Akár felismerjük, akár nem, az életben rengeteg kapcsolatunk felszínes beszélgetéseken, mások lekicsinylésén és a szeretteink iránti aggodalmon alapul. Teljesen normális, ha kezdetben csak az időjárásról csevegünk, mielőtt rátérnénk mondjuk egy harmadik személy kibeszélésére. Mindez azért történik, mert a két személy közötti kapcsolat alapvetően instabil.

Viszont ha egy csevegés mindkét szereplője utálja vagy kedveli a szóban forgó harmadik személyt, a feszültség hirtelen oldódni kezd, írja a Psychology Today a felszínes barátságokat elemző cikkében.

Többségünk egyáltalán nem szeretné, hagy a kapcsolataink megrekedjenek ezen a felszínes szinten. A legtöbb ember arra vágyik, hogy köntörfalazás nélkül beszélhessen gondolatairól és a vele történtekről, még akkor is, ha ezek gyökeresen különböznek a beszélgetőpartner életében előforduló dolgoktól.

Egyszerűen őszinték akarunk lenni anélkül, hogy a csevegés másik szereplője megpróbálna meggyőzni minket a vélt igazunk ellenkezőjéről. Talán ijesztőnek tűnhet, hogy az ilyen típusú kapcsolatok jórészt inkább barátok, semmint családtagok között alakulnak ki elsősorban.

Dr. Murray Bowen, a családi pszichoterápia atyja szerint az ehhez hasonló bensőséges kapcsolatok segítenek abban, hogy az egyének személyisége minél érettebbé váljon. De honnan tudhatjuk, hogy valójában mennyire bensőséges a kapcsolatunk valakivel?

Egy bensőséges kapcsolatban

- képesek vagyunk őszintén beszélni gondolatainkról és tapasztalásainkról,

- nem fókuszálunk pletykákra vagy egy harmadik személyre,

- a beszélgetés folytatása során nem a személytelen témák kerülnek középpontba.

Persze azzal sincs semmi gond, ha kizárólag sportról vagy politikáról van szó egy társalgásban, csak ebben az esetben legyünk tisztában azzal, hogy nem egy igazi bensőséges kapcsolat részesei vagyunk.