Pucérkampány – vásároljunk csomagolás és zacskómentesen!
Oké, hogy csinos, de te jó ég, mennyi műanyagba csomagolták már ezt a nőt! – futott át az agyamon, amikor megláttam Rogán Cecíliát a minap testre simuló gálaruhájában. Sokaknak jutott eszébe róla egy csillámos-pikkelyes halacska, és lényegében nekem is, csak másképp. Én ugyanis arra gondoltam, hogy az ő plasztik „pikkelyei” vajon hány hal gyomrában fognak majd legvégül kikötni…
Nem vagyok álszent, egyáltalán nem vagyok egy igazi, kőkemény fenntarthatósági élharcos. Kocsival hordom a gyerekeket, húsevő vagyok, néha becsúszik egy „gyerekcsillapító” Kinder-tojás, nem komposztálok, a töltőket sem szoktam mindig kihúzni a konnektorból, és nem áramtalanítok minden üzemen kívüli gépet éjszakára.
De azért igyekszem. Igyekszünk.
Szinte mindenünk újrahasznosított a ruháinktól kezdve számtalan eszközünkön és a gyerekek játékain át egészen a felújított, energiahatékony házunkig. A tárgyakat nem halmozzuk, a meglévőket megbecsüljük, és amire nincs már szükség, azt gondosan szelektáljuk. Biocuccokkal takarítunk, a vízzel takarékoskodunk, járműveinket visszafogottan használjuk, és igyekszünk helyi termékeket vásárolni.
Szóval messze vagyunk még a zöld ász kategóriától, de azért alakul a dolog. Amivel viszont összcsaládilag hadilábon állunk, az az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása.
A zacskó és a macsó
Nézzük a gyerekekkel a teknőst, akinek fülpiszkálót húznak ki az orrából, meg a gólyát, aki nem tud repülni a rátekeredett a zacskó miatt, meg a bálnát, akiknek 40 kiló műanyag volt a gyomrában, és teljesen indokoltan elborzadunk. Jönnek a hírek arról, hogy már a Duna és a Tisza – sőt már minden magyar ember és állat is – tele van a ki tudja, miféle károkat okozó mikroműanyaggal, és már a hétéves fiam is fújja, hogy a nejlon lebomlásához több száz év kell. Szóval igen, fú, tényleg próbáljunk már meg kevesebb műanyagot használni.
Na, hát innen szép nyerni. Mert egészen megdöbbentő ám látni, hogy egy sima bevásárlásnál is mennyi műanyagot hordunk haza.
Tejfölös dobozok, sajtkrémes tégelyek, virslis tasakok, müzlis zacskók, mosószeres flakonok… Ráadásul az átlagos boltokban olyasmiket is befóliáznak, amit egyáltalán nem kéne, pl. az uborkát meg a brokkolit. És nagyon klassz dolog, hogy van már vagy négy, azaz 4 csomagolásmentes bolt az országban(!), és ha az ember jó helyen lakik, nem kis extra rohangálással már össze lehet hozni egy környezetbarát bevásárlást, de azért lássuk be, hogy kis hazánkban elérni, hogy műanyagmentesen vásároljon az ember, enyhén szólva is kihívás. A hulladékmentes ultrák persze erre szokták mondani, hogy minden csak elhatározás kérdése, de azért ezzel vitatkoznék. A többségnek ugyanis nincs ideje és pénze – sőt szinte semmi lehetősége – arra, hogy olyan helyekre menjen vásárolni, ahol nincs ez a sok műanyag. Persze arra mindenhol lehet törekedni, hogy az ember csökkentse a mennyiséget.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, lapozz!