Holoda Attila: Orbán áfát is csökkenthetne, de inkább az uniós klímacélok feladását javasolja
Orbán Viktor a zsinórban negyedik kétharmados győzelmét követő nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentette, javasolni fogja az EU-nak, hogy az elszabaduló energiaárak miatt függesszék fel a fosszilis energiahordozók megadóztatását, a villamosenergia ára ne legyen összekapcsolva a földgáz árával, valamint ne kelljen kötelezően bioüzemanyagot keverni a sima üzemanyagokhoz. Szerinte amíg tart a háború, csak ezekkel a lépésekkel lehet megvédeni a családokat.
A sajtótájékoztatón szó volt Paks 2-ről is, a miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt mondta: a beruházás jelentős csúszásban van, és könnyen lehet, hogy az uniós szankciók teljesen el fogják söpörni, amennyiben az atomenergiára is kiterjesztik őket.
A fentiekről kérdeztük Holoda Attila energiapolitikai szakértőt, aki a kampány során az ellenzéki pártok programjának kidolgozásában is részt vett.
– Mi a véleménye Orbán Viktor EU-nak tett javaslatáról?
– Az energiaárak valóban magasak, ezzel párhuzamosan viszont Európa és a világ CO2-kibocsátása is. Az EU épp emiatt vezette be az úgynevezett ETS kereskedelmi rendszert, ami azzal próbálja rávenni a kibocsátás csökkentésére az ipari vállalatokat, hogy fix kvótákat állít fel, és aki ezt túllépi, annak többletkvótát kell vásárolnia a piacról olyanoktól, akik nem használták fel teljesen a saját keretüket. Mivel a jelenlegi helyzetben az energiaárak is keményen sújtják az ipari felhasználókat, Orbán Viktor egyfajta uniós rezsicsökkentési javaslatot jelentett be. Ennek a fogyasztók szempontjából biztosan van logikája, ebből a szempontból dicséretes, hogy szeretné megfékezni az elszabaduló inflációt.
Nem meglepő, hiszen a magyar rezsicsökkentés is ebből indul ki, de érdekes módon az sosem jut eszébe, hogy az áfához nyúljon, pedig ezt minden tagállam megtehetné saját hatáskörben. És az energiahordozókra kivetett áfa csökkentésének legalább annyira eredményes hatása lenne, viszont nem tenne keresztbe a CO2-kibocsátás csökkentésének sem.
– Milyen fogadtatása lesz vajon a javaslatnak?
– Biztosan lesznek, akik egyetértenek vele, elsősorban a szegényebb országok közül, akik mindent megtesznek az inflációs hatás mérséklése érdekében. De alapvetően azt is látni kell, hogy az EU-ban ma már többségben vannak azok, akik a klímavédelmi szempontokat úgy is prioritásnak tartják, hogy ez a fogyasztóknak adott esetben többe kerül. Valamilyen úton-módon lépni kell az energiafelhasználás csökkentése és a minél alacsonyabb CO2-kibocsátás érdekében.
– Létezhet valamilyen köztes, kompromisszumos megoldás?
– Ha hozzányúlunk egy rendszerhez, amit korábban elhatároztunk, azzal mindenképpen felhígítjuk, és ezután legtöbbször már nincs megállás. A bioetanol kötelező bekeverése például azt a célt szolgálja, hogy növeljük a megújuló energiahordozók arányát, miközben persze drágul is tőle az üzemanyag. Az árak mérséklésére jó megoldás lehet, de a klímacélokat biztosan lazítaná. Hasonló helyzet állna elő bármilyen más módosítás esetén is: még egy kisebb lazítás is rossz példák egész sorát indíthatná el, valószínűleg több másik ország is felbátorodna és hasonló javaslatokat nyújtana be ezután.
– Ha nem ilyen módon, akkor hogyan lehetne megelőzni az árak elszabadulását?
– Orbán másik javaslatában, miszerint válasszák szét egymástól a villamosenergia és a földgáz árát, lenne logika, ugyanakkor ez azt jelentené, hogy beavatkozunk az Európai Unió saját piac-liberalizációs elveibe.
– Keresztbe tehet-e Orbán egy vétóval a klímacélok teljesítésének?
– Ezt a fajta lebegtetést már hallottuk is tőle, és valóban van zsarolási potenciálja a jelenlegi berendezkedés alapján. Ugyanakkor már így is eléggé páriaként kezelik Magyarországot a rendszeres vétói miatt, nem véletlen, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárásnak akár olyan eredménye is lehet, hogy megvonják az ilyen jellegű szavazati jogunkat. Korábban mindig arra tudott hagyatkozni Orbán, hogy a lengyelekkel kölcsönösen támogatjuk egymást, a jelenlegi helyzetben viszont egyáltalán nem biztos, hogy Lengyelország kiállna a Putyint támogató Orbán-rendszer mellett.
– Állandó érv, hogy azért nem támogatja Magyarország az energiahordozókra vonatkozó szankciókat, mert nálunk nincs alternatívája az orosz gáznak. Valóban így van?
– Jelenleg teljesen igaza van ebben Orbánnak, de azt elfelejti hozzátenni, hogy többek között azért alakult így, mert az elmúlt 12 év politikája következtében az energiafüggőség nemhogy csökkent volna, sokkal inkább stabilizálódott. Különösen, hogy egy újabb 15 éves szerződéssel Magyarország földgáz-ellátásának jelentős részét az oroszokhoz kötötte. Pedig Szlovénia kivételével valamennyi szomszédunkkal megteremtődött a vezetékes kapcsolat, ami lehetővé tenné, hogy alternatív energiaforrásokhoz férjünk hozzá, Lengyelországtól egészen Görögországig.
– Orbán Paks 2-ről is beszélt, szerinte a beruházás jelentős csúszásban van, de az esetleges EU-s szankciók miatt se biztos, hogy egyáltalán megvalósulhat. Ön szerint ez reális?
– Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fognak kiterjedni erre a szankciók, mivel az atomenergia, ha nem is a zöld, de a fenntartható címkét kapta meg nemrég az Uniótól. Persze első lendületből az Európai Parlament is tárgyalt róla, de meglepődnék, ha végül döntés születne erről. Ugyanakkor még ha nem is lesznek konkrét szankciók, a nyugat-európai és amerikai nagy beszállítók – mint a Siemens vagy a General Electric –, amelyek eredetileg részt vettek volna a beruházásban az oroszok oldalán, a jelenlegi helyzetben aligha adják majd a nevüket hozzá.
– Lehetséges, hogy a miniszterelnök legszívesebben már kifarolna az egészből, ezért hozta egyáltalán szóba a fentieket?
– Nem gondolom, vagy ha mégis, akkor aligha beszélne róla ennyire nyíltan, hiszen ezzel komoly megrovást kockáztatna Putyin részéről. Abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi energiaellátási rendszerben szükség van egy olyan, úgynevezett zsinórüzemet biztosító alaperőműre, mint a paksi. Azon el lehetne gondolkodni, hogy ha ezt ne csak és kizárólag a Roszatommal valósítsuk meg, egy ilyen döntés ugyanakkor újraindítaná a tendereztetést, ami további csúszást eredményezne. Nem véletlen, hogy ma már a Paks 1-es erőműnél is komoly erőfeszítéseket tesznek az üzemidő meghosszabbítására.
– Milyen alternatív megoldások jöhetnének még szóba?
– Mindig azt szoktam mondani, hogy a legolcsóbb energia az el nem használt energia.
Jelenleg, amíg nem adottak az energiatárolás feltételei, a zöldenergia egyszerűen nem alkalmas egy olyan folyamatos, stabil üzemmódú erőmű, mint Paks helyettesítésére.
