Szemtelenül fiatal magyar konyhafőnök a rangos szakácsverseny bajnoka
A magyar Chaine Egyesület június 2-án 21. alkalommal rendezte meg a Jeunes Chefs Rôtisseurs nemzeti válogató versenyét. Ezen az ifjúsági szakácsversenyen 8, 27 év alatti induló mérte össze tudását a METRO Gasztro Akadémián. A győztes Garai Ádám lett, így ő fogja képviselni szeptemberben hazánkat a manchesteri világbajnokságon.
Valahogy minden a Bocuse d'Orból eredeztethető manapság. Mert ha meghallod a telefonban, hogy szakácsversenyről van szó, még laikusként is jobban felkapod a fejed a tavasszal történtek után. Hívott a METRO, és habár én szégyenletesen kevés háttérismerettel rendelkeztem, nagyjából azonnal igent mondtam. Verseny lesz, fiatal szakácsoknak, a médiából csak hárman lehetünk ott egy külön kóstoló asztalnál. Naná!
Azt már az elején sem igazán értettem, hogy miért hallani erről a megmérettetésről ilyen keveset, és az internet átnyálazása után csak még nagyobb kérdőjelek gyülekeztek a fejem fölött. Tény, hogy itt csak az úgynevezett „Chaine házakból” lehet versenyzőt kvalifikálni, de az már kapásból nem egy rossz társaság, így érdemes lehet arra is figyelni, hogy ki a legjobb közülük. Hát ha még egy világversenyig is vezet az út. (A Chaine házakhoz tartozik például: az Alabárdos, az Arany Kaviár, a Baltazár, a Bock Bisztró, a Hilton, a Gundel, vagy a Gerbeaud.)
Az ifjúsági szakács világbajnokság előírásai szerint 12 fős zsűri (3 konyhai és 9 kóstoló) értékeli az anonimként, két műszakban dolgozó 8 fiatal munkáját, akik előételt, főételt és desszertet készítenek 4-4 adagban, 3 óra alatt. A technikai igazgatói feladatokat és a zsűri koordinációját Kovács Lázár, Conseiller Culinare látja el.
A Konyhai zsűri tagjai: Raj Ráchel, Jakabffy László, Kovács-Siklósi Lázár
A Kóstoló zsűri tagjai: Szulló Szabina, Ádám Csaba, Barka Áron, Bíró Lajos, Kovács Árpád, Merczi Gábor, Nyíri Sándor, Pesti István, Dr. Sándor Dénes
A METRO Gasztro Akadémián már javában folyt a munka, mire én megérkeztem, és szinte azonnal a kóstolóasztalhoz kísértek. Szerencsére mi, sajtósok nem kotyoghattunk bele a zsűri munkájába, csak magunkban kóstolgathattunk, elemezgethettünk, de mint később kiderült, nem jártunk olyan messze a szakértők megfejtésétől.
A szokásos vasszigor és kekeckedés közben azért szem előtt kellett tartanunk, hogy ez a megmérettetés nem egy szokásos ujjgyakorlat volt. Azt, hogy végül mi került a tányérokra, reggel még maguk a szakácsok sem sejthették, hiszen a kötelező alapanyagokra is csak a helyszínen derült fény.
A titkos hozzávalók, amiket ezúttal fel kellett használni a főzés során, a ponty, a báránylapocka, a haltej, az újburgonya, a csiperkegomba, a sertés vékonybél és a marcipán voltak. Senki nem mondhatja, hogy könnyű feladat. 3 fogásból, 4 adagot, 3 óra alatt rögtönözni. Én személy szerint biztos, hogy passzolnám.
Volt, aki nem lett kész az előételével, volt aki talán jobban járt volna, ha ki sem küldi a desszertjét, de a legtöbben mégis bravúrosan oldották meg a feladatokat. (Itt jön be az, hogy fiatal kor ide vagy oda, gyakorlott, vezető éttermekben dolgoz szakácsokról beszélhetünk.)
Az egyetlen komoly kritika talán az ételpazarlással kapcsolatban érte a versenyzőket. Jakabffy László szerint főzés alatt látszott, hogy kevesen filéztek pontyot, és hiányosság, gyakorlatlanság mutatkozott a báránylapocka csontozásánál.
Én már az első 4-es után találtam kedvencet, de a délutáni kör, ahogy az lenni szokott, mindent felborított. A kóstoló zsűri tagjaival még egy rövid kitérőt is tettünk Etyekre, a Kálna Pincéhez (pezsgőt inni kötelező náluk), és ott is teleettük magunkat, de maradt hely az ezután következő finomságoknak is a gyomorban.
Az egyik pillanatban még a visszafelé vezető buszúton, Bíró Lajossal jelentettük be igényünket arra, hogy Magyarország végre ne a romkocsmákról legyen híres, ha vendéglátásról esik szó, a másikban pedig már ismét jöttek az előételes tálak. Majd miután minden tányér kiürül, és feldolgozhatatlan mennyiségű étel élménye maradt az agyban, zárult a nap, mert eredményhirdetésre csak június 4-én, egy gálavacsora keretében került sor.
És akkor térjünk is rá a befutókra. A Chain szabályai szerint, az első helyezett után mindenki más aki dobogós lenne, negyedik helyezettnek számít. Azért valahogy mégiscsak körbejárt a hír, hogy Szabó Dávid lett a harmadik legjobb. Ő az Onyx éttermet képviselte. Emlékszem az intenzíven gyümölcsillatú desszertjére, és talán az ő bárányát szerettem a legjobban.
A második helyen Pereszlényi Alexandra végzett, akinek a Gundel étteremben lehet utánajárni. Nem hiszem el, hogy 24 éves ez a lány, és ilyeneket tud. Az első körből ő volt az egyik kedvencem. A virággal díszítette előételét nem győztük minden oldalról fotózni, és szerintem a főétel és desszert is nála sikerült e legmutatósabbra.
Egy gyors kitérőt kell még tennem az első helyezett előtt, mert az Arany Kaviár Lendvai Leventéje nálam szintén maradandó élményt okozott, mind az előételével, mind a desszertjével.
És akkor az első helyezett, akin nem lepődünk meg: Garai Ádám, az Olimpia Vendéglőtől. Az a Garai Ádám, aki 2013-ban Széll Tamást segítette a Bocuse d'Or alatt, és akinek segítségével végül tizedikek lettünk. Az a Garai Ádám, aki a MÁK bistróban csodákat művelt desszertfronton. Az a Garai Ádám, aki az Olimpiában volt szakácstanuló, és aki mostanra konyhafőnök ugyanott.
Ne csodálkozzak magamon, hogy bár nem szeretem az édességet, az ő tányérjáért vérig menő harcot vívtam. Pontosan emlékszem rá, hogy a „Csokiparfé, marcipános-szezámos crumble, málna, áfonya” névre hallgató kreációja zárta a napomat. Az utolsó virágig felfaltam, és imádtam.
És még mindig nem értem, hogy miért nem beszélünk erről a versenyről többet. Hiszen egy frissen kinevezett konyhafőnök tarolt, akire ráfér majd a buzdítás Manchesterben. Büszkék lehetünk rá, és simán bízhatunk egy dobogóban, hiszem volt már rá példa régebben is, hogy Magyarország jól szerepelt (Kovács Lázár az USA-ban, Götz Zsolt Szingapúrban. Szulló Szabina Párizsban, Széll Tamás Dél-Afrikában, Ádám Csaba Németországban szerzett érmet.).
Tele vagyunk tehetségekkel. Fiatal tehetségekkel is! És minél tovább fejtegetjük a magyar gasztronómiát, minél több versenyről, szakácsról és növendékről beszélünk, annál több okot találunk arra, hogy meglátogassunk egy-egy izgalmas éttermet.
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg ismerőseiddel is: