Hogyan lehet eltenni a nyarat télre?
Augusztus utolsó hetét érdemes a télre való felkészülésre használni. Lippay János 1662-es tanácsai alapján a következő feladatok várnak ránk ahhoz, hogy feltöltsük ínyencségekkel éléskamránkat:
„Borecet készítése. Vargányát és egyéb száraztani való gombát, aki jó, szedhetni és az kemenczében megszárazhatni, télre és nyárra. Brinzád eltenni télire, hogy túlságosan ne érjen meg, diólevéllel kell lefedni, majd arra agyagot tenni és a pincébe tenni. Az kik orvosságnak való füveket ásnak, augusztusnak hold töltére.”
Frissen szedett tárkony, bazsalikom, rozmaring, zsálya és csombor bor -vagy almaecetben
Az augusztusban szedett gyógy- és fűszernövényeket aztán száríthatjuk, lefagyaszthatjuk, vagy esetleg ecetben eltéve menthetjük át ízüket a télre. Ha ugyanis bor- vagy almaecetbe teszünk pár szálat, bármelyik téli salátánkat feldobhatjuk vele. A harmincas években kiadott Nagyasszony a tárkonyecet receptjét így írta le:
„Salátához, mártáshoz, vadhúshoz, majonézhez nagyon ajánlatos és kitűnő illatú zamatos a tárkonyecet. Egy maroknyi tárkonylevelet egy csapott evőkanál sóval tegyünk palackba, s öntsünk rá 2. lt borecetet, dugaszoljuk jól be, pár hét múlva szűrjük le, filtráljuk, ha kell és palackozzuk.” Fortély: savanyúkáposzta vagy krumplileves ízesítője is lehet.
A már idézett Lippay János a levendula egyik fajtájának, a spikinárdnak hasznáról és hasznosításáról is írt: „A hideg gyomrot megmelegíti, a szeleket elszéleszti, a vizelletet kiüzi, megnyitja a megrekedt máját és lépit embernek. Mindezek a nyavalyák ellen vegyen az ember spikinárd és levendula füvet virágjával együtt, főzze meg borban vagy vízben, és abból igyék egynéhány nap egymás után. Hasonló ereje vagyon az égett vizének [alkoholos párlat] és olajának, aki ezen a vizen felül lebeg, kinek legerősebb szaga van. Ha ezen füveket ecetben megfőzik, avagy olajukat a fájó fogon tartják, elveszi a fájdalmat.”
Levendulaecet, tárkonyecet és szurokfüves olívaolaj
A levendulaecetet szintén használhatjuk salátákhoz, vagy egy savanyúsághoz: például fűszerezhetjük vele az ecetes szilvát. Podruzsik Béla 1928-as szakácskönyve szerint:
„a szilvákat száraitól megtisztítva, megmossuk és zománcozott lábasba rakjuk. Borecetet forralunk, minden literhez 40 deka cukrot véve, ezen kívül kis citromhéjat, fahéjat, szegfűszeget adunk bele. Ezt az ecetet forrón a szilvákra öntjük. Ha kihűlt, a szilvákat széles szájú üvegekbe rakjuk, az ecetet leszűrjük, felforraljuk újból, hidegen a szilvákra öntjük és lekötözzük. Egy hét múlva a levet leöntjük és felforraljuk, forrón a lábasba öntött szilvákra töltjük. Ha kihűlt, ismét az üvegekbe rakjuk és lekötözve a kamrába állítjuk.”
Persze a gyümölcsöt aszalhatjuk is. Ehhez Németh Zsuzsána 1858-as szakácskönyvét érdemes felütni, mert van egy érdekes csavar a receptjében: a kettévágott és kimagozott szilvát ugyanis ő mandulával, dióval vagy ánizsmaggal töltötte, s csak ezután aszalta meg kemencében – mi ezt alacsony hőfokra állított sütővel helyettesíthetjük (előbb 50-60 fokon szárítsuk, majd 80 fokon aszaljuk tovább).
Az így készült gyümölcsöt szerinte később liszt, bor és cukor keverékébe (palacsintatészta állagú legyen) mártva vajon kisüthetjük. Fortély: csokoládéba mártva házi bonbont készíthetünk belőle. Szilvapálinkával fűszerezhetjük.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
