A trüffel rendkívül addiktív és alattomos jószág. Amilyen kicsinek és ártalmatlannak tetteti magát, olyan hamar képes elhatalmasodni a gyanútlan fogyasztó érzékein.

Így készül:

A tejszínt felfőzzük, hűlni hagyjuk. Amikor már nem forró, belekeverjük a glükózt vagy a mézet.Közben vízgőz fölött megolvasztjuk a csokit. A langyosra hűlt tejszínt több adagban a csokihoz öntjük, minden adagot alaposan elkeverünk. Beletesszük a puha, de nem folyékony vajat, és az egész krémet addig keverjük, amíg szép fényes, egynemű masszát kapunk. Félretesszük, hogy hűljön, de ne tegyük a hűtőbe, hacsak nem vagyunk saját magunk ellenségei. Ha oda becsukjuk, és közben mondjuk a nagymama ránk csörög, hogy elmesélje tegnapi menüt meg hogy mit csinált megint az a hülye macska, úgy megköt a csoki, hogy sose nyomjuk ki a habzsákból. Pedig az lenne a következő művelet.

A folyamatosan szemmel tartott és épp kellő állagú trüffelmasszát beletuszkoljuk egy habzsákba. Ha ez nem alapfeszerelése a konyhánknak, megteszi egy levágott sarkú zacskó is. Sütőpapírra kis halmokat nyomunk, ami eléggé eufemisztikus megfogalmazása annak, ami a képen látható, és mindenkinek ugyanaz jut róla eszébe. A trüffel ebben az állapotában kimondottan nem szép, de nem is ezért szeretjük.

Most megint hagyjuk hűlni, amíg teljesen megszilárdulnak a kupacok. Közben csokit temperálunk, és juszt se mondom el még egyszer, hogy hogyan, tessenek itt elolvasni.

Fontos a jól temperált csoki, mert hiába sejtjük - amúgy helyesen - hogy úgyis kakaóba lesz forgatva az egész, ha nem ügyeltünk erre az apró részletre, akkor kimarad a trüfell-élvezet egyik fontos momentuma. Amikor beleharapunk, akkor egy picit roppannia kell a csokirétegnek, de ez a bónusz csak akkor lesz, ha temperált csokit használtunk.

Amikor a kis amorf ördögök megszilárdultak, akkor mindegyiket kézbe vesszük, és egyenként megszeretgetjük: két tenyerünk között golyóvá varázsoljuk őket (szakzsargon: kigolyózzuk). Közben csokisak leszünk, nem kicsit, nagyon.

Most kimaszkoljuk a golyókat: egy alufólia lapra kevés temperált csokit kenünk, és egyenként beleforgatjuk a trüffeleket, majd tepsibe terített kakaóporba pottyantjuk őket. A tepsit megrázogatjuk, hogy a kakaó mindenhol befedje a csokit. Ettől lesz olyan csodásan ronda a végeredmény. Pont, mint egy szarvasgomba, hiszen innen is kapta a nevét. A trüffeleken pár perc alatt megköt a vékony csokiréteg, és ezzel kész is.

Ebből persze ipari mennyiség lesz, kb 80 db. Ha teszünk bele pár csepp alkoholt, akkor mostantól karácsonyig bőven eláll, még celofánzacskóba téve cuki ajándékcsomagokat is csinálhatunk belőle. Jó (rossz?) esetben persze két nap alatt elfogy az egész.

Szinte az összes égetett szeszesital remekül működik a trüffelben. Whisky, rum, konyak (inkább armagnac), Grand Marnier, Cointreau kipróbálva, szeretve. A pálinkákról ódákat lehetne zengeni, a szilva, a málna, a barack, a sajmeggy, a birs, az Irsai Olivér törköly mind egészen káprázatosan harmonizál az étcsokival. Valószínűleg a többi is.

Az alkohol aromájától és erősségétől függően az arány 5 - 10% a kész csokikrémhez képest. Ha csak a tartósság miatt használnánk alkoholt, akkor abból elég 1%, az viszont lehetőleg semleges ízű vodka legyen.

Bármi mással is lehet trüffelt ízesíteni, csak ötletként: chili, fahéj, szegfűszeg, gyömbér, rózsabors, koriander, csillagánizs - ezeket porított állapotukban érdemes használni első felindulásként, és ahogy a klasszikus szakirodalom mondja: ízlés szerint. Bár a csokikrémet egy picit túl kell fűszerezni ahhoz, hogy majd a kész trüffelben elég markánsan kijöjjön az íz.

Használhatunk még narancs-, citrom- , levendula-, menta- vagy rózsaolajat, ezekből pár csepp is elég. Nyilván az étkezési változatot használjuk, és nem azt, amit a mécsesbe töltünk. Nagyon különleges a trüffel szarvasgomba olajjal vagy kivonattal, de ebből a tényleg csak mikroszkopikus mennyiséget szabad használni. Nem azért, mert drága, hanem mert egy életre meg lehet így utálni a szarvasgombát, ami kár lenne.

Mehet még a trüffelbe kávé vagy egy erősebb teafőzet (pl. Earl Grey)

Haladók áztassák, majd főzzék fel a fűszert a tejszínben, és azzal készítsék a krémet. Így működik például a levendulavirág, a friss chilipaprika felvágva és óvatosan adagolva. Frissen reszelt gyömbért és zöldcitrom héjat is használhatunk, egy kevés lime lével. A bátrabbak keverhetik a fűszereket, alkoholokat és olajokat. Három-négyféle íz működik harmonikusan, nem érdemes túlzásokba esni.

Mindenképpen ajánlatos elsőként a klasszikus, fűszerek nélküli változatot elkészíteni, hogy meg- és kiismerjük a trüffelt a maga egyszerű, tökéletesen pompás, selymesen olvadós valójában.

Forrás: Csokista blog Fotó: Szabó Zoltán

Ropogós panír, puha bőr és szaftos hús - nagyjából ez a jó rántott csirke titka. De vajon hogyan lehet egy mezei jó rántott csirke helyett tökéletes rántott csirkét készíteni? A Popular Science szerint a megszokott hozzávalókon kívül szükség lesz egy kis fizikára is, hogy minden idők rántott csirkéjét elkészítsük.

Ahány ország, annyi rántott csirke recept: a koreaiak például az édes és fűszeres kocshudzsang szószban kétszer is átsütött csirkére esküsznek, míg a hawaii szakácsok rizslisztbe vagy édesburgonya keményítőbe forgatják a combokat és szárnyakat. Izraelben ehhez képest egy jókora darab kicsontozott rántott csirkemell a kedvenc, amit vékonyra klopfolnak, majd a magyarokhoz hasonlóan lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatva sütnek ki.

A lap szerint a tökéletes rántott csirkéhez nyolc egyszerű lépésen át vezet az út. Ezek pedig sorrendben:

1. Fűszerezzük a lisztet!

Adjunk bátran sót és borsot a liszthez. Míg a legtöbb esetben a fűszereket legkorábban a zsemlemorzsához adják, ne habozzunk ízesíteni már a lisztet is. Fontos lépés lehet a liszt sózása ahhoz, hogy a végén kellően lédús és finom legyen a csirkehús.

2. Megfelelő olajat válasszunk!

Lehetőleg semleges ízű és magas füstölési pontú olajban süssük ki a rántott csirkét. Amint az olaj ugyanis eléri a füstölési pontot, elkezd bomlani, és ez hatással lehet a csirke ízére. Mivel a jó rántott csirkét nagyjából 160 fok körüli hőmérsékleten sütik, lehetőleg olyan olajat válasszunk, aminek a füstölési pontja 200 fok felett van. Így marad kellő játékterünk, ha véletlenül túlhevítenénk az olajat.

3. Csak szobahőmérsékletű húst süssünk!

Nagyjából 20-30 percig hagyjuk állni a húst szobahőmérsékleten, mielőtt nekilátunk a panírozásnak és a sütésnek. Ezzel megakadályozzuk, hogy a panír jóval előbb készre süljön, mint a hús, vagyis ezzel a trükkel sokkal egyenletesebben tudjuk majd sütni a csirkét.

4. Közvetlenül a sütés előtt panírozzunk!

Ha jóval a serpenyőbe kerülés előtt panírozzuk a csirkét, a liszt könnyen nyúlóssá, gumiszerűvé válhat. Igazítsunk mindent az olajhoz: ha már forrón rotyog, akkor mártsuk a húst előbb a tojás és a tej keverékébe, majd utána a lisztbe. Mielőtt a serpenyőbe kerülne, okvetlenül rázzuk le a felesleges lisztet a csirkéről, hogy ne gyűljön és égjen össze a massza az olajban.

Ha valaha is foglalkoztatott a gondolat, hogyan is eszi egy királynő a bacont, akkor íme a válasz: II. Erzsébet korábbi séfje most elárulta, milyen a bacon királynő módra, azaz tökéletesen ropogósra sütve.

Jeff Baker díjnyertes szakács, aki korábban magának II. Erzsébetnek is főzött most a tökéletes baconről rántotta le a leplet. Tapasztalatai szerint a legtöbb ember rosszul süti, egy lényeges körülményt ugyanis elront: túl sok zsírban, hideg serpenyőben és túl sokáig sütik.

Márpedig a tökéletes bacont rendkívül forró serpenyőben kell sütni nagyon rövid ideig, 1-1 percig oldalanként.

Ettől lesz tökéletesen ropogós, a magas hőfoktól pedig kicsit karamellizálódik is, így sokkal ízesebb lesz a bacon. Alá csupán egy kevés zsiradékot kell tenni, a többi úgyis kisül majd a szeletekből. A túl sok zsírral csak megszívja magát, lassú sütéssel és nem megfelelő hőfokú serpenyővel pedig nem fog ropogósra sülni a bacon, inkább zsírban tocsogó és puha lesz.

Ha valaha is jártál Disneyland-ben, akkor nagy esély van rá, hogy már kóstoltad a nagy népszerűségnek örvendő „Dole Whipet”. A Dole Whip a Disney hivatalos fagyasztott desszertje, ami csak a meseparkokban és a cég által üzemeltetett üdülőhelyeken kapható – írja a Mirror.

Először 1986-ban mutatták be Disneyland Adventureland részén egy Tiki bárban, és mivel hatalmas sikert aratott, a mai napig fent van az étlapon.

Ha még nem volt lehetőséged megkóstolni, akkor itt a lehetőség, hogy megtedd. A Disney először tette nyilvánossá a receptet, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk.

Rendkívül egyszerűen elkészíthető, mindössze három összetevőre van szükségünk. A hagyományos ízvilág eléréséhez a Disney szerint egy nagy gombóc vanília fagyi, 120 ml ananászlé és két csésze fagyasztott ananász kell.

Az összes hozzávalót egy turmixgépbe kell tenni, majd addig kell keverni, míg krémes állagot nem kapunk.

Lapozz a posztért:

A világ talán legnépszerűbb konyhája az olasz, de mégis sokan hibásan készítenek el olyan látszólag egyszerű ételeket is, mint például a pizza vagy a spagetti. Azért, hogy a házilag készített bolognai spagetti olyan legyen, mintha egy olasz étteremben készítették volna el, néhány apró, de fontos lépést mindenképp be kell tartani, árulta el a Daily Starnak Roberto Bassi.

Az olasz séf az autentikus bolognai spagetti receptjét rögtön egy jókora meglepetéssel kezdi: a tészta ne spagetti, hanem tagliatelle (metélt) legyen.

Ezután kitér a ragura is, aminek titka a hús-zöldség arány helyes megtalálásában rejlik.

Lapozz a részletekért: