ÉLET-STÍLUS

Vekerdy azt mondta: "Szard le az iskolát!" Tényleg?

A gyerekek iskolai teljesítményének megítélése ma két véglet között ingadozik: egyesek szerint egyáltalán nem kell vele foglalkozni, másoknak meg szent meggyőződésük, hogy ezen áll vagy bukik a gyerekük jövője.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. október 18.


Link másolása

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

E két véglet pedig egy szörnyűséges jelenben maniszfesztálódik: feleslegesen stresszelt, terhelt gyerekekben vagy épp a deviancia piedesztálra emelésében. (Itt talán épp magam ellen is beszélek, mert két sorból kilógós/BTMN-s gyerekem is van és én is az vagyok/voltam. De nagyon fontos látni, hogy bár a tehetség valóban mutathat devianciát a szó nemes értelmében, minden pejoratív felhang nélkül, de nem feltétlenül. Mert például kompenzál, ugyanakkor pedig nem minden deviancia mögött húzódik tehetség és nem, egyáltalán nem igaz, hogy csak ők vihetik “sikerre” – kinek mi a siker? – az életüket, az átlag pedig belepunnyad a hétköznapokba és nem lesz belőlük “senki”. Ez egy óriás félreértés! Az első félreértés az iskolai teljesítmény megítélésében.)

Nagyon sok gondolat cikázik a fejemben e téma kapcsán, megpróbálom őket a lehető legjobban megfogalmazni, de már most érzem, hogy nehéz igazán jól rendszerbe foglalni őket. Ezért lehet, hogy lesznek gondolati bakugrások az írásomban, nézd el nekem!

Kezdjük az elején. Én a bevezetőben említett két elgondolás egyikében sem hiszek. Mondom ezt úgy, hogy már egy jó ideje letettem a terhet és hat év görcsös, kényszeres ellenőrzésmánia után a gyerekeim kezébe passzoltam át az iskolai feladatokat. Olybá tűnhet hát, hogy én az első csoportot erősítem. De határozottan ellent kell mondjak. Mert nem. Akkor... akkor a második csoportba tartozom. Még csak az kéne!

Mielőtt belevágok az okfejtésembe, hadd legyek veled teljesen őszinte. Én a magam részéről nem szeretek végletekben gondolkozni. Nem szeretem a szélsőséges gondolatokat. Az meg különösen bosszant, ha keverjük a szezont a fazonnal. Az iskolai teljesítmény megítélésénél mindhárom jelenség egyszerre mutatkozik. Szerintem.

Nemrégiben jelent meg a Nők Lapjában egy friss interjú Vekerdy Tamással. Elolvastam. És élveztem, mert sok igazság volt abban, amit mondott. Mint mindig. És voltak benne olyan dolgok, amelyekkel nem értettem egyet. Mint mindig. És ez így van jól. Én leginkább azt szeretem benne, hogy gondolkodásra, továbbgondolásra ösztönöz, hogy ránézzek az életemre, a gyerekeimmel kapcsolatos “elveimre” és számot vessek velük. Újra és újra.

Ebben az interjúban kerek perec kijelentette, hogy nem kell foglalkozni az iskolával, mert a felnőttkori előmenetelünknek, “sikerünknek” vajmi kevés köze van ahhoz, hogy hogyan teljesítettünk anno a suliban. Egyetértek vele. A jegyekben mért előmenetel szintjén.

De!

Magam körül azt látom, hogy ezt a kijelentését nagyon sokan úgy fordítják le, hogy nem kell tanulni, mert nagyon sok felesleges dolgot akarnak a gyerekek fejébe beleszuszakolni, amit szinte azonnal el is felejtenek, vagy ha nem is azonnal, de két nap múlva már nem emlékeznek rá és úgyis ott az internet, csak pár pillanat bepötyögni a kérdést és szinte azonnal ott a válasz és még annál is több. És ez elég a boldoguláshoz. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.

A világot az innovatív elmék viszik előre. Az innovatív embernek pedig az egyik erőssége az alaptudás. Amire lehet építkezni. Mert az ilyen ember amikor nehézséggel találja magát szembe, akkor nem az alapoknak kell utánanéznie, hanem azokra a kérdésekre keresheti a választ, amelyek előreviszik őt a problémája megoldásában. Így aztán ő áll nyerésre. De ehhez nélkülözhetetlen egy biztos, az alapnál komplexebb, sokrétű tárgyi tudás. Is. Az is szükséges a gyakorlati, praktikus, életszerű tudásanyag mellett.

Ilyen szempontból nagyon is fontos a gyerek iskolai teljesítménye. Hogy értse és lássa, hogy miért fontos a tanulás, a teljesítmény. Az pedig a szülő feladata, hogy ráirányítsa erre a figyelmét és ne üsse el azzal az egészet, hogy majd megnézed a neten, mert ott fent van minden. Tény, hogy ott fent van minden, a kérdés csak az, hogy mennyi idő előbányászni és milyen mélyről kell indulni. Ne feledjük, hogy nagyon mélyről indulva a kis domb is hatalmas magasságnak látszik, de attól az még nem hegy...

Ebből az aspektusból tehát nagyon is foglalkoztat a gyerekeim iskolai teljesítménye. És mi az, ami nem foglalkoztat? Az érdemjegyek. Egy: mert semmit nem mondanak el a gyerekeimről és a képességeikről. Egy pillanatot rögzítenek. Kettő: mert egy olyan életpályamodellhez szükségesek, amelyek már a jelen világ is meghaladott, a jövőről nem is beszélve.

Mire gondolok? Nem tudunk kilépni abból a gondolkodásmódból, hogy az életpályánk egy lineáris vonal mentén mozog. Nem tudjuk elhinni, hogy másképp is fel lehet nőni, másképp is lehet dolgozni, mint ahogy mi tettük, tesszük. Hogy 35 évesen is bele lehet kezdeni egy teljesen új munkába, hátrahagyni mindazt, amit addig csináltunk. Mert nincs akadálya. Mert a mai világ már nem egy lineáris életfolyamat mentén halad. Hogy amit egyszer eldöntöttünk, az nem végleges, azon lehet változtatni. Tanulással, továbbképzéssel stb. Bármikor. Nem tudjuk elengedni azt az érdemjegyekhez szorosan kapcsolódó irányvonalat, hogy ha nem kerül be ide vagy oda ekkor és akkor a gyerekünk, akkor befellegzett neki, bezárult előttük az összes kapu és nem lesz belőlük senki.

Egy olyan világban, ahol az élethosszig való tanulás alap, ahol a karrierváltás az élet része, egy ilyen világban nem vagyok hajlandó bemenni abba az utcába, hogy csak annak van helye itt, akit idejekorán “pályára” állítottak és diplomát szerzett. Ennél szerintem sokkal, de sokkal fontosabb a tanulásra, a megújulásra, az innovációra, az adaptációra való képesség, az erre való felkészítés, nevelés. Sőt, továbbmegyek. Ez a legtöbb, amit adhatunk a gyerekeinknek. És ezt nem jegyekben mérik. Igaz, nem is az iskolában tanítják.

Én a jegyekre koncentráló és épp ezért a lineáris életpályavonaltól elszakadni képtelen gondolkodásmód helyett úgy döntöttem, hogy azt a sok energiát, amely ennek a múltban gyökerező, de a jövőben vajmi kevéssé életképesnek mutatkozó elgondolás fenntartásához szükséges, máshova koncentrálom.

Olyan tudást adok a gyerekeim kezébe, amelyet az iskolától várnánk el, de amelyet a jelenlegi rendszer nem tud megadni. Egy tudás-hálózatot, ami a jövőjük kiindulási alapja lehet, amiből növekedni lehet. Kevésbé koncentrálunk arra, hogy bekerüljünk valahova, ahonnan esetleg egyenes út vezet a kitűzött cél felé (kizsigerelés, totális leterhelés révén), inkább arra fókuszálunk, hogy bárhova bekerülhessünk és ne a jegyek alapján, hanem a megszerzett tudás alapján. Igen, tudom, hogy a legtöbb iskolában még mindig a jegyek alapján rangsorolják a gyerekeket, de vannak másmilyen helyek is. Egyre több. Ahol már az egyéniség számít, hogy mennyire passzol az iskolához, hogy mennyire tud majd a közösség és az egyén együtt dolgozni, hogy ez mennyire lesz nyertes szituáció mindkét fél számára. És azt gondolom, hogy egyre inkább erre mozdul majd el a világ.

Lehet, hogy nem lesz egyenes az útjuk a gyerekeimnek, lehet, hogy lesznek kieső idők, mert nem jutnak be oda elsőre, ahova szeretnének, de lesz útjuk és azt csinálhatják majd, amit tényleg szeretnek, mert az iskolai tanulás mellett is könnyedén végigvihető kurzusokon, próbákon, programokon megszerzett szerteágazó tudásuk révén bármit elérhetnek. A kitűzött célt is. És mire ide elérnek, addigra a tanulás már tényleg nem a jegyekről fog szólni. Hanem ön-magáról. A képességről a fejlődésre, a változásra, az alkalmazkodásra, a nyitottságra.

Mit tudjuk mi ma, hogy tíz év múlva milyen képességekre, tudásra lesz szükség?!

Ugyanazokban a sablonokban gondolkozunk, mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt. Képtelenek vagyunk szabadulni az iskolai teljesítmények és az érdemjegyek jövőt befolyásoló kényszerképzetétől. Nyilvánvaló, hogy erről a fennálló rendszer is tehet. De mi is. Nincs más jövőképünk, mint ami nekünk volt. Cső-látás, ami valahol elkezdődik és valahol véget ér, közben pedig nincs lehetőség kitörni belőle. A végén pedig ott a nagy szabadság, de bizonytalanok vagyunk, nem merünk lelépni a kitaposott útról, mert nincsenek meg hozzá a támogató eszközeink, például az út közben felszedett szerteágazó tudásunk. Természetesen idővel megtanulunk élni a lehetőségeinkkel, tanulni kezdünk ezt-azt, csak hátrányban leszünk azokkal szemben, akik eleve felvértezve indulnak neki az életnek, akikben ott az innovatív elme, akik eleve egy flexibilis életpályára rendezkedtek be.

De ebben a teljesítményre és jegyekre koncentráló világban mégiscsak az a legrosszabb, hogy szemünket folyamatosan a jövőre függesztjük és közben elfelejtünk a jelenre nézni, a jelenben élni. Óvodás korban már az iskolára készülünk, általános iskolában a gimnáziumra, gimnáziumban az egyetemre. Ami alapból természetes, csak időben vagyunk elcsúszva. Nem a megfelelő időben kezdjük a felkészülést, hanem jóval korábban és elfelejtjük kiélvezni az adott kor adott pillanatait. Hajszolunk valamit, amit hajszolás nélkül is elérhetünk, csak el kéne engedni azt a hamis képzetet, hogy ha nem csináljuk, akkor lemaradunk. Ezzel pedig a gyerekeinknek ártunk. Szerintem.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a Mom with Five blog hírlevelére, vagy csatlakozz a Facebook oldalához és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életébe is.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy melyik elektronikai eszköz fogyasztja a legtöbb áramot, ha a konnektorba dugva felejtjük
A tévé csak a második a sorban. Van azonban egy eszköz, ami kikapcsolás nélkül, stand-by állapotban ennek közel a tízszeresét fogyasztja.

Link másolása

Magyarországon a rezsicsökkentésnek köszönhetően egyelőre keveset érez a lakosság a Nyugat-Európában már egekbe szökő energiaárokból. Az Egyesült Királyságban naponta jelennek meg szakértők tanácsai arról, hogyan lehet spórolni például a csak ebben a hónapban esetenként több mint 50 százalékkal emelkedő elektromos árammal. A Mirrornak egy megtakarítási szakértő mondta el, melyik látszólag kikapcsolt állapotú elektromos eszközök fogyasztják a legtöbb áramot.

Natalia Lachim először a hűtőszekrényre hívta fel a figyelmet. Bár a fridzsidert valójában soha nem lehet kikapcsolni, mégis érdemes fejben tartani, hogy egy átlagos brit háztartás áramfogyasztásának több mint 12 százalékát ez a készülék adja. Az angoloknak az ételek és italok hidegen tartása 114 fontba (51 ezer forint) kerül évente.

Ellenben még ebből is lehet faragni, ha rendszeresen takarítjuk kívül és belül is a hűtőt. A folyamatosan karban tartott hűtőszekrény ugyanis optimálisan, egyben költséghatékonyan működik. Ehhez fontos, hogy időnként portalanítsuk, hogy a porszemcsék a rendszerbe jutva ne akadályozzák a működését. Ügyeljünk arra is, hogy a romlott élelmiszereket mindig dobjuk ki, így a készüléknek kevesebb energiát kell felvenni a hidegen tartáshoz.

Ennél is drágább mulatság az egyszerűen távirányítóval kikapcsolt televízió. A brit háztartások 98 százalékában soha nem húzzák ki a konnektorból a tévét, ami éves szinten majdnem 133 fonttal (60 ezer forint) dobja meg a villanyszámlát.

Ez sem a csúcsa azonban a felesleges pénzkidobásnak: a játékkonzolok a tévéhez képest is csak úgy zabálják az elektromos áramot. A stand-by állapotban tartás naponta akár 4,2 fontba (1900 forint) is kerülhet a kényelmes gamereknek.

A vizsgált tételek közül a legkisebb gondot a vízforraló jelenti. A bedugva felejtett készülék évente 30,66 fontba (13 900 forint) kerül egy angol családnak, míg a konnektorban tárolt telefontöltő átlagosan évi 20 fontért (9000 forint) maradhat az aljzatban.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
Egy kutyakiképző szerint nem szabadna minden nap sétáltatnod a kutyádat
Niki French úgy gondolja, a napi kutyasétáltatás emberi találmány, és nem feltétlenül előnyös kedvenceink számára.

Link másolása

A legtöbb kutyatulajdonos számára a séta a kutyák napi rutinjának része, ami elengedhetetlen a kisállat jólétéhez. Niki French kutyakiképző, a STOP Walking Your Dog (Ne sétáltasd a kutyádat) című könyv szerzője azonban úgy gondolja, hogy ez egy elavult szokás - a Mirrornak árulta el, hogy miért.

Niki arra biztatja az embereket, hogy 30 perces napi sétájukat helyettesítsék alternatív tevékenységekkel, amellyel még jobban ösztönözik kedvenceiket.

„Lehet, hogy meglepő, de a hagyományos séta emberi találmány, és sok kutya számára nem hasznos” – mondja a szakember.

"Ha a sétaidőt otthoni edző játékokkal helyettesítjük, a kutyák elsajátíthatják azokat a készségeket, amelyek hiányoznak a nyugodt és boldog élethez"

– tette hozzá.

Niki szerint a közhiedelemmel ellentétben a viselkedési nehézségekkel küzdő kutyák izgatottabbak lehetnek, ha túl sok mozgással próbáljuk kifárasztani őket. Ő a saját bőrén tapasztalta a változásokat: van egy Bodie nevű, kétéves mentőkutyája, aki állítása szerint a kevesebb sétának és több játéknak köszönhetően szembetűnően nyugodtabb lett.

"Ha a séták több mint fele stresszes a kutyának vagy neked, akkor itt az ideje, hogy valami mást csinálj”

– tanácsolja a kutyakiképző, aki szerint inkább olyan jutalmazó játékokra kell összpontosítani, mint a homokozó ásása, a kartondobozokkal való játék vagy a bújócskázás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
Orvosi kannabisz: mire jó, hogyan juthatunk hozzá?
Kannabisz – üldözendő drog, gyógyszeralapanyag, esetleg csodatevő gyógynövény? Utánajártunk a népszerű növénnyel kapcsolatos tudnivalóknak.

Link másolása

A kannabiszról mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a leginkább megosztó növény a világon. Nézzük, mégis mik azok a tulajdonságai, amik miatt egyre több ember használja a kannabiszt és a belőle előállított készítményeket a mindennapokban.

Mire használhatjuk az orvosi kannabiszt?

A növényt már az ókori Kínában is alkalmazták gyógyászati célra, de a magyar gyógyszerkönyvekben is szerepelt egészen 1934-ig. A kannabisz tilalma miatt hosszú ideig nélkülözniük kellett a betegeknek a növényt, de az utóbbi évtizedekben ez a trend megfordulni látszik, egyre több országban legalizálják az orvosi kannabiszt, és ezzel együtt a hatásait vizsgáló kutatások száma is folyamatosan növekszik.

Az orvosi kannabisz felhasználási területei rendkívül szerteágazóak, ezek közül a legelterjedtebbek az alábbiak*:

Fájdalomcsillapítás **

Epilepszia tüneteinek kezelése ***

Kiegészítő kezelés daganatos betegségek esetén ****

Alvásminőség és a közérzet javítása *****

Relaxáció, stresszcsökkentés

Orvosi kannabisz Magyarországon?

Az orvosi kannabisz hatóanyagai az ún. kannabinoidok. A két legismertebb kannabinoid a THC (tetrahidrokannabinol) és a CBD (kannabidiol), de a tudomány száznál is több hasonló vegyületet ismer (CBG, CBC, CBN stb.).

A kannabisz virágzata, valamint a 0,2%-nál több THC-t tartalmazó kender kivonatok nem értékesíthetőek Magyarországon, így az orvosi kannabisz hazai legalizációja sajnos még várat magára. Legálisak viszont a kannabisz olajok, vagy ismertebb nevükön CBD olajok, amelyek szintén tartalmazzák a kannabiszban megtalálható kannabinoidok jelentős részét.

A legfontosabb különbség az orvosi kannabisz és a CBD olajok között, hogy utóbbiak maximum 0,2% THC-t tartalmazhatnak, így azok bódító hatást biztosan nem fognak kifejteni. Folyamatosan zajlanak a kutatások a CBD hatásaival kapcsolatban is – bár néhány jótékony hatást már klinikai kutatások is igazoltak, illetve léteznek CBD-t tartalmazó szklerózis multiplex- és epilepszia gyógyszerek, fontos megjegyezni, hogy maguk a CBD olajok nem gyógyszerek, és nem is helyettesítik a gyógyszeres kezeléseket.

A legjobb kannabisz olajok Magyarországon

Amennyiben úgy döntesz, hogy Te is szívesen felfedeznéd a kannabisz termékek hatásait, fontos, hogy vásárlás előtt megfelelően tájékozódj, hiszen sajnos rengeteg rossz minőségű CBD olajjal találkozhatsz.

Az itthon elérhető kannabisz olajok közül 2 márkát szeretnénk a figyelmedbe ajánlani:

Medihemp

A Medihemp az egyik leginkább elterjedt CBD márka Magyarországon, az osztrák gyártó termékeit ezrek használják nap mint nap. CBD olajaik THC-t szinte egyáltalán nem tartalmaznak, jelentős mennyiségben találunk viszont bennük CBDA-t, aminek a kedvező hatásaival kapcsolatban az utóbbi időszakban több tudományos publikáció is napvilágot látott.

A Medihemp CBD olajok 500 mg-tól egészen 3000 mg-os kiszerelésig többféle erősségben kaphatóak, így biztosan megtalálod közöttük a számodra megfelelőt.

Meliora

A Meliora CBD olajok Svájcban készülnek, a CBD tartalmáért nemesített bio kannabiszból. Az alapanyagként használt svájci kannabisznak köszönhetően ezek a teljes spektrumú olajok a CBD mellett tartalmaznak közel 0,2% THC-t, CBG-t, CBC-t, valamint számtalan terpént és flavonoidot. Az összetételt igazoló labortesztet Te is meg tudod nézni vásárlás előtt, így ezekkel a kannabisz olajokkal biztosan nem lőhetsz mellé!

Ha kannabisz olajat keresel, ajánljuk a Hemp Health webáruházat, ahol többek között a fent említett 2 márka termékeit is megtalálhatod, számtalan más érdekesség (kender különlegességek, CBD kozmetikumok, CBD kapszulák) mellett. A termékeket személyesen is megvásárolhatod Budapesten, a CBD Corner by Hemp Health üzletben.

Források:

* https://www.health.harvard.edu/blog/medical-marijuana-2018011513085

** https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5549367/

*** https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6514832/

**** https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6387667/

***** https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6326553/

Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
Itt a súlyzós edzést végzők új tömegsportja, a Scitec Power Challenge
A Budakalászi Sportcsarnokban fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, valamint kezdők és haladók bizonyították be, hogy a súlyzós edzés is lehet tömegsport.

Link másolása

Március 26-án sikerre éhes sportolókkal telt meg a Budakalászi Sportcsarnok. A súlyzós edzés szerelmesei gyűltek itt össze, hogy szembenézzenek a legfélelmetesebb ellenféllel, önmagukkal. Mindezt pedig egy egészen új és friss sportág, a második alkalommal megrendezett Scitec Power Challenge keretében tették, ahol fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, valamint kezdők és haladók bizonyították be, hogy a súlyzós edzés is lehet tömegsport.

Nem kell más, csak legyél önmagad legjobb változata!

A Scitec márka a „Make a Difference” szlogenen keresztül alapvetően az edzőtermi edzést életvitelszerűen komolyan gondolókhoz szól, arra ösztönzi az embereket, hogy önmaguk legjobb változatai legyenek és ezáltal másokat is inspirálhassanak. Nincs még egy olyan brand, amely ennyit tett volna a súlyzós edzés népszerűsítéséért. Nemcsak szimplán szponzorál, hanem magával a sportággal is foglalkozik, versenyeket szervez és 25 éve töretlen a lelkesedése a testépítés iránt. Nem csoda, hogy nemrég egy új sportágat is bevezettek a súlyzós edzés szerelmeseinek, ez a Scitec Power Challenge, amelyben egyvalakit kell legyőzni, önmagadat.

A verseny, ahol a hobbisportolóknak is teremnek babérok

A testépítő versenyektől és az ezzel járó színpadi szerepléstől sokan idegenkednek, nem beszélve arról, hogy még egy kezdő szintű megmérettetéshez is komoly edzésmúltra lehet szükség. Egy erőemelő versenyen pedig demoralizáló lehet azok fölénye, akik évek óta űzik a sportot, és földi halandó számára felfoghatatlan súlyokat mozgatnak meg játszi könnyedséggel. A Scitec Power Challenge azonban több, mint egy erőemelő verseny, és semmiképpen sem testépítő verseny, mégis, a súlyzós edzést végző hobbisportolók számára kiváló lehetőséget teremt arra, hogy megméressék magukat. Itt nem kell haladónak lenni, nem kell kiváló genetikai adottságokkal rendelkezni, és nincs szükség színpadi szereplésre sem. Hovatovább, nem kell másokhoz hasonlítani magunkat – csakis saját magunkkal kell versenyezni!

Hiszen a Power Challenge lényege, hogy életkor és testsúly alapján kalkulált, amatőr szinten, ha nem is simán, de reálisan teljesíthető célszámaival pont olyan célt tud adni, amiért úgy tudnak a versenyzők küzdeni, hogy nem kell azt érezniük, hogy hosszú évekbe telik, mire egyáltalán oda tudnak állni versenyezni, hogy aztán a dobogó közelébe se kerüljenek a nagyok mellett. Itt saját mentális és fizikai korlátainkat legyőzve, és saját, korábbi teljesítményünket túlszárnyalva érhetjük el az életkorunknak, testsúlyunknak és felkészültségi szintünknek megfelelő kategóriában a kitűzött célunkat.

Mi motiválja az itt indulókat?

Miért kiváló lehetőség ez ugyanúgy egy diáknak, mint egy többgyerekes, dolgozó családapának? Mi lehet a közös abban a több száz, teljesen vegyes korú és nemű indulóban, akik beleállnak egy ilyen kihívásba? Nos, lehet ez egyszerű bizonyítási vágy, önmagunk vagy akár mások előtt. Van, aki folyamatosan keresi a lehetőséget, hogy még jobb legyen, és ez a verseny egy kiváló erőpróba arra is, hogy felmérjük, hol is tartunk az úton. De lehet, hogy valaki csak az élményt keresi, ahol több száz sportolóval együtt rezdülve-lélegezve tölthet el egy napot.

Az alábbi videóban végigkísérjük az egyik indulót, aki történetesen a Scitec Nutrition csapatát is erősíti, így nemcsak saját motivációjáról hallhatunk pár szót, hanem arról is, hogy a Scitec Nutritiont mi motiválta arra, hogy beálljon a rendezvény mögé fő támogatóként. Természetesen a versenyen készült hangulatképek sem maradnak el. Figyelem: a videó második felében az emberi akarat, elszántság és küzdeni akarás különösen magas koncentrációban látható, így a komfortzónájukból kitörni NEM akarók számára megtekintése csak kellő óvatossággal javasolt.

VIDEÓ: Scitec Power Challenge - A súlyzós tömegsport

Több mint 5000 ismétlés guggolás, fekvenyomás és felhúzás egy nap alatt

A komplett kategóriában öt versenyszámban, összesen 100 ismétlés teljesítésével lehetett arany minősítést szerezni, de akár gyakorlatonként is ki lehetett próbálni az erőpróbát. A versenyzők összesen 5618 ismétlés guggolást, 5051 ismétlés fekvenyomást, 5652 felhúzást, 4205 mellről nyomást teljesítettek, és összesen 1109-szer húzták fel magukat a bírák szigorú tekintete előtt. Az indulók összesen 206 arany, 51 ezüst és 15 bronz minősítést szereztek. A legfiatalabb induló 14 éves volt, a legidősebb pedig 74 éves. 70 nő és 116 férfi mérte fel az erejét a versenyen. Minden szempontból elmondhatjuk tehát, hogy itt szó szerint bárki elindulhatott, aki késznek érezte magát az erőpróbára!

Hova tart a Scitec Power Challenge?

„Hiszünk abban, hogy az a hozzáállás, amit egy ilyen kihívásra való felkészülés közben, és magán a versenyen elsajátítanak az indulók, az élet minden területén kamatoztatható. Ilyenformán nemcsak a fizikumunkban, az egészségi állapotunkban, de az élet minden területén pozitív változást tudunk hozni, és pozitív példával szolgálhatunk mindenki számára” – árulta el Nagy Szabolcs, a Scitec marketingvezetője, aki azt is hozzátette, hogy a Scitec Power Challenge idei versenye még csak a kezdet volt, hiszen a szervezők hosszú távú célja, hogy a frissen megalapított új sportág minél szélesebb körben ismert és elismert legyen, és az új tömegsporton keresztül a súlyzós edzést még a korábbinál is szélesebb réteggel megszerettessék. A cél az, hogy egy olyan sportünneppé nője ki magát, amely megkoronázza mindazok erőfeszítéseit, akik akár hosszú hónapokon át edzenek azért, hogy túlszárnyalják saját korábbi teljesítményüket, így legyőzve önmagukat.

Link másolása
KÖVESS MINKET: