.

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, filozófia szak.

József Attila Kör.

Magyar Írószövetség

Szépírók társasága.

1982 óta szabadfoglalkozású író.

Vers, próza, esszé, dráma, fordítás, forgatókönyv.

Publikációk:

Plasztik (rövidprózák), Magvető Kiadó, 1985.

A terület visszafoglalása a madaraktól (versek), Magvető, 1986.

Tartsd szemed a kígyón! (versek, rövidprózák), Holnap Kiadó, 1989.

Nincs alvás! (rövidprózák), Pesti Szalon Kiadó, 1992.

Bálnák tánca (drámák), Pesti Szalon Kiadó, 1994.

Mintha élnél (regény), Jelenkor Kiadó, 1995.

Pompásan buszozunk! (regény), Jelenkor Kiadó, 1998.

Az olyanok, mint te (drámák), Jelenkor Kiadó, 2000.

Nevetnek az angyalok (vegyes), Jelenkor Kiadó, 2002.

Ambaradan (vegyes), e-book, www.hpebook.hu, 2003.

Gyarmati nő, (prózák), Jelenkor, 2005

metaXa, (regény), Magvető, 2006

Arc és hátraarc, (regény), Magvető, 2010

Nyomj egy lájkot, hogy ezzel is segítsd a kortárs magyar irodalom ügyét!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

Kiteregették a királyi Dallas szennyesét – elolvastuk A szabadság nyomábant

Az igazság feltárása helyett inkább önsajnálatba mártott dicshimnuszt kapunk az év egyik legjobban várt könyvétől.

Link másolása

hirdetés

Már a megjelenése előtt az év bestsellereként beharangozott A szabadság nyomában úgy esik majd azok számára, akik szomjazzák a brit királyi családdal – és főleg a Megxittel – kapcsolatos pletykákat, mint egy korty kristályvíz. Megtudhatjuk belőle, hogy Harry szereti a szellem emojit, és Meghan többek közt azzal vette le a herceget a lábáról, hogy Afrikában a bokorba járt pisilni, módjával, és kissé egyoldalúan azt is, mi folyik a királyi kulisszák mögött, a beharangozott Nagy Igazságot viszont nem.

Csupán egy meglehetősen elvakult védőbeszéd két olyan újságíró részéről, akik nyíltan kiállnak a pár mellett.

Bár a brit királyi családdal kapcsolatos sztorikat bármikor, bármilyen mennyiségben el lehet adni, a legnagyobb adu mostanság Meghan Markle és Harry herceg botrányos kiválásáról könyvet írni. A királyi család történetében még 2016-ban indult egy egészen újkeletű valóságshow, amikor Harry herceg egy hollywoodi színésznőre vetett szemet, aki nemcsak félvér volt, de még elvált is, a botrányra éhes brit bulvársajtó és az ilyen termékek iránt fogékonyabbak pedig perverz örömmel figyelték, hogyan kezdi majd ez ki a monarchia idealizált képét.

Az epizódokat pedig tempósan adagolva kaptuk: meglehetősen gyors ütemben jutottak el a megismerkedéstől az eljegyzésig, az esküvőig és az első gyerekig is – kevesebb mint három év alatt hozták össze mindezt. Közben a brit bulvársajtó élvezettel és sokszor elég gonoszan lubickolt a hercegi pár életében naponta több tucat cikket lehúzva olyan témákról, minthogy Markle éppen miért mocskos állatgyilkos, amiért avokádót eszik, vagy éppen hol tart a cicaharca Katalin hercegnével. Aztán erre a katyvaszra, ahol már senki sem tudta, ki a jófiú, és ki a rossz, dobták rá Molotov-koktélként a hírt, hogy a valóságshow főszereplői távoznak, elegük van. Az évadzáró a márciusi hivatalos események egész sora volt, ahol ismét lehetett cikkezni a hercegi pár bosszúruháiról, arról, hogyan ültették be őket a szamárpadba, és a hasonlóan eget rengető horderejű mozzanatokról.

hirdetés

A történet igazi kincsesbánya, a kérdés pedig csak az volt, kinek sikerül odatartania éhes kis mancsát, és mit hoz ki belőle. Az Omid Scobie & Carolyn Durand-páros lett a nyerő, a két újságíró évek óta árnyként követi a királyi családot – Scobie 8 éve tudosít a királyi családról a Harper’s Bazaarnak, Carolyn Durand majdnem két évtizede bejáratos a palotába, többek közt az Elle-nek és Oprahnak szállít sztorikat, emellett Emmy-díjas producer.

A könyv azt ígéri, hogy elmondja a történet egyetlen, igaz és kíméletlenül őszinte olvasatát, mivel véleményük szerint eddig csak a bulvármédia határozta meg, ki mit gondoljon az ügyről. Scobie és Durand képében azonban most igazi felszabadító zsoldosokat kapott a hercegi páros, akiknek azonban mégsem annyira az objektivitás a cél:

a szerzők egyértelmű szándéka sokkal inkább az, hogy piedesztálra emeljék Meghan Markle-t, a párból pedig áldozatot kreáljanak.

A kezdő forgatókönyvírók lázasan jegyzetelhetnek, hogyan mutassunk be hőskaraktert a lehető legszájbarágósabb és egydimenziósabb módon, Scobie-ék ugyanis a csúcsra járatják mindezt. A könyv Meghanja egy olyan földöntúli szupernő, akinek már gyerekkorában is Diana hercegné volt a jele az oviban, a felkelés után madarak fonják be a haját, a reggeli avokádós pirítósa előtt megment három rászorulót, letol négy inspiráló beszédet fiatal nőknek, és még a királynő híresen agybajos kutyái is megszelídülnek a jelenlétében. Még ha mindez így is van, egy idő után elviselhetetlen az a nyálrengeteg, amit a szerzők a hercegné köré vonnak, nem mulasztják el például azt sem, hogy néhány oldalanként egy szigorúan titkos forrás elmondja: Meghan a lehető legtökéletesebb lény a kerek világon.

Amikor már tényleg azt hiszi az ember, hogy ebből a nőből lesz a Marvel legújabb szuperhőse, az egyik – szokás szerint titkos – forrás megjegyzi: igen, Super Megnek szoktam őt hívni.

A kötet egyoldalúságát tovább fokozza, hogy az egész konfliktusban minden hófehér vagy éjfekete. A piros sarokban Meghan és Harry, az elszenvedő hősök, és a róluk csak szépeket mondó barátok, a kékben a palota, a PR-osok, a sajtósok, Vilmos hercegék, a dadusok, az újságírók, de még az utolsó palotaszolga is szemét, undorító dög, akik viselkedésükkel és a támogatás hiányával űzték el a párt, akire a szerzők szerint a monarchiának a legnagyobb szüksége volt.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk
hirdetés
IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

Szeretsz olvasni és otthon vagy? Ezeket a könyveket tutira nem fogod tudni letenni

Ajánlunk pár olvasmányt az önkéntes karantén esetére. Lesz benne krimi, szépirodalom és romantikus is, hogy mindenki megtalálja a magának megfelelőt.
fotó: YouTube - szmo.hu
2020. március 21.


Link másolása

hirdetés

Most csak olyan könyveket ajánlunk, melyek megrendelhetők, illetve e-book formában elérhetők. Persze mint minden műalkotás, így a regény is ízlés dolga, mi azért igyekeztünk olyan könyveket ajánlani, melyek már különböző listákon bizonyítottak, vagy olvastuk és imádtuk őket, esetleg alig várjuk, hogy olvashassuk.

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

A pszichológia jó ideje foglalkozik a generációs traumák problematikájával, Orvos-Tóth Noémi könyve azonban közérthetően, sőt, végtelenül izgalmasan foglalkozik azzal, mi történik, ha akaratunkon kívül hordozunk az ősökön ejtett sebeket, s melyek a gyógyulás útjai. Hangoskönyv formában is elérhető.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Alcott klasszikus regénye örök olvasmány a nőiségükkel tisztába lenni akaró, vagy egyszerűen a női összetartozásról, a tiszta szeretetről és a családi értékekről, na meg a bimbózó szerelemről elgondolkozni, ábrándozni vágyóknak. A könyvet egyébként nemrég adaptálták újra mozifilmmé is. A négy March-növér története erőt adhat a nehéz időkben, hiszen kicsit a társadalomtól eltávolodott, nehéz anyagi körülmények közt élő közösségről van szó, akik mindenáron meg akarják őrizni személyiségük szabadságát és a lehetőségüket a lehető legjobb életre. E-könyv formában is elérhető.

hirdetés

Margaret Atwood: Testamentumok - A szolgálólány meséje 2.

Atwood regénysorozatából, mint ismeretes, Elizabeth Moss főszereplésével sorozat is készült/készül. Nemcsak vizuálisan, de elképzelve-olvasva is elborzasztó az az utópisztikus, ugyanakkor néhol ijesztően elképzelhetőnek és reálisnak tűnő világ, amit ábrázol. A szolgálólány meséje folytatásában a kanadai író választ azokra a kérdésekre, melyek az olvasók oldalát már jó ideje furdalhatják. A második rész tizenöt évvel azután folytatódik, hogy Fredé belépett az ismeretlenbe. E-könyv formában is elérhető.

Jodi Kantor-Megan Thwohey: She Said - A MeToo mozgalom keletkezésének és Harvey Weinstein leleplezésének története

Ezt a lebilincselő könyvet egy recenziónkban már ajánlottuk, mert nemcsak a #metoo szempontjából érdekes, hanem a tényfeltáró újságírás egyik történelmi példájának sztoriját meséli el: hogyan volt képes két nő addig taposni a járatlan utat és igyekezett szóra bírni az áldozatokat, mígnem pontos részletekkel és publikálható adatokkal, bizonyító erejű vallomásokkal nem rendelkeztek egy szexuális ragadozó tetteiről. Még kriminek is beillik, pedig az élet írta (meg ők).

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás - Egy túlélő naplója a haláltáborból

Ezt a könyvet sem lehet letenni. Gyomor és idegrendszer kell hozzá, de Wind ugyanis tűpontos részleteket oszt meg olvasóival - akik a jegyzetei írásakor még csak remélte, hogy valaha lesznek - Auschwitz borzalmairól. Közben kirajzolódik egy ember túlélési stratégiáinak, döntési helyzeteinek hátborzongató sorsszerűsége, valamint egy szerelem krónikája is, aminek nem állhatott útjába a haláltábor és a drótkerítések, az író és felesége ugyanis mindössze fél éve voltak házasok, amikor mindkettőjüket Auschwitzba deportálták.

Stephen King: A kívülálló

Még alig nyugodtunk le a Kedvencek temetője és az Az második részének filmadaptációi után, az egyik legnagyobb és legtermékenyebb horror-szerző, Stephen King nem hagy minket békén újabb szorongató sztorijaival. Ez a hátborzongató thriller egy oklahomai kisvárosban játszódik, ahol egy parkban brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestet találnak. És ez még csak a kezdet. Az áldozat ugyanis egy 11 éves kisfiú, sokak szerint pedig már a gyilkos is egyből megvan: Terry Maitland, a gimnázium baseball-edzője és irodalomtanára. Le is tartóztatják, viszont kikezdhetetlen alibije van.

Lee Child: Sohanapján

Már Ken Follett is megmondta, hogy Jack Reacher napjaink James Bondja és ez tényleg így van. Aki látott már Tom Cruise-zal Reacher-filmet, ezúttal sem fog csalódni, mert fordulatban és akcióban, meg adrenalinturbóban most sem lesz hiány. A sztori elején Reacher egy távolsági buszon utazva egy el-elbóbiskoló idős úrra és a zsebéből kilógó vastag borítékra lesz figyelmes. Persze nemcsak ő, hanem egy gyanús pasas is, így amikor mindketten leszállnak a buszról, Reacher követi őket. Na innen már le se tesszük a könyvet.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

„Nem voltam humoromnál, és mémeket küldtetek” – itt az új Lackfi-vers járvány idejére

Megihlette a költőt a bezártság.

Link másolása

hirdetés

"Magányos voltam,

és videóchaten hívtatok.

Elfogyott az ennivalóm,

hoztatok, és letettétek az ajtóm elé.

Járvány idején

hirdetés

veszélyeztetett voltam,

és nem látogattatok meg,

én meg dühös voltam,

hiába, hogy miattam teszitek."

Így kezdődik Lackfi János új verse, amelyet a Facebook-oldalán tett közzé. A költő témája mi is lehetne más, mint a járvány, és a karanténban sínylődő ember számkivetettségének megéneklése. :)

A biblikus hangvétel egyszerre kölcsönöz komolyságot, és teszi ironikussá a költeményt, amelyet a bennünk élő kocsmairodalmár nagyjából így tudna összefoglalni: „nem annyira szar karanténban ülni otthon, ha vannak, akik elviselhetővé teszik, és van otthon elég wc-papír”.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
IMÁDOK OLVASNI
A Rovatból
hirdetés

A Bölcs kérdez, a válasz bennünk van – Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című előadás-gyűjteményéről

Egyenesen hátborzongató, amikor azt írja, hogy „a társadalom torzulásának és a beteg társadalomnak csalhatatlan jele, hogy nem az észszerűség szerint él, hanem mítoszok alapján”.

Link másolása

hirdetés

„Soha nem hagyod abba a kérdezősködést?” „Soha”. „Pedig választ sem fogsz kapni soha.” „Néha az a benyomásom, hogy a kérdések fontosabbak, mint a válaszok.”

Ez a kedvenc párbeszédem egyik kedvenc filmemből, A hetedik pecsét című Ingmar Bergman-remekműből. A Halál és az őt sakkjátszmára kihívó Antonius lovag között zajlik. A Halál eljött a lovagért, de ő a sakktábla mellett megpróbálja kicselezni, de legalábbis a játszma során megérteni az élet titkait. Mi köze Bergmannak és ennek a misztikus-filozofikus filmjének Popper Péterhez? Több mint gondolnánk.

A 2010-ben elhunyt pszichológus egyetemi tanár, fáradhatatlan spirituális utazó azon modern bölcsek közé tartozott, aki mint a régiek, tisztában volt azzal, hogy „minél többet tud, annál jobban rájön: nem tud semmit”, mert minden megválaszolt kérdés mögött ott van a következő.

Az az ember, aki dolgozott gyermek- és börtönpszichológusként, előadott Amerikában és a keleti lélek titkait kutatta egy indiai asrámban, sőt, még miniszterelnöki tanácsadó is, vélhetően azért is tett szert rendkívüli népszerűségre könyveivel és előadásaival, mert, ahogyan az igazán nagy tudású és műveltségű emberek, „nem osztotta az észt”, inkább gondolkodásra serkentett. Nem adott azonnal használható válaszokat, inkább sokszor kegyetlen kérdésekkel és nem kevésbé kíméletlen iróniával mutatott rá mindennapi gyarlóságainkra, de közben önmagát sem kímélte.

A másik párhuzam pedig a sakk, amely számára valóságos életvezetési játék, a másik ember iránti empátiától a döntéseinkig. Mint ismert, a sakkban nincs lehetőség „passzolni”, az ellenfél (az élet, a körülmények, a történelem, a nem kívánt szó törlendő) lépésére válaszolni kell, és hogy mit lépünk, rajtunk áll, és a mi felelősségünk. Ahogyan egy valódi sakkjátékos sem háríthatja vereségét a kibicre, az életben sem vitethetjük el a balhét másokkal, ha az adott esetben mi voltunk döntési helyzetben. És ha tettünk egy rossz, át nem gondolt, vagy felesleges lépést, utólag sírhatunk, átkozódhatunk, de meg nem történtté nem tehetjük. Sem a sakkban, sem az életben.

Popper Péter ugyan szintén elvesztette a maga sakkjátszmáját a Halállal, szerencsére gondolatai itt maradtak velünk. Felesége, Zolnay-Lackó Katalin hűségesen elkísérte őt előadásaira, fel is vette azokat. Így született meg a Kulcslyuk Kiadó gondozásában a Hogyan választunk magunknak sorsot? című kötet, amelynek gerincét a nyomtatásban eddig meg nem jelent előadások alkotják.

hirdetés
Az utolsó címadó éppen az, amelyben a sakké a főszerep, amelyet a szerző beavatási folyamatnak, az indulatok korlátozása, a figyelem, az emlékezés és az előrelátás képesség-fejlesztésének tekint. „Ismerd meg önmagad” – idézi többször is az ókori delphoi jósda feliratát.

Elgondolkodtat bennünket arról az örök filozófiai-etikai problémáról, hogy döntéseink és választásaink mennyiben függnek tőlünk és mennyire determináltak körülményeink, születésünk, természeti és más külső erők által. Pellengérre állítja az idegennel, az ismeretlennel szembeni bizalmatlanságunkat (milyen jó a magyar nyelv „idegenkedés” szava!), előítéletünket és ebből fakadó gyűlöletünket, gyávaságunkat, amelynek legcsúfabb formájának azt tartja, amikor önmagunktól félünk, önmagunk elől menekülünk és önmagunkkal vagyunk gyávák szembenézni. Nem hagy nyugton olyan, már-már megválaszolhatatlan kérdésekkel, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”.

Némi vitám is lenne a Tanár úrral, amikor a nemzedékek felelősségéről szól, hiszen az én szüleim korosztályát, amelybe ő is beletartozott, nevezi „első műveletlen nemzedéknek”, mert hiányzott náluk történelmi okokból „a tehetség lépcsőzetes kiművelése”, és a származás, a megbízhatóság fontosabb volt, mint a tudás, a szakmai rátermettség. Őket követte az én generációm, a „rendszerváltóké”, amely többségének „a kultúra inkább csak információ volt, mint élmény”. Popper erre vezeti vissza a közélet mai állapotát. Kétségtelen, hogy mindkét nemzedék életéből hiányzott az általános vitakultúra, ellenben jócskán lehettek tapasztalataik pitiáner hatalmaskodókkal és gátlástalan köpönyegforgatókkal. De azért ne legyünk igazságtalanok, csak gondoljunk bele: e két korosztály micsoda elméket, írástudókat adott Magyarországnak, a világnak – igaz, többségük túllépett a mindenkori „korcsmákon”.

Annál inkább helyeselném azt az általa javasolt módszert, hogy amikor elénk tesznek egy választási listát, először azokat ikszeljük be, akiket szívesen látnánk családunkban vagy baráti körünkben. Tartok tőle, hogy elég kevesen maradnának…

Az pedig egyenesen hátborzongató, amikor azt írja, hogy „a társadalom torzulásának és a beteg társadalomnak csalhatatlan jele, hogy nem az észszerűség szerint él, hanem mítoszok alapján”. Ennek bizonyítására nem kell mást tenni, mint elővenni Magyarország legutóbbi 100 évének történetét…És az is biztos, hogy Popper Péternek fölöttébb lesújtó véleménye volt napjaink agyongyorsult életmódjáról.

Az előadások nagy varázsa az is, hogy egy-egy megjegyzés, idézet kapcsán az ember szívesen előveszi az emberiség kultúrkincseit a Bibliától Lao Ce-ig, Senecától Sartre-ig, Freudtól József Attiláig, és újraolvassa azokat a sorokat, amelyek megszólítják, eligazítják útkeresésében.

Talán egyetlen hiányossága van a kötetnek: nem derül ki belőle, hogy melyik előadás mikor, hol, kik előtt hangzott el. Ez ugyanis támpont lehetne Popper Péter gondolati fejlődéséhez, egy adott társadalmi miliő megvilágításához. Nem mintha ezek bármilyen hiányt jelentenének tartalmi szempontból, de az elmúlt évtizedek viharainak ismeretében egyáltalán nem mindegy, hogy egyik-másik eszmefuttatás mondjuk a 80-as években, vagy 2000 után hangzott-e el.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk