„Sajnos a cetek számára ez egy nagyon kritikus pont” - magyar kutatónő az óceán közepén
Ötnapos kutatóútról tért vissza Székely Dóra magyar cetbiológus, aki egy nyolcfős csapat tagjaként Izlandtól egészen Dániáig hajózott a Koppenhágai Egyetem kutatóhajóján. A magyar kutatónő vízmintákból genetikai módszerekkel gyűjt információkat a cetekről, amelyeket a globális felmelegedés a kihalás szélére sodorhat.
"Voltak a csapatban PhD hallgatók, mesterszakos diákok, valamint professzorok is akik vezették a kutatást. Megosztottuk a különböző munkákat, és száz százalékosan együtt dolgoztunk. Olyan jó volt ez az öt nap, mintha egy hónapig tartott volna" - mondja.
“A mesterszakos diplomám megszerzése után voltam biciklis ételfutár, de dolgoztam ruhaboltban is. Két és fél éve viszont találtam egy PhD ösztöndíjpályázatot, amit megpályáztam és sikerült megnyernem. Kicsit zsákbamacska érzésem volt, mert nem tudtam, hogy milyen az élet Koppenhágában, de a kutatócsoportról valamint az egyetemről sem tudtam sokat. Most már tudom, hogy szuper hely, és ha tehetem, akkor maradok is."
Dóra jelenleg molekuláris ökológiával foglalkozik, genetikai módszerekkel próbál a cetekről információkat gyűjteni. "Így sokat megtudhatunk a populációkról és az állapotukról. A vízből veszem a mintákat, így egyrészt a fajok genetikai összetételét, másrészt a biodiverzitást, vagyis a fajok összetételét, változékonyságát figyelem meg."
A kutatóhajón a munka részeként a kutatatók óránként vettek vízmintát, amit helyben is vizsgáltak.
"Nagyon finom, 0.22 mikoronos szűrővel dolgoztunk, amin fennakadnak a planktonikus élőlények és a szabadon úszkáló sejtek, bőrdarabok, vagyis bármi, ami a nagyobb gerincesekből a vízbe kerülhet. Közben hosszú órákon keresztül azt is figyeltük, hogy milyen fajokkal találkozunk. Két kutatónő pedig víz alatti mikrofonnal a hangokat is elemezte, figyelve, hogy milyen cetfajok vannak a környéken. Én a megfigyelésekben és a környezeti DNS, vagyis a vízminták gyűjtésében vettem részt éjjel-nappal."
A globális felmelegedés okozta klímaváltozás a tengerek hőmérséklet-emelkedésére, ezen keresztül pedig minden élőlényre hatással lesz, de a tengerek csúcsragadozói különösen veszélyeztetettek.
"Vannak elképzeléseink arról, hogy hogyan fogja ez befolyásolni az óceán biogeokémiáját és az áramlatokat, de sajnos a cetek számára ez egy nagyon kritikus pont. Az élőhelyük és a táplálékuk mennyisége is ezen múlik." - magyarázza Székely Dóra.
A hidegebb vizek dúsabbak táplálékban, így sok cetfaj ezekre a területekre jár táplálkozni. A Karib-térség átlátszó türkiszzöld vize például jellemzően kevesebb táplálékot tartalmaz, mint az Atlanti-óceán északi része, ahol a víz sűrűsége nagyon sok tápanyagot rejt. Az említett áramlatok megváltozása azért veszélyes, mert az állatok nem fogják megtalálni eddigi élőhelyeiken a táplálékukat.
"Sok minden kell ahhoz, hogy a klímaváltozás hatásait annyira vissza lehessen szorítani, hogy azt túléjék a cetek. Lehet, hogy egyes fajaik képesek lesznek adaptálódni a megváltozott körülményekhez, de különösen veszélyeztettek például a grönlandi bálna, narvál, beluga, vagy egyes kékbálna és kardszárnyú delfin populációk, amelyek életvitelük miatt a sarkvidék környékéhez vannak kötve" - mondja a magyar kutató.
Ha a ceteket nem leszünk képesek megmenteni az éghajlatváltozás és egyéb emberi hatások következményeitől (pl szennyezés, túlhalászat, tengeri zaj), akkor felborul a tenger táplálékanyag-háztartása. Egyes fajok elszaporodhatnak, és kiírthatnak más fajokat. A kiírtott fajok lehet, hogy egy másik tengeri élőlénynek voltak a kizárólagos tápanyagforrásai.
A cetek fontos szabályozói a táplálékláncnak és a tápanyag körforgásnak. Például kevesen tudják, hogy a cet ürüléke egy táplálékdús anyag a fitoplankton - azaz a növényi plankton számára. Ezek a mikorszkopikus élőlények gyártják az általunk belélegzett légköri oxigén 50 %-át, és a légkörbe került szén-dioxid 40% -ának megkötéséért felelősek. "Fontos harcosai a növekvő széndioxid kibocsátásnak és ezzel együtt a klímaváltozásnak is."
Dóra kollegái között mostani útja alkalmával is több kutatónő volt, a cetkutatást kifejezetten nők által dominált területnek nevezi.
"Önkénteskedtem Kanadában egy kutatócsoportban, ahol még a hajó karbantartását is nők végezték. Nagyon inspiráló közeg volt. Viszont azt érzem, hogy az akadémiai ranglétra magasabb pozícióiban továbbra is kevesebb nő van. Jelen pillanatban az én intézetvezetőim is mind férfiak. Talán a következő generációban már több női vezető lesz."
Az akadémiai életnek az is a része, hogy az ember rengeteget utazik és a világ különböző helyein él. A különböző posztdoktori pályázatoknak feltétele is, hogy tovább kell lépni, így hozzá kell szokni a folyamatos utazáshoz.
"Így lehet az ember saját tudását fejleszteni és később továbbadni azt. A legnagyobb álmom, hogy idővel lehessen egy saját kutatócsoportom, amihez tartozik kutatóállomás közel a tengerhez, ahol akár szezonálisan meg lehet figyelni a ceteket, mintákat venni, aztán amikor rossz az idő, akkor lehet a számítógép előtt vagy a laborban ülni és tanítani. Biztos ezen az úton szeretnénk továbbmenni. Nem egyszerű ez a pálya, sok buktatón kell átjutni, de közben lehetőségem van az óceán közepén lebegni egy hajón, és azért fizetnek, hogy nézzem a vizet, hol vannak a cetek."
Székely Dóra részletes publikációját a grönlandi bálnákról ITT olvashatjátok.
