Nézz szét a csokigyárban!
Szerintetek milyen lehet egy igazi csokigyár belülről? Kolléganőnk fogta magát, és a kislányával, valamint egy fényképezőgéppel egyetemben utána járt. Édes-képes beszámolóját most ti is megnézhetitek.
Szöveg és fotó: Szabó Anita
Régóta terveztük már ezt a kirándulást, csak valahogy nehezen akaródzott nekivágni az útnak. Sopron amúgy nagy kedvenc. Ide jártam iskolába, mnden zegét-zugát jól ismerem. Sok kedves ismerősöm él ott, és minő csoda, mint kiderült, az egyik volt osztálytársam a csokigyár egyik tulajdonosa.
Meglepődtem, amikor felhívtam a gyárat és ő vette fel a telefont. Szerencsénk volt: másnap 10 órára mehettünk. A nagylány vágya végre teljesült, aki nyár elején közölte velem, hogy nem kér semmit egész nyáron, csak vigyem el egy igazi csokigyárba.
Reggel nyolckor indultunk el az édes álmok valóra váltására. Az út tőlünk közel két óra, így valamivel 10 óra előtt érkeztünk meg. Felballagtunk a cukrászdába és bejelentkeztünk. Nagyon kedvesen fogadtak. Közölték, hogy pár perc múlva kezdődik a kóstoló, addig nyugodtan nézzünk szét a cukrászdában, majd jelzik, ha indulni kell.
Van-e még idő egy sütire? -kérdeztem, mert hát nekünk mindig van… ;) Azt felelték, hogy szerintük a csokikóstolás előtt semmi esetre se együnk. Esetleg majd utána, feltéve, ha bírunk még.
A cukrászdáról csak annyit, hogy szerintem ez Gombóc Artúr Kánaánja. :) Ameddig a szem ellát süti, süti, süti... Aztán pedig csoki, csoki, csoki... Meg minden egyéb, aminek köze van a csokoládéhoz: könyvek, csokoládéfondü-készítők, dobozok és így tovább...
A csokoládékóstolást egy pohár pezsgővel kezdtük, amibe egy szem bonbont csempésztek. Természetesen mi szigorúan csak alkoholmentes pezsgőt kértünk. Majd egy rövid kisfilm következett a csokoládé történetéről a kakaóbabtól a kész csokiig. Közben körbejárt a kakaóbab, a kakaóbab szállításához szükséges zsák és egy két és fél kilós csokoládétömb.
A háttérben látható fém tartályokból pedig végigkóstolhattuk a kakaót a nyerstől, a készítésének különböző fázisain át az általunk ismert táblás állagig. A kezdeti fázisban (nyers kakaóbab) a matéria egyáltalán nem olyan élvezetes, na de aztán... ;)
Mindeközben egy üvegfalon keresztül figyelhettük, hogyan is készülnek a bonbonok, a csokoládécsodák, illetve a cukrászdák részére a szemet és lelket melengető sütemények (mivel a városban még két Harrer cukrászda van).
És végre elérkezett a várva várt pillanat. Az addig zárva tartott kis fiókok kinyíltak, és töménytelen mennyiségben és ízben ott pompáztak előttünk a finomabbnál finomabb csokoládék. Nem csak kerek csokoládé, lyukas csokoládé... hanem elképesztő ízekben és színekben:
- karamell ízesítésű
- keksszel megbolondított (amit egyébként a tulajdonos házaspár kislányáról Laurának neveztek el)
- rózsaborsos
- mangós
- málnás
- kivis
- rózsa ízesítésű
- zweigellt boros
- chilis
- chilis narancsos
- narancsos
- smartisos
Illetve ezek tej-, keserű-, és fehér csoki változatai. És még sorolhatnám, de egész egyszerűen képtelenség lett volna mindet megjegyezni. És mi hősiesen mindet végigkóstoltuk. :) Minden látogató kapott egy kis tálkát, amibe maga szedegethette a csokidarabkákat ezüstös csipeszke segítségével, ki-ki a saját ízlésének megfelelően.
De ez még mind semmi... Most következett a csokiszökőkút, úgy ahogy kell, eperrel, kivivel, barackkal és hét kilogramm (!) tejcsokoládé-áradattal. Ez volt az a pont, amikor a gyerekek közölték azt, amire eddig soha sem volt példa: hogy itt a vége, egy morzsával több csokit sem bírnak már megenni. Persze az utolsó fogást nem is enni kellett. Hanem inni! A slusszpoén mi más is lehetett volna, mint a forró csokoládé. Természetesen ezek után a süteményre már nem tartottunk igényt. :)
A Harrer Csokoládéműhelyről és Cukrászdáról ITT TALÁLTOK MÉG INFÓKAT
Ha te is megkóstolnád ezeket a finomságokat, nyomj egy lájkot!
