A nő csak kussoljon – Amit megtanulhattunk a Meghan Markle-Oprah interjúból
Megnéztem Meghan Markle és Harry herceg interjúját Oprah Winfrey-vel, és közben azon gondolkodtam, megfelel-e az elvárásaimnak s hogy ehhez képest milyen véleményt fogok kialakítani, s egyáltalán, számít-e a véleményem. Erről az jutott eszembe, miért vannak elvárásaim, - és számít-e Meghan Markle véleménye. Meg Harryé. Ők egy hercegi pár - illetve már címeiktől megfosztott híres emberek -, akiknél a világnak ezerszer több és nagyobb baja van.
De aztán megnéztem egy brit hírműsorban egy Meghanhez hasonlóan amerikai származású újságírónő reflexióját az interjúra, és akkor már tudtam, miért számít ez a beszélgetés, miért számít, mit gondolunk róla, és miért lesz legalább ugyanolyan emlékezetes mint Diana híres BBC-s interjúja anno, akár belerángatták, akár nem.
Itt az említett hírműsor-részletben a reflexió Oprah interjújára:
A hírműsorban dühösen fröcsögött az újságírónő és a műsorvezetők, milyen szemét dolog Harryéktől, hogy rasszizmussal vádolnak valakit, milyen aljas, hogy nem nevezik meg, és ha tényleg Fülöp herceg volt az, ahogy a közösségi média tippeli - vagyis maga a REGGELI MŰSOR megnevezte, ki gyanús - , akkor miért nem kímélnek meg egy szerencsétlen öregembert, aki épp kórházban fekszik. Akkor ők miért nem kímélnek egy kismamát, aki pár hónapja még elvetélt?! Ezért gyűlöli a királyi család A korona című sorozatot is, mely óvatosan nem azt állítja magáról, hogy pontos tényeken alapul, csak fél-fikciósan enged belátni a függöny, a színfalak, az álmosolyok mögé.
Nekem is megvan a személyes benyomásom Meghan Markle-ról, de most nem gondolom, hogy ez számítana, hanem az, amit az interjújuk üzen. Mert a pénztárcájukban turkálást, hogy miért nem fizetik Harry örökségéből a testőri védelmüket, nem tartom ízléses és etikus újságírói fogásnak.
Viszont. Markle azt állítja, öngyilkos gondolatai voltak, olyan komolyak, hogy nem mert egyedül maradni egy estély alkalmával, nehogy ártson magának. Mindketten állítják, elvették tőlük a királyi címeiket - már hallom is a műsorvezető háborgását, hogy milyen álszentek, mert máskor meg azt mondják, nem érdeklik őket a címek -, illetve a kis Archie, első gyermekük - Markle most várja a másodikat - , hercegi címét és védelmét is megvonták. Hát persze, hogy papíron nem érdekli őket, én meg tudtam érteni,
Bombát robbantottak, valóban, a Munkáspárt már kivizsgálást követel. A kérdés logikusan az lehetett Meghanéknek azok alapján, ahogy a manipulatív és a személyiséget elsöprő, a monarchia külsőségeit prioritásban tartó rendszer kezelte őket, hogy vagy hagyják, hogy egy életre elássa őket a saját családjuk és a média, s egy rájuk húzott szégyenben éljenek - vagy kiteregessék a lapjaikat és elmondják a saját verziójukat. Akár igaz minden szavuk, akár csak néhány, egy biztos: a velük készült beszélgetés rávilágított arra, hogy nem minden fekete-fehér - erre a magam által feldobott labdára lenne egy nagyon gagyi poénom -, és ahogy Markle mondja, ő arra szerette volna felhívni az emberek figyelmét:
Egyébként lehet, hogy Meghan Markle vehemens, hurrikán személyiség, ahogy a brit sajtó nevezte - és akkor azt kérdezem, na és? Lehet, hogy irányítja a férjét? Ebben nem lennék biztos. És tudjátok, miért nem? Mert életemben nem találkoztam Meghan Markle-lal, nem töltöttem vele hosszabb időt, nem beszélgettem vele két órát sem, mint Oprah, aki, mivel rengeteg komoly ügy mögé nézett be már elismert interjúival, talán bölcsen szintén úgy mehetett haza az interjúról, hogy vakarta a fejét: fú, ez durva sztori, és majd a nézők eldöntik, mit gondolnak róla. Mert a négy fal közé ő sem látott be.
Legyünk őszinték: hány olyan párt ismerünk, ahol a nő irányít? És ahol a férfi? Vannak ilyen dinamikák. Részemről bírom a nagyszájú nőket, és Meghanből MOST dőlt az infó. Mert korábban elhallgattatták, mondja, és úgy tűnik, még mindig itt tart a 21. századi Anglia: a nő csak kussoljon. De láthatóan panaszkodott az interjúban, láthatóan fájt felidéznie, hogy még terhes volt, amikor arról morfondírozott a királyi család, hogy vajon milyen színű, milyen árnyalatú (?) lesz a gyermeke, s ez vajon milyen fényt vet majd rájuk. Mert az első ott: a korona. Harry reakciója volt a legbeszédesebb erre a kérdésre: nem vállalta, hogy elmondja, ki és pontosan mit mondott. Szerintem a pár ennél sokkal látványosabban is bemocskolhatta volna az évszázadok óta fennálló Monarchiát.
Akár jól alakítja a mártírt Meghan, akár eljutott-e a legmélyére, az öngyilkosság szélére, akár nem, az üzenete tiszta és jogos. Az ítélkezés mérvadóságát akarja megkérdőjelezni. És neki, mint szegény származású feketének, én el is hiszem, hogy fontosak ezek a kérdések, főként mivel már a Harry előtti időszak idején fontos szószólója volt a női és fekete emberi jogoknak. Nekem innentől mindegy, mire játszik rá, a hitelességét úgyis az idő fogja megmutatni.
Az egyik legjobb barátnőm nemrég fogadott örökbe egy sötétebb bőrszínű kisfiút. Csodás dolognak tartom, és ha valaki megszólná az utcán, tudom, hogy mennyire mélyen érintené őt is én engem is. Ezek után még gondolkodjak el azon, hogy hófehér bőrű brit királyi család miért nem emelte magasba a diverzitást, a sokszínűséget büszkén és modernül, hanem még össze is játszott a bulvársajtóval, de legalább nem védte meg Meghan a rasszista lejáratókampánytól?
Szerintem a legtöbb érzékeny nőnek a tizede is elég lenne ahhoz, hogy depressziós legyen, vagy öngyilkos gondolatai legyenek. És ha abba a családba született az a gyerek, igenis joga lett volna megkapni a hercegi címet.
Számomra Harry megnyilvánulásai voltak a legérdekesebbek, hiszen ő tudja, miről beszél. Évtizedekig lojális volt a családhoz, a rendszerhez, amiből most úgy érzi, "kimentették", a felesége által látta meg, milyen csapdában él. Arról beszél, Diana sejthette, hogy ez fog majd történni, hiszen az egykori hercegné Harryre hagyott örökségéből tudtak a királyi családból az amerikai kontinensre költözésük idején megélni és biztosítani a biztonságukat.
Sok tényezős történet. Harry, akinek az apja egy ideig fel sem vette a telefont, mégis arról beszél, megbocsátott, a testvéréről, aki szóba sem áll vele, finoman úgy fogalmaz: most távolság van kettejük között, de szívből szereti és tudja, az idő mindent begyógyít. Ezek egy, a tetteiért felelősséget vállaló, érett felnőtt megnyilvánulásai. Mint ahogy az is, hogy úgy látta, a feleségét és a gyermekét is mentenie kell onnan, ahol szándékosan megvonják tőle a királyi család tagjainak amúgy járó biztonsági őrizetet.
Ez legyen a legnagyobb bajuk? Ha legközelebb halálos fenyegetést kapsz - te, kedves olvasó, ritkábban szoktál, mint ők, olyan sok százszor ritkában, este vajon hányszor ellenőrzöd a zárat? És elgondolkodsz-e azon, hogy elköltözz oda, ahol nem bánthatnak?
Oprah is tévedett már: Michael Jackson a kilencvenes években elvarázsolta Neverlandben és emberségével, kis barátaival kapcsolatos érzéseivel szentté avatta magát egy exkluzív interjúban Oprah segítségével. De Oprah volt az is, aki pár éve felkavarta a port a coming outoló molesztált két férfi botrányával, s azzal, hogy őszintén faggatta őket arról, Jackson hogyan tette tönkre a gyerekkorukat és az életüket. Ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy anno hibázott.
Hogy Oprah most mit kavar fel és mennyire hiteles, amit a párral együtt létrehozott, ezt csakis később fogjuk látni. De arra máris megtaníthat minket: igen, a bulvársajtónak nem feltétlenül kell hinni - főleg, ha a királyi palotában rendeznek estélyeket, és cserébe csupa jót írnak mondjuk Katalinról - és azt, hogy
még fekete is volt hozzá stílusosan, majd az idő eldönti, mennyire stabilak a királyi kastély falai. Most egy pillanatra meginogtak, és lehet, hogy így kellett lennie. De ezt sem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy egy idegen országban, egy palotába bezárva, mint Markle, friss újszülöttel, szoptatva, esetleg terhesség utáni depresszióval és magányosan, segítség nélkül nem hisztiztünk volna néha egy nagyot. A sajtónak nem beszélhetett.
"Magadtól némultál el, vagy elnémítottak?" - kérdezi Oprah. "Az utóbbi," mondja Markle és hiszünk neki, különösen annak fényében, hogy a férje elmeséli, attól félt: a történelem megismétli önmagát. Ezt sem tudhatjuk, csak egyet: ez egy nagyon érdekes és fontos interjú. Amire egészen biztos, hogy a királyi család valahogyan reagál majd. Talán ugyanolyan passzív agresszióval, ahogy eddig tették. Önállóskodunk, feketék vagyunk? Nesze, nincs több zsebpénz, nincs védelem, nincs hercegi cím. Egyvalamivel nem számoltak: egy rafinált, értelmes, feminista nővel és egy herceggel, aki láthatóan máig traumatizált édesanyja korai elvesztése miatt. Most szívhatják a fogukat, ezt hogyan kozmetikázzák vissza.