„Az időkorlát nélküli diktatúra túl nagy csábítás” – már közel 100 ezren írták alá a petíciót a felhatalmazási törvény elfogadása ellen
A múlt hét végén elindult egy online petíció, amely a felhatalmazási törvény elfogadása ellen tiltakozókat kérte aláírásra. Időközben a parlament nem fogadta el azt 4/5-ös többséggel, hogy eltérjenek a házszabálytól, és már a héten megadják a kormánynak a felhatalmazást. Az ellenzéki képviselők nemmel szavaztak. A gyűjtés azonban nem állt meg, a jövő héten ugyanis a Fidesz-többség kétharmaddal is elfogadhatja a törvényt. Jelenleg közel 100 ezren írták alá a dokumentumot, eddig politikai ügyben soha nem volt ilyen sok aláírás egy kampányban, még a peticiok.com-on sem. Matlák Gábor ügyvédet, a petíció kezdeményezőjét kérdeztük.
Miért indította el a petíciót? Ez nem kötelezi semmire a Fidesz képviselőit.
- Jogi értelemben véve semmi sem kötelezi a Fideszt semmire, amióta kétharmada van. Ha úgy látják jónak, gyorsított eljárásban eltörölhetik akár a bíróságokat, felmondhatják az összes nemzetközi szerződést, kiléptethetik az országot az Unióból.
A rezsim cselekedeteit kizárólag az fogja vissza, ha nem éri meg neki, vagyis a várható következmények miatt több veszteséget vár, mint hasznot.
Vasárnap reggel, amikor elhatároztam, hogy kezdeményezek egy ilyen petíciót, még nem volt világos, hogy a Fidesz nem tudja-e összevadászni a négyötödhöz szükséges képviselőket az ellenzéki térfélről, hiszen a korábbi ciklusokban is láttunk már olyat, hogy egy-egy ellenzéki képviselő elcsábult, vagy egy-egy párt megpróbált „középre helyezkedni”. A petíció az ellenzékre is nyomást gyakorolt volna, de szerencsére erre nem volt szükség, mert az ellenzéki oldalon – úgy látszik – mostanra mindenki megértette, hogy a választók mit várnak tőlük.
A másik oka, ami miatt a petíciót kezdeményeztem, hogy legyen egy fórum, ahol minden demokrata elhatárolódhat attól, amit a hatalom művel az egész ország nevében.
Ahol az utókornak lehet üzenni, hogy mi már akkor, előre tudtuk, hogy ez mivel fog járni.
Több, mint 98 ezren írták alá eddig. Ez még online petíció esetén is hatalmas tömegnek számít. Mi lehet a végeredménye egy virtuális tiltakozásnak?
- A tapasztalat az, hogy ez a hatalom csak a tömeg erejétől fél. A netadó vagy az olimpia esetén azért visszakoztak, mert nagyon sok tiltakozó volt. Mindenkit meglepett, hogy milyen sok. Ettől a Fidesz politikacsinálói hirtelen új, ismeretlen terepen találták magukat, ahol mindaz pár nap alatt megváltozhat, amitől általában olyan magabiztosak.
De a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatban szkeptikus vagyok. A korlátlan terjedelmű, időkorlát nélküli diktatúra túl nagy csábítás.
Orbán úgy érezheti, hogy hirtelen mindent kikapcsolhat, ami eddig bosszantotta vagy aggodalommal töltötte el. A diktatúra bevezetésének haszna azonnal jelentkezik, a hátrányok csak később és áttételesen.
Mi a fő problémájuk a törvényjavaslattal? Nem túlzás diktatúráról beszélni?
– A diktatúra az ókori Róma alkotmányos jogintézménye volt. Akkor vezették be, amikor az ellenség végső megsemmisüléssel fenyegette a köztársaságot, annak egész népével együtt. De a római diktátorok felhatalmazása sem volt ilyen széles körű, valamint legfeljebb hat hónapig tarthatott és utána a diktátort minden döntéséről elszámoltatták. Azt kevesen tudják, hogy ez egy nagyon kivételes jogintézmény volt, amit a Római Köztársaság több évszázados történelme során is csak néhányszor vezettek be. Volt, hogy több mint száz év alatt egyszer sem, pedig Róma szinte folyamatosan háborúzott, és a járványok is folyamatosan pusztítottak, nem egyszer néhány nap alatt megölve a lakosság kétszámjegyű százalékát.
A felhatalmazási törvény szerint a kormány, azaz Orbán Viktor időkorlát nélküli, abszolút hatalmat kapna, ami nem korlátozódna a vírus elleni védekezésre, hanem gyakorlatilag minden jogszabályt egy tollvonással átírhatna vagy eltörölhetne, akár a kétharmados sarkalatos törvényeket is. Az pedig külön riasztó, hogy a sajtó- és vélemény-nyilvánítási szabadságot büntetőjogi eszközökkel akarják korlátozni. Persze, megkaptuk a kioktatást Kocsis Mátétól, hogy ez nem a kritikus véleményekre vonatkozik majd, hanem az álhírek terjesztőit akarják börtönbe csukni. De hogy mi a kritika (amivel nem értenek egyet), és mi az álhír (ami szerintük nem igaz), azt majd ők eldöntik.
Majd eldönti az a hatalom, amelyik a független sajtóorgánumokat évek óta rendszeresen álhírgyáraknak nevezi, mert ott valódi kérdéseket tesznek fel, és teret engednek a kritikus véleményeknek is. A kormányt kiszolgáló propagandasajtóban már most hazugozzák és fenyegetik azokat, akik akár meg mernek osztani beszámolókat a kórházi állapotokról, vagy közzétenni az egészségügyi dolgozók segélykiáltásait, hogy hol milyen eszközök hiányoznak.
Ha lehunyjuk a szemünket, el tudjuk képzelni, amint Kovács Zoltán megmagyarázza, hogyan akadályozza a védekezést, és hogyan okozza mások halálát az, aki fel meri tenni a kérdést, miért a belügyminisztert szűrik át soron kívül, és miért nem az Uzsoki Kórház dolgozóit, akik tudtukon és akaratukon kívül kezeltek napokig egy fertőzöttet, és utána tesztelés nélkül karanténba küldték őket.
A kormánypárti megszólalók szerint Karácsony Gergelynek, sőt, a többi városvezetőnek is hasonlóan széles körű felhatalmazása van. Az nem zavarja önöket?
– Igen, ez a kormánypropagandisták egyik kedvenc félremagyarázó-művelete. Karácsony Gergelynek természetesen nincs teljhatalma, hiszen az ő rendkívüli hatalma nem terjeszkedhet túl az általa vezetett önkormányzat hatáskörén. Az ő hatalmát folyamatosan felügyeli a felette álló államhatalom és a bíróságok. Egy közérthető példával élve nem mindegy, hogy valaki a parkőröket utasíthatja kontroll nélkül, hol szedjék össze a szemetet, vagy a rendőröket, hogy kit vessenek börtönbe.
Korlátlan tartalmú, időkorlát nélküli felhatalmazást Karácsonynak sem adnék, nemhogy Orbánnak. Nem mintha fenyegetne valaha is, hogy Karácsony Gergely ilyesmit kérne.
A tapasztalat az, hogy eddigi pályafutása során még azzal a hatalmával sem élt mindig, amit a jog biztosított számára, szemben Orbánnal, aki évről évre több hatalmat szerez magának, és rendszeresen visszaél az őt megillető, rendkívül széles körű hatalommal is.
De az sem ad okot túl sok optimizmusra, hogy mire használták különleges hatalmukat a fideszes polgármesterek Komlótól Nagykanizsáig. Költségvetéseket fogadtak el egyedül, vagy fideszes haverjaikból csináltak alpolgármestert a testület döntése nélkül.
Amíg tart majd a „rendkívüli jogrendnek” nevezett diktatúra, addig nincsenek választások, nincs tüntetés, nincs népszavazási aláírásgyűjtés, még az se biztos, hogy ilyen petíciókat lehet majd indítani. Legalábbis, ha lehet is, a kormány majd egyetlen tollvonással betilthatja őket, ha kényelmetlenné válnak.
Félreértés ne essék, a kétharmad eddig is bármikor megtehette volna mindezt, de eddig ezt a parlament és a sajtó nyilvánossága, a külföld figyelő szeme előtt, egy többnapos procedúra keretei között kellett volna végigcsinálnia. Most elég lesz egy féloldalas rendelkezés egy egybekezdéses indoklással, amit utána évtizedekre titkosíthatnak.
Külföldön is bírálják a törvényjavaslatot. Levelet küldött 88 EP-képviselő több pártból az Európai Bizottsághoz, vezető néppárti és más politikusok emelték fel a szavukat, a sajtó függetlenségét is féltik a Nemzetközi Sajtóintézetnél, és több vezető lapban is megjelentek cikkek róla. Van-e bármilyen eszköz az unió kezében?
Orbán nem véletlenül most akarja keresztülvinni a határidő nélküli rendkívüli felhatalmazását. A járvány kiváló ürügy, a kritikusokat le lehet hazaárulózni, ahogy az már folyik is, Európa országai pedig saját járványhelyzetükkel vannak elfoglalva. Ehhez képest engem is meglepett az a figyelem, ami az európai politikai közvélemény és sajtó részéről kíséri Orbán diktatórikus törekvéseit. Az európai politikusok jól ismerik az ilyen figurákat, a néhány százalékos náci pártokat és egyéb populista mozgalmakat ilyen emberek vezetik a legmakulátlanabb demokráciákban is. Nálunk csupán az a különlegesség, hogy egy ilyen politikus évtizede maga mögött tudja a társadalom majdnem felét, és szemlátomást átszabta magára az Unió egyik szépreményű tagállamát, úgy, hogy csak nagyon nehezen lehessen leváltani.
Nagyon remélem, hogy a mostani hatalom-végtelenítési kísérlet végleg felnyitja az európai politikusok szemét, hogy miről is van szó itt valójában. Fontos előrelépés, hogy mostanra már nem csak, sőt, nem is elsősorban a baloldali, liberális vagy zöld politikusok fogalmaznak meg kritikákat, hanem egyre többször az Uniót vezető Európai Néppárt politikusai is.
Legutóbb például az orbáni nézeteket több területen is osztó Osztrák Néppárt parlamenti frakcióvezetője fogalmazott félreérthetetlenül. Úgy látszik, kemény álláspontot elfoglalni a bevándorlási kérdésekben az egy dolog, de tolerálni a demokrácia felszámolását, az egy merőben más dolog.
És igen, az Unió, és az azt alkotó erős tagállamok közvéleményének, politikusainak kezében elég sok eszköz van, különösen most, amikor a válság megtépázza minden ország gazdaságát, és európai összefogásra lesz szükség a válság kezelésére. Az európai szolidaritás a közös európai értékeken alapul, és a gazdag nyugati tagállamok polgárai egyre több joggal teszik fel azt a kérdést, hogy miért is kellene az ő adójukból megsegíteni olyan országokat, amelyeknek vezetése nyilvánosan elutasítja ezeket az értékeket.