Püthagorasz fejében fordult meg először a kérdés i.e. 500 körül, hogy vajon milyen hangra a legjobb reggel felkelni - kezdi összefoglalóját a Science Alert. A filozófus úgy vélte, bizonyos hangok könnyebben felébresztenek minket. Mára már kutatások is kimutatták, hogy bizonyos hangok hallatán valóban éberebbekké válunk.

Az, ahogyan ébredünk, nemcsak a hangulatunkra és a napi kilátásainkra, hanem a szellemi teljesítményünkre is hatással lehet. Egyes esetekben az ébredés utáni nyugtalanság akár több órával később is veszélyes lehet, mivel rossz hatással van döntéshozó képességeinkre. A tanulmányok azt mutatják, hogy a teljesítményünk szempontjából fontos agyi régióknak hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy beinduljanak, mint más területeknek. Ez azt jelenti, hogy hiába vagyunk ébren, nem leszünk elég éberek.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az agyi vérellátás intenzitása ébredés után csökken az alvás előtti állapothoz képest, ezért az éber állapothoz részben olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek elősegítik a véráramlás újraindítását az agyban – erre pedig bizonyos típusú hangok és zenék is képesek.

A reggeli ébresztő hatékonysága azonban az életkortól is függ. A 18 és 25 év közötti fiatal felnőtteknek hangosabb riasztásra van szükségük, mint az idősebbeknek, a kiskamaszoknak pedig még nagyobbra, mint a fiatal felnőtteknek.

A zene és különösen a dallam tulajdonságai mind szerepet játszanak éberségünk sikerében. Azoknak az emberek, akik inkább dallamokra kelnek fel, jobban fog indulni a napjuk, mint azoké, akik hangokra kelnek. Több tanulmány is azt találta, hogy a dallamos, nem túl gyors, de nem is túl lassú popzene kiváló ébresztő egy jó szunyókálás után, főleg, ha kifejezetten kedveljük az adott számot.