Madeleine alla puttanesca
Ebbe a madeleine-be mindent tettünk, ami a madeleine-ekbe nem szokás, viszont semmit, amit a madeleine-ekbe szokás. Ilyen értelemben lényegében egy pszeudo-madeleine-ről beszélhetünk, de ez semmit sem von le élvezeti értékéből.
Mert nézzük csak, mitől madeleine a madeleine, legalábbis az, amelyik a XVIII. században született, a barokk Nancy városában, Stanislaw lengyel exkirály palotájában? Először is attól, hogy beurre noisette-el, azaz barnított vajjal készül, szép halványsárga színe van, és enyhe citromillat lengi körül.
Ezek közül melyik teljesül a mi madeleine-nünk esetében? Egyik sem. A mi madeleine-ünk attól madeleine, hogy a jellegzetes medvetalp- vagy kagylóformában sütöttük, és legfőképp attól, mert úgy döntöttünk, hogy madeleine-nek fogjuk hívni.
Mentő körülményként még tegyük hozzá, hogy ez a madeleine is épp olyan puha, mégis ruganyos tésztából készül, mint a hagyományos. A tradícióktól való elrugaszkodás tehát mégsem teljes, de itt citrom helyett rumot használtunk, amiről köztudomású, hogy a rosszfiúk – lásd matrózok – itala, legalábbis töményen, a rosszfiúk közelében pedig rosszlányok szoktak megjelenni, ezért társítottuk a csábító rumillatot buja vöröskés színnel, amely csöppnyi bordélyház-jelleget kölcsönöz egy egykori (ex)királyi csemegének.
Szégyenkezésre nincs ok, közismert, hogy a merész dekoltázsokról híres XVIII. században a francia arisztokrácia maga is egy kifinomult bordélyházban élt, feltérképezhetetlen szerelemi összefonódásokkal és töméntelen királyi kurtizánnal. Innen jött a név, miszerint “alla puttanesca”, amely ha – finoman szólva a kurtizánokra utalva – megállja a helyét egy híres olasz mártásban, akkor itt is megfelelőnek fog bizonyulni.
A piros színt csöppnyi ételfestékkel értem el, s aki ettől felhördül, gondoljon csak a mostanában agyonhype-olt macaronra, ahol az ételfesték alapkellék. Ha ott elnézhető, akkor itt is.
10 dkg liszt
10 dkg vaj, felolvasztva és kissé kihűtve
12 dkg barnacukor
2 nagyobb tojás
3-4 evőkanál barnarum
1 kiskanál folyékony piros ételfesték
1 csipet só
1. A tojásokat habosra keverjük a barnacukorral, robotgéppel ez kb. 5 perc. A lisztet evőkanalanként hozzákeverjük, aztán a sót is, végül az olvasztott vajat is. Egy utolsó keverés során hozzáadjuk a rumot és az ételfestéket.
2. A kivajazott formába nagyjából 1-1 evőkanál lágy masszát teszünk, esetleg kicsit többet, de ne töltsük tele a forma horpadásait, különben sütés közben alaktalanná növekednek a medvetalpaink, és inkább óriáslábak vagy hobbit-tappancsok lesznek belőlük.
3. A sütőt melegítsük fel 190 fokra. Míg a sütő melegszik, a tésztát pihentessük a formában, ezalatt kissé besűrűsödik, ettől lesz ruganyosabb. Akár a hűtőbe is betehetejük, erre az 5-10 percre. Végül 12-15 perc alatt készre sütjük a madeleine-eket. Valószínű, hogy 12 perc is elég lesz nekik, mert ha túlsütjük, keksz-szerűen keménnyé válhatnak, ami jelen esetben elkerülendő.
Ennyi tésztából 30-35 darab szokott kijönni, azaz két hagyományos madeleine-tepsivel.
Ha te is megkóstolnád, nyomj egy lájkot!