SZEMPONT
A Rovatból

Aki idejön, az alkalmazkodjon - itt élő közel-keletiek a kvótanépszavazásról

Egy évtizedek óta itt gyógyító jemeni gyerekorvost, egy félig szír, félig magyar újságírót és egy névtelenséget kérő budapesti iráni férfit kérdeztünk, milyennek látták a kampányt és a népszavazást.
Pokorny Szilárd - szmo.hu
2016. december 10.


Link másolása

"Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” - erről kérdezték a magyar választókat az októberi népszavazáson. A szavazást nagyszabású kampány előzte meg, többek között a különböző tévécsatornákon és óriásplakátokon is. A kampány során ismételt üzenetek azt sujkolták, hogy más kultúrájú (muszlim) országokból Európába tartó "illegális bevándorlók" megjelenése óta megszaporodtak a terrortámadások és a nők elleni erőszakos cselekmények a kontinensen.

Ebben a cikkben három közel-keleti származású, hosszú évek óta Magyarországon élő vagy itt született embert kérdeztünk, hogyan élte meg a kvótanépszavazást és a hozzá kapcsolódó kampányt.

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, az év orvosa: "Aki idejön, az vendég itt, és neki kell alkalmazkodnia"

"Magyarország az otthonom"

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház csecsemő- és gyermekgyógyász neonatológus főorvosa, Jemenből származik. 1989-ben, a két ország közötti megállapodás alapján, ösztöndíjas egyetemistaként jött Magyarországra, és elvégezte az orvosi egyetemet. Az egyetem végére azt vette észre, hogy több barátja van itt, mint Jemenben. Ekkorra második otthonaként tekintett Magyarországra, így mint lehetősége volt rá, elhelyezkedett orvosként, és azóta is ezt a munkát végzi. Élete párját is Magyarországon találta meg, most már a családja is Magyarországhoz köti, az országhoz, amit saját bevallása szerint nagyon megszeretett.33_550x543

Fotók: Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed / Facebook

Hogy ez a szimpátia kölcsönös, arra nem csak az a bizonyíték, hogy Gyulán ő az egyik, ha nem a legnépszerűbb gyerekorvos, hanem az is, hogy idén elnyerte az év orvosa díjat is.

Doktor Abdul azt mondja, hogy a háborús övezetből menekülni kényszerülő embertársainkon, akik valóban rászorulnak, természetesen segítenünk kell. De nekik is el kell fogadniuk, hogyha egy rendőr vagy katona fogadja őket a határon, ő is a munkáját végzi. Mindenkinek meg kell érteni, hogy ez egy különleges szituáció, most egy krízishelyzet áll fent, és Magyarországnak a saját állampolgárainak a biztonságát is szem előtt kell tartania. Ezért mindenkit, aki menedéket kér, alaposan ellenőrizni kell. Az orvos szerint ez nem csak joga, kötelessége is a hatóságoknak, hogy csak azok juthassanak be az országba, akik valóban háború sújtotta övezetből menekülnek.

Doktor Abdul egyébként nem tapasztalt semmilyen negatív változást a népszavazás és a kampány kapcsán, éppen olyan jól érzi magát most Magyarországon, mint ahogy két hónappal, egy évvel vagy éppen öt évvel ezelőtt. Azt mondja, az emberek sohasem éreztették vele, hogy máshonnan származik, hogy nem ide tartozik. "Én Békés megyeinek, gyulainak vallom magam, úgy érzem, ez a szavazás nem rólam szólt."

A gyulai főorvos úgy gondolja, teljesen érhető a kormány álláspontja, minden vezetőnek védenie kell az országa határait.

"Aki azt szeretné, hogy bebocsássák, annak megfelelő ajtón kell kopogtatnia. Aki idejön, az vendég itt, és neki kell alkalmazkodnia az itteni jogszabályokhoz és szokásokhoz. Éppen úgy, hogy ha én megyek egy másik országba, ott is nekem kell alkalmazkodnom az ottani törvényekhez."

De vajon az égető magyarországi orvoshiány idején nem kellene-e megvizsgálni, hogy a bevándorlók között esetleg vannak-e megfelelően képzett orvosok, akik közül talán többen is képesek és hajlandók lennének Magyarországon dolgozni? Doktor Abdul úgy véli, talán ez a legnehezebb kérdés. Ugyanakkor, ha valaki megfelelő papírokkal rendelkezik és a megfelelő helyen kopogtat, követi a törvényes, bevett eljárást, bemutatja az orvosi diplomáját, akkor szerinte pontosan ugyanakkora eséllyel tud elhelyezkedni most, mint 10, 15 vagy éppen 20 évvel ezelőtt.

"Magyarországon vannak törvények, szabályok, amelyek mindenkire érvényesek. Aki ezeket tiszteletben tartja, annak ugyanolyan esélyei vannak most is. Természetesen a mostani helyzetben teljesen érthető, hogy mindenkit alaposabban ellenőriznek, ami időigényes. De ez nem csak Magyarországon van így, hanem a többi európai országban is. Lehet, hogy az elbírálás hosszabb ideig tart, akár hónapokat is igénybe vesz - de ez érthető, amikor ilyen a nemzetközi helyzet."2

Jemeniként Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed családtagjait is sújtja a háború. Az ország harmadik legnagyobb városának, Taizznak környékén él egy testvére a családjával. Sajnos itt is háborús események zajlanak, "de az ő életük egyelőre hál' Istennek nem került veszélybe", szerencsések voltak.

Doktor Abdul szerint Jemenből tömegesen érkező menekültekről azért nem hallunk, mert a jemeniekre jellemző, hogy inkább a saját országukon belül keresnek menedéket, olyan vidékeken, ami mentes a fegyveres konfliktusoktól. Külföldre legfeljebb dolgozni mennek, jellemzően a szomszédos országokba, de menekültáradat Jemenből biztosan nem várható.

Abou-ali Mozaffar: Ha a túlélés a tét, nincs más út, mint a menekülés

Abou-ali Iránban született és már évek óta él és dolgozik Budapesten. Nem szerette volna, ha lefotózzuk, és kérésére sem a foglalkozása, sem a valódi neve nem szerepel a cikkben.

A menekültkérdésről az a véleménye, hogy az ide menekülők csak azt teszik, amit bárki más is csinálna, ha ilyen kilátástalan helyzetbe kerülne.

"Én úgy érzem, hogy ezek az emberek háborús övezetből menekülnek, ahol elveszítettek az otthonukat. Ez bármikor, bárhol megtörténhet. Ebben a pillanatban sajnos ez a Közel-Keletet sújtja. Ha túl akar élni az ember, ez az egyetlen választás, és szerintem mindenki ezt az utat választaná ha hasonló szituációba kerülne."

Abou-ali egy kissé túlozottnak érzi a népszavazást megelőző kampányt, szerinte túlságosan nagy feneket kerítettek neki. Úgy gondolja, hogy azok, akik ki akarták fejezni a véleményüket, akkor is elmenetek volna szavazni, ha nem lett volna ennyire túltolva a kampány. Az emberek között ez lett az első számú téma, mindenki elkezdett a bevándorlásról, a menekültekről beszélni. "Mindezek ellenére nem éreztem, hogy ellenem, vagy a hozzám hasonló Magyarországon elő külföldiek ellen irányulna a kampány és maga a népszavazás, és az emberek viselkedésében sem vettem észre semmilyen változást velem szemben."

Abou-alinak az a véleménye, hogy mindig is voltak olyanok, akik nem feltétlenül nézték jó szemmel a külföldieket, vagy akár a menekülteket. A kampány alatt hangosabbak lettek ezek az emberek, és úgy érezték, támogatásra talál a véleményük. A népszavazás előnye talán az lehet az iráni férfi szerint, hogy képet kaphattunk az itt élők véleményéről, akik egy országon belül laknak, hogy hogyan vélekednek az aktuális emberi, politikai problémákról.

Sayfo Omar, újságíró: A mérleg összességében pozitív, még akkor is, ha a józan ész az utolsókat rúgja

"Az anyanyelvem és a mentális szoftverem magyar"

Sayfo Omar 1982-ben született Budapesten magyar anyától és szíriai apától. "Az anyanyelvem, ezáltal mentális szoftverem magyar, világnézetemet pedig leginkább az a debreceni kálvinista közeg határozta meg, amelyben 18 éves koromig éltem" - mondta Omar. Noha a családjával a háborúig évente utaztak Szíriába, az ország számára leginkább egy nyári emlék, mely sok szempontból meghatározó ugyan, de ahol mindig kívülállónak érezte magát. Saját bevallása szerint fiatalabban ösztönösen, később tudatosan törekedett a kultúrák, vallások és társadalmak közti különbségek megértésre. Azóta újságíróként is a megértést és a megértetést tartja a legfőbb feladatának. Az ELTE arab, majd politológia szakán szerezett diplomát, majd Hollandiában PhD-fokozatot. Jelenleg az Utrechti Egyetem kutatója.omar1_950x633

Omar a fentiek mellett nemzetközileg elismert Közel-Kelet szakértő. A New York Times-tól a Foreign Policy-n keresztül sok neves lapban publikál(t), a Magyar Demokrata külpolitikai újságírója, de más hazai orgánumokba is ír. Évente, ha teheti, többször utazik különböző arab országokba, mivel azt vallja, hogy az eseményeket a könyvtárból vagy az internet elől aligha lehet átfogóan megérteni.

Omar azt mondja, számára a bevándorlás problémája nem érzelmi kérdés, a tényekkel szembe kell nézni. Afrika, a Közel-Kelet és Közép-Ázsia egyes részei súlyos klimatikus és népesedési gondokkal küzdenek, melyekre a mai keretek közt reálisan aligha létezik megoldás. Szíria szerinte csak a jéghegy csúcsa. A tornyosuló problémák szükségszerűen újabb konfliktusokat fognak okozni, az elkövetkező évtizedekben pedig milliók, tízmilliók indulhatnak útnak.

Ebben a helyzetben Omar szerint mindegyik szereplő racionálisan cselekszik. Az is, aki a biztonságát féltve, vagy akár csak egy jobb élet reményében elhagyja otthonát, és az is, aki nem kíván osztozkodni vagy együtt élni a jövevényekkel. Úgy gondolja, hogy kényszerpályán mozgunk. A feloldhatatlan érdekellentétek miatt nem csak keleten, hanem a nyugati társadalmakban is egyre erősödni fog a radikalizálódás. A moralizálás, ideológiák gyártása pedig csak a szükséges önigazolás ahhoz, hogy a felek megtegyék, amihez békésebb időkben nem feltétlenül lenne gyomruk.

Ugyanakkor ő személy szerint nem igazán érzi érintve magát a kérdésben, hiszen Magyarország az egyetlen otthona, magyar az anyanyelve. Félig szíriai származását - noha sok időt töltött az arab világban - nem igazán érzi meghatározónak az identitása szempontjából. "Eddigi életem során soha nem is volt részem diszkriminációban. Sőt, neveltetésem és családi örökségem miatt a magyar konzervatív oldal lett a természetes közegem."

Szemtől szemben sosem tapasztalt negatív megkülönböztetést a származása miatt. A digitális szférában, cikkei alatti kommentek vagy üzenetek esetén azonban annál inkább.

"Be kell vallanom, hogy kezdetekben komoly lelki gyakorlatot jelentett nem magamra venni a személyeskedő, származásomat becsmérlő megjegyzéseket. Gyakran kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy az emberek többségét nem a gonoszság vagy a rossz szándék vezérli. Kicsinyes és igazságtalan dolog haragudni azokra az emberekre, akik miután éjjel-nappal a legkülönbözőbb forrásokból hallják, hogy rettegniük kell, végül valóban rettegni kezdenek."

Omar a népszavazást megelőző kampánnyal nem tudott 100 százalékig azonosulni. Mint mondja, a felfokozódott hangulatban sokszor nehéz volt közösséget vállalnia az egyre általánosabbá váló nézőponttal. A kampány nyomán háborús pszichózis, "velünk vagy ellenünk” mentalitás alakult ki, ami miatt félig szíriaiként időről-időre állásfoglalásra akarták kényszeríteni. A probléma szerinte leginkább az, hogy a közbeszédben mára már a valóságtól teljesen elrugaszkodott narratívák élnek az iszlámról, a migrációról és az integrációról. Ilyen körülmények közt pedig egyre csökken a tere az értelmes vitának.

A médiát uraló "szakértők" vagy véleményformálók agymenései nem félig szíriaiként sértik Omart, hanem a témával másfél évtizede foglalkozó kutatóként és újságíróként verik ki nála a biztosítékot. Nem állítja, hogy mindenben igaza van, de azt igen, hogy mindig törekszik az objektivitásra, és magával szemben is kritikus. Neve, származása miatt ennek azonban sokszor egyszerűen nem hiszik el neki ezeket az önkritikus megnyilvánulásokat.

"Persze csak magamat okolhatom. Én rázom a pofonfát a mára már konszenzusos narratívával szembemenő megnyilatkozásaimmal. Néha elgondolkozom azon, hogy könnyebb és népszerűség szempontjából hasznosabb dolog lenne belehelyezkedni a 'mi háziarabunk' szerepébe és beállni a kórusba. Ezt azonban éppen a józan ész miatt nem tehetem meg."omar2_683x1024

Valójában ennél több, régóta itt élő közel-keleti embert kérdeztem meg, de a legtöbben egyáltalán nem voltak hajlandóak nyilatkozni, még névtelenül sem.

Egyikük annyit elmondott, hogy szörnyű volt, amit a kampány közben átéltek, és borzasztóan érezték magukat. Mintha ez az ország egyszerre ellenségként kezelné őket, akik már sok éve, akár évtizede itt élnek, békében a magyar emberekkel. Csak azért, mert más ország szülöttei, vagy mert más a vallásuk.

Egy másik férfi pedig arról beszélt, hogy őt nem érték ugyan attrocitások, de egyik családtagját megszólták, mert egy jellegzetes, muzulmánok által viselt ruhadarabot hordott. Végül azonban ő is azt kérte, inkább ne jelenjen meg a vele készült beszélgetés.

Omar véleménye az, hogy a migránsügy jelentős politikai hasznot hozott a magyar kormánynak bel- és külföldön egyaránt. Szerinte a mindenkori kormány nem a határon várakozóktól, hanem az állampolgároktól kapja a legitimitását. Politikailag tehát az a helyes, ha ennek megfelelően cselekszik, jelentsen ez bármit.

"Ha a személyes véleményemet kérdezik, hogy helyes-e megtagadni a segítséget a harcok elől menekülő egyszerű polgároktól, akkor a válaszom az, hogy 'nem'. De akkor is 'nem' a válaszom, ha valaki úgy teszi fel a kérdést, hogy helyes-e beengedni egy nagy létszámú, kétes összetételű és ellenőrizetlen tömeget."

A hangulat felkorbácsolása a népszavazást megelőző kampánnyal politikailag teljesen racionális döntés volt Omar szerint. De racionálisan cselekedtek azok a médiamunkások és egyéb véleményvezérek is, akik anyagi megfontolásból, szereplésvágytól hajtva, helyezkedés céljából, vagy épp személyes meggyőződésből beálltak a kórusba.

Mint mondja, Magyarországon nincsenek migránsok, a muszlimok pedig egy láthatatlan kisebbséget képeznek. A felszított harag és az indulatok tehát tét nélküliek és társadalmilag biztonságos mederben folydogálnak. Emellett a magyar nemzet láthatóan kezdi levetkőzni a Nyugattal szembeni történelmi komplexusait, ami a külföldi események sajátos (szelektív és átideologizált) értelmezésének köszönhető. A mérleg tehát összességében pozitív Omar szerint, még akkor is ha néhányan most kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy a józan ész sokszor már az utolsókat rúgja.

Ha tetszett a cikk, oszd meg az ismerőseiddel!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Szemembe nézett a rendőr, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk” - a Magyar Anyák is ott voltak a Fidesz-székháznál
A nőkből álló aktivista csoport az anyák napján tartott demonstrációján megígérte, hogy kiállnak a gyerekekért, ezért csatlakoztak hozzájuk most is. Elmesélték, hogy látták ők a pénteki eseményeket.

Link másolása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Megvonta a vállát, a szemembe nézett, és azt mondta, az ő gyereke is itt van velünk.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

nem a fejüket ütötték, „csak” gumibottal a combjukat, de oda kaptak rendesen. Állításuk szerint nem csináltak semmit, amiért ez volt a reakció.

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Ungváry Krisztián: Nem beszámítható vagy szándékosan terjeszt orosz dezinformációt a vezérkari főnök
Böröndi Gábor azt mondta, egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a második világháború kitörését. A korszak történész szakértője úgy fogalmaz: nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán.

Link másolása

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

Ezek után a Böröndi-féle kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni: a Honvéd Vezérkar főnöke nem beszámítható állapotú vagy pedig szándékosan orosz dezinformációt terjeszt. A kettő közül mindenki kiválaszthatja azt, ami neki megfelelő.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Mindezt pedig azért teszi, mert kapott egy egyértelmű politikai feladatot, mint egy propagandista, akit megbíztak azzal, hogy a NATO-t belülről bomlassza fel.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása
Drasztikusan, 40-50 százalékkal csökkentek az adásvételek - mondja az ingatlanpiaci szakértő. Az is bajba kerülhet, akinek amúgy nem lenne szüksége a költözéshez hitelre, mert minden mindennel összefügg.

Link másolása

Elég érdekes időszakot él az ingatlanpiac is, mert semmi sem úgy történik, ahogy korábban vártuk. Ősszel még arról beszélgettünk, hogy az elszabaduló rezsiköltségek miatt értékesebbé válnak a jó energetikájú ingatlanok, és ennek ez év elején már meglesz a hatása. Ez nem így történt.

Ehelyett jöttek az infláció miatt égbe szökő hitelkamatok, az ingatlankereslet pedig drasztikusan csökkent. A lakásárak elindultak lefelé, az albérletárak pedig felfelé. A legújabb folyamatokról Balogh Lászlóval, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

– Hogy állunk most májusban ahhoz képest, amit vártunk korábban, és mire számítsunk nyáron?

– Nagy átalakuláson ment keresztül a piac az elmúlt fél évben. Ahogy haladtunk előre az időben, 2022-ben nőtt az infláció, emelkedtek a hitelkamatok is, ami pedig a vásárlási kedv csökkenésével járt együtt. Korábban minden második lakás vásárlásához hitelt vettek fel az emberek. De amíg 2021-ben nyarán 2-3 százalékos kamattal lehetett hitelt venni, most már 9-10 százalék az átlag.

Emiatt a felvett hitelek volumene 70%-kal csökkent.

Ez kihatott az árakra is. Az elmúlt hét évben háromszorosára nőttek az ingatlanárak Magyarországon. De ha nincsen annyi vevő, akkor az eladóknak kell versenyezni értük, ami mostanra kifogta a szelet a drágulás vitorlájából. Az árak stagnálásba váltottak át, sőt helyenként megindult az árcsökkenés. Persze ez nem olyan drasztikus, tehát nem estek a felére az ingatlanárak, csupán néhány százalékos csökkenésről beszélünk. Azaz még mindig viszonylag magasak a lakásárak szinte minden településtípusnál, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás átlagos ára 40-45 millió forint, tehát még mindig a 800-900 ezer forintos négyzetméterárak jellemzik a fővárosi ingatlanpiacot. A megyeszékhelyeken, az egyetemvárosokban 6-700 ezer forintos négyzetméterárakon cserélnek gazdát az ingatlanok. Azaz még ott sem indult be az a fajta drasztikus árcsökkenés, amire a vevők várnak. Mindez oda vezetett, hogy

a lakáspiaci adásvételek körülbelül 40-50 százalékkal csökkentek, legalábbis az ingatlan.com adatai alapján.

Ezzel szemben a kiadó lakások iránti kereslet a 2023 első négy hónapjában 17 százalékkal haladta meg 2022 első négyhavi szintjét. Ez a bérleti díjakat is folyamatosan egyre magasabbra löki. Lehet úgy fogalmazni, hogy az inflációnak is köszönhető ez a változás, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Tehát nem azért, mert a tulajdonosok mindenáron tartani akarják azt a reáljövedelem szintet, amit az infláció emelkedése miatt elvárnak, hanem az infláció inkább úgy járul hozzá a bérleti díjak növekedéséhez, hogy az áremelkedések miatt a jövedelmek is nőnek, még akkor is, ha az inflációtól elmaradó mértékben, és ez a magasabb jövedelem már lehetővé teszi a bérbeadóknak is, hogy árat emeljenek.

– Nem, inkább arról van szó, hogy az infláció miatt befagyó ingatlanpiac miatt csökkent a vásárlási kedv, emiatt sokan kényszerülnek inkább lakást bérelni, mivel vásárolni nem tudnak? És ez nyomja fel az árakat?

– Biztos, hogy van ilyen élethelyzet is, de ez nem tömeges. Tömegesen nem ugrott meg ugyanis a kiadó lakások iránt érdeklődők száma.

– Ha valaki elkezd lakást bérelni, akkor pontosan azokat a szűkös forrásait éli fel, amivel önerőt gyűjthetne egy saját ingatlan vásárlásához, és beleragadhat ebbe a helyzetbe. Ez a korábbról is ismert zsákutca most még egyirányúbbá vált azáltal, hogy a bérleti díjak növekedtek, és a hitelek meg drágábbak lettek?

– Itt az infláció lehet a kivárásra alapozó lakásvásárlók fő ellenfele. Az a pénz, amit félretettek lakásvásárlásra, egyre kevesebbet ér, még akkor is, ha a lakásárakra most inkább a stagnálás jellemző. Ugyanis az elmúlt hét évben 2015-től 2022-ig a lakásinfláció sokszorosa volt a KSH által meghatározott fogyasztói árindexnek, Budapesten és a nagyvárosokban éves szinten 20-25%-kal drágultak a lakások.

Azaz ha valaki azt mérlegelte, hogy van mondjuk 10 millió forintja, amiből el tudna indulni hitelfelvétellel a saját lakás vásárlása felé, reálértelemben évről évre 20-25 százalékot veszített a pénze értékéből, mert ugyanannyi pénzből ennyivel kisebb ingatlanba tudott beköltözni.

Ha egyáltalán kapott hitelt annyi önerővel, amennyi a rendelkezésére állt, mert a minimális önrész is egyre magasabb lett. Ma már a bankoknak az ingatlan értékének legalább 20 százalékát el kell, hogy kérjék önerő formájában, az MNB által bevezetett adósságszabályok miatt. Tehát egy 50 négyzetméteres, 40-45 millió forint értékű budapesti lakás esetében legalább 8-10 millió forint önrésszel kell valakinek rendelkeznie. Ez főleg az első lakásvásárlóknak okoz fejtörést, mert nekik ezt az összeget nagyon nehéz előteremteni. Viszont a jelenlegi lakáspiaci folyamatok a vevőknek kedveznek, az alkupozíciójuk jelentősen nőtt. A korábbi 4-5% helyett már 6-8 százalékot is engednek a vevők az árból.

A másik dolog, ami a jelenlegi piacon veszélyes, az a dominó hatás. Ez azt jelenti, hogy hiába van olyan ingatlantulajdonos, akit ez a válsághelyzet, a hitelkamatok megugrása nem érint, mert lenne annyi megtakarítása, hogy amikor piaci áron el tudja adni az ingatlanát, akkor tovább tudna költözni, de ha az ő vevőjét viszont hátrányosan érintik a jelenlegi folyamatok, akkor mindketten beragadnak. Ezen a láncolaton mehetünk tovább, és ez a dominóhatás az, ami megfogja a lakáspiaci tranzakciókat.

Lehet, hogy egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el azért, mert valahol Borsod megyében beragadt egy kis ház vásárlása.

Ugyanis a láncolatban van mondjuk 3-4-5 tranzakció, és a rózsadombi lakás eladásához az kell, hogy ez az egész láncolat végiggördüljön. Ennek is köszönhető, hogy drasztikusan, 40-50 százalékkal estek vissza a lakáspiaci adásvételek.

– Úgy tűnik, hogy a mostani helyzetben viszont lakást venni jó. Jól gondolom?

– Igen, ez így van. Aki tud és akar lakást venni, az most jó helyzetben van, mert feleannyi vevő van most a piacon, mint egy évvel korábban. Persze nem ennyire egyértelműen rózsás a helyzet, a finanszírozás miatt. Az biztos, hogy akinek most aktuális, jobban jár, ha lép, mintha kivár. Amikor nagyon drasztikus volt a drágulás, és pörögtek az adásvételek, akkor nagyon sok olyan véleménnyel lehetett találkozni a lakáspiacon, hogy mivel most nagyon drágák az ingatlanok, én most nem veszek, hanem inkább majd akkor, amikor csökkennek az árak. Most csökkennek, még ha minimális mértékben is, de most nem látom azt, hogy nagyon sokan megrohannák az ingatlanpiacot. Most ugyanis az az irányadó vélemény, hogy majd akkor vásárolok, amikor a mélyponton lesznek a lakásárak. De amikor mélypontra kerülnek, és mire ez eljut a köztudatba, akkorra már egyértelműen be fogják árazni a tulajdonosok. Tehát ha valaki akkor nem lesz elég gyors, akkor már nemhogy elsőként, hanem sokkal inkább tíz- vagy tizenkétezredikként állhat be a sorba vevőként, és már sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett tud majd vásárolni, ugyanis akkorra a tulajdonosok már beárazzák ezeket a fellendüléssel kapcsolatos várakozásokat. Tehát még mindig jobban jár, akinek aktuális ez a kérdés, ha most, megbecsült vevőként tud a piacon érvényesülni, nagyobb alkupozícióval, mert most nem kell mással konkurálni egy-egy eladó lakás esetében.

– Tavaszig még nem láttuk jelét, csak jósolták, hogy a jobb energetikájú ingatlanok keresettebbek lennének. Most már bekövetkezett ez a változás?

– Igen, ezeket könnyebben lehet eladni, illetve jobban tartják az értéküket. A csökkenő árak közepette a közepes vagy felújítandó állapotú ingatlanok értéke jobban esett, mint a jó energetikájúaké.

Tehát az olló nyílt, és ez minden bizonnyal tovább nyílik. De drágábbak nem lettek, egyszerűen azért, most nem ez a tendencia, most a vevők nem hajlandóak többet fizetni.

Egy olyan szegmens van, ahol az áremelkedés nem múlt el, és ez nagyon szorosan összefügg az inflációval, ez pedig az újépítésű lakások piaca. Amikor emelkednek az építőanyagárak, a tégla, a beton, a fa, az acél, akkor ezek beépülnek az eladó új ingatlanok áraiba is. Az még kérdés, hogy elindítják-e azokat a további beruházásokat az építtetők, amiket terveztek, vagy ők is a kivárásra alapoznak. Ez inkább a kisebb építtetők esetében lehet nyerő stratégia, mert a legnagyobb cégeknek már kiépült az elmúlt években az az infrastruktúrája, ami nem állhat le, mert akkor ténylegesen veszteséget termelnek.

– Mennyi idő alatt lehet eladni átlagosan egy ingatlant?

– A leggyorsabban a budapesti és a megyeszékhelyeken található ingatlanokat lehet értékesíteni. Ezeknek az eladási ideje most körülbelül 75-80 nap, ami magasabb, mint a válság előtt tapasztalt 65-70 napos átlagos értékesítési idő, de nem sokkal. A kisebb településeken, tehát a falvakban, községekben az átlagos értékesítési idő van, ahol 100 nap fölött jár, van, ahol ez akár 120 nap is lehet.

Az agglomerációs települések érdekes módon a válság idején is előnyt élveznek a vásárlók körében.

Egyrészt azért, mert a home office, a távmunka miatt már nem feltétlenül kell annyit ingázni az embernek a munkahelyére bizonyos munkakörökben és bizonyos pozíciókban, másrészt pedig az agglomerációs övezetben olcsóbban lehet ingatlant vásárolni, és ez nemcsak a fővárosi agglomerációra, hanem az összes megyeszékhelyre igaz. Itt az energetika már fokozottan számít, tehát hogy milyen a fűtési rendszer, van e szigetelés az ingatlanon. Ezek az „apróságok” akár 10-15 százalékos árkülönbözetet is jelenthetnek a vételárban.

– Van-e eladhatatlan ingatlan?

– Van, mindig is volt. Azonban 2015 és 2022 között azok voltak az eladhatatlan ingatlanok, ahol az eladó aránytalanul magasan árazott, és a vevők emiatt már fel sem hívták. Most viszont vannak olyan ingatlanok, amik azért váltak eladhatatlanná, mert a nagyon nagy alapterületűek, rossz energetikai adottságúak. Például egy két-három-négy generációs szigeteletlen családi ház, aminek a fűtési költsége akár több millió forintra is nőhetett az elmúlt időszakban. Az ilyen ingatlant sok esetben a tulajdonosok maguk nem akarják olyan áron piacra dobni, amennyiért hajlandó lenne valaki azt elvinni, mert egész egyszerűen már aránytalanul kicsi összegnek tartják az ilyen ajánlatokat. Ezeknek az ingatlanoknak nem csak az csökkenti az értékét, hogy nagyon nagy az energiafogyasztásuk, és nem a legjobb az elrendezésük, hanem az is, hogy az elszabaduló árak miatt sokkal többe kerül a felújításuk is. Így ezek a házak duplán kerültek hátrányos helyzetbe.

– A most épülő akkumulátorgyárak közelében, például a gödi Samsung közelében el lehet adni egy ingatlant?

– Vizsgáltuk a helyzetet Gödöllőn és Debrecenben is, de

egyelőre nem látunk arra utaló jelet, hogy ezek a ingatlanok kevesebbet érnének, mint eddig.

Az játszik ebben valószínűleg szerepet, hogy Göd például a budapesti agglomeráció részét képezi, közel van a Dunához, tehát ezek inkább támaszt adnak az áraknak, mint lehúznák azokat. Ráadásul az is nagyon jellemzővé vált mostanában, hogy amikor ezek az új üzemek felépülnek, nemcsak az akkumulátorgyárakra gondolok, akkor ott

rendkívül sok új munkavállaló jelenik meg, akiknek sok esetben a lakhatása nem megoldott,

mert messzebbről kell őket odavinni, adott esetben külföldiek. Vagy ők bérelnek, vagy a munkáltatójuk vásárol ingatlant, ez a többletkereslet, ami ezeknél az üzemeknél vagy gyáraknál megjelenik, inkább támaszt ad, vagy egyenesen megnöveli az árakat. Gödön, vagy Debrecenben a bérleti díjak is elindultak igen tempósan felfelé, pedig korábban ezek egyáltalán nem voltak a legdrágább egyetemvárosok.

– És mi várható az egyetemi felvételik után?

– Arra számítunk, hogy az idei albérletszezon intenzív lesz. Július 25-e környékén hirdetik ki a felvételi ponthatárokat, tehát augusztus elejétől kezdve szeptember elejéig tart a klasszikus albérletszezon. Ebben az időszakban arra számítunk, hogy nőni fog a kereslet, nőni fog a kínálat, mert ilyenkor a tulajdonosok is pontosan tudják, hogy ez az az időszak, amikor a kiadó lakásukat érdemes feltölteni az ingatlanhirdetési portálokra. Mivel megnövekszik a kereslet, az árak emelkedésére is számítunk. Valószínűleg tempósabb lehet a drágulás a tavalyihoz képest, amikor a rezsifélelmek erősen tompították a szezonális hatásokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mit tegyünk, hogy ne bukjunk 28% adót a megtakarításainkon?
A szakértő szerint ki lehet kerülni a kormány lakossági megtakarításokra kivetett plusz adóját, de mindenképpen számolni, mérlegelni kell. Kármentő interjú.

Link másolása

Május 31-én szerda este kiadott rendeletében a kormány gyakorlatilag megduplázta a lakossági betéteket eddig is terhelő kamatadót. Ennek módja nem az adó megemelése volt, hanem a 15 százalékos eddig meglévő teher mellé újabb 13 százaléknyi szociális hozzájárulást (szocho) vetett ki. A lakossági megtakarítások közül kivételt az állampapírok és az ingatlanalap befektetési jegyek jelentenek. A rendelkezés minden bizonnyal átalakítja a lakossági befektetési piacot. Azok, akiknek megtakarításaik vannak, jól teszik, ha tájékozódnak a lehetőségeikről, hogy elkerüljék, de legalábbis mérsékeljék a plusz terheket.

Argyelán Józsefet, a Bankmonitor munkatársát kerestem meg, segítsen megérteni, mi történt, illetve mit tehet, akinek megtakarítása van.

– Mennyire volt váratlan, hogy az év közepén, szinte egyik napról a másikra bevezetnek egy új adót?

– Váratlannak váratlan volt. Nem készültek a piaci szereplők, nem voltak ilyen típusú hírek korábban.

A rendelet éjszaka jelent meg, viszont azt hozzátenném, hogy július elsejétől indulnak az új szabályok, tehát azért van 30 napos átfutási idő.

A jövő évi költségvetési törvény benyújtása körül megjelent ilyen típusú rendeletek egyértelműen azt mutatják, hogy a korábban több elemző által is jelzett, törvényben szereplő bizonytalansági tényezőket próbálják kivédeni, a költségvetést egyéb dolgokkal megtámasztani. Az intézkedésnek, itt most különösen a szocho bevezetésére gondolok, két célja lehet. Az egyik közvetlenül a bevételi lábak növelése, tehát az, hogy a megtakarítások utáni szocho fizetés megjelenjen a költségvetésben. A másik, közvetett hatás az, hogy

mivel kivételt tettek a magyar állampapírokkal, a kormány ezekbe a befektetési formába tereli a magyar lakosság megtakarításait.

Vagyis nemcsak a bevételi oldalon szeretne növekedést, hanem a hitelfinanszírozási oldalon szeretne egy még nagyobb keresletet.

– Ingatag lábakon áll az állami költségvetés?

– Nem tudom megítélni, hogy mennyire áll ingatag lábakon, bár több elemzőtől hallottunk kritikus megjegyzéseket, amik erre utalnak. Ha ingatag lábakon áll, ha nem, ezek az intézkedések stabilabb helyzetbe hozhatják.

– Ön szerint valóban az állampapírok felé mozdulnak a megtakarítások ezek után?

– Azt gondolom, hogy igen. Nagy Márton miniszter is azt nyilatkozta, hogy a lakossági betétek 5-10 százaléka is megmozdulhat. A szocho bevezetése csak a természetes személyekre, azaz a lakosságra érvényes. Eddig is igen népszerűek voltak a magyar állampapírok. Ez köszönhető egyrészt a rugalmas visszaváltásnak, másrészt a kockázati szinthez kapcsolódó, kiemelten magas kamatozásnak. A jövőben ez még vonzóbbá válik,

hiszen az adómentesség, ami eddig 15 százalékos előnyt jelentett a hasonló típusú megtakarításokkal szemben, a jövőben 28 százalékos előnyt fog jelenteni.

Hozzátenném, hogy a többi intézkedés, melyek ugyanezen Magyar Közlönyben jelentek meg, szintén az állampapírok felé terelnek.

Argyelán József

– Milyen nagyságrendben lehet így pluszbevétele a költségvetésnek?

– Érdekes módon nem adott erről információt ki a kormány, sőt Nagy Márton kifejezetten azt jelezte, hogy

nem is érdekli, mekkora lesz a bevétel növekedése. Ez azt sugallja, hogy az intézkedésnek az állampapír felé terelési hatását nagyobbnak és fontosabbnak tartják.

Ettől függetlenül az, hogy a bevételi oldalon plusz tételek jelennek meg, még mindig több milliárd forintot jelenthet.

– Már második éve tart a huzavona a helyreállítási alapokkal és a kohéziós alapokkal. Tehát, hogy egyszerűen nem érkezik meg az a pénz, amire eddig üzembiztosan lehetett számítani a költségvetésben. Lehet ez az oka az intézkedéseknek?

– Az kétségtelen, hogy a költségvetésből hiányoznak ezek az elemek, de legjobb tudomásom szerint a kormány - legalábbis a kommunikációja alapján - számít arra, hogy ezek a pénzek megérkeznek. Én nem tudom megítélni, hogy állnak az Európai Unió és a magyar kormány tárgyalásai jelenleg. De tény, hogy függetlenül attól, megérkeznek-e ezek a pénzek, vagy sem, ezen intézkedésekkel stabilabbá válhat a magyar költségvetés helyzete.

– Más országokkal összehasonlítva ez az adóteher sok vagy kevés?

– 28 százalék adót azt én mindenképpen soknak ítélek. Nincsenek pontos nemzetközi számaim, de szerintem nemzetközi összevetésben az élmezőnybe tartozhatnak. Persze ki kell hangsúlyozni azt, hogy bizonyos elemekre nem vonatkozik, és itt nemcsak az állampapírt kell megemlíteni, de például az ingatlanalapokra sem fog vonatkozni. Ettől függetlenül valóban, ha a többi formát nézzük, akkor ez egy elég jelentős adónemnek tekinthető így összességében.

– Mit tehet az, aki enyhíteni akarja a várható veszteségeit?

– Azt tudni kell, hogyha június 30-ig történik meg az adott típusú befektetés, legyen az betétek lekötése, értékpapír vásárlása vagy biztosítási szerződés aláírása, akkor arra nem lesz érvényes a szocho.

Tehát ha már van egy lekötött betétem, akkor az nem lesz szocho köteles, függetlenül attól, hogy a lejárata július elsejét követően történik meg vagy sem.

De az elképzelhető, hogy valamilyen megtakarítás például július elsejét követően igen hamar lejár, és ezért végiggondolom, érdemes-e már most, az új szabályok bevezetése előtt lépni. Itt két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy mennyibe kerül az, hogy most kiveszem a pénzem. Egy betét esetében ez jellemzően azt jelenti, hogy elveszítem a kamatígéretet, amit a bank adott felém, tehát visszakapom a betett pénzemet. Tegyük fel, hogy egymillió forintot 10 százalékra helyeztem el. Ekkor ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint ugrik. Ez az ára annak, hogy én feltöröm. Viszont a másik oldal, amit nézni kell, hogy mi az, amibe el tudnám helyezni most, és milyen futamidőre. Azaz, ha most indítok egy kétéves lekötést, szintén 10 százalékra, akkor azt látom, hogy 200 ezer forint lesz a várható nyereség. Ennek 15 százalékos adója lesz, de a 13 szocho még terheli. Tehát a 200 ezer forintnak a 13 százaléka, ami 26 ezer forint. Ez lesz az, amit megspórolok azáltal, hogy most indítottam a lekötést, és nem júliusban.

Más a helyzet azokkal a pénzösszegekkel, amelyek lekötetlenül vannak, parlagon hevernek, és eddig várták a jó ajánlatot.

Azokat már nem érdemes tovább parkoltatni, hanem el kellene helyezni valahova június 30-ig. Azoknak érdemes gondolkodni, akik valamilyen nagyon rugalmas, extra rugalmas, takarékszámla típusú megoldást választottak, tehát lekötetlenül kamatozik a pénzük magasabb kamat mellett, ilyet is lehet találni, már egyébként 8-9 százalékosat is jelenleg. Ezek a napi kamatozású termékek július 30-ig szocho mentesen kamatoznak, de július 1-től szochoval terhelten. Itt érdemes elgondolkodni, hogy a lekötetlen takarékszámlákról áttegyük a pénzt valamilyen lekötésbe, hogy a szocho-mentességet meghosszabbítsuk.

– A bankok meg fogják érezni, hogy ilyen tömegben kiviszik a befektetéseiket az emberek?

– A bankoknál több érdekes kérdés van. Az első, hogy a szocho hogyan hat a banknál lévő állományra. Nyilván a lekötetlen pénzekre jelenleg leginkább az infláció hat, tehát a 24%-os áprilisi infláció azt jelentette, hogy a lekötetlenül, 0 százalékon on ketyegő pénzek vásárlóértéke negyedével csökkent. Azért ez egy elég komoly hatás, ez már önmagában arra sarkallja az embereket, hogy a lekötetlen összegeket helyezzék máshova. Sajnos a lekötött betétek kamatai igen alacsonyak. Kisebb bankoknál találhatunk kétszámjegyű értékeket, de a nagyobb pénzintézeteknél 1-2-3 százalékos lekötött betéteket láthatunk. Azért valljuk be, ez nem érdemi vetélytársa a lakossági állampapírokon elérhető hozamoknak. Összességében ennek az intézkedésnek lehet egy olyan hatása, hogy a szocho bevezetés elirányítja a banki betétekből vagy a bankszámlán látra szóló állományban lévő pénzeket állampapírba.

Ráadásul a bankoknak maguknak minden ügyfelüket értesíteni kell, hogy mennyit nyerhettek volna, ha a pénzüket korábban állampapírban helyezik el. Tehát a banknak ingyen reklámként fel kell hívni a saját ügyfelei figyemét arra, hogy jobban jártak volna, ha állampapírt vásárolnak.

Hogy mennyit vesztettek azért, mert nem ezt választották. Ez egy másik rendeletben van.

– Jól értem, a bank a saját kontójára reklámozza a konkurenciáját?

– Ez csak félig-meddig igaz. Igen, reklámozza, és egy olyan terméket reklámoz, ami a betéteinek konkurencia. Tehát eddig ez egy igaz állítás. Érzek ebben egyfajta fricskát is, mert a betéti kamatok nagyon alacsonyak, ezt a kormány és a Magyar Nemzeti Bank is nehezményezte már, azonban a nagyobb pénzintézetnél érdemben nem indult el emelkedés. Mostantól ez a figyelemfelhívás azt is jelenti, hogy a bankokkal magukkal elmondatják azt, hogy igen, mi alacsony betéti kamatokat kínálunk az állampapírokhoz képest. Azt hozzátenném, hogy

persze egy „konkurencia” termékét reklámozzák, de a bankoknál is lehet vásárolni állampapírokat.

Tehát, ha egy bank ebben meglátja a lehetőséget, akkor azt is mondhatja, hogy igen, kiküldöm ezt a tájékoztató levelet, és utána minden eszközt biztosítok az ügyfélnek, hogy nálam vásárolja meg az állampapírt. Tehát a pénz tőlem, az én kezelésemből ne kerüljön ki. Ráadásul az extraprofit adót megtartották az elkövetkező évre is, és a bankok esetében úgy állapították meg, hogy amennyiben a bank állampapírt vásárol, az valamilyen mértékben csökkentheti az adóterheket. Tehát a kormány a bankot is abba az irányba tereli, hogy maga is vásárolja ezeket a papírokat, csökkentve az adóterhét. Nagy Márton várakozása szerint az intézkedések miatt a bankok mintegy 1300 milliárddal, míg az alapok 500 milliárddal „jelenhetnek meg” pluszban az állampapírpiacon.

– Mennyire szokásos dolog az év kellős közepén egy ilyen adóátalakítás?

– Az tény, hogy az adózásokhoz jellemzően év elején szoktak hozzányúlni, bár hozzátenném, hogy a költségvetéssel együtt be szokták nyújtani azokat a csomagokat is, amik az adózási változásokra, egyéb elemekre vonatkoznak, mondjuk úgy, a költségvetés adó oldali megalapozását segítik. Bár hozzátenném, hogy az adott évi költségvetéshez olyan adóváltozásokat szoktak benyújtani, amik az a tárgyévtől hatályosak. Jelen esetben pedig ez nem így történt. Valóban egy évközepi változtatást léptek meg, ezt tekinthetjük szokatlannak is. Amint említettem, ez egy elég gyors döntés, nagyon váratlan volt, de szerencsére nem egyik napról a másik napra lépett érvénybe, tehát nem arról beszélhetünk, hogy május 31-én megjelent és másnaptól hatályos. Ezt kiemelném pozitívumként, bár valóban nem január 1-től változnak ezek a dolgok. Ha a külföld szemszögéből nézzük, mindenképpen egy negatív üzenet az, hogy ilyen gyorsan átalakítanak valamit és egy hónapos átfutást adnak csupán.

Ez mindig rossz üzenet. Jó üzenet viszont az, hogy ezekkel a kiegészítő változásokkal a költségvetés bevételi oldala mindenképpen stabilabbnak, megalapozottabbnak tűnik.

Ez az olvasat viszont a külföldiek számára azt sugallja, hogy biztosabb a magyar költségvetés, kiszámíthatóbb, biztonságosabb a magyar gazdaság. Ez egy pozitívabb üzenet. Ezt az olvasatot erősíti az a tény is, hogy a forint árfolyama nem omlott össze a hír hallatára. Márpedig ha valamilyen váratlan hír jön, arra a külföldi befektetők adott esetben tudnak reagálni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk