Befőzőmániásoknak: cukkini-csalamádé
Ha valaki nyáron nagyon belejött a befőzésbe, akkor a hidegebb idők beköszöntekor sem feltétlenül kell lemondania a kamrapolc gazdagításáról, hiszen ilyenkor jön el a csatnifőzés meg a különleges csalamádék készítésének ideje. A csatniról nemsokára külön lesz szó, mert az igencsak nagy terület, most a cukkinire kerítünk sort, csalamádénak álcázva.
A cukkini nyersen nem igazán csábító, noha vannak egészségmániások, akik bőszen propagálják, de engem még nem tudtak meggyőzni. Aki szereti nyersen, egye, nem is kell tovább olvasnia, de aki savanyúságként még nem kóstolta, az olvasson csak tovább.
A cukkini ugyanis jó savanyúság.
Ez újabban nem nagy kijelentés, hiszen minden elképzelhetetlen alapanyagból készítünk savanyúságot és lekvárt, az interneten sportot űznek abból, hogy ki tud meghökkentőbb hozzávalókból savanyítani vagy befőzni, aztán az eredmény vagy önmagáért beszél vagy önmagáért hallgat mélyen.
A cukkini nem nagy újdonság, nem is túl meghökkentő, viszont működőképes. Már a külseje is bizalomgerjesztő, hiszen uborkára, a savanyúságok vitathatatlanul első számú üdvöskéjére hasonlít, s mit sem számít, hogy inkább tökféle. Cukkinicsalamádét készíteni roppant egyszerű, és gyakorlatilag egész évben lehet, hiszen cukkini folyamatosan kapható. Piros kaliforniai paprika is mindig beszerezhető, a szín egyébként szabadon választható, én csak a dizájn kedvéért választottam, illetve van némi hazafias beütés is a zöld cukkini, piros paprika és a fehár hagyma összeállításában. Mert ehhez fehér főzőhagyma vagy salátahagyma a legjobb, ami ma már szintén gond nélkül fellelhető a hipermarketekben.
Ez a cukkini-csalamádé remekül illik egy igazi házi hamburgerhez, egy evőkanál dijoni mustárral megkent hatalmas marhahúspogácsa tetejére.
2 kg cukkini
3-4 fehérhagyma
2 (piros) kaliforniai paprika
2 dl fehérborecet
2-3 evőkanál 10%-os ecetsav
10 dkg cukor
2-2 evőkanál koriandermag és mustármag
1 evőkanál só
1. A jól megmosott cukkinit a lehető legvékonyabban gyaluljuk le, héjastól. Tegyük egy tésztaszűrőbe, sózzuk be, és hagyjuk állni 10 percet, majd nyomkodjuk ki, mintha uborkával bánnánk. A lépés akár ki is hagyható, mert a cukkininek nincs olyan kesernyés leve, mint az uborkának, viszont a sótól kissé puhul.
2. A hagymát és a paprikát is vékonyan szeleteljük fel, keverjük össze a cukkinivel, és osszuk szét az üvegek között. Az eceteket, a cukrot és a magokat forraljuk fel 2-3 dl vízzel, majd öntsük fel a folyadékkal az üvegeket, úgy, hogy a magvakból arányosan jusson mindegyik – fertőtlenített – üvegbe. Keverjük meg egy evőpálcikával, hogy mindenhová jusson a folyadékból és kiszálljanak a légbuborékok. Ezután ha kell, még töltsünk rá a folyadékből, amelynek el kell lepnie a cukkini-csalamádét.
3. Tekerjük újságpapírba, és egy napig hagyjuk szárazdunsztban, aztán mehet a kamrába. Van, aki szerint a dunszt fölösleges óvatosság, mert anélkül is tartósítja az ecet, ez valószínűleg így van, de én reflexszerűen dunsztoltam, és abból még sosem lett baj. Egy hónap érés után tesztelhető.
Ha te is megkóstolnád, nyomj egy lájkot!