Ferenc pápa az új könyvében: „Tudom, mit éreznek a koronavírusos emberek, miközben levegőért küzdenek a lélegeztetőgépen”
Világszerte egyszerre jelenik meg Ferenc pápa könyve, amelyet nálunk a 21. Század Kiadó gondoz, Simonyi Ágnes remek fordításában. Magyar címe
Álmodjunk Együtt – út egy jobb jövő felé.
A könyv társszerzője Austen Ivereigh római katolikus, brit újságíró, aki már több könyvet is írt Ferenc pápáról. A Simon & Schuster kiadó jóvoltából egy webinárium keretében „találkozhattunk” is vele, és feltehettük kérdéseinket.
Ivereigh történelminek nevezte a könyvet abból a szempontból, hogy ez az első alkalom, amikor egy pápa egy aktuális válságra – a Covid járványra – reagál könyv formájában. Mint elmondta, nagyon könnyű volt együtt dolgozni Ferenccel, és természetesen óriási megtiszteltetést jelentett számára.
A könyv három részre tagolódik, az elsőben Ferenc pápa a jó pásztor szemével néz végig a világon.
Ébredést lát a világban, ennek jele a MeToo és a Black Lives Matter mozgalom is.
Szerinte egy olyan krízis, mint a Covid, lehetőséget nyújt az újratervezésre, az újrakezdésre.
„Két bibliai alak ötlik eszembe, akiknek „Covidtörténete” segíthet megértenünk a sajátunkat” olvashatjuk. Saul, azaz Pál, és Dávid király történetére gondol, akik az életük során többször is drasztikus változtatásra kényszerültek, amikor szembe kellett nézniük saját bűneikkel.
Pálról például így ír:
„Gondoljuk meg, mi történt ezzel a lelkesedéssel és ideálokkal teli harcossal! Felbőszülvén azon, hogy milyen torzulást idéztek elő a judaizmusban Jézus tanítványai, eltökélte, hogy szétzúzza őket. Teljes bizonyosság és világosság töltötte el e felől, amikor aztán egyszer csak szembe találta magát egy helyzettel, és ez átírta valamennyi szándékát.”
De felemlegeti Salamon és Sámson esetét is, ahol a válság nem bűnből fakad, hanem egy ajándék elhanyagolásából. Salamon a bölcsességét, Sámson az erejét kapta ajándékul, de nem becsülték meg, és ez bukásukhoz vezetett.
Végül elmeséli saját „Covid válságait” is, amelyekből az első nagyon hasonlatos a mostanihoz:
„Jól emlékszem a dátumra: 1957. augusztus 13. Az egyik prefektus vitt be a kórházba, aki felismerte, hogy az influenzám nem az az aszpirinnel gyógyítható fajta. Azon nyomban leszívtak másfél liter vizet a tüdőmből, és én ott maradtam az életemért küzdve. Novemberben megoperáltak, eltávolították a jobb tüdőm felső lebenyét.
Tudom, mit éreznek a koronavírusos emberek, miközben levegőért küzdenek a lélegeztetőgépen.”
A 2. rész témája, hogyan emelkedhetünk felül a megosztottságon. Miként engedhetjük be Istent, hogy a segítségével új társadalmat építsünk?
