Ilyen volt a Gourmet Fesztivál
Éjfélkor végetért a Budai Gourmet Fesztivál. A három napja tartó rendezvényen a magyar gasztronómia színfoltjai képviseltették magukat. A legjobb éttermektől a kézműves termelőkig bezárólag mindenki jelen volt, aki számít. Mi mindennap ott voltunk, és megkóstoltuk a legjobb ételeket, borokat, kézműves söröket.
Gerlachfalvy Réka írása
Nagyon vártuk már az idei Gourmet Fesztivált, hiszen óriási felhajtás övezte. A Sziget Programirodától megszokott profi módon zajlott a szervezés, valóban nagyon kulturáltan alakították át a Millenáris területét, mindent hasznosítottak, amit csak lehetett. Így lett az egyik épületből WAMP-spejz, a hátsó kertrészből Termelői Piac, a tóból ideiglenes terasz.
A biztonsági személyzet, a hostessek egyaránt udvariasak voltak, szép kristálypohár járt a belépőhöz, így a komfortérzettel nem volt gond, a kóstolókör kialakítása viszont igazi fejtörést okozott.
Ilyenkor érdemes szem előtt tartani, hogy az ember mindent nem bír befogadni, ezért konkrétan el kell dönteni, mivel szeretné kielégíteni érzékszerveit. Ugyan a boros kínálat volt a legnagyobb, azonban mi a meleg és a nem mindennapi lehetőség miatt elsősorban a söröket, a legnagyobb éttermeket és a kézműves termékeket vettük górcső alá.
A sörsziget mindjárt a bejáratnál helyezkedik el, olyan különlegességekkel lehet találkozni, mint az alföldön készülő kölessör, az új fóti kézműves sörgyár termékei, amelyek természetes alapanyagokból készülnek – a narancsos-mézes gyömbérsör fantasztikus, a fekete német búzasörről, a belga sörkínálatról nem is beszélve. Utóbbinál a meggyes búza volt a kedvencünk, bármilyen meglepő, a belga sörhöz kapóra jött az üvegpohár.
A fogadóban berendezett spejzban kis mennyiségben készülő termékekkel találkoztunk. Számomra a legmeglepőbb a vajdasági tökmagkészítmények voltak, hiszen a tökmagolaj hazájának a nyugati régiókat tekintjük. Itt a különböző olajokon és eceteken kívül pestokat és krémeket is kínáltak, a házi sós földimogyorókrém vitte a pálmát.
Csodás keszthelyi sajtokat is kóstoltunk, nem beszélve a szarvasgombás vajról. Szintén nagy meglepetést okozott a halból készült felvágott és virsli, amely a nagyobb üzletláncokban már kapható. A villányi és balatoni borokból készült borzselék is igazán különlegesek voltak, a Keserédes csokimanufaktúra és a ChocoMe pedig a tőle megszokott módon egyedi kollekcióval és minőséggel állt elő.
A kézműves termékekre kiéhezve a termelői piacot is végigjártuk, itt azonban már csalódások is értek bennünket. A kiállítók egy része a híres káptalantóti társaság volt, ők igazán jó termékekkel készültek, legyen szó sajtról, mangalicakolbászról, kerámiáról, péksüteményről. Az aggteleki lekvárok és gyümölcskészítmények is nagyon csábítóak voltak, nem beszélve a virágból és gyógynövényekből készült szörpökről, amelyek a Vértesben készülnek.
Az ürmös borral régi barátságban vagyok, de szörp formájában még nem találkoztam vele, sajnos most sem tudtam megkóstolni, mert a termelő csak annak adta a portékáját, aki hazavitelre szánta a szörpöt és nem helybeni fogyasztásra, hiába volt meghirdetve a szörpkimérés.
A másik csalódás a kaposvári gesztenye termékeket forgalmazó kereskedőnél ért, aki kilencven százalékban külföldről hozatja a gesztenyét, és hangyák által megtámadott kóstoló falatkákat kínált. Akkor meg már elég furcsán néztünk, amikor kézműves gyümölcsfagylalt néven valami mást akartak ránk tukmálni.
Sok információval lettünk gazdagabbak, például azzal, hogy Nagymaroson minden szombaton őstermelői és kézműves kirakodóvásár fogadja az érdeklődőket, kulturális programokkal egybekötve. A termékek közül a medvehagyma pesto fogott meg, amelyet egy külföldről hazatért színésznő készít hobbiból. Ugyanilyen értékes felfedezés volt az ehető virágpor készítmény, amely immunerősítő hatással bír és az Őrségben készítik.
A zárt és nyitott vásárokon kívül itt-ott még találtunk kézműves termékeket. A Tokaji Borecet Manufaktúra ezúttal modenai ecetekkel is készült, mi egy tizenöt éves ecetet kóstoltunk, ugyanígy igazi kézműves fagyaltot is mértek, nem beszélve az eredeti gyümölcslevekről.
Leginkább a nagy éttermek kínálatát vártuk, már csak azért is, mert ilyenkor nagyobb eséllyel megismerheti a választékot az átlag fogyasztó, mint egyébként. Gerendai Károly főszervező éttermére, a Michelin csillagos Costes gazpacho-jára esett a választásunk, sűrű volt, selymes és igazán frissítő. Érezni lehetett rajta, hogy különleges olajjal locsolták meg.
Az egykori városmajori John Bull Pub helyén nyílt Mezzo is megjelent, a rendkívül jól hangzó csirkepaprikás túrógombóccal, ami számunkra nem tűnt jó választásnak, hiszen nagyítóval is alig lehetett megtalálni a kóstolófalatokat.
Az újonnan megnyílt Pest-Buda Étterem lecsós kenyérlángosait csak kívülről csodáltuk meg, ugyanígy a Rosenstein Étterem liba készítményeit is, pedig ezt igazán hiba volt kihagyni. Éhségcsillapítás gyanánt kicsi rák tempurákat ettünk, hasábkrumplival, itt viszont harminc százalékkal drágábban kínálták ételeiket, mint étteremeikben.
A Nobu nagy sajnálatunkra csak itallal készült, sajnos a hely nem volt alkalmas a nyers ételek elkészítésére. A sajátmárkás szakék viszont csodálatosak voltak, a reprezentatív kínálatból végül az aranypelyhesre esett a választásunk.
Elfogyasztása közben megtudtuk, hogy hogyan és miből készül a rizsbor, mit jelent a Nobu márka és hogyan kell tárolni és fogyasztani az italt. Sőt azt is, hogy aki a Nobuba ellátogat, sok más neves ital mellett szaké alapú koktélt is kóstolhat. Különböző kedvezményeket és lehetőségeket kínálnak azért, hogy a minőséget kedvelők minél nagyobb számban személyesen is megismerhessék a helyet.
Szombaton kitérőként a Dining Guide Food Show-ra is benéztünk. A helyszínen szembesültünk azzal, hogy valójában mégsem társrendezvény az azonos helyszínen futó gasztronómiai fesztivál. A külön szervezés az udvariatlan fogadtatáson és az asztalokon felhalmozott szeméten is meglátszott. A kiállított termékek azonban jók voltak, legyen szó kézműves bonbonról, vagy eredeti olasz olívaolajról.
A tíz kiválasztott blogger is jól bírta a strapát, késő délután is kedvesen mérték az ételeket. Mi a legtöbb fogást megkóstoltuk, a desszertek maradandó élményeket okoztak: Dr Pepper málnás cheesecake brownie-ja és Lila Füge különleges pavlovája egyaránt.
Gabojsza erdélyiesen készített töltött szőlőlevele, Limara mediterrán jellegű bucija és Fűszeres Eszter észt lencsesóletje is nagyon finom volt, a többit pedig a szemünkkel ízleltük meg. A szervezés ott is akadozott, hogy a kóstoló előbb zárt, mint a Gourmet, így aztán rengeteg étel megmaradt, csak remélni tudjuk, hogy nem mind a kukában végezte. Kár lett volna értük, nagy kár!
A borozást szombat estére hagytuk. A vinoport.hu játékán kóstolva megtudtuk, hogy a Gál Pincészet megalkotta az egri bikavér fehér változatát. A badacsonyi Borbély pincészethez pedig János-áldásra tértünk be, jó dolognak tartjuk, hogy családi vállalkozások a pincészetek terepén is bemutatkoztak.
Elmondható, hogy a Budai Gourmet valós megújuláson esett át. Reméljük, hogy a jövőben is marad a színvonal, és az újdonságok kínálata állandó trend lesz, de azt is meg kell említeni, hogy a fesztiválkártyákat bizony alaposan fel kell tölteni, különben gyorsan kifogynak.