A szemfüles olvasók észrevehetik majd, hogy lesznek a tavalyi listából visszatérő látványosságok is, ugyanakkor mindig tartogat valami újat egy új év. Reméljük, hogy derült éjszakák (vagy épp nappalok) is megadatnak majd a megfigyeléshez, mert ez elengedhetetlen kelléke mindegyiknek.

Ha valamiben meg lehet bízni, azok a meteorrajok, hiszen a Naprendszer szemetét senki sem takarítja el. A főként üstökösök által a Föld pályájára hordott apró törmelékekből álló sávot (amit az üstökös a csóvája révén hátrahagy) a Föld évről évre ugyanazon napokon szeli keresztül. Ekkor a Föld gravitációja bevonzza az apró szemcséket, ezáltal az átlagosnál jóval több hullócsillagot láthatunk a meteorrajok idején. A légkörünkbe érve a mikrometeorok pillanatok alatt elégnek, ám ez idő alatt is jókora utat tesznek meg a levegő molekulái között, amelyek a szemcse útvonala mentén (ionizációjuk-rekombinációjuk révén) felvillannak. Ezt figyelhetjük meg derült és kellően sötét égbolton pillanatnyi fénycsíkokként, vagy ahogy a népnyelv hivatkozik rájuk, hullócsillagokként.

 

A Quadrantidákról idén már lemaradtunk, de az időjárás Magyarországon amúgy sem volt igazán kegyes hozzánk – 2022 elején azonban újra megfigyelhető lesz az év első meteorraja. A becsült darabszámok holdmentes, sötét égen való megfigyelésre vonatkoznak, maximum idején.

Fontos megjegyezni, hogy a meteorrajok megfigyelhetősége több napon keresztül tart, de igazán jó esély a maximum környéki órákban kínálkozik a hullócsillag-vadászatra. A Földön való tartózkodási helyünktől függően más-más helyi időpontban tetőzik a meteorraj, így előfordul, hogy bizonyos maximum a nappali órákra esik, megfosztva bennünket a látványtól. Továbbá tudni kell, hogy a meteorrajok utánpótlását jelentő törmelékfelhők évről évre egyre ritkábbá válhatnak, ennek megfelelően a megfigelhető darabszámok is lassú csökkenést mutatnak.

 

És hogy merre érdemes figyelni az égbolton? A meteorrajok nevei azt jelzik, hogy mely csillagkép irányából láthatjuk az adott meteorrajt érkezni, így első közelítésnek mindig ezen égboltterület felé kell fordulni. Ha pedig lehetőségünk van, érdemes hanyatt fekve kényelembe helyezni magunkat és az égbolt lehető legnagyobb részét figyelni. További csillaghulláskor hasznos tippek és praktikák egy korábbi bejegyzésben olvasható.

Idén összesen kétszer halad el a Holdunk a Nap korongja előtt – amikor is napfogyatkozást figyelhetünk meg –, és kétszer vonul be a Föld által vetett árnyékkúp sávjába – ilyenkor pedig holdfogyatkozást láthatunk. Pontosabban csak láthatnánk.

 

Magyarországról ugyanis nem sokat figyelhetünk meg ezekből, így kénytelenek leszünk az élő közvetítésekkel és a kiváló asztrofotókkal beérni. A napfogyatkozások tőlünk távoli földrészeken lesznek megpillanthatók, a holdfogyatkozások pedig pont akkor következnek majd be, amikor épp a Föld túlsó felén lesz éjszaka:

 

A csillagok tőlünk túl messze vannak, hogy egy év alatt látványosan elmozduljanak egymáshoz képest, viszont a Naprendszerben keringő égitestek megteszik nekünk ezt a szívességet. Ennek köszönhető, hogy ezek a közeli objektumok időről időre közel kerülnek egymáshoz (lásd a nemrégiben bekövetkezett Jupiter–Szaturnusz-együttállást), sőt néha még az éjszakai ég (látszólagos) óriása, a Hold is eltakar ezt-azt. Bár a tavalyi év látványosságaihoz képest idén némiképp soványabb a felhozatal, de azért most is lesz mit várni:

 

Eddig csak a természetes égitestekről esett szó, ugyanakkor bizonyos esetekben az ember alkotta eszközök égen történő megpillantása – főleg, ha űrhajósok ülnek bennük – talán még felemelőbb lehet. Ezek pedig akár szabad szemmel is láthatóak, ha a megfelelő időpontban nézünk fel az égre. A tavaly indult Crew–1 küldetés idén márciusban ér véget, és a pontos időponttól függően jó esélyünk lehet a visszatérés folyamatából pár pillanatot elcsípni.