Vadászgépek repültek át szombaton Budapest felett, így tisztelegtek az utolsó hős Puma előtt
Szombaton, egy díszelgő, Gripen-típusú, három vadászrepülőgépből álló kötelék jelent meg Budapest felett.
11.30-kor hajtották végre a felszállást Kecskemétről, majd 12.10 és 12.19 között a Csepel-sziget északi csücske felett várakoztak, azután 12.20-kor a Duna mentén 1000 feet, azaz kb. 300 m magasságban repültek végig az Árpád-híd, budai hídfőig. Ezt követően északi irányban hagyták el Budapest légterét.
VIDEÓ: A Szeretlek Magyarország ÉLŐ közvetítése a repülésről:
Frankó Endre 1923. szeptember 3-án született Egerben. 1939-ben, a Gyöngyös melletti Pipishegyen ismerkedett meg a vitorlázórepüléssel, majd 1942-ben, érettségi után jelentkezett a Magyar Királyi Légierő kötelékébe. A kiváló öttusázó sportember Szombathelyen, a Horthy Repülő Akadémián kezdte meg tanulmányait, majd 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. A Szent László hadosztályban eltöltött, rövidebb „gyalogharcászati” kitérőt követően 1944. november 30-án helyezték át a Pumákhoz, Heppes Aladár alezredes parancsnoksága alá.
Itt már a légierő akkori legmodernebb típusával, a Messerschmitt Bf 109G-vel, a legendás „Messzerrel” repülhetett. A pilótahiány miatt alig hat órányi gyakorlórepülést követően már az éles bevetések vártak az ifjú hajózóra.
1945 végén ért haza Budapestre. A polgári élet mellett nem felejtette el a repülést sem: a hármashatárhegyi GANZ repülőklubban kezdett újra vitorlázógéppel repülni. 1948-ban már az Országos Magyar Repülő Egyesület motoros oktatója volt, itt már katonákat is tanított.
1949-ben nevezték ki az Esztergomi Repülőiskola parancsnokhelyettesének, majd nem sokkal később parancsnokának. 1950-ben Békéscsabán lett az első oktatóképző iskola tanára, végül a GANZ repülőklub hivatásos motoros repülő-oktatója - innen azonban „horthysta múltja” miatt hamar eltávolították.
Az immáron sokadik újrakezdést követően gépészmérnöki diplomát szerzett, majd az UVATERV (Út-, Vasúttervező Vállalat) mérnökeként dolgozott – nevéhez fűződik például a budapesti, János-hegyen ma is működő Libegő: nemcsak az ötlet volt az övé, de a felvonó fő- és gépésztervezője is volt.
