Garamvári Gábor képriportja

"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő". Mint a megidézett József Attila versben is olvasható a Duna a múlt, örökségünk, hagyományaink mik végigkísérik életünket, jelen, mi értelmet ad mindennapjainknak, és jövendő, mi biztosítja, hogy értékeink, a család, a barátság, a Duna mellett élő nemzetek kapcsolatai továbbéljenek. Ezen dolgok nagyon jól tetten érhetőek a mohácsi busójárás 1 hetében, egy újmohácsi busócsapat közösségében, akik életét négy éve követem a fotográfia eszközeivel.

Eközben a busós házakban a család segít felvenni a hagyományos felszerelést

A legtöbb családban generációról-generációra száll a "busóság".

Miután mindenki beöltözött, a hagyomány szerint a busócsapat vezetője eligazítást tart és felhívja a figyelmet a követendő viselkedésre.

Az örökség követése miatt a busók számára tiltott minden ékszer, és technikai eszköz viselése, ezért az emlékképeket a család hölgy tagjai készítik el.

Az Újmohácsi busók a "Szigetből" hagyományosan hajóval érkeznek a Dunán Mohácsra.

Az érkezés pillanata mindig több száz embert vonz a partra.

A következő órákban a busócsapatok a város utcáin "űzik a telet".

A busójárás végén tűzgyújtással búcsúznak a hideg időtől.