UTAZZ

Csodavilág vár ránk 2000 méter magasan, ahol már mobilt se lehet használni

A csoda nem más, mint a Bukura-tó, ami a romániai Retyezát-hegységben található, ahol az ember teljesen egyedül lehet a természettel.

Link másolása

Szatmári Zsolték szinte mindig tömegközlekedési eszközöket igénybe véve utaznak túráik helyszínére, ezzel is védik a környezetet és tartják magukat a klasszikus országjáró hagyományokhoz. Túráikról részletes beszámolókat olvashattok, fotókkal illusztrálva. Így talán többen kedvet kaptok a természetjáráshoz... Most a Retyezát-hegységben kalandozhattok a Nomád a hegyek vándora bloggerével.

Van abban eleve valami nosztalgikus, ha az ember közel egy év elmúltával lépésre pontosan ugyanonnan kezdhet - folytathat egy túrát, vagy egy megkezdett utat. Így voltunk mi is most ezzel a Retyezáti úttal. Tavaly szeptemberben (Retyezáti próbakör) a kedvezőtlennek mondható időjárás miatt a Pelaga-réten (Poiana Pelegii) félbeszakadt túránkat fejeztük be, melynek akkor is, és most is a Retyezát-hegység /Zerge-havasok/ kicsivel 2000 méter feletti átlagmagasságban fekvő Bukura-tó régiója volt.

Az időjárás most jobbnak ígérkezett mint tavaly, bár esőket és és viharokat is jósoltak, ami leginkább a túra egyetlen sarkalatos pontja szempontjából volt érdekes. Van ugyanis az út 300 km-es /Kétegyháza - Pelága-rét előtti parkoló/ autós részének éppen a végén egy bő 18 kilométeres erdei útszakasz, 600 méter emelkedéssel, melyet rendszeresen évről évre tönkretesznek a viharok, áradások. És amúgy sem mondható éppen jónak az út állapota, bár egy normál, nem túlságosan terhelt személyautóval -max. 15-20 km-es sebességgel- "kis" rutinnal és nagy szerencsével -vagy fordítva- komolyabb gond nélkül járható.

Mivel ez elsősorban mégiscsak egy személyes blog, és csak másodsorban tájékoztató jellegű "szakmai" írás, így most egy kis személyes hangvételű bejegyzés jön.

Sajnos a túra előtt két héttel elért egy kis "baleset", külsővénás trombózis formájában, a bal lábamra specializálódva. Lényegében 10 nap kényszerpihenő, jegelés, injekciózás, néhány maréknyi gyógyszer és két tubus kenőcs felhasználása után kezdtem járóképes lenni. És mindez néhány nappal a tervezett indulás előtt. Bár vérrög képződése kizárható volt, de ettől még orvosilag egyáltalán nem javallott így elindulni, ezért saját felelősségre gyógyultnak mondtam magam, és távoztam a táppénzből.

Amit tehettem, mivel az utat semmiképp sem akartam elhalasztani vagy lemondani, hogy leegyszerűsítettem az eredeti tervet. Úgy volt, hogy fent táborozunk a Bukura-tónál, de ez így kilőve. 20 kg-os zsákokkal oda felcuccolni.... és ha ott bármi bajom lesz, onnan mire lehoznak.... Így arra jutottam, hogy a legbiztonságosabb megoldásnak marad a Pelága-réti sátorozóhely és onnan fel a Bukurához másnap, minimális cuccal, kényelmesen. Azt még megemlíteném, hogy már Gura Apei víztározó előtt már elvesztettük a mobilkapcsolatot az összes szolgáltatóval, és utunk során később sem volt sehol a hegyek között térerő. Tehát ha bajod van, egyedül vagy!

bukura2

Gura Apei víztározó

bukura3

A Nagy-Lepusnyik völgye

bukura4

A Sztenuletyei védkunyhó

bukura5 Az út rizikós része. A fentről lezúduló víz hatalmas köveket hordhat az útra.
bukura6

Megérkeztünk a parkolóhoz. Fenséges a kilátás máris. Alattunk jobbra a Bukura és a Pelága-patak összefolyása.

Pihenőkkel együtt kényelmesen bő 4 óra alatt ideértünk. Eddig semmi gond az utakkal. A gát végén kis bódé, jelképes sorompóval. Itt fejenként 10 lej a belépő a nemzeti parkba, mely 7 napig érvényes. Az autóért most külön nem kellett fizetni. A víztározó és a Pelága-rét között nagyjából félúton a Nagy-Lepusnyik völgyében található ez a romantikus környezetben fekvő védkunyhó, a Sztenuletye-havas északi lábánál.

Pihenőkkel, nézelődéssel, nekünk több mint 2 órás volt az út a víztározótól a parkolóig. Onnan még vár a táborhely felé egy kis ereszkedés egészen a patakig, persze csak azért, hogy utána vissza kelljen mászni egy rövid, de erős kaptatón. Kipakoltuk a cuccot, felállítottuk a sátrakat, készülődtünk a vacsorához stb. ilyenkor szokásos munkafolyamatok.

Apropó sátrak. Tapasztalatok a sátorral kapcsolatban:

Most teszteltem új sátramat, amely egy szép piros, extreme minősítésű, Husky Flame 2. Néhány perc alatt egyszerűen felállítható, de én most eltököltem vele vagy 2 órát, próbálgattam az összes variációt, elhelyezés, húzás, stb. szempontjából.

A külső héj erős, strapabíró, masszív darab, súlya is van rendesen. 6 órás intenzív eső meg sem kottyant neki, erős széllökésekkel tarkítva. Maga a sátor úgy egészében is jól bírta a második este érkező komolyabb széllökéseket. A 3 db ötletes szellőzőnyílás ellenére elég rendesen, bár nem túl zavaróan párásodott a belsőtér.

A belső, felerészben szúnyoghálós rész alja viszont nem tűnik elég erősnek, igen vékony anyagú, alátét erősen ajánlott, hogy megelőzzük az átszúrást, szakadást. A sarkoknál, ahol ráfogatjuk a tartócövekekhez, semmi erősítés sincs, hiába dupla az anyag. Túlzott terhelés esetén, vagy a sátoraljzat elcsúszása miatt könnyen kiszakadhat. Viszonylag kevés a hely belül, és a sátor bejárata előtti csomagtároló sem túl tágas.

Mindent egybevetve nem rossz sátor, bár a hazai ára rendkívül nagy szórást mutat, hiszen 42000 és 72000 forint között ingadozik folyamatosan. Ár/érték arányban én kizárólag a 40000-hez közelítő variációkat gondolom reálisnak, ezért a sátorért 70000 forintot nem szabad kiadni.

bukura7

Gáborék lakósátra a zöld, és a "raktársátor". Háttérben a sörpad.... ernyővel....

Egyébként jól telt az éjszakánk, csendben és nyugalomban. A sátrakban +8 fokot mértünk hajnalban, ami teljesen normális volt ebben az évszakban és magasságban. A mi csapatunkon kívül csak egyetlen másik sátor volt a réten, ilyenkor már nem jellemző a nyáron tapasztalható nyüzsgés.

Viszont a hegyimentők még itt vannak a rét felső végében található házban. Vízvételezési lehetőséget is a ház mögött találhatunk. Mivel remek idő ígérkezett, egy gyors reggeli után máris indultunk, irány a Bukura-tó!

bukura8

Reggeli gyülekező a Pelága-réten

bukura9

Reggeli nyugalom

bukura10

Retyezát... Zerge-havasok (ez a neve jobban tetszik)... igazi élménytúra lesz, ezt már most látjuk

bukura11

Gábor baktat felfelé

Csendes és hatalmas fenyveserdőben kaptatunk némán felfelé. Kár is szólni, nézni kell és feltöltődni a csenddel és jó levegővel. 3.5 km és 400 méter szintemelkedés vár ránk, ami barátságosnak mondható. A terep néhol sziklás, gyökeres, néhány kisebb patakátkeléssel, nem túl vészes. Végig a réttől a tóig a jól követhető együtt futó kék sáv - piros kereszt jelzést követjük. Én sem szövegelek sokat majd, beszéljenek inkább a képek, feltéve, ha jól sikerültek.

Lassan elhagyjuk az erdőhatárt, ez már törpe növények és a sziklák világa. Itt már érezni azt, hogy a levegő is más. Tisztább, hűvösebb, egyszerűen másabb. És persze egyre élénkebb a szél is. Egyébként útközben összesen két túrázóval találkoztunk eddig, pedig pompás az idő, túrára csábító!

bukura12

Kettőnk cucca egy zsákban, nem is én viszem, így próbáljuk kímélni a lábam

bukura13

Már nincs messze a cél!

bukura14

Csak tovább, még egy kicsit, oda fel a felhők közé!

bukura15

Lassan egy csodavilágba érkezünk. Alattunk 1900 méteren a Lia-tó zöld vize csillog

bukura16

Retyezáti piramisok...

bukura17

A csipet csapat 2000 méteren. Persze én most sem vagyok a képen...

bukura18

És igen, felértünk, itt a Bukura-tó. 2040 méteres magasságban járunk, körülöttünk 300-500 méterrel magasabb csúcsok, hágók, nyergek...

A tóról, melyet természetesen gleccserek hagytak ránk örökül, röviden néhány adat:

2040 méteres magasságban fekszik, a vízfelületének nagysága 8.91 ha. legmélyebb pontja pedig 17.5 méteren van.

Szezonban itt találhatjuk a hegyimentőket is, nekik egy védkunyhó szolgáltat menedéket, melyet szezonon kívül is nyitva hagynak, így az arra járóknak szolgálhat egyszerű, de biztos menedékként, amire szükség is lehet a hirtelen rosszra forduló idő miatt, hiszen ne felejtsük el, itt már magashegységi környezetben járunk. A kunyhó és a tó közötti sziklás-füves részen forrás is található.

Ahogy felértünk, láttuk, hogy sehol-senki... Erre számítottunk. Ránézésre 3-4 főnyi személyzet a hegyimentőknél, és ennyi. Csak a süvítő szél hangja töri meg a csendet. Ja, ha már a szél... a Bukura-tó katlanja híres a nagy viharairól, amikor is nem ritkák a 100 km/h feletti széllökések, erre készüljenek az itt sátrazni vágyók! Azon is elgondolkoztunk, milyen lehet az, amikor augusztusban egy jó hétvégén itt van vagy 40-50 sátor, és legalább 100-200 ember. Az kicsit sok ide. Pedig előfordul.

bukura19

Jobbról a tó felett a védkunyhó. Balról a 2509 méteres Pelága-csúcs

bukura20

Bukura-tó

bukura21

Pihenő a szél ellen épített kőfalak mögött

Közben Emese és Gábor elhatározta, hogy ha már itt vagyunk, nem elégednek meg a nyugdíjas programmal, és bizony ők felmennek a 2509 méteres Pelaga-csúcsra! Hát hajrá! Én annak is örültem, hogy itt lehetek, nem is vágytam most sehova tovább... menjenek, mi meg pihenünk. Így lényegében szinte cuccok nélkül tudtak felmenni, hiszen csak a legszükségesebbet vitték magukkal, a többit itt hagyták megőrzésre nálunk. 3-4 óra az út oda-vissza. Belefér. És sikerült is nekik! Büszkék vagyunk rájuk!

Ahogy visszaértek társaink, mi ketten elindultunk lefelé megnézni az Anna /Ana/ és Lia tavakat, ahová már Mesi és Gábor nem követett minket, hiszen pont elég volt nekik felmászni a csúcsra. Találkozunk a sátraknál.

bukura22

A két csúcstámadó

bukura23

A Bukura-katlan teljes pompájában

bukura24

Alattunk a csodás smaragdzöld Anna-tó /Ana/ 1976 méteres magasságban található, mélysége 11 méter, vízfelület 3.62 ha

bukura25

Szemben a Bukura-katlan északi részének vad sziklás terepe és balról a Bukura-csúcs

bukura26

Alattunk éppen látszik a Lia-tó és a távolban a Kis-Retyezát sziklái is feltűnnek

bukura27

A Lia-tó 1910 méteres magasságban, 4.2 méteres mélységgel, 1.38 ha vízfelülettel

bukura28

Pelága-rét. Hazainduláshoz készülődve az egész éjszakás eső után

Összességében ismét egy nagyon szép napot zártunk, kellemesen elfáradva értünk le a táborunkhoz a Pelága-rétre. Ekkor már esni kezdett az eső, felélénkült a szél, ami lényegében másnap reggelig -hazaindulásunkig- kitartott, de ez minket nem zavart már. Késő délután többekkel találkoztunk, aki nagyobb zsákokkal mentek fel a Bukura-tó irányába, ők biztosan eláztak rendesen, mire felértek. Megvacsoráztunk és gyorsan be is bújtunk a sátrainkba. Sötétedés után jöttek hárman, és nem messze tőlünk egy sátorban töltötték az éjszakát.

Az éjszaka most is csendesen telt, bár a tegnap délután hozzánk szegődött két kutya végig a sátrak mellett töltötte az éjszakát a szakadó esőben. Közülük az egyik virgonckodott néha kissé, de elviselhető volt. Reggel összecuccoltuk a nem kevés felszerelést, és időben elindultunk ahhoz, hogy már 15.30 körül itthon legyünk.

VIDEÓ: a látvány gyönyörű, a szél kicsit félelmetes

Összegezzük hát a tapasztalatokat:

A Pelága-rét remek táborhely, különösen szezonon kívüli időszakban. Innen viszonylag könnyen megközelíthető a Bukura-tó és környéke akár nagy zsákokkal is.

A Bukura-tóhoz is fel fogunk menni sátorozni, nagyon érdemes, bár ott már mostohábbak a körülmények, de az a hangulat, ami ott 2000 méter feletti vad, kietlen, de mégis gyönyörű táj ad, feltétlen megéri a fáradtságot!

Számunkra a túra egyetlen sarkalatos pontja a rossz minőségű erdei út volt, ahogy azt sejtettük is előre. Jövőre természetesen újra jövünk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


UTAZZ
Ágyúcsövek szemeznek az átutazókkal egy Veszprém vármegyei faluban
Nem sok helyen lehet testközelből szemügyre venni a legendás, több mint 40 évig gyártott MiG–21-es vadászrepülőgép-típus egy példányát, de a magyargencsi hadiparkban igen – egy letűnt kor több más klasszikus harcászati masinája mellett.

Link másolása

Húsz darab, főként a második világháború utántól egészen az ezredfordulóig használt harci gép van kiállítva a magyargencsi Széll-kastély udvarán. Némelyik a Veszprém vármegyei kis falun átvezető útról is jól látható, persze a tankok és légvédelmi lövegek impozáns mérete miatt nehéz is lenne rejtegetni ezeket.

Márpedig rejtegetésről szó sincs, sőt,

a cél a közelmúltban a magyar hadseregnél használt tüzérségi és légvédelmi harci eszközök egy meghatározó részének bemutatása az érdeklődők számára.

Ezért kötött együttműködést a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Múzeuma a magyargencsi önkormányzattal a hadipark létrehozására a mintegy 600 fős településen – tudtuk meg Boros Tamás polgármestertől. Mint mondta, a Széll-kastély udvarán kialakított nem mindennapi kiállítás 2009 nyarán nyílt meg, nyáron és ősszel különösen népszerű. Rendszeresen érkeznek iskoláscsoportok a helyszínre, de a hadipark természetesen bárki által megtekinthető.

Néznivaló pedig bőven akad. Egyrészt

nem találkozni minden sarkon 50-60 éves harci gépekkel, például páncéltörő és légvédelmi ágyúkkal, tankokkal, katonai teherautókkal,

másrészt még az itt kiállított darabok között is vannak igazán különlegesek. Ilyen a T–55A harckocsi, a 2SZ3 Akácija önjáró tarack és a MiG–21bisz vadászrepülőgép.

A szovjet fejlesztésű T–55-ös tank (elődjével, a T–54-essel együtt) máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, közel 100 ezer darab készült belőle. A T–55A modellt fejlett nukleáris védelemmel és erős páncélzattal építették, könnyen kezelhetőnek és mozgékonynak számított.

T–55A harckocsi

A T–54-est 1947-ben kezdték gyártani, a végső továbbfejlesztésének számító T–55A-ból az utolsó darab 1962-ben gördült le a gyártósorról. Érdekesség, hogy a T–54-est harci körülmények között az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtása során próbálták ki először, ahol kiderült, hogy a Molotov-koktélra igencsak érzékeny. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országban, így Magyarországon is nagyszámú állományt alakítottak ki belőle, és a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában bevetették. Hazánkban a rendszerváltás után vonták ki a forgalomból a külsőre szinte teljesen megegyező T–54-eseket és T–55-ösöket.

A 2SZ3 Akácija nevű, szovjet gyártmányú önjáró tarackból mindössze tizennyolc darab állt szolgálatban a magyar honvédségnél.

2SZ3 Akácija önjáró tarack

Ezt a páncélozott harci eszközt 1971-ben rendszeresítették a szovjet haderőnél, elsősorban a harckocsik távolról való tűztámogatására fejlesztették ki. Teljes körű atom-, biológiai és vegyi védelemmel rendelkezett, miközben harcászati atomlőszer kilövésére is alkalmas volt. A 2SZ3 Akacija népszerű fegyvernek számított, több országba is exportálták, a Magyar Néphadseregben az 1980-as évek elején állították hadrendbe. Magyarországon 1993-ban vonták ki a szolgálatból ezeket a 152 milliméteres önjáró lövegeket.

Az ugyancsak szovjet fejlesztésű MiG–21-es vadászrepülőgépet 1959-től 2002-től gyártották. A típus sok módosításon, fejlesztésen ment keresztül, mialatt kora egyik legendás, a Varsói Szerződés tagállamainak elsődleges vadászrepülőgépévé fejlődött.

A 4025-ös oldalszámú MiG–21bisz

A katonai repülés egyik meghatározó mérföldkövének számító MiG–21-es 1961-ben jelent meg Magyarországon, összesen 261 darab érkezett a Szovjetunióból, és 2000 nyarán történt kivonásukig szolgálták a magyar légtér védelmét. A MiG–21-es a legnagyobb darabszámban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgép a repülés történetében. Magyargencsen a 4025-ös oldalszámú MiG–21bisz van kiállítva. A típus bisz-változatai átalakíthatók voltak nukleáris atombombázó feladatkör betöltésére.

Páncéltörő ágyúk
Katonai teherautók

A magyargencsi hadiparkban kiállított gépek hatástalanítottak, mindenben megfelelnek a vonatkozó törvényi előírásoknak, egy részük pedig belülről is szemügyre vehető. Boros Tamás elmondása szerint állapotukat évente ellenőrzik a Hadtörténeti Múzeuma illetékesei.

ZSZU–57–2 önjáró légvédelmi gépágyú

A Széll-kastély belső tereiben egyébként egy, az 1848–49-es szabadságharchoz, a huszárokhoz, továbbá az első és a második világháborúhoz kapcsolódó tárlatot, valamint egy helytörténeti kiállítást is kialakítottak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
Biztosra ment: háromezer évre lízingelt egy házat, 4652-ben jár le a szerződése
Walter Kendal nem bízta a véletlenre családja jövőjét: 1652-ben három évezredre szóló szerződést kötött Cornwallben. A helyen, ahol az ingatlanpiac néhányszáz éve beállt, eladó házat nemigen találni.

Link másolása

A cornwalli hercegség Anglia egyik legkülönlegesebb területe, nem csak azért, mert ide kötődik Arthur király legendája és itt játszódik Trisztán és Izolda romantikusan szomorú sztorija, de a terület viszonylagos elmaradottságának köszönhetően szinte háborítatlan itt a múlt. Nem zavarta meg az elmúlt évszázadok máshol nagy átalakításokat létrehozó építési mániája, nem égette tűzvész, és az utolsó néhány száz évben tapasztalt pénzhiány következtében az itt élők inkább őseik házában húzták meg magukat ahelyett, hogy új, nagy épületekkel szórták volna tele a vidéket. A kétoldalt kőkerítések közé szorított utak lovakra és nem hatalmas terepjárókra vannak méretezve, nem csoda, ha a gyakorlatlan sofőr még akkor is halálra rémül a szembe száguldó helyiektől, ha Angliában tanult vezetni.

Ha itt valaki bérelni szeretne egy lakást, ne lepődjön meg, amikor az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 178 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a mennyezeti részen, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Tessék csak borzongani.

Egy régi földvár helyére építették, az egész vidéket védte

Az ősi települések sorában előkelő helyet foglal el Lostwithiel, a hercegség első fővárosa, még abból az időből, amikor nem is hercegség, hanem egyenesen királyság volt ez a terület. A városka szélén a régi vár romja áll, valamikor az 1200-as években épült, egy még sokkal régebbi kör alakú erődítmény, földvár helyére. Innen kényelmes sétával érkezik az ember a településre, aminek ősi magjában nem nagyon találni 400 évnél fiatalabb épületet, de régebbit rengeteget.

Az egyik legszebb az egykori hercegi palota, melyet 1272-ben kezdtek építeni, és 20 évvel később fejezték be. Az eredeti épületben helyet kapott a kincstár, a törvényszék, az adók beszedéséért felelős hivatal, és Cornwall parlamentje, mely a Nagyteremben ülésezett.

Ennek a parlamentnek a XIII. században akkora hatalma volt, hogy felülbírálhatta (és valószínűleg még mindig felülbírálhatná) a Westminsterben hozott törvényeket.

Ha újra összeülne.

Károly nyaralóházai szépen eltartják a családot. Ebben a házban maga a király is megszáll időnként

Az épületet Károly király még hercegként hozatta rendbe a helyi nyaralóházai bevételéből. De nem ez a ház a legizgalmasabb látnivaló ebben a csendes, és a múltat nagy szeretettel őrző kisvárosban. Van valami, ami sokkal kevésbé nagyszabású, de mégis inkább megragadja a fantáziánkat. Talán mert olyan kevés információ áll csak rendelkezésünkre róla.

A helyesírás változott ugyan az elmúlt 371 év alatt, de a lényeg változatlan

Nem messze a North Street és a Queen Street kereszteződésétől áll egy ház, amelynek sarkába egy gránitkő épült be, körbeölelve a kétszintes épület egyik csücskét. Rajta gránitba vésve ez a felirat:

„Walter Kendal Lostwithiell-ből volt e ház alapítója 1658-ban. Háromezer évre szóló lízing szerződése van, amely 1652. szeptember 29-én kezdődött.”

Első pillantásra az ember csak dörzsöli a szemét, én is azt tettem. Itt valamit rosszul láttam, elnéztem,

hiszen 3000 évre lízingelni valamit, amikor a Brit Birodalom még Hongkongot is csak 99 évre…

De nem, a táblán valóban 3000 év áll. Micsoda előrelátás, micsoda magabiztosan nagyszabású tervek! Vajon mit gondolt Walter, mi fog történni 4652-ben, amikor a bérleti szerződése lejár? Ahogy a törvény engedi, megvásárolja Francis Bullertől, aki bérbe adta neki? Aligha, hacsak nem időutazó volt. Erre egyébként még esély is van, mert a férfi azonosítása nem egyszerű.

Maga a ház egy 3 szobás, átjárós alaprajzú épület volt, a North Street felé néző nappali frontot a XIX. század közepén üzletté alakították át, a lakás bejárata a másik irányból maradt meg.

Angliában nem ritka az olyan ház, aminek a telke nem a ház építőjéé, hanem megmarad az eredeti tulajdonos birtokában.

Általában 99, néha 125 évre adják lízingbe, és annál többet ér az épület, minél több idő van még hátra a bérleti szerződésből. De senkinek nem ajánlják, hogy ez az idő 80 év alá essen, mert akkor rohamosan veszít értékéből az ingatlan.

Walter Kendal háza ebből a szempontból kiváló befektetés, az ő lízingjéből még most is 2629 év van hátra!

De ki volt ez a figura, aki nemcsak hogy leszerződött a háza területére 3000 évre a környék egyik legbefolyásosabb parlamenti képviselőjével, de annyira biztos akart lenni a dolgában, hogy mindezt kőbe is vésette? Ki volt Walter Kendal?

Gránitszilárdságú adósságlevél

Az első információk azonnal képbe teszik az embert,

Walter, úgy tűnik, egy lenyűgözően jómódú család tagja volt a kisvárosban.

Ősei II. Richárd uralkodása óta képviselték a várost, a Kendal család tagjai az évszázadok során számos alkalommal a plébánosi tisztséget is betöltötték.

A család 1601-ben építette a Pelyn-házat a város közelében, és a mai napig ott élnek.

Walter rokonai szintén parlamenti képviselők, a királypárti hadsereg hősei és a legnagyobb kikötők urai voltak. De nem Walter, aki a sokadik ezen a néven. Egyes források szerint a városban lakó Thomas Kendal idősebb testvére lehetett, aki 1642 és 1687 között hét cikluson át volt polgármester.

A férfi Thomas Kendal és Elizabeth Arscott gyermekeként született 1608-ban, nyolc gyerekük közül ő volt a legidősebb. A Szent Bertalan-templom falán található emléktáblán mindannyian szerepelnek, ott imádkozva a domborművön. Feltételezhetjük, hogy a mi Walterünk az, aki térdre borul, közvetlenül a jóval nagyobb apja mögött. Walter 1642-ben vette feleségül Margaret Symont, és három gyerekük született, Richard, Walter és Elizabeth. Sajnos annak semmi nyoma, hogy pontosan mivel is kereste a pénzt élete során, bár

amikor a St Winnow-i templomban feleségül vette Margaretet, a vőlegény foglalkozása rubrikába az ‘úriember’ (gentleman) szó került.

És ahhoz, hogy valaki úriember legyen, remek kiindulásnak számít, ha befolyásos, nem frissen meggazdagodott család sarja.

De miért ilyen hosszú időre vette bérbe a területet? A bérbeadó maga sem volt ágrólszakadt, és amije volt, attól nem akart megválni (kivéve, amikor hazaárulással vádolták és elkobozták minden vagyonát, de az 10 évvel később történt). A kérdéses időben a környék tengerparti városai a kereskedelem vezető brit kikötői voltak. A hatalmas bevételek nyomán fellendültek az ingatlanbefektetések.

A 3000 éves bérleti díjról szóló kő is azt mutatja, hogy a Kendalok jelentős bevételeiket városi ingatlanokba fektettek be.

A Lostwithielről fennmaradt birtoklevelek sora szerint a XVII. században igen aktív volt az ingatlanpiac.

Lostwithiel, az ősi főváros

A település kis méretéhez és Cornwallhoz képest is figyelemre méltóan jómódú volt, rendesen kitömve jó minőségű földekkel. A dicső múlt valahogy most is érzékelhető a kisvárosban, ahol megállt az idő, mégis vonzza a művészeket, kreatív embereket. A gyerekek komolyzenét és balettet tanulnak a helyi iskolában, a nagy ünnepeket középkori mutatványokkal dobják fel, és a koronázásra is úgy készültek, hogy a 800 éves normann híd melletti folyóparton egész hétvégén tartott a buli.

Utána pedig ki-ki hazament a maga öreg épületébe, kicsit összehúzta magát, hogy beférjen az ajtón, kiszellőztette a régi házak szagát, és közben nagyon büszke arra, hogy ahol él, ott élt már a dédapja is.

És nem, a házak nem eladók. Az ingatlanpiac néhányszáz éve már beállt. Itt, ahol mindenki ismer mindenkit, hamar kiszúrják az idegent. Legyen hátra bárhány év a lízingből, az épület nem tud olyan keveset érni, hogy eladják neki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Vannak helyek, amik fölött soha nem fogsz átrepülni, mert messze elkerülik a repülők
A repülésmentes zónák kialakulása mögött környezetvédelmi, biztonsági, de akár hiedelmi okok is lehetnek. Ezért nem szállnak át a repülők a Machu Picchu, a Bermuda-háromszög, és számos más hely fölött.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2023. június 02.


Link másolása

Medina és Mekka

A szaúd-arábiai Mekkában és Medinában van az iszlám vallás néhány legfontosabb, szentnek tartott helye. Minden évben több millióan zarándokolnak el Mekkába, ami hitük szerint Mohamed próféta születési helye. Nem mindenki léphet be azonban a szent városba, kizárólag az iszlám követői. Az emberek mellett a város légterét érintő repülőket is hasonlóan korlátozzák, és az idegeneket onnan is távol tartják.

Emellett repülésmentes zóna a mekkai nagymecset és a medinai próféta mecset, és ez már muszlimokra és nem muszlimokra egyaránt vonatkozik. Kivételt képeznek a tilalom alól a helikopterek, amelyeket olykor biztonsági vagy híradási célból engednek be ezekbe a légterekbe.

Machu Picchu Fotó: Pixabay

Machu Picchu

A perui Machu Picchu (vagyis „öreg csúcs”), a 15-16. százai inka romváros rajta van az UNESCO világörökségi listáján, egyben a világ „új” hét csodájának egyike is. Itt a repülésmentes zónát az alacsonyan szálló turistahelikopterek miatt vezették be, mert azok a környezetvédők szerint károsítják a terület ősi állat- és növényvilágát. Sem helikopterek, sem repülők nem szállhatnak át a területen, hogy a perui történelmi szentély épségben megmaradhasson az eljövendő generációk számára.

Bermuda-háromszög

Az elmúlt mintegy száz évben bekövetkezett bizarr és megmagyarázhatatlan eltűnések miatt a Föld egyik legtitokzatosabb helye az Atlanti-óceán déli részén lévő Bermuda-háromszög. A rejtély 1945-ben indult, amikor az amerikai légierő 27 embere tűnt el zavarba ejtő körülmények között. Egy délután négy torpedóbombázó szállt fel Floridában gyakorlórepülésre, de soha nem tértek vissza. A rádiójelekből ítélve megpróbáltak visszafordulni, de az óceán felett eltűntek. Két mentőrepülőt indítottak a felkutatásukra, de az egyik ugyancsak nyomtalanul eltűnt.

Azóta is számos legenda kering a háromszög természetfeletti és talányos mivoltáról. Hivatalosan nem tiltott repülési zóna, de a legtöbben azért messze elkerülik. Észszerűbb magyarázatok szerint a háromszögben uralkodó extrém időjárás okolhatja az eltűnéseket, amelyek így már egyáltalán nem mondhatók titokzatosnak.

Disneyland Fotó: Pixabay

Disneyland és Disney World

A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások óta Disneyland és Disney World is felkerült a hivatalos repülésmentes övezetek listájára. A tilalmi övezet a parkok 5 kilométeres körzetére, mintegy 900 méteres magasságig érvényes, és egyaránt vonatkozik ember által vezetett repülőalkalmatosságokra és drónokra. A kaliforniai Disneylandet és a floridai Disney Worldöt évente milliók keresik fel.

Washington DC

A Fehér Ház, az amerikai kongresszus épületei, valamint számos más kormányzati szerv található itt, ezért nem csoda, hogy ez a világ egyik legszigorúbban korlátozott légtere. Egy 25 és egy 50 kilométeres sugarú kört jelöltek ki, amelyek központja a Ronald Reaganről elnevezett repülőtér. A kisebb körben a drónok használata sem engedélyezett, a reptérre érkező kereskedelmi gépek átrepülhetnek rajta, más azonban csak kivételes esetben. A Fehér Ház fölött viszont kizárólag az amerikai elnök, esetleg a hivatalosan hozzá érkezők haladhatnak át.

Vulkánok

Hihetetlenül hangzik, de a Smithsonian Intézet szerint bármely adott pillanatban legalább tíz vulkán van működésben a világon.

Nem kell túlmagyarázni, miért szörnyű ötlet egy működésben lévő tűzhányó felett átrepülni. Az pedig, hogy mikor lép működésbe egy vulkán, többnyire kiszálíthatatlan, ezért jobb félni, mint megijedni.

(Forrás: Grunge, Smithsonian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
Fotók: virágban, aranyban, harsogó zöldben pompázik a nógrádi táj
Egy kiadós séta a természetben csodákra képes.
Fotók: Harmath Bea - szmo.hu
2023. május 19.


Link másolása

Miért érdemes a vidéket járni? A nyugalomért, a természet csendjéért, az illatokért, no és persze a színekért. Májusban pedig különösen igaz ez, hiszen minden növény a legszebb arcát mutatja. Élénkek, szépek, hívogatóak... Tartsatok velünk most a nógrádi vidék romantikus tájára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk